János Eduárd, német geografus és statisztikus, szül. Hamburgban 1812 máj. 17., megh. Göttingában 1879 dec. 16-án. 1833-34. beutazta a Cap Verde szigeteket és Braziliát. 1845. 1845. rendkivüli, 1854. rendes tanár lett a göttingiai egyetemen, ahol a Göttingische Gelehrte Anzeigen-t szerkesztette 1848-63. és 1874-79. Munkái: Untersuchungen über die geographischen Entdeckungen der Portugiesen unter Heinrich dem Seefahrer (Göttinga 1842); Die Republiken von Südamerika (u. o. 1843); Deutsche Auswanderung und Kolonisation (Lipcse 1846); Handbuch der Geographie und Statistik (Stein és Hörschelmann ilyen címü könyvének átdolgozása, 7., kiad., u. o. 1855-71); Allgemeine Bevölkerungsstatistik (2 köt., u. o. 1859); über den Begriff und die statistische Bedeutung der mittleren Lebensdauer (Göttinga 1860).
Gusztáv báró, belga festő, szül. Antwerpenben 1803 aug. 23., megh. Párisban 1874 dec. 6. Az antwerpeni festészeti akadémián van Brec és Herreyns tanítványa volt, majd Párisba ment, hol a régi velencei és németalföldi festők művei nagy hatást gyakoroltak fogékony lelkére. 1823. festett, Regulust ábrázoló képe még egészen a klasszicista irány terméke; annál nagyobb föltünést keltett 1830. kiállított, van der Werft polgármesternek Lejda városa 1576-iki ostroma alkalmával tanusított önfeláldozó magaviseletét ábrázoló, a belga festészet történetében korszakot alkotó festményével. Hirneve még növekedett, mikor az 1830-iki belga szabadságharc egy epizódját ábrázoló hires, hatásos képét 1834. kiállította (brüsszeli muzeum). Már 1832. az antwerpeni akadémia tanára, 1840. igazgatója lett, 1846-53. a belga nemzeti muzeum elnöke volt, 1847. pedig bárói címet nyert. Későbbi festményei nem állanak e két első szinvonalán, mind édeskésebbek, akadémikusabbak lesznek.
(ejtsd: vopping), Londonnak Middlesex angol grófságba eső K-i része, a dockoktól D-re.
Perkin (Petike), angol trónkövetelő, állítólag IV. Eduárd angol király fia, valódi neve Osbeck Péter, Osbeck János tournayi várnagy fia, ki eredetileg zsidó volt. Antwerpen városában nőtt fel s minthogy IV. Eduárd angol királyhoz feltünően hasonlított, VII. Henrik trónralépése után, Eduárd nővére Margit burgundi hercegnő által felbujtogatva, arra határozta magát, hogy a Towerben meggyilkolt Rikárd yorki hercegnek adván ki magát, mint trónkövetelő lép fel. Megfordult Párisban, hol az udvar őt mint angol trónkövetelőt elismerte, de a boulognei béke megkötése után kénytelen volt franciaországot elhagyni. 1495. Skótországba ment, hol hasonló kedvező fogadtatásban részesült. 1497. Cornwallis partjain kikötött s mint III. Rikárd királlyá proklamáltatta magát s 6000 ember élén síkra szállott VII. Henrik ellen. Azonban Exeter ellen intézett támadása balul ütvén ki, a beaulieui kolostorba menekült, hol okt. 5. megadta magát s Londonba vitetett, mire 1499 nov. 23. az akasztófán fejezte be kalandos életét.
város Halland svéd länben, a Ny-i tengerparton, vasút mellett, (1893) 4537 lak., tengeri fürdővel, mekanikai műhelyekkel, vasöntéssel; fa-, gabona- és gránit-exporttal.
az ugyanily nevü járás székhelye Minden porosz kerületben, termékeny vidéken, a Diemel és a vasút mellett, (1890) 5043 lak., papiros-, cukor- és sörgyárral, 1760 jul. 31. itt győzte le Ferdinánd braunschweigi herceg a franciákat.
(ejtsd: várbört'n) Péter Egerton, Ausztriába-utazó, szül. Nortwichben (Anglia) 1813 aug. 15., megh. 1889 nov. 5. Az angol tengerészetbe lépett, 1853. azonban már mint őrnagy búcsut vett attól s Dél-Ausztráliába ment; 1854-1867. rendőrfönök volt Adelaideban s 1869. parancsnokló ezredese lett a polgári hadseregnek a délausztráliai koloniában. 1857. átkutatta a Spencergolf nyugati részén levő országokat, 1858. a Gairdner- és Torrens-tavat, 1860-ban a Streaky-öblöt és 1864-66. az Eyre-tavat. Leghiresebb utazását 1873. kezdte meg, elérte Alice Springs táviró-állomást Alexandra-Landban, innen 1873 ápr. 15-én 17 tevével északnyugatnak vette útját s később nyugatra tért. Végtelen pusztákon át sok fáradalmak közt 1874 jan. 11. teljesen kimerülve a De Grey torkolatához érkezett Ausztrália északnyugati partján. ez az utazás, mint első Közép-Nyugat-Ausztrálián át, bebizonyította, hogy az általa bejárt vidék a kulturára alkalmatlan. W. később visszavonulva élt beaumonti villájában, Burnside disztriktben, nem messze Adelaidetől. Munkái: Major W.'s diary (Adelaide 1866); Journes across the western interior of Australia (London 1875).
1. Eduárd Máté, angol festő, szül. Londonban 1816., megh. u. o. 1879 jan. 15. Eleinte a londoni művészeti akadémián, azután Rómában, Münchenben és Párisban tanult. 1855. a londoni akadémia tagja lett. Történeti képei és történeti genreképei kolorista törekvéseiről tanuskodnak. A legismertebbek: Goldsmith Olivér parasztok előtt fuvolázik; Johnson doktor Chesterfield lord előszobájában; Clarendon lord elbocsájtása; II. Jakab értesül az oraniai herceg partraszállásáról; XVI. Lajos családja a börtönben; Corday Sarolta útja a vesztőhelyre; Riccio megöletése; II. Károly király halála; Hogarth műterme; Boleyn Anna útja a vesztőhelyre stb. Freskóképeket is festett a londoni parlamentépületben. V. ö. Dafforne, Life and works of E. M. W. (London 1879).
2. W. Humbphry (eredeti nevén: W. Mária Augusta), angol regényirónő, szül. Hobartban (Tasmania) 1851 jun. 11., ahol atyja Arnold Tamás tanfelügyelő volt, akivel 1855. Angliába költözött. Már itt több cikket irt a Dictonary of Christian Biographyba, továbbá a macmillian's Magazin, Saturday Review s egyéb lapokba. 1872. nőül ment W. Humphryhez s 1881. vele együtt Londonba költözött. Munkái: Milly and Olly (gyermekek számára, 1881); Miss Bretherton (regény, 1884); Robert Eltmere (regény 3 köt., nagy port vert fel érdekes hősének, egy vallásos léleknek a természettudomány eredményei által szivében támadt harcok hű leirása által); The history of David Grieve (regény 3 köt., 1892); Marcella (regény 3 köt., 1892).
3. W. Jakab, angol festő, szül. Londonban 1769 okt. 23., megh. u. o. 1859 nov. 17. Már korán állatok rajzolására és festésére adta magát, 1816. nőstény oroszlánt ábrázoló képével nagy föltűnést keltett és azóta is rendkivüli szakértelemmel és festői erővel festette meg a legkülönfélébb vad és házi állatokat ábrázoló képeit. Rajzai után készített metszetek gyüjteményét Lawrence szövegével Boydell adta ki. 1805 óta rajzokat készített a Youatt-féle Treatise on horse fametszetei számára. Állatképeinél sokkal csekélyebb jelentőségüek a waterlooi ütközet allegoriai képe és csempészeket meg vadorzókat ábrázoló genreképei. 1811 óta a londoni művészeti akadémia tagja volt.
4. W. Janka, l. Leade.
5. W. János Quincy Adams, amerikai szobrász, szül. Urbanában (Ohio) 1839 junius 29-én. 1857-ig Henry K. Browne műtermében tanult és dolgozott. 1861-ben saját műtermet nyitott New-Yorkban. Ugyanazon évben nagy sikert aratott The Freedman szobrával. 1864. fejezte be hires művét, mely a newyorki központi parkot dísziti: Indusok a vadászaton. 1871. készítette el hires Shakespere-szobrát, 1882-ben Washington monumentális szobrát a Subtreasury épület előtt Londonban stb. Néhány mellszobor is dicséri kiváló művészetét.
6. W. János Vilmos gróf, l. Dudley.
7. W. Mária, l. Angol kisasszonyok.
álnév, l. Browne (4).
(ejtsd: varem), város Liege belga tartományban, a Geer és vasút mellett, 3253 lak. Egykoron Hesbaye (l. o.) vidék megerősített fővárosa volt.