(Vichodna), nagyközség Liptó vármegye liptóújvári j.-ban, (1891) 1894 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Hozzá tartozik Fekete Vár (l. o.) telep.
János, l. Vértesy.
József, az 1848-49-iki magyar szabadságharc tábornoka, szül. Podolinban (Lengyelország) 18089., megh. Párisban 1874 jan. 3. A legyelek szabadságharcában alig 23 éves korában, mint tüzér, ezredesi rangot nyert. Mikor ott az ügyek rosszfordulatot vettek, Franciaországba menekült, hol hadi iskolákat látogatott, s különösen a műszaki tudományokat tanulmányozta. Irt lengyel nyelven a hadakozásról könyvet, mely 1842. jelent meg. 1844. pedig a hadcsapatok felosztásának szabályzatait fejtegette. Mikor a lengyel légiónak szükségét és felállítását a magyar kormány kimondta, V. az elsők között jött Magyarországba. Mint őrnagy lépett be a hadseregbe és mint tábornok menekült Törökországba. Az orsovai út fedezését ő teljesítette, majd menekült először Török-, majd Angolországba, honnan 1853-ban francia területre költözött. A lengyelek minden újabb mozgalmában részt vett. Sorsa, különösen anyagi helyzete súlyos volt élete utolsó éveiben. A honvédmenház bizottsága hálából az öreg hős iránt felajánlott egy helyet a menházban neki, de mielőtt Párisból megjött volna, elhalt.
l. Hohenmauth.
W. betü (tulajdonképen kettős vv vagy uu, innen angol neve: double u), régi nyelvemlékeinkben sokszor a v, u, ü betüket helyettesíti, azonfelül az összetett ew jegyben szerepel, mely néha ü-t, de többnyire rövid vagy hosszu ö-t jelent, p. Desewffy stb. Ma a w betü csak a germán nyelvekben járatos és az angolban a v-től elütő hangot jelöl. Mig ugyanis a v-t ugy ejtik, mint mink, az alsó ajkat a felső fogsorhoz közelítve, addig a w-t két ajakkal képezik, ugy hogy igen hasonlít az u magánhangzóhoz.
W. a földrajzban a. m. West, nyugat; a kémiában a. m. wolfram (elem neve).
W. et Kit. a. m. Waldst. et Kit.
W. Va. a. m. Western Virginia, nyugati Virginia (az amerikai Egyesült-Államokban).
vagy Willd., latin növénynév után Willdenow Károly Lajos (l. o.) német botanikus (1765-1842) nevének rövidítése.
(Waadtland, Pays de Vaud), svájc egyik kantonja Neuchatel, Fribourg, bern, Wallis, Genf és Franciaország közt, 3222 km2 területtel. Felszine. DK-i részét a Berni- és Saane-Alpok ágai (Diablerets 3251 m., Dent de Morcles 2938 m., Vanil noir 2386 m.) borítják, amelyek a Wallis felőli határon emelkedő sziklás és részben glecserekkel takart határláncot kivéve, középmagasságu hegyek. Ny-on a Jura egyközü mészhegyláncai (Mont-Tendre 1680 m., Dôle 1678 m. és Chasseron 1611 m.) húzódnak el. Az Alpok és a Jura között terül el a Genfi-tótól a Neuchateliig egy termékeny fensík (Jorat 928 m.), amely a Genfi-tó felé meredeken ereszkedik le. A kanton É-i fele a Rajna vidékéhez tartozik, amely a Saanet (l. o.) és Orbeot vagyis Zihlt az Aere útján veszi föl; a déli részt a Rhône és Genfi-tó mellékvizei a Grande Eau, Vavayse és Venoge öntözik. A tavak a határokon elterülő Genfi- és Neuchatelin kivül a Murteni, amelyen a Broye folyik át és a Jurában a Joux. Éghajlat és termékek. Az éghajlat a magassághoz képest különféle. Ste-Croixban (1092 m.) a Chasseron lábánál az évi középhőmérséklet 5,9°, a téli -1,4° és a nyári 13,7°. A legenyhébb az éghajlat a Genfi-tó partjain (l. Montreux) és a Rhône-völgy jobb oldalán. Az egész területből 84,7% termékeny föld és pedig 727 km2 erdő, 66 szőllő, 1946 szántó, rét vagy legelő. A fő keresetforrások föld- és szőllőmívelés, az Alpokban és Jurában pedig a havasi gazdálkodás. A földmívelés legjobban fizet a tavak közt fekvő gros-de vaudi fensíkon. A szőllőmívelés különösen a Rhône völgyében Yvorne és Aiglenél, meg a Genfi-tó partjain (Lavaux és Lacôte) szolgáltat keresett fehér borokat. Dohányt a Broye mentén, Gransonnál és Veveynél termelnek. A házi állatok: 15 404 db. ló, 91 141 szarvasmarha, 48 453 sertés, 30 239 juh, 16 004 kecske és 27 158 méhkas. A bányászati termékek: só Bexnél, márvány St.-Triphonnál a Rhône völgyében, barnaszén Lavauxnál, épület- és malomkő a Jurában. Az ásványvizforrások közül kiválóbbak a laveyi, az alliazi és yverdoniak.
Lakosság. 1888. a kanton összes lakosságszáma volt 247 655 (123 327 férfi); vallásra nézve 224 999 evangelikus, 21 472 kat., 603 izraelita és 581 egyéb; anyanyelvre nézve 218 358 francia, 23 873 német, 3398 olasz, 49 román és 1977 egyéb. Az összes lakosság a 19 járásban a következőképen oszlott meg: Aigle 18 648, Aubonne 8487, Avenches 5305, Cossonay 11 571, Échallens 9661, Grandson 13 841, Lausanne 41 076, La Vallée 5527, Lavaux 9837, Morges 14 396, Moudon 11 865, Nyon 13 524, Orbe 13 803, Oron 6583, Payerne 10 872, Pays d'Enhaut 4613, Rolle 6125, Vevey 25 664 és Yverdon 16 257. A népmozgalom adatai: 1894. az összes születéseké 7087, a házasságoké 1975 és a halálozásoké 5593. Az ipar, amely a lakosság 27%-át foglalkoztatja, leginkább a Jurában virágzik és szolgáltat órákat (Val-de-Joux), zenélő szelencéket (Sainte-Croix) a vasárukat (Vallorbe); ezenkivül említendő a szivargyártás Gransonban és Veveyben, a csokoládégyártás Gransonban és Veveyben, a csokoládégyártás Lausanneban és Veveyben, végül a tej feldolgozás Veveyben. A kereskedelemben a fő kiviteli cikkek a bor, szarvasmarha, sajt, fa, órák, zenélő dobozok és szivarok. Fontos kereskedelmi forrást szolgáltat a Genfi-tónál és az Alpokban az idegenforgalom. Kiválóbb klimatikus gyógyhelyek: Montreux és környéke, Bex és az Ormont-völgyek.
Az alkotmány (1885 márc. 1-től) demokratikus képviseleti, fakultativ népszavazattal és 500 000 franknál magasabb budgettételnél kötelező népszavazattal. A nagy tanács (minden 300 választóra 1 tag), a törvényhozó testület és az államtanács melyet az előbbi választ, a végrehajtó hatalom. A kanton bevételei (1890) 7,1 kiadásai, 6,9, adósságai 12,1 millió frankra rúgnak. Közigazgatási szempontból 19 járásra (l. fentebb) oszlik. Fővárosa Lausanne. Minden járásnak megvan az 5 tagból álló járásbirósága. A legfelsőbb birói fórum a lausannei kantonális törvényszék. A tanítás- és nevelésről gondoskodik (1892) 970 népiskola 40 255 tanítvánnyal, 160 kisdedóvó, 6 felsőbb népiskola, 3 teljes középiskola és 19 csonka középiskola, 2 tanítóképző, 4 ipariskola, 1 felsőbb ipariskola, végül a lausannei egyetem teologiai, jogi, orvosi, filozofiai és mat.-természettudományi fakultással.
Történelem. Miként a tavakban talált cölöpépítmények mutatják, W.-ban már a rómaiak előtt laktak. Kr. e. 58. Helvetiával együtt került római hatalom alá. A III. és IV. sz.-ban az alemannok pusztították több ízben. Az V. sz.-ban a burgundiai királysághoz került s 534. a frankoké, 888. Felső-Burgundiáé és 1032. a német birodalomé lett. A zähringeni család kihalta után Lausanneon kivül Péter szavójai gróf foglalta el. A burgundiai háborukban Bern ragadta magához egy részét, az utolsó részt pedig 1536. foglalta el. 1723. Davel őrnagy kisérlette meg a berni iga lerázását, de sikertelenül. Midőn 1798. Laharpe és más W.-iak meghivására francia katonaság érkezett földjére, elszakadt Berntől és lemani köztársaság néven teljesen különvált, de még ugyanazon évben Leman kanton néven a helvét köztársaság kötelékébe lépett. 1803. demokrata képviselői alkotmány adott magának, amelyet 1831 május 25. demokratikus irányban revideáltak. Újabb ilyen reviziókat teljesítettek 1861., 1872. (fakultativ népszavazat) és 1885. (progressziv adó). 1848. a kantonban uralkodó radikális párt a svájci szövetséggel szemben mindig a kantoni önállóság érdekében küzd.
a Rajna (l. o.) déli torkolati ága.
(ejtsd: vabes), 800 km. hosszu folyó az amerikai Egyesült-Államokban. Ohio Ny-i részében ered, átfolyik Indianán, Illinois határául szolgál és az Ohióba szakad. Mellékfolyói a Whitriver, Tippecanoe stb. Terre-Haute-től kezdve hajózható.
(ejtsd: vász) Róbert vagy Rikárd, angol-normann költő, szül. Guernesey szigetén 1100 körül, megh. 1174 után. Munkái: Leben des heiligen Nikolaus (kiadta Delius, Bonn 1850) és egy Mária-életrajz (kiadta Luzarche, La vie de la vierge Marie, de maître W., Tours 1859). Fő munkája két rímes krónika: Le roman de Brut (kiadta Le Roux de Lincy, 2 köt., Rouen 1836-38), a Historia regum Britanniae, Geoffrey of Monmouth művének átdolgozása, melyet 1155. fejezett be és II. Henrik angol király nejének Leonorának ajánlott és Le roman de Rou (kiadta Andresen H., 2 köt., Heilbronn 1877-79); a normanok története a legrégibb időktől 1106-ig. Ehhez bizonyos előszóformákat is irt: Chronique ascendente des ducs de Normandie (kiadta Pluquet, Rouen 1824), mely II. Henrikről új adatokat tartalmaz.