nyolc épületből álló, 1838. alapított hidegvizgyógyintézet, Turnau cseh kerületi kapitányságban, Gross-Skal uradalom alatt.
1. in Ostpreussen város Königsberg porosz kerületben, a Kosno és Pissa összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 4736 lak., nagy szeszégetőkkel, szivar-, téglagyártással, gőzmalommal és gőzfürésszel. - 2. W. an der Elbe, falu Merseburg porosz kerületben, az Elbe bal partján, (1890) 1112 lak. Ismeretes az 1813 okt. 3. itt vívott ütközetről, amelyben Blücher a Bertrand vezérelte francia és württembergi csapatokat megverte.
hermann Sándor Vilmos gróf, porosz tábornok, szül. Berlinben 1826 okt. 17-én. Jogi tanulmányainak végeztével a katonai pályára lépett. Részt vett a schleswig-holsteini, az 1866-iki osztrák és az 1870-71-iki francia háboruban. 1872. a táborkar hadtörténeti osztályának vezetését és igy a táborkarnak a francia-német háboruról szóló műve szerkesztését is átvette. 1875. tábornok lett, 1888-ban nyugalomba vonult. Művei: Die Operationen der Südarmee 1870-71 (2. kiad. Berlin 1872); Die Operationen der I. Armee unter General von Manteuffel (u. o. 1873).
város Boroszló porosz kerületben, a Glatzi Neisse bal partján, vasút mellett, (1890) 1167 lak., a Warthabergen egy Mária-kápolnával, amelyet évenként mintegy 40 000 búcsujáró látogat meg.
Vince, kémikus, a műegyetemen a kémiai technologia tanára, szül. Fiuméban 1844 jul. 17. Gimnáziumi tanulmányait Szegeden végezte. 1861. Zürichbe ment, hol tanulmányai befejezése után a műegyetemen vegyészi oklevelet nyert, majd 1863-64. a budai műegyetemen tanársegéd volt, 1864-65. Heidelbergában doktori oklevelet kapott, 1865-67. Zürichbenb tanársegéd, majd magántanár lett. 1868-70. a királyi József-műegyetemen helyettes és rendkivüli tanár, 1870 óta pedig mint rendes tanár működik. A műegyetem vegyészi szakosztályának 1882. történt szervezése tőle származik. 1873. az akadémia levelező, 1891. pedig rendes tagja lett. A középiskolai tanárképző intézetnek szervezésétől kezdve tanárja. Az újonnan szervezett szabadalmi tanács tagja, a természettudományi társulat választmányi tagja, majd titkára. A természettudományi társulatban számtalan népszerü és tudományos előadást tartott, melyek közül különösen 1891. az agyagáruk technologiájáról tartott sorozatos előadásaival keltett kiváló érdeklődést. W.-nak különös érdeme van a borászati kémia npépszerüsítése körül és a filloxera terjedésének kezdetén ő hagnsúlyozta először nálunk a homokos talajok kiválóan alkalmas voltát a szőllőtermelés céljaira. Az okszerü borkezelés terjesztéséhez népszerü előadásaival s értekezéseivel nagyban hozzájárult és a homoki borok kiváló tulajdonságait alapos tanulmánya tárgyává tette. Ugyancsak érdeme van a fotografálás népszerüvé tétele terén is. Számos irodalmi munkái bel- és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg, melyek közül a következőket említjük: Festett veres bor megkülönböztetése (Természettudományi Közlöny, III. kötet); Mérlegszerkezetekről (1875); A technikai vizvizsgálat; Az ivó viz keménységének meghatározása, (kalometrikus vizsgálatok, melyeket Schuller Alajossal együttesen végzett, 1877); A viz szerepe a föld életében népszerü előadás 1879); A vörös borok hamisításáról (1880); Egyszerü mód a viz változó keménységének meghatározására (1880); A magyar borról (1880); Az agyagáruk technológiája (1892) stb. 1895. miniszteri tanácsos és az 1896-97-iki tanév óta a műegyetem rektora.
Felesége szül. Hugonnay Vilma grófnő, az első magyar orvosnő, Hugonnay Kálmán és tomesti Pánczély Teréz leánya, szül. Nagy-Tétényben (Pest) 1847 okt. 7. Tanulmányait Budapesten az angol kisasszonyoknál és magánintézetekben végezte. 1866. férjhez ment Szilassy Györgyhöz, akitől utóbb elvált. 1872. Zürichbe ment, hogy az orvosi tudományokat hallgassa. Amikor 1879. az orvosi diplomával hazatért, nem bocsátották az orvosi gyakorlatra. Ugyanabban az évben megszerezte a bábadiplomát, amelynek alapján Trefort közoktatásügyi minisztertől nők és gyermekek gyógyítására engedélyt kapott. 1887. Wartha Vince műegyetemi tanárhoz ment férjhez. Miután Wlassics a nőknek is megnyitotta az egyetem kapuit, 1897 márc. másodízben tette le a szigorlatait és újból megszerezte a doktori diplomát. Jelenleg Budapesten orvosi gyakorlatot folytat.
(Warte, Warta), az Oderának legnagyobb, 760 km. hosszu mellékfolyója. Krakótól 60 km.-nyire, Kromolow mellett ered, kanyargós folyás után Zaleczénél kilép az alföldre, átfolyik mocsáros vidéken, fölveszi a Prosmát és Posen porosz tartományba lép át; ezen ÉNy-i irányban folyik át, fölveszi jobbról a Welnát, balról az Obrát, azután átlép Brandenburgba, fölveszi a Netzét és mint 180 m. széles folyó egy 1786. épített mesterséges csatornán át Küstrin alatt torkollik.Vízkörnyék 54 400 km2, amiből 36 430 Poroszországra esik. Konin fölött lesz hajózhatóvá; hajózható része 420 km. A Netze, a Brombergi-csatorna és a Brahe a Visztulával kötik össze. A Netze torkolata alatt van a 75 km. hosszu és 10-15 km. széles, u. n. Warthebruch, sík vidék, amelyet a W. több ága öntöz és amely részint termékeny földekből, részint vizenyős rétekből áll.
(ejtsd: vart'n) Tamás, angol irodalomtörténetiró és költő, szül. Oxfordban 1728., megh. 1790 máj. 21. Tanulmányait szülővárosában végezte, ahol 1757. a költészet tanára lett, majd az udvari költői címet nyerte el és a történelem tanára lőn. Munkái: Pleasures of melancholy (1747); Ódák, dalok és szonettek összegyüjtve (London 1771); History of the English poetry (egész Erzsébet koráig, 3 köt., u. o. 1774).
falu Arnsberg porosz kerületben, a Rangebach szép völgyében, vasút mellett, (1890) 3042 lakossal, vasércbányákkal és vasiparral. Közelében van a róla elnevezett cseppkőbarlang, amelyben fosszil emberi és állati csontokat találtak.
(ejtsd: varrikk), 1. angol grófság az Upper-Avon vidékén, 2291 km2 területtel, aminek 90%-a szántó, rét vagy legelő és (1891) 805 070, 1 km2-re 351 lak. Felszine sík, némely helyen dombos. É-i részében, Woodlandon, nagy kiterjedésü pusztákon kivül erdőségek is vannak. A középső, különösen pedig a D-i kisebb rész, a Feldon, nagyon termékeny és gazdag legelőkben. Számos folyója közül egyedül az Avon hajózható. Búza, árpa, zab, bab, zöldség és gyümölcs bőven terem, de az állat-, különösen a juh- és szarvasmarhatenyésztés fontosabb a földmívelésnél. Virágzó az ipar is, amit különösen az Ék-i részében levő gazdag vasérc- és szénbányáinak, továbbá a szomszédos staffordi bányáknak köszönhet. Kiválók az ipar dolgában Birmingham (l. o.) és Coventry (l. o.). - 2. W., az ugyanily nevü angol grófság fővárosa, az Avon jobb partján, vasutak mellett, (1891) 11 905 lak., kötél-, kalapgyártással és malmokkal; több szép épülettel, aminők a főutca két végén levő kapuk, az 1694. újra épített gót ízlésü St.-May-templom, a Beauchamp-kápolnával és síremlékekkel, az 1571. alapított Leicester-kórház, továbbá a muzeum, a vásárcsarnok, városháza és a 12 m. magas, sziklás fensíkon álló W.-Castle, a W. grófok kastélya kép- és fegyvergyüjteménnyel, a Tivolinál talált hires W.-vázával, szép parkkal és a 45 m. magas Caesar-toronnyal. W. az angol-szászok korában Waeringwyk v. Wawic nevet viselt.
angol grófi cím, mely W.-Castle ősi várral összefüggésben áll. A régi birtokosok közül W. Guy az angol hősmondák egyik kedvelt alakja (v. ö. Tanner, Die Sage von Guy von W., Heilbronn 1878), W. Turchillt, a vár utolsó angolszász urát, Hódító Vilmos fosztotta meg birtokától s miután a várat tetemesen kibővíté, egyik rokonának, a normann Newburgh Henriknek adományozta a W. grófi címmel együtt. Midőn ezen ezen család (1267) kihalt, a vár és a W. cím a Beauchamp-nemzetség birtokába került. Beauchamp Rikárd W. gróf, hires hadvezér és kegyeltje volt V. Henrik angol királynak. Mint követ részt vett a konstanzi zsinatban s szerencsés hadjáratokat vezetett Franciaország ellen. V. Henrik halála után, ki őt fia VI. Henrik egyik gyámjává nevezé ki, szerencsésen folytatta a háborut VII. Károly francia király ellen, Bedford herceg regenssége alatt. 1431. a fiatal Henriket Rouenba vitte, hol az orleansi szűz elitéltetését sietteté. 1437. helytartó lett Franciaország angol kézen levő tartományaiban. Megh. Rouenban 1439 máj. 31. Egyetlen fia Henrik, ki 1444. W. herceggé neveztetett ki, egy évvel később halt el és ekkor jószágai és címei Salisburg Rikárd gróf útján, ki Anna nővérének férje volt, a hatalmas Neville-nemzetségre szállott. Anna fia Neville Rikárd, W. gróf, nevezetes szerepet játszott a fehér és a piros rózsa-féle polgárháboruban, kiváltképen mióta nővére Nevill Cecilia a yorki herceggel lépett házasságra. Megverte a York-pártiak élén a királyiakat 1455 máj. 22-én St. Albans mellett s jutalmul Calais kormányzója lett. 1459. a háboru megújult; azonban ezúttal a királypártiak maradtak előnyben. Margit királynő ennek következtében Calais kormányzóságát hivének, Somerset hercegnek adományozta. De W. ebbe nem nyugodott bele, újra felkelt és megverte vetélytársát. Azután 1460. partra szállott Kentben, jul. elején benyomult Londonba, egy héttel később pedig győzelmet aratott a királyi hadsereg felett és VI. Henriket fogságába ejtvén, arra kényszeríté, hogy a yorki herceg javára mondjon le a trónról, illetőleg jelölje ki őt utódjává. 1461 febr. 17. St.-Albans közelében Margit királynő hada által ugyan megverette és kénytelen volt Londonba visszavonulni; itt azonban March Eduárd grófnak, a yorki herceg fiának hadaival egyesült s Towton mellett ugyanazon évben a királynő seregét legyőzte. Erre VI. Henriket a Towerbe záratta, minek következtében York hercege mint IV. Eduárd Angolország királyává választatott. De midőn az új király 1464. W. akarata ellenére Wydville Erzsébetet nőül vette, W. leányát Izabellát a király elégületlen fivérével Clarence herceggel házasította össze, mi újabb súlyos természetü bonyodalmak kútforrásává lőn. Nemsokára Anglia északi részében lázadások törtek ki, melyeket, miként a közvélemény tartotta, maga W. szított. IV. Eduárd elhagyatva hiveitől, kénytelen volt W. segélyéhez folyamodni, ki most egészen kezéhez ragadta a kormányt. 1470. új szakadás állott be köztük, de Eduárd ezúttal előnyben maradt, mire W.-ot és tulajdon öccsét, Clarence herceget az országból kiűzte, kik Franciaországban kerestek menedékhelyet. W. később az u. n. angersi szerződésben kibékült Margit királynéval és ifjabb leányát feleségül adá Margit fiának, Eduárd hercegnek. Azután Margit pénzén újra hadat gyüjtött, mellyel 1470 szept. Plymouth mellett partra szállott s okt. elején bevonult Londonba. IV. Eduárd királyt nem tudta ugyan elfogni, ez már Burgndiába menekült; de a Towerben fogva tartott VI. Henriket ismét a trónra ültette, s miután Eduárd herceg még kiskoru volt, Clarence herceggel a regensségben megosztozkodott. Midőn IV. Eduárd burgundi segéllyel 1471 márc. Angliába visszatért és Yorkban Clarence herceggel kibékült, W.-et hivei és London elhagyták, mire Eduárd VI. Henriket is hatalmába keríté. 1471 ápr. 14-én a Barnet melletti síkságon döntő harcra került a dolog, melyben W. a "királycsináló" (Kingmaker) életét veszté. A W.-ek címe most Eduárdra, Clarence herceg és Neville Izalbella fiára szállott. Atyja meggyilkoltatása után ez III. Rikárd által börtönbe vettetett s tizenöt évi súlyos fogság után VII. Henrik parancsára 1499-ben a Towerben lefejeztetett. VI. Eduárd uralkodása alatt 1547. Dudley János, a későbbi Northumberland herceg, nyerte a W. grófi címet, melyet utána (1589 óta) Ambrus nevü fia viselt. 1618-1759. e cím a Rich-család birtokában volt; azután Greville Ferenc Brooke grófra szállott, ki anyai ágon a régi W.-nemzetségből származtatta magát. Greville György Guy, W. 4. grófja, szül. 1818 márc. 28., megh. 1893 dec. 2., W.-Castleban székelt, hol nagy értékü műgyűjteményt rendezett be. Fia Greville Guy Ferenc Rikárd, W. ötödik grófja, a család jelenlegi feje, (szül. 1853.) 1879-85. és 1888-92. alsóházi tag volt.