Adolf, osztrák orientalista, szül. Wiesbadenben 1827 jun. 10. Göttingában teologiát, Bécsben keleti nyelveket tanult. 1862 óta a bécsi egyetemen és 1870-től az ottani keleti akadémián tanít. Az élő keleti nyelvekkel foglalkozik. Nevezetesebb munkái: Praktisches Handbuch der neuarabischensprache (3. kiad. Giessen 1886); Praktisches Handbuch der osmanischen Sprache (2. kiad. u. o. 1879); Handwörterbuch der neuarabischen und deutschen Sprache (u. o. 1874-77); Babyloniertum, Judentum und Christentum (Lipcse 1882); Das Gesetz des Nomadentums und die heutige Judenherrschaft (Karlsruhe 1887); Praktisches Handbuch der neupersischen Sprache (2. kiad. Giessen 1889). Lefordította németre Thukydidest és Diodorus Siculust.
az ugyanily nevü járás székhelye Neckar württembergi kerületben, bor- és gyümölcstermő vidéken, a Rems és vasút mellett, (1890Ö 4786 lak., selyemszövéssel, bőr- és téglagyártással.
bárónő, l. Henrik (44).
1. W. an der Thaya, az ugyanily nevü alsó-ausztriai kerületi kapitányság székhelye a Thaya és vasút mellett, (1890) 2384 lak., szövőiparral, sörgyárral; régi erőditményeinek romjaival, szép városi parkkal és Hamerling Róbert emlékszobrával. - 2. W. an der Ybbs, város Alsó-Ausztriában, az Ybbs és vasút mellett, (1890) 3665 lak., jelentékeny vasiparral, fürdőkkel, városi parkkal, Rotschild Albert pompás palotájával. Mint nyaralóhelyet is sokan fölkeresik.
latin növénynév után Waisbecker A. (l. o.) nevének rövidítése.
Antal, botanikus, kerületi orvos, szül. Kőszegen 1835 jan. 29. A gimnáziumot Kőszegen és Szombathelyen, az egyetemet Bécsben végezte, hol 1858. orvosdoktori oklevelet érdemelt. 1861. Kőszeg szabad királyi város tiszti főorvosa, 1870. Vas vármegye tiszteletbeli főorvosa, 1871. a kőszegi járás orvosa lett. Orvosi cikkei az Orvosi Hetilapban, a Közegészségi Kalauzban, valamint az utóbbinak Hosszu élet c. melléklapjában közegészségügyi kérdésekkel foglalkoznak. Újabban mint buzgó florista jeleskedik. Hivatalos teendői mellett szorgalmasan kutatja vidéke flóráját; 1882. kiadta Kőszeg és vidékének edényes növényei-t; 1891. ennek második javított és bővített kiadásában Borbás dr. Vasmegye növényföldrajza és flórája című munkájára támaszkodva kimerítően ismerteti ezen vidék flóráját. Számos florisztikai közleménye a Természettudományi Társulat Közlönyében és az Österreichische botanische Zeitshrift 1891., 1892., 1893., 1895. és 1897-iki évfolyamában jelent meg. Új növényalakokat is talált, melyeket részint más szakférfiak hozzájárulásával, részint maga el is nevezett: Carex Fritschii Waisb., Viola commutata és V. tristicha Waisb., Potentilla Ginsiensis Waisb., Rubus Borbasiellus, R. trichothecus, R. Rötensis Waisb., Rubus lasiaxon, R. porphyropetalus Borb. et Waisb., Mentha Steffekiana Borb. et Waisb., Mentha globiflora Waisb. et Borb. stb.; ezen új alakok tüzetes leirását szaklapokban közölte, a szárított növényének pedig száznál több példája terjedt szét a tudományos herbariumokban.
György, német történetiró, született Flensburgban 1813 okt. 9., megh. Berlinben 1886 máj. 24. Jogi és történelmi tanulmányait Kielben és Berlinben végezte, mire mint a Monumenta Germaniae historica kútfő-vállalat munkatársa Hannoverbe ment, majd pedig Európa főbb levéltáraiban kutatásokat végzett. Ezután Widukind, Marianus Scotus, Eccehardus Uraugiensis s Annalista Saxo műveit és más forrásmunkákat adott ki. Ezeket követték a Gesta Treverorum, Metz, Toul és Verdun püspökeinek története és Adémar meg Fleury Hugo művei. E kútfők kiadásával oly hirt szerzett, hogy 1842. a kieli egyetemhez hivták tanárnak; 1846. pedig mint az egyetem képviselője a holsteini tartománygyülésen vett részt, hol a németség érdekében buzgólkodott. Az 1848-iki márciusi mozgalmak idejében Rendsburgban működött mint az ideiglenes kormány tagja. Később a frankfurti nemzetgyűlésbe választották, ahol eleintén a kaszinó-párthoz, utóbb az u. n. Weidenbusch-párthoz tartozott. Miután Gagernnel együtt a gyülésből kivált, 1849. tanárnak ment Göttingába, ahol új történeti iskolát alapított, mely főleg Németország középkorának és forrásoknak kritikai tanulmányozását tűzte ki célul. A Monumenta-vállalat újjászervezése után e vállalat vezetésével bizatott meg és ekkor (1875) Berlinbe költözött, hol az egyetemen is tartott előadásokat. A szövegkritika terén elsőrangu tekintélynek örvendett és számos német és külföldi történelmi társulat tagjává választotta; a m. tud. akadémiának 1879 óta volt kültagja. Művei közül megemlítendők: Deutsche Verfassungsgeschichte (1-8. köt. Kiel 1843-78; 1-3. köt. 3. kiad. 1879-83, a 4-6. köt. 2. kiad. 1884, Zeumer és Seligertől); Schleswig-Holsteins Geschichte (2 köt., Göttinga 1851-54); Über das Leben und die Lehre des Ulfila (Hannover 1840); Das alte Recht der salischen Franken (Kiel 1846); Lübeck unter Jürgen Wullenweber (3 köt., Berlin 1855-56); Deutsche Kaiser v. Karl dem Grossen bis Maximilian (u. o. 1862); Grundzüge der Politik (Kiel 1862); Jahrbücher des Deutschen Reichs unter Heinrich I. (Berlin 1837, 3. kiad. Lipcse 1885); Das Recht des Herzogs Friedrich von Schleswig-Holstein (Göttinga 1863); Über die angeblichen Erbansprüche d. königlich preussischen Hauses an die Herzogtümer Schleswig-Holstein (u. o. 1864); Kurze schleswig-holsteinische Landesgeschichte (Kiel 1864); Über eine säKaiserchronik und ihre Ableitungen (Göttinga 1863); Zum Gedächtnis an Jakob Grimm (u. o. 1863); Urkunden zur deutschen Verfassungsgeschichte im XI. u. XII. Jahrhundert (Kiel 1871), 2. kiad. 1886). Számos kisebb dolgozata az 1860. megindult Forschungen zur deutschen Geschichte címü folyóiratban jelent meg. Ő dolgozta át és bővítette Dahlmann Quellenkunde zur deutschen Geschichte címü művét; Karolina és Karoline und ihre Freunde cím alatt kiadta Schelling-Michaelis Karolinának levelezését (Lipcse 1871, két köt. 1882). V. ö. Steindorff, Bibliographische Übersicht über Georg W.' Werke (Göttinga 1886); Kluckhohn, Zur Erinnerung an G. W. (Hamburg 1887); Századok, 1886., 559.
(ejtsd: vékfild), város York angol grófságban, a West-Riding főhelye, 43 km.-nyire Yorktól, a W.-csatorna, a Calder és vasutak mellett, (1891) 33 146 lak., gyapjukelmeszövéssel, cérnafonással, kelmefestőkkel, vitriol-, maláta-, szappan-, kötélgyártással; jelentékeny gyapju-, továbbá gabona- és szénkereskedéssel; gót templommal, amelyet 70 m. magas torony ékesít; a Calderen átvezető ősrégi kőhíddal, amellyel IV. Eduárd idejéből való kápolna van összekötve. W. ismeretes még Goldsmith regényéről The vicar of W.-ről és az 1460 dec. 24. itt vívott csatáról, amelyben Margit királyné a yorki herceget legyőzte, aki a csatában el is esett.
(finnül Valamo), Viborg finn kerülethez tartozó sziklás, természeti szépségekben gazdag sziget a Lagoda-tó ÉNy-i részében. Rajta áll egy a XIII. sz.-ból való és búcsujáróktól gyakran fölkeresett kolostor.
(Valasbreveské Mezerici), az ugyanily nevü morva kerületi kapitányság székhelye, az Alsó- és Felső-Betschwa összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 3482 cseh lak., gyapju- és vászonszövéssel; nagy kastéllyal; faipar- és kosárfonó-iskolával.