(ejtsd: valon Sándor Henrik, francia államférfiu és történetiró, szül. Valenciennesben 1812 dec. 23. Tanulmányait 1831-34. az École normaleban végezte, ahol 1840-ben maître de conférences lett. 1849. a forradalomellenes párt tagja volt a törvényhozó gyülésben; 1850-ben az akadémia tagjává választotta. 1871. a nemzetgyűlésben a centrumban foglalt helyet s 1874-ben tett indítványával nagyban előmozdította az 1875 febr. 25-iki alkotmány létrehozását, melyet nevéről szoktak elnevezni (Constitution W.); őt magát pedig Pere de la Constitutionnal nevezték. 1875-1876. közoktatásügyi miniszter volt, mely állásban a klerusnak kedvezett; 1876. a szenátusba választották. Munkái: Histoire de l'esclavage dans l'antiquité (Páris 1848, 3 köt., 2. kiad. 1879); La sainte Bible résumée dans son histoire et dans ses enseignements (2. kiad. 1866, 2 köt.); La vie de Jésus et son nouvel historien (Rénan ellen 1864); Vie de Notre Seigneur ésus Christ (1864); Vie de Notre Seigneur Jésus Christ (1865); Richard IV, épisode de la rivalité de la France et de l'Angleterre (1864, 2 köt.); Jeanne d'Arc (3. kiad. 1875, 2 köt.); la Terreur, études critiques sur l'histoire de la Révolution française (1873, 2 köt.); Saint Louis et son temps (3. kiad. 1887); Histoire du tribunal révolutionnaire de Paris (1880-82, 6 köt.); Éloges académiques (1883, 2 köt.); La révolution du 31 mai et le féderalisme en 1793. (1886, 2 köt.); Les représentants du peuple en mission etc., en l'an II. (1888-89, 2 köt.). W. a szép művészetek akadémiájának élethossziglanra választott titkára volt.
l. Nádpálma.
Pál, német építész, szül. a Rajna melletti Oppenheimban 1841 jun. 26. Kiképeztetését a darmstadti ipariskolában, 1860 óta pedig a hannoveri politechnikumon nyerte. A következő évben a berlini akadémiát, majd a giesseni egyetemet látogatta. 1864. Berlinbe visszatérve Gropius, Hitzig és Lucänél folytatta tanulmányait, majd olaszországba ment. Még ugyanez évben megkezdte működését mint magánépítész a M. m. Frankfurtban, ahol többször sikerrel vett részt nyilvános pályázatokban; a berlini parlamentépület második pályázatánál az első díjat nyerte el (1882) s a kivitellel és megbizatott (1884-94). Tanulmányait Németországban, Angliában, Olaszországban s a Keleten (1891) tett utazásaival tökéletesítette. Atelierjából nem egy kiváló fiatal erő került ki. 1882 óta W. Berlinben él s a parlament-épület felavatása alkalmával (1894 dec.) titkos építő-tanácsossá nevezték ki, nemsokára ezután pedig a művészetek akadémiájára és a technikai főiskolára hivták Drezdába professzornak. Munkái közül említendő: Das Reichstagsgebäude in Berlin (díszmű, 1897 s köv.).
Vilmos, német költő, szül. Darmstadtban 1856 okt. 6. Igaz tehetség, kire Bourget nagy befolyással volt. Megjelent munkái: Gedichte (két gyüjtemény 1882. és 1886.). Regényei: Im Schatzhaus des Königs (1883); Oktavia (1884); Paris der Mime (1886); Gräfin Pusterla (1886); Am Starnberger See (1887); Der Gladiator (1888); Der Dämon des Neides (1888). Történeti regényei: Ovid (1890); Rache (1891). Szomorujátékai: Johann von Schwaben 81886); Falieri (1887). Drámái: Semiramis, Alboin, Opfer. Legújabb regényei: Ein Liebespaar. Elbeszélései: Ein Weib, Luise, Natalie, Italien in Deutschland (1893).
latin növénynév után Wallroth Károly Frigyes Vilmos nevének rövidítése, szül. Breitensteinban (Stolberg mellett a Harzban) 1792 márc. 13., megh. Nordhausenben mint orvos 1857 márc. 22.
Ferdinánd Ferenc, a róla elnevezett kölni muzeum alapítója, szül. Kölnben 1748 jul. 20-án, megh. u. o. 1824 márc. 18-án. 1786. szülővárosának középiskolájában a természetrajz és esztetikai tanára lett. Műtárgyakból és tudományos eszközökből álló álló gazdag gyüjteményét Köln városának adományozta, mely azt a Richartz által ajándékozott muzeumban helyezte el. Munkái: Sammlung von Beiträgen zur Geschichte d. Stadt Köln (Köln 1818); Taschenbuch d. Ubier (1799-1804) stb.
kisközség Ausztria amstetteni kerületi kapitányságában, a Duna mentén. A W.-i kastélyt 1895. Ferenc Szalvátor, Mária Valéria főhercegnő férje vette meg.
(ejtsd: válszend), Newcastle külvárosa Northumberland angol grófságban, (1891) 11 620 lak., szénbányákkal.
(ejtsd. vámer), falu Kent angol grófságban, az Északi-tenger partján, Dealtól D-re, (1891) 4565 lak., tengeri fürdőkkel. A VIII. Henrik által épített kastélyban. Warden lord egykori székhelyén halt meg Wellington hercege. Julius Caesar alkalmasint W. és Deal között kötött ki először a brit partokon.
(ejtsd: valpól), 1. Horác, W. Róbert fia, angol iró, szül. 1717 okt. 5., megh. 1797 márc. 2. Cambridgeben tanult s beutazta a kontinens nagy részét. Midőn Angliába visszatért, beválasztatott az alsóházba, atyja halála után pedig a felsőházba jutott. De W. nem vett részt a törvényhozásban s 1758. visszavonult Strawberry Hill nevü jószágára, melyet középkori várrá alakított át s hol könyvekből, műkincsekből s egyéb drágaságokból értékes gyüjteményt rendezett be. 1791. az Orford grófi címet örökölte. Sokféle munkáiból kiemelendők a következők: Catalogue of engravers who have been born or resided in England (1763) és Catalogue of the royal and noble authors of England, Scotland and Irland (1758). Kisérteties regénye: The castle of Otranto, mely 1764. jelent meg először, mintául egy egész regénysorozatnak, telve túlzásokkal. Az Aedes Wlapolianae (London 1747) a houghtoni műkincsek kimutatását tartalmazza szakszerű összeállításban. Ezen nagy értékü műkincseket később II. Katalin orosz császárnő vásárolta meg. Azonban W. legnagyobb hirre leveleivel és memoirejaival tett szert. Levelei 1840. jelentek meg hat kötetben; kiegészítve az 1851. megjelent levelekkel, melyeket Mason költővel váltott. Ezen leveleket ritka szellemesség lengi át, telve kiméletlen gúnnyal, mellyel korát és szereplő egyéniségeit jellemzi. Memoirejai, melyek 1751. kezdődnek és egészen haláláig folytatódnak, érdekes adatokat tartalmaznak saját korának történetéhez, II. és részben III. György királyok uralkodására vonatkozólag. V. ö. Warburton, Memoirs of H. W. and his contemporaries (London 1851, 2 köt.).
2. W. Róbert, angol államférfi, Orford gróf, szül. Houghtonban (Norfolk) 1676 aug. 26., megh. 1745 márc. 29-én. 1700 óta az alsóház tagja, kiváló szónok s az angol parlament első debattere. 1705. az admiralitás tanácsosa. 1708. hadügyminiszteri államtitkár. Együtt bukorr a whig-párti Marlborough-Godolphin-kabinettel, sőt 1712. a Towerbe is bekerült, de egy hirtelen fordulat ismét az ügyek élére hozta, hol a hannoveri ház örökösödési jogáért küzdött és I. György óta (a gyorsan szétmálló Stanhope-kormányt nem számítva) teljes 20 évig dacolt az ellenzékkel. Tevékenységének két sarkalatos pontja: a pénzügyek rendezése és a békepolitika; de a személyes hatalomhoz is görcsösen ragaszkodott s eszközeiben egyáltalában nem volt válogatós. Ő volt az első, aki pénzzel vásárolta meg a kormánypárt embereit és pénzzel teremtett magának nagy többséget. Sőt azt merte mondani, hogy minden lelkiismeretnek megvan a maga ára. A harcias II. György király nem szerette W.-t, amit az utóbbinak ellenfelei arra használtak fel, hogy visszavonást támasszanak köztük, mikor ez nem sikerült, 1739. kierőszakolták a spanyol kereskedelmi háborut és ennek folytán a mindenható minisztert, ki a háborutól irtózott, az 1742-iki választásokon meg is buktatták. Ekkor elfogadta a peeri méltóságot és mint Orford grófja lépett a felsőházba. A királyra való személyes befolyását haláláig megtartotta. V. ö. Ewald, Sir Robert W., a political biography (London 1877); Coxe, Memoirs of the life and administration of Sir R. W. (3 köt., 1789); Morley J., W. (1889).