1. (Wasa län) Uleâborg, Kuopio, St.-Michel, Tawastehus, Abo-Björneborg és a Botteni-öböl közt, 41 711 km2 ter., amiből 694 esik a szigetekre; 422 530, egy km2-re 10 lak. A kerületet a Suomiselkä(átlag 175 m. magas) dombsor, amelyből az É. sz. 62° 50´ alatt a Häämenselkä DDK. felé kiágazik, két részre osztja; a K-i erdőkben és tavakban gazdag fensík, a Ny-i pedig alacsony partvidék; ez utóbbin ÉNy-nak húzódó számos folyóvölgy van. E völgyek mentén vannak szántóföldek. A fontosabb folyók: a Kvron-, Lapuan-, Esse-, Porho- és Lesti-joki; a tavak közül (összesen 3563 km2) a nagyobbak a Keitele, Saari-järvi és Ruo-vesi. A lakosok túlnyomó része finn; svédek csak a patok mentén, a városokban és a tengerparti szigeteken laknak nagyobb számmal. A fő termékek: a burgonya, zab, rozs és árpa. 1887. a házi állatok száma volt: 50 420 ló, 220 895 szarvasmarha, 243 719 juh, 17 171 sertés és 6035 kecske. A K-i részen az erdőgazdaság a fő foglalkozás; az erdők területe 2 millió ha. A tengerparton jelentékeny a halászat. Az ipar termékeinek értéke 1886-ban 10 millió finn márka. A főbb iparágak: fémöntés (79), szeszégetés (4), puskapogyártás (1 gyár Estermurában). Kronoby- és Pedersöben hajókat gyártanak. A kereskedelmi hajóraj 114 hajóból áll (77 gőzös) 23 264 t. tartalommal. A főbb kereskedelmi helyek: Nikolaistad, Kristinestad, Gamla Karleby és Jyväskylä, ez utóbbi főképen épületfára nézve. Járásai: Korsholn, Kuortane, Ilmola, Lappi, Laukas és Pedersö. - 2. W., az ugyanily nevü kerület fővárosa, 1. Nikolaistad.
(ejtsd: váza), svéd nemesi család, mely 1523-1654. a svéd trónon ült. A család legelső ismeretes tagja Nils Ingemundsson lovag volt, aki a XIII. sz.-ban élt. Teljesen megbizhatólag a Wasa-család törzsfája Kettil Karlssonig vezethető vissza, kinek unokája volt Nilsson Christer. Mint az ország egyik főtisztviselője ama párthoz tartozott, mely az unió mellett foglalt állást s ebből kifolyólag Knutsson Bonde Károllyal, a későbbi VIII. Károly királlyal, folytonos viszálykodásban élt. Unokájra rydboholmi Erik Johannsson lovag és birodalmi tanácsos, mint a Sture-párt leghivebb pártembere, a stockholmi vérfürdőben vesztette életét (1520). Ennek fia Erikson Gusztáv fölszabadítá Svédországot a dán igától, s 1523. Svédország királyává lett (1. Gusztáv, 1.). Erik, János és Károly fiaiban az új királyi ház három ágra szakad. A legidősebbik ág XIV. ERikkel veszté el a koronát 1568., Gusztáv nevü fiában 1607. pedig kihalt. A középső ág, melynek sarja Zsigmond (János fia), 1587. a lengyel trónra jutott és János Kázmérral halt ki1671. A harmadik ág, mely 1599. emelkedett Svédország trónjára, férfiágban II. Gusztáv Adolffal 1632., női ágban pedig annak leányában, Krisztina királynőben 1689. halt ki (aki különben már 1654. mondott volt le a trónról). A következő két uralkodó család, melyeknek egyike, a Pfalz-Zweibrücken ház, 1654-1720., másika, a Holstein-Gottorp ház pedig 1751-1818. uralkodott Svédország fölött: női ágon a Wasa-házzal állott rokonságban. Innen van, hogy az 1809. trónjától megfosztott IV. Gusztáv Adolf fia Gusztáv herceg (aki 1799 nov. 9. szül) a Wasa nevet vette föl. Miután fia nem volt, kihalt vele a Wasa név (1877 aug. 5.).
svéd-norvég érdemrend, melyet III. Gusztáv svéd király 1772 máj. 26. alapított, alapszabályait IV. Gusztáv Adolftól nyerte 1798 nov. 26. Három osztálya van, a III., a lovagoké, két fokozatu. Jelvénye nyolcágu, aranyszegélyes, csúcsain arany golyókkal ellátott fehér zománcos kereszt, sarkaiban arany koronával, fölötte arany korona. Középpaizsa tojásdad, kék, rajta a Wasa-ház címere, arany buzakéve átköve és két fogóval ellátva, körülötte arany szegélyű sötétvörös karikában Gustav den III. iusticktare MDCCLXXII. feirat. A II. osztályu lovagok jelvénye ezüst. Szalagja sötétzöld. Az I. és II. osztály mellén csillagot hord. A rendnek külön öltözete is van.
(ejtsd: vas), az Északi-tengernek 96 km. széles és 35 km. hosszu öble Anglia K-i partján, a Fen kerület fogja körül. DNy-i szögletébe torkollik a Witham és Welland, a DK-ibe az Ouse és közöttük a Nen.
(ejtsd: vasingtn; rövidítve Wash.), 1. az amerikai Egyesült Államok közt a legmesszebb ÉNy-nak fekvő állam, Vancouver-sziget, amelytől a Juan de Fuca-csatorna választja el, Brit-Kolumbia, Idaho, Oregon és a Nagy-oceán közt, 179 170 km2 ter., (1860) 11 694, (1890) 349 390 lak. Felszine, éghajlata és termékei olyanok, mint Oregonban. A Kaszkad-hegység K-i és Ny-i W.-re osztja föl. A parti hegyek közül csak az ÉNy-iak érnek el nagyobb magasságot, ilyen p. a Mount Olympus (2480 m.). A fő folyók a Kolumbia, az Okinakane, amannak K-i és a Snake, a D-i mellékfolyója. Kikötői és öblei számosak. A földmívelés több helyen csak mesterséges öntözés mellett lehetséges. 1893. termett 9,9 millió bushel búza, 3,4 millió bushel zab, 1,8 millió bushel árpa stb. A gabonaféléken kivül fontos a komló- és lentermelés. A juh- és szarvasmarhatenyésztés jelentékeny. A legnagyobb jövedelmi forrásul mindamellett az erdők szolgálnak; a legfontosabb iparág a faipar. 1888-ban 750 millió köbláb épületfát exportáltak. A bányászat szolgáltat szenet (1893-ban 11/4 millió tonna), aranyat (220 000 dollár értékben), ezüstöt (197 000 dollár) stb. A halászat a Kolumbia folyó mentén virágzó. Az állam 34 countyra van fölosztva; fővárosa: Olympia. 1853-ig W. Oregonnak (l. o.) volt része. 1853. ettől elválsztották és territoriummá, 1889. pedig állammá tették. 1859-ben megkapta Oregon egy részét, e helyett 1861. és 1863. Nebraska és Idaho javára mondott le egyes kisebb részeiről. V. ö. Bancroft, History of W. (San-Francisco 1890).
2. W., az amerikai Egyesült-Államok fővárosa Kolumbia kerületben, dombos fensíkon, a Potomac és Anacostia folyók közt, vasút mellett, (1890) 188 932 Georgetownnal (l. o.) együtt 202 978 lak., akik közt 75 697 szines bőrű; jelentéktelen iparral és kereskedéssel, mivel lakói nagyobbára tisztviselők. W. utcái mind szabályosak és egyenesek, részint street, részint avenuenak hivják őket. Az előbbiek épszög alatt metszik egymást; a K-Ny-i irányban húzódókat betükkel, az É-D-i irányban vonulókat pedig számokkal jelölik meg. Az avenuek ÉNy-i v. ÉK-i irányban húzódnak el és az unio államairól kapták nevüket. Ahol a avenuek metszik egymást, több helyen parkok vannak, aminő a Lincoln- és Garfield-park. A város középpontja a magaslaton álló kapitolium, a föld nyilvános épületeinek egyik legkiválóbbja. A fő épület 1827. készült el; faragott homokkövekből építették; hossza 107, szélessége 37 m. Két szárnya (1851-76) fehér márványból készült, mindegyik 72 m. hosszu és 42 m. széles. Az egész kapitolium 228 m. hosszu, 98 m. széles és 142 árnyi területet borít. Az épület közepén van a 28,6 m. átmérőjű rotunda, nyolc, az amerikai történelem eseményeit megörökítő képpel; mellette a National Hall of Statuary-ban hires amerikai férfiak szobrai állanak; ezen hall fölött emelkedik a 90 m. magas kupola, amelynek tetején a szabadság istennőjének 6 m. magas szobra áll. A kapitolium két szárnyában vannak az amerikai törvényhozó testület mindkét házának üléstermei. A rotunda mögött van a kongresszusi könyvtár (900 000 kötet és röpirat), amelynek számára új épület készül. A kapitoliumban van még a Supreme Courtnak, Law Librarynek helyiségei és még vagy 100 más szoba. A kapitoliummal, amely 16 millió dollárba került, a Pennsylvania-avenue köti össze az Executive Mansiont, vagyis fehér házat (White House), az unio elnökének hivatalos lakóházát, amely szintén faragott kövekből épült, szép jón portikusszal és parkkal van díszítve. Közelében állanak a különféle minisztériumok, a postapalota, az United States Court House. Egyéb jelentékenyebb épületek: a nemzeti muzeum, nagyobbára természetrajzi gyüjteményekkel; a Cocoran-féle gyüjtemény képekkel és bronztárgyakkal; a hires Smithsonian Institution (l. o.) különböző gyüjteményekkel. Kiválóbb emlékszobrok: a Washington emlékét hirdető 159 m. magas fehérmávány-obeliszk, Washington kolosszális szobra Greenoughtól a kapitolium előtt, Story főbiró szobra, a Garfield-emlék, Jackson bronzszobra, a lafayette-emlék az ugyanily nevü squareon, a Bartholdi nevü művészi kút, Lincoln szobra. A nem állami épületek közül kiválnak a Lincoln-csarnok, a nagy operaház, a nemzeti szinház és több hatalmas hotel. A templomok közül a legkiválóbbak: a kat. Szt.-Alajos-székesegyház; az Ascension- s a Metropolitan-templom. A magasabb tanintézetek: a Howard University, a kat. egyetem, a kolumbiai egyetem orvosi és jogi tárgyu fölolvasásokkal. Végül számos a jótékony intézet is. V. ö. Founding of W. City (Baltimore); Porter, Administration of the City of W. (u. o. 1885).
3. W., számos kisebb város neve az amerikai Egyesült-Államokban; a jelentékenyebbek Indianában a West-Fork mellett, (1890) 6064 lak., továbbá Pennsylvaniában, Pittsburgtől DNy-ra, 7063 lak. és petroleumkereskedéssel, végül Ohioban, 5742 lak,
György, az északamerikai Egyesült-Államok függetlenségének megalapítója s első elnöke, szül. Westmoreland grófságban (Virginia) 1732 febr. 12., megh. Mount Vernon birtokán 1799 dec. 14. Atyja, egy jómódu ültetvényes, korán elhalt és igy a gyermek nevelése anyjára Ball Máriára volt bizva. 15 éves koráig a williamsburgi iskolákat látogatta, azután gazdasággal foglalkozott. Midőn a franciák és indusok ismételten Virginiába törtek, W. mint őrnagy, később mint alezredes és szredparancsnok a nemzetőségben szolgált. 1754. visszavonult bátyjának birtokára Mount Vernonba, de 155. mint önkéntes Braddock tábornoknak a franciák ellen vezetett expediciójához csatlakozott s Braddock szárnysegéde lett, 1755 jun. pedig a Monongahela folyó mellékén vívott ütközet után a virginiai nemzetőrség főparancsnokává neveztetett ki. A háboru befejezése óta (1763) visszavonultan élt mint ültetvényes s nőül vett egy jómódu özvegyet, Curtis Mártát. 1774. Mount Vernon polgárai a Philadelphiában megnyilt nemzetgyülésbe választották, hol a honvédelmi bizottság elnöke, 1775 jun. 15-én pedig az északamerikai hadsereg főparancsnoka lett. Első diadalát 1776 március 17-én aratta Howe angol tábornok fölött, kit Boston kiürítésére szorított. De nemsokára az ellenség 35 000-re szaporodva megszállotta (1776 aug.) New-Yorkot, s W. több szerencsétlen ütközet után az északi hegyek közé volt kénytelen visszavonulni, hol seregét az éhség, a hideg és ragályos betegségek megtizedelték, mig annak más része megszökött. Elvégül mintegy 2000 emberrel magára maradt. Sürgetésére a kongresszus új 100 zászlóaljat hivott a zászló alá, a szolgálati időt pedig meghosszabbította és W.-ra ruházta a legfőbb és ugyszólván korlátlan főhatalmak. W. most átkelt a zajló Delawareon és dec. 26. Trentonnál meglepte az angolokat; 1777 jan. 3. pedig Princetownnál másodszor is legyőzte őket. Szept. 11. azonban a Brandywine folyónál, szintugy okt. 3. Germantownnál kénytelen volt a tulnyomó erő elől kitérni. A franciákkal való szövetkezés végre kedvezőbb fordulatot adott a felkelők ügyének. W. az angolokat Clinton alatt 1778. több ízben megverte, okt. 18. pedig Yorktown mellett Cornwallis angol tábornokot 7000 emberével körülfogta és lefegyverezte, mire 1782 nov. ideiglenes békét kötött. Miután az angolok 1783 nov. 4. New-Yorkot is kiürítették, W. seregét elbocsátotta, hatalmát a kongresszus kezébe letette, maga pedig jószágára vonult vissza. Semmi jutalmat nem fogadott el, kivéve egy földbirtokot, s ezt is csak azért, hogy annak jövedelmét egy mintaszerű tanintézet (W. College) felállítására fordíthassa. 1787 máj. Virginai állam részéről a philadelphiai gyülésbe választatott, szept. pedig mint az Egyesült-Államok alkotmányát megalapító tanácskozás elnöke és vezetője működött és miután az új alkotmány életbe lépett, 1789 ápr. egyhangulag az új köztársaság elnökének választott. 1793. másodízben választották meg elnöknek. A demokraták a forradalmi Franciaországgal akartak szövetkezni, W. azonban Angliával kötött igen előnyös kereskedelmi szerződést s az ellene is izgató francia ügynököket az Egyesült-Államokból kiutasította, amiért ellenfelei minden kigondolható váddal illették. Mindamellett harmadízben is megválasztották elnöknek, de ekkor a megválasztást, nehogy precedens esetet teremtsen, visszautasította s 1797. egy a polgársághoz intézett szép beszédben elbúcsuzott s visszavonult Mount Vernonba. A fenyegető francia háboruval szemben Adams elnök kérésére utóbb (1798) ugyan még egyszer elvállalta a fővezérséget; a támadás helyett azonban a franciák, látva W.-nak erélyes intézkedéseit, alkudozásokba bocsátkoztak; az egyezség megkötését azonban az agg W. nem élte már meg. Gyermekeket nem hagyott hátra; végrendeletében rabszolgáinak visszaadta a szabadságot. A nagy hős, a szabadságot mindenek felett szerető, önzetlen hazafi, a kötelességtudás tántoríthatatlan embere, a nyugodt és igazságos államférfi, a polgári erények mintaképének a hálás utókor számos szobort emelt és számos amerikai város s több kimagasló hegy viseli jelenleg W. nevét. Egyik legjelentékenyebb szobra (Canovától) Raleighban áll, egy másik (Chambreytől) Bostonban, egy harmadik Baltimoreban, egy negyedik W.-ban, egy ötödik, óriási nagyságu lovasszobor Philadelphiában hirdeti emlékét. Hivatalos és magániratait Sparks adta ki összegyüjtve: W.'s writings (újabb kiad. 1855, 12 köt. és 1888-1893, 14 köt. Fordtól) címen.
Winsl. (növ.), l. Wellingtonia.
(ásv.), l. Ilmenit.
Rust S. által feltalált nyomdai kézi könyöksajtó, egykönyökű emeltyüvel, mely könyök a sajtórúd húzásakor kiegyenesedik és a papirost a szedésformára sajtolja. A jelen korban már csak elvétve akadunk ilyen nyomdai sajtóra.
(ejtsd: vasitá) vagy Quachita, 880 km. hosszu folyó Arkansas és Louisiana amerikai államokban; Arkansas Ny-i határán ered és Louisianán átfolyván, a Red-riverbe torkollik. Nagyobb hajók Camdenig, kisebbek Arkadelphiáig mehetnek föl rajta. Főbb mellékvizei: balról a Saline, Bartholomew, La Fourche és Tensas; jobbról a Little Missouri és a Bayon d'Arbonne. A Tensas torkolatán túl Black-rivernek hivják.