német hercegség, melyet 1803. alakítottak, bajor és württembergi területen, a Duna és Iller között fekszik; területe kitesz 475 km2-t. A W.-család ősrégi nemes család, melynek tagjai a főasztalnoki méltósággal dicsekedtek és erről a Truchsess nevet vették fel családi név gyanánt. 1424 óta a János- és György-ágban virágzott a család. A János-ágból származó Frigyes Poroszországba költözött, ahol 1686. a grófi rangot kapta. Ez az ág 1875. kihalt. - A György-ág V. Károly császár által a német birodalom örökös főasztalnoki méltóságával lett kitüntetve és 1600 után több ágra oszlott. 1803. a család több ága hercegi rangot kapott. Tagjai közül kihalt a W. Wolfegg ág, mig a W.-Zeil-Zeil, avagy W.-Zeil-Trauchburg ág és a Zeil-Wurzach ág ma is virágzik. Tagjai közül említendők: Vilmos, W. herceg, szül. 1835., a bajor és württembergi urak-házának tagja, továbbá W. Eberhard herceg, szül. 1828., szintén bajor és württembergi főúr. - W.-Zeil-Trauchburg Lajos Bernát Rikárd gróf, Vilmos herceg öccse, szül. 1827 aug. 19-én, megh. Salzburgban 1896 jan. 18. Előbb a württembergi, majd 1852 óta az osztrák seregben szolgált, melyben altábornoki rangra emelkedett. Az 1864-iki dán háboruban rendkivül merész tettel vonta magára a figyelmet. Apály idején bár, de élete kockáztatásával gázolt át Jerpstedt közelében Jordsand szigetre, hogy a szárazföldön haladó osztrák csapatok és a hadi hajók között az összeköttetést helyreállítsa. Egyetlen fia Rudolf gróf, tartalékos hadnagy.
a német birodalomhoz tartozó fejedelemség, amely két részből áll: az egykori W. grófságból (1055 km2 ter.) Vesztfália és Hessen-Nassau porosz tartományok közt, meg Pyrmontból (l. o.). A tulajdonképeni W. hegyes-dombos vidék; legmélyebben fekvő része is 170 m. magas. Ny-i legmagasabb része (Upland) a Rajnai palahegységhez tartozik, amely itt az Ettelsbergben (831 m.) kulminál. folyóvizei nagyobbára a Weser vidékéhez tartoznak; jelentékenyebbek az Eder és Diemel. Az éghajlat általában zord; termékenyebb vidékek az első Eder mellett és ÉK-en vannak. A lakosok száma W.-Pyrmontban 1895-ben 57 776 (27 932 férfi), akik az egyes járásoka közt a következőképen oszlanak meg: Twiste: 16 588, Eisenberge: 17 686, Eder: 15 138 és Pyrmont: 8354. A házasságok száma 1894-ben: 375, születéseké: 1813, halálozásoké: 1157, kivándorlottaké: 25. Fő foglalkozás a földmívelés és állattenyésztés. A szántóföldek, kertek és rétek az összes terület 55%, az erdőké 36%. Fő termékek a gabona és pedig rozs és zab, továbbá len, burgonya, fa, gyapju, vas, pala, mész és épületkövek. Az ipar jelentéktelen. Pyrmontban vannak szivar- és dohánygyárak; ezenkivül készítenek liköröket (Arolsen), szalmapapirost (Wrexen), gépeket (Wetterburg), vajat, sajtot és durva szöveteket. Az alkotmány 1852 aug. 17. kelt. E szerint a fejedelmi méltóság a most uralkodó családban az első szülöttség rendje szerint örökös; a férfiág kihaltával W.-ben a női ág, Pyrmontban a porosz Hohenzollernek örökölnek. A tartománygyülés 15 tagból áll, akiket közvetett választással 3 évre választanak s akik minden év októberében gyülnek össze. Az 1855-iki községi törvény a községeknek messze menő önállóságot biztosít. A Poroszországgal 1867. kötött szerződés szerint a fejedelem jogai: a képviseltetés a szövetségtanácsban (egy szavazattal), az egyházi s állami birtokok igazgatása, a megkegyelmezés és a törvényszentesítés formális joga; ellenben a belső közigazgatást a Poroszország által a fejedelem beleegyeztével kinevezett férfiu, a Landesdirektor gyakorolja. A közoktatási intézmények: 2 középiskola, egy pedagogium és 123 népiskola. A székes főváros Arolsen, (1895) 2768 lak.
-család, a W. és Pyrmont uralkodó hercegi családból vette eredetét. Egyik tagja, Keresztély mint csász. kir. altábornagy, magyar honfiusitást nyert, de ága kihalt. A család egy másik tagja Frigyes Lajos Hubert herceg, őrnagy (szül. 1790 nov. 3., megh. 1828 febr.), morganatikus házasságra lépett Poll Orsolyával. Ezen házasságából származott gyermekeit s nejét is György uralkodó herceg 1843 jul. 31-én grófi rangra emelte. Ezen grófi családból Frigyesnek (szül. 1822 máj. 2., megh. 1885 jun. 28.) grófi rangja Ausztriában 1844. elismertetett. Ezen Frigyes elvévén bethleni Bethlen Kornélia grófnőt, Magyarországon is birtokos lett, s fia Frigyes János (szül. 1848 febr. 24.) Tisza-Roffon lakik jelenleg is.
György Frigyes gróf, később herceg, német hadvezér és államférfi, szül. 1620 jan. 31., megh. 1692 nov. 19. Apja, IV. Wolrad gróf az Eisenberger-ág megalapítója volt. 1639. Párisban tanult, mire apjának 1640. bekövetkezett halála után németalföldi szolgálatba lépett. 1643. nőül vette Erzsébet Sarolta Nassau-Siegen grófnőt, 1645. pedig visszatért Waldeckbe. 1651. belépett a nagy választó fejedelem szolgálatába, ki őt az erősségek és a lovasság főparancsnokává és a titkos tanács tagává tette. A svéd-lengyel háboru idején a svédekkel való szövetkezést sürgette és W. hozta létre a merienburgi szerződést (1656). A három napi varsói csatában a lovasságot vezérlé, azonban Lyck mellett vereséget szenvedett a lengyelektől, amiből ellenségei az udvarban fegyvert kovácsoltak ellene. E surlódások következtében s 1658 máj. kilépett a brandenburgi szolgálatból, a svéd király szolgálatába lépett, de 1660., az olivai béke megkötése után egy időre Franciaországba költözött. Megismerkedvén itt XIV. Lajos udvarával, arra a meggyőződésre ébredt, hogy a németek igazi ellensége Franciaország és ez okból visszatérése után (1664) a birodalmi hadseregbe lépett, melynek soraiban a törökök ellen indult. Részt vett a Szt.-Gotthárd mellett kivívott diadalban is. 1665. György Vilmosnak, Celle hercegének szolgálatába szegődött s létrehozta a Németalfölddel és Brandenburggal kötött szövetséget. 1680-ban másodszor indult Magyarországba a törökök ellen, mire a császár 1682. birodalmi herceggé nevezte ki. 1689. Németalföldön harcolt a franciák ellen, ahol azonban Luxembourg tábornoktól Fleurus mellett (1690 jul. 1.) vereséget szenvedett. Benne kihalt az Eisenberg-ág-férfi-sarja. V. ö. Rauchbar (W. titkára), Leben und Thaten des Fürsten G. Friedrich von W. (kiadta Curtze és Hahn, 2. köt., Arolsen 1867-1872); Erdmannsdörffer, Graf G. Friedrich von W., ein prussischer Saatsmann (Berlin 1869); Müller P. L., Wilhelm III. von Oranien und G. Friedrich von W. (2 köt., Hága 1873-80).
(ejtsd: valdek-ruszó) Péter Mária, francia miniszter, szül. Rennesben 1846 dec. 2. Mint tekintélyes ügyvéd 1879. a képviselőházba került, ahol az Union républicainehez csatlakozott. Belügyminiszter volt a Gambetta- (1881 nov.-től 1882 jan. 26-ig) és a Ferry-kabinetben (1883 febr.-tól 1885 márc.-ig). Beszédeit Discours politiques c. alatt adta ki 1889-ben. 1894 okt. a szenátusba választották. Az 1895 jan. megejtett elnökválasztáskor 184 szavazatot kapott; a második szavazásnál Faure javára visszalépett.
1. W. in Schleisen, az ugyanily nevü járás székhelye, a Polsnitz és vasút mellett, hegyes vidéken, (1890) 13 553 lak., jelentékeny porcellán- és kőedénygyártással, porcellánfestéssel, üveggyárral és nagy kőszénbányával. - 2. W. in Sachsen, város Zwickau szász kerületi kapitányságban, az altenburgi határ közelében, a zwickaui Mulde és vasút mellett, (1890) 2924 lak., jelentékeny kötöttáru-készítéssel, korzett- és paszomántgyártással. - 3. W. in Württemberg, város a Jagst kerületben, vasút mellett, 1266 lak., a Hohenlohe-W. hercegi család kastélyával és parkjával. - 4. W., az ugyanily nevü járás székhelye Basel vidéke svájci kantonban, az Oberhauenstein lábánál, vasút mellett, 980 lak., selyemszalagszövéssel és órakészítéssel.
dessaui, illetőleg porosz grófi család, mely 1786. kapta a grófi rangot. Tagjai közül említendő: Ferenc Henrik gróf (szül. 1791 ápr. 25., megh. 1873 jan. 16.), lovassági tábornok, 1864-70. pedig Berlin kormányzója volt. - Frigyes gróf (szül. 1795 jul. 21., megh. 1864 jan. 15.), jeles katonai iró, 1854-58. pedig hadügyminiszter volt. Legelterjedtebb művei: Der Dienst des Infanterie-Unteroffiziers (18. kiad. Berlin 1888); Leitfaden bei der Instruktion des Infanteristen (114. kiad. 1887). - Alfréd gróf, porosz tábornok, szül. Potsdamban 1832 ápr. 8-án. 1850-ben került ki a hadapródiskolából és 1862-ben kapitánnyá lett. 1865. Frigyes Károly herceg szárnysegéde lőn; 1866. a táborkarba helyezték át. Részt vett az 1866-iki osztrák-porosz és mint a mecklenburgi nagyherceg táborkari főnöke, az 1870-1871-iki francia-német háboruban. Érdemeinek elismeréséül 1888 aug. 10. Moltke helyére a táborkar főnökévé és a lovasság tábornokává nevezték ki; 1891 febr. 2. a IX. hadtest parancsnoka lett Altonában. 1895. lovassági tábornokká tette II. Vilmos, kinek kedvelt embere. 1874 ápr. 14. nőül vette Noer hercegnek özvegyét, Lee Dávid new-yorki bankár leányát. W. I. Vilmos korában politikai kérdésekbe is beavatkozott, amiért Bismarck haragját vonta magára és egy ideig Stöckernek volt pártfogója. Jelenleg az urak-házának és az államtanácsnak és az u. n. szárnysegédek pártjának legbefolyásosabb tagja és komoly jelölt a kancellári állásra. Egyik öccse Frigyes (szül. 1829) porosz altábornok; másik öccse Ferenc (szül. 1835.) német altengernagy.
Henrik Vilmos Gottfried, német anatomus, szül. Hehlenben (Braunschweig) 1836 okt. 6-án. Az orvostudományokat 1856-62. Göttingában, Greifswaldban és Berlinben hallgatta. 1864. a kórboncolástannak magán-, 1865. rendkívüli, 1867. rendes tanára a berlini egyetemen. 1872. az új strassburgi egyetem rendes tanára és kórboncolástani intézetének igazgatója lett. 1883 óta ismét a berlini egyetem rendes tanára és kórboncolástani igazgatója. Fő művei az idegrostok és a hallószerv górcsövi boncolástanára, a nemi szervek és a fogak fejlődéstörténetére, valamint a rákdaganatok kórtanára vonatkoznak. 1874 óta harmadmagával az Archiv für mikroskopische Anatomie kiadója. A m. tud. akadémia 1869. kültagjává választotta.
Konrád von (ab Austria), Husz János (l. o.) egyik előfutára, Ágoston-rendi szerzetes, Bécsben pappá lett s 1345-1360. Bécsben, ezután Prágában pap s itt halt meg 1369 dec. 8. Határozott ellenfele volt a két nagy kolduló rendnek (Accusationes mendicantium) s egyszersmind a klérus visszaéléseinek, ugy hogy még a püspököket sem kimélte. V. ö. Jordan, Die Voräufer des Hussitenthmus in Böhmen (Lipcse 1846); Czerwenka Bernát, Gesch. der evangelischen Kirche in Böhmen (Bielefeld és Lipcse 1869).
város Lipcse szász kerületi kapitányságban, a Zschopau és vasút mellett, (1890) 9215 lak., szivar-, butor-, posztó-, nemezgyártással, cipő-, játékszerkészítéssel, fafaragással és élénk gabonakereskedéssel; közelében Kriebstein nevü régi erősséggel.