Wehl

Fedor, német iró (családi neve: Wehlen), szül. Kunzendorfban (Waldenburg mellett) 1821 febr. 19., megh. Hamburgban 1880 jan. 22. Tanulmányait Berlinben és Jenában végezte, azután újságiró volt Hamburgban és Drezdában. 1869-74. igazatója, 1874-84. főintendánsa a stuttgarti udvari szinháznak; 1886 óta ismét újságiró (tárcarovatvezető) Hamburgban. Sok elbeszélést és vígjátékot irt; leghiresebbek az Alter schützt vor Thorheit nicht és az Ein Bräutigam der seine Braut verheirathet címüek. Ezek megjelentek többi darabjaival egybegyüjtve Theater címen (1851), később: Lustspiele und Dramen (1864-69, 5 köt.) Egyéb munkái: Hamburgs Litteraturleben im XVIII. Jahrhundert (1856); Am tausenden Webstuhl der Zeit (2 köt., 1869); fünfzehn Jahre Stuttgarte Hoftheaterleitung (1886); Das junge Deutschland (1886); Theodor Storm (1888); Zeit und Menschen (naplójegyzetek, 1889); Aus dem früheren Frankreich (1889). Halála után jelentek meg összegyüjtött értekezései Dramaturgische Bausteine (1891) címen.

Wehlau

az ugyanily nevü járás székhelye Königsberg porosz kerületben, a Pregel és Alle összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 5385 lak., vasöntéssel, bőrcserzéssel, téglaégetéssel és gabonakeeskedéssel; közelében Pinnau nevü nagy fürészgyárral. Az 1657 szept. 19-iki W.-i egyezségben Lengyelország elismerte a porosz hercegség függetlenségét és visszakapta a Frigyes Vilmos brandenburgi választó által elfoglalt birtokait.

Wehlheiden

község Cassel porosz kerületben, Cassel szomszédságában, vasút mellett, (1890) 6577 lak., szivar-, festék-, cément-, sörgyártással, fürészmalmokkal, sajtkészítéssel; kastéllyal.

Wehrgeld

(Werigeldium), l. Kiegyezkedési rendszer.

Wehrli

János Jakab, svájci pedagogus, szül. Eschikofenben (Thurgau) 1790 nov. 6. megh. Guggenbühl nevü falusi jószágon (Thurgau) 1855 márc. 12. Atyja, ki maga is iskolamester volt, fiát a frauenfeldi városi iskolába járatta, majd hat heti pedagogiai tanfolyamot, melyet Kapeller városi lelkész falusi tanítók számára tartott, hallgattatott vele végig. W. e tanfolyamon ismerkedett meg Pestalozzi munkásságával s módszerével, melyről atyjától addig csak hézagosan értesülhetett. Azután a leuteneggei tanítóságot vállalta el, 1810. pedig Hofwylba ment, hol Fellenberg szegény gyermekeket nevelő intézete élére állítota. 24 évig vezette ez intézetet, melyet róla egyszerüen W.-iskolának neveztek s amely mintája let a hasonló intézeteknek nemcsak Európában, de Amerikában s az egész föld kerekségén. A hofwyli intézet vezetésétől visszalépvén, saját szűkebb hazájának, a thurgaui kantonnak a képző intézetét, a kreuzlingenit vette át s itt működött csaknem haláláig. Hofwylban hazánkból is sokan látogatták, többek közt volt nála Gönczy Pál is, ki aztán a hofwyli tapasztalatokat a zeleméri hasonló természetü intézetben próbálta értékesíteni.

Wehrlit

1. mint ásvány ezüsttartalmu tellurbizmut (Bi 59,47%, Te 35,47%, Ag 4,37%), acélszürke szinü lemezes tömegben találták hazánkban Hont vármegyében (Börzsöny). Régen molibdénezüstnek tartották és igy is nevezték, Danától való a mostani név. - 2. W., hazai nevezetes kőzet és pedig diallagperidotit, Szarvaskőről (Bükkhegység, Eger vidéke); olivin, diallagit amfibol és megnetitnak szemcsés elegye. Sűrű, fekete kőzet, melyet sokáig ásványnak, Lievritnek, vasban igen gazdag szilikátnak, majd egészen külön fajnak, W.-nek tartottak; azt hitték, hogy mint vasérc is értékesíthető, próbáltak is belőle vasat kiolvasztani, de sikertelenül. Szabó József konstatálta róla, hogy kőzet (W. Szarvaskőről, Földt. Közl., VII. köt.). Wehrle selmeci bányászati akadémiai professzor elemezte legelőször (1834), az ő nevét őrzi a W. név.

Weida

város Szász-Weimar nagyhercegségben, az Auma és W. összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 5550 lak., posztó-, szőnyeg- és pamutszövéssel, sodrony-, posztócipő-készítéssel; mű- és kereskedelmi kertészettel; egy közeli hegyen a jókarban leveő Osterburg (X. sz.) kastéllyal.

Weiden

város a bajorországi Felső-Pfalz kerületben, vasút mellett, (1890) 5818 lak., gép- és porcellángyártással; közelében üveghutákkal.

Weidlingau

l. Hadersdorf.

Weierstrass

Károly, német matematikus, szül. Osterfeldében 1815 okt. 31., megh. Berlinben 1897 febr. 19. Gimnáziumi tanulmnyainak befejezése után Bonnban jogot tanult és csak 23 éves korában határozta el magát, hogy matematikát tanuljon. A tanári vizsga letétele után gimnáziumi tanár volt Deutsch-Kronéban és Braunsbergben és csak 1856. lett a berlini ipariskola rendes és a berlini egyetem rendkivüli tanára, 1864. u. o. rendes tanár. A tanári pályától már egynéhány éve visszavonult, de tudományos működését haláláig folytatta. W. a matematika több ágában kiváló érdemeket szerzett. Legmesszebb ható befolyását a matematikára az analitikai függvények elméletének újjáalkotásával gyakorolta, melyben az előtte elért eredményeket éles kritikának alávetvén, sokkal szabatosabb definiciókat vezetett be. E két nagy feladattal foglalkozott W. egyetemi előadásaiban is, melyek számos jegyzetben maradtak fenn. Egyéb kutatásai az algebra alaptételére, a lineáris transzformációkra, a hiperkomplex számokra és számos egyéb fontos tárgyra vonatkoznak. Műveit a berlini akadémia megbizásából egy bizottság adja ki; két kötet már megjelent. V. ö. Hilbert Dávid, Zum Gedächtnis an K. W., Göttinger Nachrichten, 1897.


Kezdőlap

˙