44 km. hosszu, az Ontariót az Erie-tóval összekötő, hajózó csatorna É.-Amerikában, nevét Welland városról (2035 lak.) kapta.
(Velbach, Eilbach), kisközség Szepes vármegye szepesváraljai j.-ban, (1891) 597 tót lak., Csáky gróf-féle kastéllyal és parkkal.
(ejtsd: velszli), angol család, mely a Colley- vagy Rutland-Cowley-családból származott, ez pedig VIII. Henrik idejében Angliából Irországba vándorolt. Colley Rikárd 1728. nagybátyja W. Garrettől annak birtokaival együtt nevét s címerét örökölte. 1746-ban II. György által Mornington báró néven ir peerré neveztetett ki (meghalt 1758 jan. 31.). Fia, W.-Colley Garret (s7ül. 1735 jul. 19-én) W. viscount s Morningotn gróffá lett (megh. 1781 máj. 22.) és öt fiut hagyott hátra, akik közül a harmadik Wllingotn herceg (l. o.) lett. A legidősebb, Coley Rikárd (szül. Dublinban 1760 jun. 20.) tanulmányai befejezése után 1781. atyja birtokait és címét örökölte s nem sokára Windsor képviseletében bejutott az angol alsóházba; III: György alatt pedig pénzügyminiszterré, majd keletindiai biztossá, végül pedig 1797. W. angol báróvá és Kelet-India főkormányzójává nevezteett ki. Midőn itt 1799. a Tippu Szahid (l. o.) és a franciák között az angol uralomra nézve oly veszélyes szövetség létrejött, W. a szövetségesek egyesülését meggátolta és Tippu Szahib támadását megelőzvén, őt (márc. 4. és 6.) két ütközetben megverte s máj. 4. Szrirangapattan fővárosát elfoglalta. Ebbeli érdemeiért irországi marquisszá tették. 1803. a marattok ellen indított háborut; elfoglalta Delhit, a nagymogult elfogta s az ellenséget békére kötelezte. 1805. elején W. mint angol követ Spanyolországba ment a központi junta táborába, majd pedig ezen év végétől kezdve 1812-ig mint külügyi miniszter működött és e közben Spanyolország harcát Napoleon ellenében hathatósan előmozdította. 1821-28., majd 1833-34. Irország kormányzója volt. Megh. Kingston-Houseban (Brompton mellett) 1842 szept. 26. (V. ö. Pearce, Memoirs and correspondence of Richard, Marquis of W., 3 köt., London 1845). W. második testvére, W. Pole Vilmos (szül. 1763 máj. 20.), a tengerészetnél szolgált, később az angol alsóház tagja volt s 1809-1812. az ir államtitkárságot viselte. 1821. a Maryborough báró nevet és rangot nyerte s azonfelül angol peeerségre emeltetett. 1834-35. főpostamester volt (megh. 1845 febr. 22.). Fia W. Long-Tylney-Pole Vilmos, Mornington gróf, szül 1788 jun. 22. Határtalan pazarlásáról lett hires és első felesége, Anglia leggazdagabb örökösnőjének vagyonát is rövid idő alatt elprédálta (megh. Londonban 1857 jul. 1.). Fia W. Artur Vilmos (szül. 1813 okt. 7., megh. 1863 jul. 25.) a Mornington grófi címet örökölte, mely halála után Wellington hercegre szállott. Rikárdnak negyedik fivére W. Valerian Gerard (szül. 1770 dec. 7., megh. Durhamban 1848 okt. 21. mint kanonok), egy ideig Viktoria királynőnek udvari papja volt. A fivérek legfiatalabbika W. Henrik lett, aki 1828. Cowley báró (l. o.).
(ejtsd: velszli), Queenslandhoz tartozó szigetcsoport a Carpentaria-öböl DK-i szögletében; a csoport nagyobb szigetei: Mornington, Bentinek és Sweer. Legnagyobb helysége Carnarvon Sweer szigetén van.
Gyula, német protestáns teologus, orientálista, szül. Hamelnben 1844 máj. 17-én. 1872. teologiai tanár a greifswaldi egyetemen, 1882. a bölcsészet rendkivüli tanára a hallei, 1887. rendes tanár a marburgi, 1892. a göttingai egyetemeken. Nagy fetünést keltett az ótestamentom és a zsidók történetéről kiadott tudományos buvárlatainak eredménye. Megjelent tőle: De gentibus et familiis judaeis (Göttinga 1871); Die Pharisäer und Sadduzäer (Greifswald 1874); Prolegomena zur Geschichte Israels (3. kiad. Berlin 1886); Mohammed in Medina (u. o. 1882); Skizzen und Vorarbeiten (3 füz., 1884-92); Israelitische und jüdische Geschichte (von 1894-95, újabb kiad. 1897).
(ejtsd: vellingboro), város Norch-ampton angol grófságban, a Nen bal oldalán, vasutak mellett, (1891) 15 068 lak., selyemfonással, csipkekészítéssel, ásványvizforrással, vas- és gabonakereskedéssel.
(ejtsd: vellingtn), 1. város Somerset angol grófságban, a Western-csatorna és vasút mellett, (1891) 6808 lak., agyag- és gyapjuárukészítéssel. W. hercege, akinek emlékére a közeli Blackdown-dombon oszlopot emeltek, ezen városról kapta a nevét. - 2. W., város Salop angol grófságban, Stafford és Shrewsbury közt, vasút mellett, (1891) 5831 lak., szegkocásolással, szén-, vasérc- és mészkőbányákkal. - 3. W., 1876 óta Új-Zéland, brit gyarmat fővárosa, kat. érsek székhelye, az Északi-sziget DNy-i végében, Port-Nicholson, a Cook-szoros kényelmes és védett kikötőjének Ny-i oldalán, vasutak végpontja, (1891) 31 021 lak., bőr-, szappan-, hajó-, téglagyártással, vasöntéssel, őrlő- és fürészmalmokkal, szép kormányzói épületekkel, három szinházzal, több college-sel, nyilvános könyvtárral, igen élénk kereskedéssel, amelyet a Sydney, Melbourne és Új-Zéland nagyobb kikötőivel fentartott rendes gőzhajójáratok is előmozdítanak. A nagyobbára faházakból álló várost 1839. alapították.
eredetileg Wellesley ARtur, sir, később W. herceg és Waterloo címzetes hercege, angol tábornok és államférfiu, szül. Dublinban 1769 máj. 1., megh. Walmer-Castle várában (Dover mellett) 152 okt. 14. Mint Mornington gróf harmadik fia Etonban folytatta tanulmányait, majd Angersben, Franciaországban katonai akadémiában nevelkedett. 1787. mint zászlótartó angol szolgálatba harcolt s 1797. Kelet-Indiába ment, hol bátyja Rikárd (1. Wellesley) mint főkormányzó működött. A Tippu Szahib ellen viselt háboruban vezérőrnagynak léptetvén elő, nemsokára Szrirangapattan kormányzója lett s 1803. szerencsével harcolt a marattok ellen. 1805-ben Európába visszatérvén, mint Rye képviselője az alsóházba jutott, hol azonban nem igen vett részt a vitákban. 1807. kinevezték Irország államtitkárának a Portland-féle minisztériumban, de nemsokára a Kopenhága ellen indított expedicióhoz csatlakozott s adán főváros kapitulációja alkalmából ő vitte a tárgyalásokat. Jutalmul a kormány altábornagynak nevezte ki s egy 8000 emberből álló hadsereg élén Portugáliába küldötte a franciák ellen. itt a Pirenei-félszigeten kezdődött W. tulajdonképeni hadvezéri pályafutása. Aug. 17. és 21. győzelmet vívott ki Roliça és Vimieiro mellet Junot felett, majd Dalrymple kezébe tette le a fővezérletet: 1809 április azonban újra átvette a főparancsnokságot mind az angol, mind a portugál csapatok fölött. Erre azután máj. 10. Soult tábornokot kényszerítette visszavonulásra, akit máj. 16. Porto mellett újból megvert, mire a Tajón keresztül Spanyolországba nyomult, ahol La Cuesta csapataival egyesülvén, kiűzte a franciákat Madridból s jul. 28. Talavera de la Reyna mellett a József király alatt harcoló egyesült francia sereget is megverte, amivel a Douro báró és Talavera viscount címet érdemelte ki magának, mig a portugál kormánytól a Vimeiro marquis címet kapta. A spanyoloknak Almonacid mellett történt vereséget és egyéb kedvezőtlen körülmények azonban arra kényszerítették W.-t, hogy Portugáliába vonuljon vissza, ahová őt Masséna követte, de W.-tól 1810 szept. 27. és 28-án Busaco mellett véres csatában legyőzetett, mire W. a Torres vedras melletti sáncok mögött védelmi állásba helyezkedett. 1811 szept. újból megkezdé a támadást és másodízben lépvén át a Tajót, 1812 febr. 12. elfoglalta Rodrigo Ciudadot és ápr. 7. Badajozt; jul. 22. pedig Salamanca mellett győzött, mire aug. 13. Madridot kerítette hatalmába. Ezen győzelmei fejében az angol kormány 1812 okt. 3. Wellesley marquis címmel tisztelte meg W.-t, a parlament pedig 100 000 font sterling jutalomban részesíté. 1813 elején a spanyol csapatoknak is lett fővezére és erre jun. 21. Vittoria mellett vívott ki fényes győzelmet, mely alkalomból angol tábornagynak nevezték ki, a portugál régens pedig Vittoria hercege címmel tüntette ki. 1813 végén Soultot a San Sebastian és Pamplona mellett kivívott diadalok által Spanyolországból távozni kényszeríté, majd pedig Toulouseig követte a hátráló franciákat. 1814 máj. 11. az angol kormány W.-t hercegi rangra emelte s a parlament Londonba való visszatérése után (jun. 23.) 400 000 font sterling jutalomban részesíté. W. azután mint rendkivüli követ Párisban tartózkodott a békekongresszuson s 1815 febr. 1. mint angol teljhatalmu megbizott a bécsi kongresszuson foglalta el Castlereagh helyét. Itt értesült Napoleonnak Elba szigetéről való visszatéréséről, mire nyomban aláirta azt a közös eljárásra vonatkozó egyezményt, melynek értelmében az angol, hannoveri, holiandi és braunschweigi csapatok fölött a fővezényletet elvállalta. Ezek élén vívta ki azután Blücher porosz tábornokkal együtt jun. 18-án leghiresebb győzelmét, a nagy fontosságu waterlooi diadalt, mely véget vetett Napoleon pályafutásának s azzal együtt az első császárságnak. A németalföldi király W.-t waterlooi hercegi címmel tisztelte meg. W. azután Blücherrel együtt vonult be Párisba (jul. 5.), mire a nov. 20-iki egyezség értelmében az összes Franciaországot megszálló csapatok fővezére lett. Ezen katonai és diplomáciai állásban is megőrizte kimért nyugodtságát; azonban a nagylelküség, mint ezt a Ney tábornok pörében tanusított magaviselete bizonyítja, hiányzott benne. A Bourbonok hatalmas védőre találtak W.-ban a szövetségesekkel szemben. 1818. az aacheni kongresszuson maga tanácsolta az okkupáló seregek kivonását Franciaországból s a hadi sarc kérdésében is támogatta a francia kormányt. 1822-ben mint brit meghatalmazott a veronai kongresszuson szerepelt. - Belügyi kérdésekben W., ki 1828-ig a felsőházban hangoztatta szavát, mindinkább a merev torizmus felé közeledett. 1827. kinevezték az angol honvédelmi haderő főparancsnokának. 1828 jan. (oderich visszalépése után) őt bizták meg az új minisztérium összeállításával s egyben átvette a kincstár első lordjának helyét. Ezen állásában határozott torypártiakkal vette magát körül, a kormánynak (Angliában szokatlan módon) erélyes, sőt katonai jelleget igyekezett adni s e mellett teljesen elhanyagolta a bonyolult külügyi viszonyokat. Már nagy elégületlenséggel kellett küzdenie, midőn a juliusi forradalom visszahatása az angol nemzetre és IV. Vilmos trónralépése (1830) mind W., mind általában a toryk bukását előidézték. Azonnal az ellenzék élére állott és szokott makacsságával ellene szegült a whig-minisztérium reformtörekvéseinek. 1834nov., a whigek elbocsátása után Peellel együtt újból a kormány élére állott, még pedig mint külügyminiszter, de már az 1835-iki ülésszak megnyitásakor vissza kellett lépnie. Midőn 1841 szept. a whigek újabb bukása után ismét Peelt bizták meg a kabinetalakítással, ez W.-t is megkinálta egy hellyel a minisztériumban. W. ekkor tárcanélküli miniszter lett, 1846 jun. a kabinet feloszlásával ő is visszavonult. Ezóta a főparancsnoki álláson kivül a Tower kormányzója, az öt kikötő fő őre s az oxfordi egyetem kancellárja volt. Már életében számos szobrot emeltek tiszteletére, tetemét pedig királyi pompával a Szent-Pál-templomban helyezték nyugalomra. Hadvezéri érdemeit és kötlességtudását mindenki elismerte, de a politika mezején nagyon sok ellenfele volt. Pakenham kisasszonnyal, Longford báró nővérével való házasságából két fia származott. Az idősb, Artur Rikárd (szül. 1807 febr. 3.), ki atyját mint második W. herceg követte, altábornagy volt az angol hadseregben, megh. gyermektelenül Brightonban 1884 aug. 13. Második fia, W. Károly (szül. 1808 jan. 16.), a hadseregben az alezredességig vitte; 1852 óta a parlamentben Peel pártjához tartozott, megh. 1858 okt. 9. Jelenleg ennek idősb fia W. Henrik viseli a W. címet (szül. 1846 ápr. 5-én), aki az angol hadseregben szolgál
lindl. (növ., Washingtonia Winsl., Sequoja Endl., mammutfa, mammutfenyő), a fenyőfélék Taxodium-nemüinek fája, két faja Kaliforniában terem. Igen nagy fa, kérge parás, de táblákra hasadozik. Gallya csaknem örves, levele szálas, kétsoros, örökzöld, virága egylaki, termése gömbölyded apró toboz, magva zászlós. A W. vagy S. sempervirens End. (Taxodium sempervirens Lamb.) egész 95 m. magas fa (1. az ábrát), termete oszlopalaku v. tornyosodó, ágai kétsorosak, kurtahegyü levelének visszája deres szinü. Észak-Amerikában 800 km. hosszu, de keskeny erdőt alkot a Csendes-oceán hosszában. Gyorsan nő, Európában is tenyészthető. A W. gigantea Lindl. (S. gigantea Endl., Washingtonia Californicsa Winsl.) óriás, egész 100 m. magas fa, átmérője 5-15 m., csak az Eucalyptus magasabb nála. Kérge levelesen hámlik be. Tűi pikkelyesen nyugszanak egymáson. Toboza sárgás-barna, tojásdad, 7 cm. hosszu, 5 cm. széles. Fája kemény, lassan rothad, a mahagonifa szinét lehet rajta utánozni. Évgyűrüinek a számáról 1000-6000 esztendősnek becsülik, de azt is állítják, hogy 1500-nál nem idősebb. Kivesző félben van, az állam a pusztítását törvénnyel tiltja.
[ÁBRA] Mammutfa.
Magallanes territoriumhoz tartozó, 270 km.-nyi hosszuságban elnyuló szigetcsoport Chile DNy-i partja mellett, a messier és Fallos csatornák közt. Legmagasabb (1170 m.) csúcsuk a Mount-Cathedral.