(ang., ejtsd: vakóv'r), szó szerint: körülmenés, körüljárás. Mint általánosan s kizárólag használt turfkifejezés olyan verseny neve, amelyben csak egy ló vesz részt, mert a többi benevezettek közül egyik sem áll a starthoz. A pályázó ló ilyen esetben a versenyteret egyedül járja körül, illetve teszi meg mérsékelt tempóban a megszabott távolságot, melyet győzelemnek tudnak be s a díjat kiadják.
latin növénynév után Wallich Náthán (l. o.) nevének rövidítése.
(ejtsd: vallisz), 1. Alfréd Russel, angol természettudós, szül. Uskban (Monmoutshire) 1822 jan. 8. Előbb építész testvérének üzletében dolgozott, azután kizárólag a természettudományokra adta magát. Bates (l. o.) barátjával 1848. Braziliába utazott s 1852-ig átkutatta az Amazon és Rio Negro folyamok partvidékeit. Visszatérve Angliába, kiadta e tapasztalatairól irott művét: Traverls on the Amazon and Rio Negro (1853, új kiadás 1870) és 1854. ismét útra kelt a Szunda-szigetekre. Nyolc évig kutatott a maláji félszigeten és Új-Guinea vidékén, különös tekintettel az ottani állat- és növényvilágra. A nélkül, hogy Darwin kutatásait ismerte volna, ez években fogamzott meg agyában az evolució teoriájának eszméje, melynek alapvonalait: On the endenciest of varieties to depart indefinitely from the original type címü értekezésében irta meg, mely majdnem egyidejüleg olvastatott fel a londoni Linné-társaság 1858-iki jul. gyülésén Darwin On the tendency of species to form varieties and on the perpetuation of species and varieties by means of natural selection c. értekezésével. Gazdag entomologiai és ornitologiai gyüjteményekkel tért W. 1862. vissza Angliába. Utazásainak fő eredménye The Malay Archipelago címü munkája (2 köt., 1869). Azután megjelent még: Contributions to the theory of natural selection (1870). A következő években igen meglepte a világot azzal, hogy pártját fogta a spiritizmusnak, melynek jelenségeit tudományos alapon igyekezett bizonyítani Miracles and modern spiritualism (1875) címü művében. További munkái: On the geographical distribution of animals (2 kötet, 1876); Tropical nature (1878); Island life (1880); Land nationalization, its necessity and its aims címü könyvében a földbirtok viszonyok államsegéllyel való megváltoztatását sürgette s ezen eszme megvalósítására alakult a land Nationalization Society egyesület is, melynek W. elnöke; Darwinism, and exposition of the theory natural selection (1889); magyarul megjelent a következő műve: A gyakorlati spiritualizmus védelme, ford. Madách. Aladár (Budapest 1884). V. ö. Meyer A. B., Darwin un W. (Erlangen 1870).
2. W. Lajos, amerikai tábornok és iró, szül. Brookvilleban (Indiana) 1827 ápr. 2. Jogot végzett, azután részt vett a mexikói háboruban, szintugy a polgárháboruban, mely alatt tábornok rangjára emelkedett. 1878-81. Utah államnak volt kormányzója; 1881-85. Konstantinápolyban időzött mint követ, 1885 óta pedig Crawfordsvilleben (Indiana) él mint ügyvéd. Az utóbbi években néhány történeti művel és korrajzzal rendkivüli sikerre tett szert. Ben Hur, a tale of the Christ c. művét (1880) lefordították minden művelt nyelvre (magyarra a Szent-István-társulat megbizásából Szekrényi Lajos fordította, 2 köt., Budapest 1894); további munkái: The fair God, a tale of the conquest of Mexiko (1873); Life of Benjamin Harrison (1888); The boyhood of Christ (1888); The Prince of India (1894).
3. W. Vilmos, skót szabadsághős, szül. 1276. angol-normann lovagcsaládból, kivégeztetett 1305 aug. 23-án. 19 éves korában agyonütötte az őt sértegető angol kormányzó fiát, mire a vadonba kellett menekülnie. Maga köré gyüjtötte a száműzötteket és földönfutókat s azokkal az angol birtokokat pusztította és sarcolta. Mindig többen és többen csatlakoztak hozzá, a skót nép az ő vezetése alatt megtámadta az angolokat, sőt az előkelő skót nemesek is, köztük Bruce Róbert, Douglas Vilmos is támogatták harcaiban. 1297 szept. 11. I. Eduárd angol király seregét Stirling mellett leverte, mire a skótok őt Baliol király távolléte alatt kormányzóvá kiáltották ki. 1298 nov. 1. újra betört Angliába s jelentékeny zsákmánnyal tért vissza. Midőn azonban I. Eduárd hatalmas sereggel Skóciába tört, s skótok annyival kevésbbé tudtak ellentállni, mert meghasonlás támadt a seregben: a főnemesek nem akartak egy köznemes vezérlete alatt harcolni és igy 1299 jul. 22. Eduárd a skótokat Falkirk mellett leverte. W. Franciaországba szökött, honnan azonban nemsokára visszatért és hősiesen folytatta a harcot, mig végre árulás folytán az angolok kezébe jutott, kik felségárulás címén kegyetlen kínok között Tower Hillban kivégezték. Emléke azonban most is él a skót nép énekeiben. V. ö. Watson, W. the Scottish hero (London 1861); Paterson, The hero of Scotland (új kiad. 1864).
Ernő, mérnök, szül. Mária-Radnán 1845 aug. 10. Középiskoláit Nagyváradon és Budán járta; 1863. a József-műegyetemre ment, melynek végeztével 1867 szept. 30. mint mérnökgyakornok állami szolgálatba lépett. A hivatalnoki pályán gyorsan haladt előre és a kormánytól szép megbizásokat kapott. 1873. a bécsi világkiállításon a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumot képviselte s még ugyanez évben részt vett az aldunai zuhatagok szabályozásának terveit előkészítő nemzetközi bizottság működésében. 1876. átvette a sárospataki, 1878. pedig mint királyi főmérnök a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal vezetését. 1883-tól 1889-ig a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban mint a műszaki tanács tagja működött miniszteri főmérnöki, majd középítészeti főfelügyelői s 1885-től kezdve miniszteri osztálytanácsosi minőségben. Ez idő alatt bizták meg 1883. a Vaskapu-szabályozás terveinek elkészítésével, 1885. a brüsszeli első, 1886. a bécsi második, 1887. a frankfurti harmadik nemzetközi belhajózó kongresszuson a kormány képviseletével. Legfontosabb munkálkodása 1889-től kezdődik, midőn Orsovára a vaskapuszabályozási m. kir. művezetőség főnökévé nevezték ki. Amint a világhajózás érdekeit szolgáló nagymunkálatok előhaladtak s a sikere bizonyossá vált: egymásután érték a kitüntetések. 1893. címzetes miniszteri tanácsossá nevezték ki; 1894. a szerb másodosztályu Takovo-rendelet kapta; 1896. valóságos miniszteri tanácsossá léptették elő; ugyanez év szept. a Vaskapu megnyitásakor a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki s még ez évben az ezredéves országos kiállításon szerzett érdemeiért a millenniumi arany emlékérmet kapta.
Rikárd, osztrák zenebúvár, szül. Brünnben 1860 nov. 16-án. 1878 óta Bécs, Heidelberga és Tübinga egyetemein szerezte meg a jogi, 1887. Freiburgban a bölcselet- és (1890-95. Londonban tanulván) 1897. Bécsben a zenei doktorátust. Angolul és németül irott tanulmányai jelentékenyek. Könyvei: Ideen zur praktischen Philosophie (Tübinga 1886); Aesthetik der Tonkunst (Stuttgart 1886); Studien zur Rechtsphilosophie (Lipcse 1889); Primitive music (London 1893). Kisebb tanulmányai német és angol tudományos folyóiratokban.
(ejtsd: volesze), város, illetőleg Birkenhead É-i külvárosa, Chester angol grófságban, a Mersey mellett, (1891) 33 227 lak., gabona-, liszt-, amerikai hús- stb. kereskedéssel.
Pál, az első rendszeres magyar irodalomtörténet irója, szül. Bágyomban (Hont) 1742 jan. 29., megh. Jolsván (Gömör) 1824 okt. 29-én. Selmecen, Rimaszombatban és Pozsonyban elvégezvén iskoláit, 1767. külföldi egyetemre ment és Lipcsében evang. lelkésszé képezte magát; megfordult a hallei és vittenbergai főiskolákon is. Hozzá jutott a Rotarides Mihálytól gyüjtött becses magyar irodalomtörténeti anyaghoz, s azt nagy szorgalommal gyarapította. Még Lipcsében irt két tanulmányt Verbőczyről és Mátyás-korabeli tudományos állapotainkról: De Stephano Verbőczio Icto Hungariae celeberrimo dissertatio (Lipcse 1768); Tentamen historiae litterarum sub rege Matthia (u. o. 1769). A tótkomlósi evang. egyház 1769. lelkészül hivta meg és ott működött 11 évig. 1780-ban Cinkotára költözött, hogy Pesthez közelebb legyen, majd 1783. a József császár türelmi rendelete következtében akkor szerveződött jolsvai evang. egyház meghivását fogadta el s ott működött mint lelkész s majd gömöri főesperes 41 éven át, késő öreg korában bekövetkezett haláláig. Nagy buzgalommal rendezte az egyházkerület iskolai és egyházi ügyeit. Munkáit tót és latin nyelven irta; tótul azonban csak egyházi alkalmi beszédeket s a jolsvai egyház történetét (Eperjes 1786). Latin művei a magyar művelődés történetének vannak szentelve. Fő műve a Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni usque ad nostra tempora delineatus (Pozsony és Lipcse 1785, új bővített és javított kiad. Buda 1808). Első ez a mű abban, hogy irodalmunk és művelődésünk történetét összefüggő képben törekszik bemutatni; részleteiben igen sok becses anyagot nyujt és a rendszere fölépítésére tesz kisérletet. V. ö. Badics Ferenc, Beöthy Képes irodalomtörténetében (2. köt. 263. old.).
l. Wallenstadti-tó.
(Walenstadt, Walenstad), város St. Gallen svájci kantonban, a róla elnevezett tó mellett, közel a Seez torkolatához, a Churfirsten lábánál, vasút mellett, (1888) 2702) lak., pamutiparral.
(Walen-, Wallensee), az Urni-tavon kivül Svájc legvadabb környékü hegyi tava St. Gallen és Glarus kantonokban 423 m.-nyi magasban, 23 km2 területtel, legfölebb 151 m.-nyi mélységgel és 16 km.-nyi hosszussággal. É-i partján emelkedik a Churfirsten meredek sziklafala, D-en pedig a részben sziklás, részben erdős Sardona-csoport (Mürtschenstock 2442 m.); K-en és Ny-on partjai alacsonyak és részben mocsarasak. Az É-i parton a patakok pompás vizeséseket alkotnak; D-ről a Murg, alsó végébe pedig 1811 óta az Escher-csatorna által a Linth folyik. 1837-59. gőzösök is jártak rajta; most csak halászbárkák közlekednek. A parti helységek közt a jelentékenyebbek. Wesen, Wallenstadt és a festői fekvésü Murg.