Henrik, festőművész, szül. Pesten 1818 máj. 24., megh. 1866 máj. 14. Középiskoláit végezve, atyja 1834. a bécsi képzőművészeti akadémiára küldte őt, hol csakhamar a legjelesebb tanítványok egyikévé lett. A négy évi tanfolyam végeztével a müncheni képzőművészeti akadémiát kereste föl, honnan gyakori kirándulást tett Tirolba és Svájcba. 1846. pedig Velencét, Firenzét és Rómát látogatta meg s az utóbbi helyen készíté Hunyadi Mátyás bevonulása Budára cimü ismert történeti festményének vázlatát is. Rómából hazatérve, állandóan Pesten telepedett meg, hol számos megrendelést kapott. Első feltünést keltő kompoziciója egy nagyobb genrekép volt: Dávid János magyar huszár, ki 1845. a bécsi hadgyakorlat alkalmával lelki jelenléte által egy gyermek életét megmenti. Művei közül kiemelendők még: Salamon király a börtönben, Judit és Holofernes, Aratási ünnepély, Rebeka a kútnál, Jézus a gyermekek közt, V. Ferdinánd koronázása Pozsonyban, A haldokló dalnok stb.
Keresztély Frigyes Márton, német mineralogus, szül. Wüstegiersdorfban (Szilézia) 1824 jul. 17., megh. Berlinben 1886 nov. 27-én. Eleinte bányászatra adta magát s főbányatanácsosságig vitte a királyi főbányahivatalnál Boroszlóban, habilitált is az ottani egyetemen mint amineralogia magántanára, ahol is nemsokára rendkivüli tanári állást nyert. 1874. rendes tanár lett a berlini egyetemen, 1875. u. o. a tud. akadémia tagja. Apróbb ásványtani munkákon kivül irta: Die Mineralspezies nach den für das speczifische Gewicht derselben angenommenen u. gefundenen Werten (Boroszló 1868).
(ejtsd: uebsztr), város Massachusetts amerikai állam Worcester nevü countyjában, a Quinebang-river egy kis mellékvizénél, vasút mellett, (1890) 7031 lak., szövőiparral, cipőgyártással.
község Lipcse szász kerületi kapitányságban, 8 km.-nyire Rochlitztól, a zwickaui Mulde és vasút mellett, (1890) 1340 lak., cipőkészítéssel, a Schönburg-család kastélyával, 1174. alapított kolostornak késői román ízlésü templomával, amelyben érdekes szobrászati művek láthatók. V. ö. Prill, Die Schlosskirche zu W. (Lipcse 1884).
(Wekelsdorf, Teplice), község Braunau cseh kerületi kapitányságban, az Adersbach és vasút mellett, (1890) 1249 lak., pamut- és vászonszövéssel, kastéllyal. Közelében W.-er Felsenstadt nevü nagyszerü sziklaképződményekkel, meleg vizü tóval.
latin növénynév után Weddell H. A. (szül. 1819., megh. Poitiersben 1877.), angol bonatikus nevének rövidítése; főkép a délamerikai flóráról irt.
Antal Keresztély, német történetiró, szül. Visselhövedében (Hannover) 1763 máj. 14-én, megh. Lüneburgban 1845 márc. 14. Tanult Helmstedtben és Göttingában, hol a jogot végezte; azután ügyvéd lett Hannoverban, 1793. pedig jegyző Lüneburgban. A francia uralom alatt mint prefekturai tanácsos az Elba-torkolati megyében, majd mint alprefektus a lüneburgi kerületben volt tevékeny. 1815-ben u. o. járásfőnök lett. 1816-20. a Mihály-kolostor tanintézetét vezette, mely később lovagakadémiává emeltetett. Többek között megjelentek a következő művei: Welthistorische Erinnerungsblätter (Lüneburg 1845); Handbuch der Welt- und Völkergeschichte (u. o. 1845); Chronologisches Handbuch der neueren Weltgeschichte stb. W. jelentékeny alapítványt tett a német nemzeti történelem előmozdítására, melyből minden 10-ik évben 1000 tallért tevő díjjal szokták a legjobb pályamunkát megjutalmazni.
Vilmos, porosz miniszter, szül. Odera m. Frankfurtban 1837 máj. 20-án. Heidelbergában és Berlinben jogot végzett s 1858 óta az állam szolgálatában állott. Midőn azt 1876-ban elhagyta, piesdorfi jószágának kezelését vette át. 1881. elvállalta a magdeburgi kormányelnökséget, s ezzel kezdődik tulajdonképeni politikai szereplése. 1879 óta mint a porosz képviselőház tagja konzervativ politikát követett. 1884. a birodalmi gyülés tagjává, majd annak első elnökévé választatott, 1888. pedig II. Vilmos a királyi ház miniszterévé nevezte ki. 1890. megbukott a képviselőházi választásokban és az urak-házába volt kénytelen visszahúzódni.
l. Keramika és Kőanyag.
(ejtsd: vedsvúd) Józsiás, az angol agyagáruipar megteremtője, szül. Burslemben (Stafford angol grófság) 1730 jul. 12., megh. Etruriában 1795 jan. 3. Fazekasmestersége tanult s iparkodott, hogy necsak az agyagáruk anyagát javítsa, hanem az alakításban is elérje az antik edények szépségét. Virágzó agyagárugyáraival megalapította Etruria gyárvároskát, ahol 1760-95. igen nagy tevékenységet fejtett ki és megalapítója lett a Potteries néven ismert fazekas-kerületnek. 1768. fedezte fel a róla elnevezett kőedényt s 1782-ben egy pirométert (l. o.). Eletét megirták: Jewitt (1865); Meteyard Eliz (2 köt., 1865-1866) és Smiles S. (1894). Meteyard Eliz ezenkivül kiadta: Memorials of W. (1873) és egy W.-Handbookot.