(ejtsd: voltemmsztó), város és London egyik ÉK-i külvárosa Essex angol grófságban, 11 km.-nyire Cha Crosttól, (1891) 46 346 lakossal.
(Erőskezü W.), latin költemény a X. sz. elejéről, melynek szerzője Eckehart (l. o., 1.), átdolgozója ugyancsak egy Eckehart (l. o., 4.). Tárgya és hőse a burgundi mondakörből van merítve és aquitaniai Walther sikeres küzdelmét tárgyalja Guntharival a burgundok királyával és ennek seregével. Gunthari és emberei hasztalan akarják W.-tól a Hunnországból hozott kincseket s az Attilától megszöktetett aráját Hildegundát elrabolni. Tizenketten állnak ki ellene, mind hasztalan; ugy hogy utoljára útnak is eresztik W.-t. Az üldözők Attila parancsára járnak el, aki roppantul haragszik W.-ra. A költeményt Scheffel remek fordítása tette népszerüvé, aki azt Ekkehardjában nibelungi versben adta vissza; kiadták Grimm és Schmeller (Lat. Gedichte des X. u. XI. Jahrhunderts, Göttinga 1838); újabban Scheffel és Holder (Stuttgart 1874). V. ö. Schweitzer, De Walthario (Páris 1889); Szász Károly, A világirodalom nagy eposzai (II. köt.); Heinrich Gusztáv, A német irodalom története (I. köt. 113-125) és Wlislocki Henrik, Attila 3- ó-germán eposzban (Egyetemes Philologiai Közlöny, VII. köt.). Egy részlet fordítása Vende Ernőtől (Egyetemes Philologiai Közlöny 1889).
a középkor legnagyobb német lirai költője, szül. 1160 körül Tirolban a Vogelweidehofon, az Eisack-völgyben, mások szerint Csehországban (Dux mellett), megh. 1230 körül. Szegény lovagrendü családból származott. Pályáját Bécsben kezdette, hol VI. Lipót és katolikus Frigyes jóakarói voltak. Nem ugy VII. Lipót, aki W.-t udvarából kinézte s igy a költőnek vándorbotot kellett kezébe vennie, sokfelé járt, legtöbbször a Wartburgon, hol a dalnokok szivesen adtak egymásnak találkát. Ottónak III. Vincével való küzdelmében W. a császár mellett foglalt állást s csak ennek bukása után fordult iI. Frigyeshez, aki végre szerény birtokot és rajta csendes pihenőt adott a sokat szenvedett költőnek. Birtokáról elment vendégnek Medlick Henriknek fényes mödlingi udvarába, néha az aquilejai patriárkához is. Utoljára II. Frigyes keresztes hadjáratának érdekében szólaltatta meg költészetét, mely hadjáratra maga is elkisérte a császárt. Tetemeit a würzburgi monostorban helyezték örök nyugalomra. 1889-ben pedig Bozenben szép emléket állítottak a minnesang (l. o.) kiváló költőjének, aki egyszersmind minden időnek egyik legnagyobb költője volt. Egyforma lángelmével alkotván meg a minnedalnak, a politikai és a gnomikus német költészetnek (Spruchdichtung) örök becsü gyöngyeit, nemcsak a szivek érzésének maradt ura, de a politikai világban is akkora hatást fejtett ki, hogy panaszképen hozták fel ellene, mikép «ezreket tántorított el, ugy hogy nem hallgattak Istennek és a pápának szavára». Alaki tökélyre is megfelel a dúsgazdag eszmei tartalomnak.
Kolozs Albert, francia rézmetsző, szül. Párisban 1846 márc. 24. Eleinte Gerômental festészetet tanult, azután Martinet és Henriquel-Dupont vezetése alatt a rézmetszésre adta magát. 1868. elnyervén a római nagy díjat, több évet töltött Olaszországban. Különösen sikerültek pompás rézkarcai, melyek ritka tökéletességgel utánozzák az eredeti művek festőiségét. A legkitünőbbek: Vicq báró képmása Rubenstől; Margit hercegnő képe Velazqueztől; Rembrandt saját képmása; A khinai váza, Fortuny után; Krisztus sírbatétele, van Dyck után; Az Angelus, Millettől; Krisztus Pilátus előtt, Munkácsytól (1882); Az őrcsapat kivonulása, Rembrandtól (1885) stb.
(ejtsd: valtn le del), város Lancaster angol grófságban, amelyet a Ribble választ el Prestontól, (1891) 10 556 lak., pamutiparral.
(ejtsd: valtn on the hill), város, illetőleg Liverpool (l. o. ÉK-i külvárosa Lancaster angol grófságban, (1891) 40 304 lak.
Kamillo, szinműiró, l. Zell.
l. Keringő.
a lengyel monda szerint Krakus lengyel király leánya, 700 körül Lengyelország királynője. Szűzi fogadalmat tett. Rytiger német fejedelem azután feleségül kérte, de kosarat kapván, nagy hadsereggel ütött be az országba. W. ugyan legyőzte ellenfelét, de hogy hazáját minden további háboruságtól megkimélje, a Visztulába ugrott. Sorsát sok lengyel költő énekelte meg, Werner Zakariás pedig egyik drámájának hősnőjévé tette.
l. Mandara.