l. Garmisch.
város Potsdam (ettől 8 km.-nyire) porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 5914 lak., sörgyárral, tégla- és mészégetőkkel, mű- és kereskedelmi kertészettel, gyümölcstermeléssel.
1. Ágost gróf, porosz tábornok, szül. Schlossbergben (Norkitten, keleti Poroszország) 1808 szept. 12., megh. Grüssow várában (Belgard kerület) 1887 szept. 12. Katonai pályáját 1825. a gyalog gárdaezredben kezdte. Mint önkéntes részt vett 1842-43. orosz zászló alatt kaukázusi hadjáratban; részt vett továbbá mint dandárparancsnok az 1866-iki s mint tábornok az 1870-71-iki hadjáratban. Ő vezette Strassburg ostromát s a város kapitulációja után az újonnan alakított XIV. hadtesttel a Franche-Comté, illetőleg Dijon megszállására vonult. Sakkban tartotta Garibaldi önkénteseit, mignem Bourbaki közeledésére Belfortba vonult vissza. Hősiesen küzdött Villersexelnél és sikerrel dacolt a háromnapi (jan. 15-17.) óriási belforti csatában a franciák túlnyomó erejével. E fegyvertény által nagy népszerüségre tett szert, kivált Dél-Németországban, mely már a franciák inváziójától fázott, amiért is hálából Freiburgban emlékszobrot állítottak neki. A békekötés után a XIV. hadtest parancsnoka lett Karlsruhéban és a vaskeresztet meg évi járadékot kapott. 1875. megünnepelték 50 éves szolgálati jubileumát, mire 1879 ápr. 1. saját kérelmére, grófi ranggal nyugalomba vonult. V. ö. Löhlein, Die Operationen des Corps v. W. (Berlin 1874); Conrady, Leben des Grafen A. v. W. (u. o. 1889); Varnhagen H., W. gegen Bourbaki (u. o. 1897). - W. Ágost egyetlen fia, János, 1896 szept. 21. halt meg fiörökös nélkül és igy a grófi ág fiága kihalt. Most csak János gróf két leánya él még: Ilze és Hedvig.
2. W. Bernát Ferenc Vilmos, porosz tábornok, szül. Potsdamban 1823 febr. 27-én. 1859. a király szárnysegéde lett; 1866. Königgrätznél egy gárdaezred élén a «pour le mérite» rendet érdemelte ki. 1869. katonai meghatalmazott gyanánt az orosz udvarhoz küldték, ahol nagy mértékben szerezte meg II. Sándor cár bizodalmát. Az 1877-78-iki török háboruban is részt vett a császári fő hadi szálláson. 1886. Berlin kormányzójává nevezték ki. III. Sándor óhaja folytán W.-t 1892 nov. újból Szt.-Pétervárra küldték nagykövetnek, de a cár halála után (1895 nov.) véglegesen visszahivták.
3. W. Lajos, svájci gépész, szül. Küssnachtban (Zürich mellett) 1808 máj. 17., megh. Nürnbergben 1885 aug. 4-én. 1845. átvette Nürnbergben a Cramer-Klett-féle gépgyár vezetését, melyet jelentékenyen kibővített; 1849. ő építette az első vashidat a Pauli szisztémája szerint. 1852. a hídrészek tartósságának megvizsgálására szolgáló gépet készített. 1853. építette a királyi téli kertet Münchenben, 1854. az ottani kiállítási csarnokot. A bajor gyalogsági fegyver is az ő találmánya.
a Cramer-Klett-féle gépgyár igazgatójától Nürnbergben szerkesztett hátultöltő kézi lövőfegyverek, Bajorországban 1869. rendszeresítve, de azóta a német hadsereg számára rendszeresített fegyverrel javítva. A W. egytöltetüek (11 mm. kaliber). L. még Lövőfegyver.
falu Arnsberg porosz kerületben, a Lenne és vasút mellett, (1890) 5610 lak., vas- és acélhámokkal, hengerművekkel, drót-, britanniaáru, kasza- és egyéb vasárukészítéssel.
János, l. Werth.
(Wärälä), falu Nyland finn kerületben a Kymmene partján; 1790 aug. 14. itt jött létre a béke III. Gusztáv svéd király és II. Katalin orosz cárnő közt.
Adorján, van der, németalföldi festő, szül. Kralinger-Ambachtban (Rotterdam mellett) 1659 jan. 21., megh. Rotterdamban 1722 nov. 12. Eleinte Cornelis Picollet, majd Eglon van der Neer tanítványa volt, de főleg Gérard de Lairesse hatása alatt abbahagyta a természet buzgó tanulmányozását, eszményi szépségre törekedett és hideggé, modorossá vált. 1696 óta többször tartózkodott Düsseldorfban, ahol János Vilmos pflalzi választó fejedelem udvari festője volt. Festményeinek tárgyait nagyrészt a mitologiából, az ókori történetből vagy a bibliából merítette. Legjobban, 30 képpel, van képviselve a müncheni képtárban, a drezdai képtárban van többek közt a Hágár kiűzetését ábrázoló ismeretes képe, néhány festménye a párisi, amsterdami, hágai stb. képtárakban. A budapesti országos képtárban van az erényes Zsuzsannát (396. sz.) és Krisztus sírbatételét (413. sz.) ábrázoló képe meg egy női képmása. Öccse W. Péter (1665-1721 után) bátyja nyomdokait követte és számos képe elkészítésében segédkezett neki. Önálló képei jóval hidegebbek, durvábbak amazéinál. Példa a bűnbánó Magdolnát ábrázoló képe a budapesti országos képtárban (414. sz.).
Henrik Arnold, norvég költő, szül Kristiansandban 1808 jun. 17., megh. 1845 jul. 12. Tanulmányai végeztével az ultra-norvég párt vezetője lett. 1836. egyetemi könyvtári őr. 1840. norvég állami irattárnok Kristianiában. Munkái: Sifulinikus tréfák (Siful Sifadda álneve után, dramatizált szatirák, 1827); Sinclair halála (szomorujáték, 1828); A gyermekgyilkos nő (1835) s még egynéhány dráma; Skabelsen, Mennesket og Messias (tanköltemény, 1830) s egyéb költeményei, melyekből kiemelendők; Jan van Huysums Blomsterstykke; Jöden; Den Engelske Lors. Összegyüjtött műveit: Samlede Skrifter, kiadta H. Lassen (Kristiania 1852-57, 9 köt.). V. ö. Lassen H., Henrik W. og hans Samtid (u. o. 1866); Schwanenflügel H., Henrik W. (Kopenhága 1877).
város Arnsberg porosz kerületben, a Haar É-i lejtőjén, vasút mellett, (1890) 5336 lak., sör- és szivargyárral, szeszégetéssel és élesztőgyártással, 3 sófőzővel, ezek: Werl, Neuwerk és Höppe.