l. Tűzálló és Vas- és fémbutorok.
az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi sváb kerületben, a Zusam partján, 1827 lak. 1805 okt. 8. itt győzedelmeskedtek a Murat és Lannes vezérlete alatt álló franciák az osztrákokon.
Mór, történetiró, szül. Spáca faluban (Pozsony) 1849 jul. 26. Az érettségi vizsgát Temesvárott tette le, mire a bécsi egyetemre ment, hol 1872. orvosi oklevelet nyert. Azután 1874-ig a komáromvármegyei Csicsón működött mint gyakorló orvos, honnan 1874. Szencre (Pozsony) költözött. 1890-93. Pozsonyban élt mint tiszteletbeli vármegyei főorvos; 1894 óta pedig Muzslán (Esztergom) működik mint járás orvos. A magyar heraldikai-genealogiai társulat választmányi és több külföldi genealogiai társulat levelező tagja. W. 1874 óta foglalkozik a történettudománnyal; 1884-ig jóformán kizárólag orvostörténeti és közegészségügyi dolgozatokat irt, melyek a Gyógyászati és Közegészségügyi Kalauzban jelentek meg. 1884 óta azonban nagyobbára történelmi, első sorban genealogiai tanulmányokkal foglalkozik és e téren számos problemát szerencsésen megoldott. Fontosabb munkái és dolgozatai: Genealogie u. Geschichte (a berlini Adlerban, 1884. évf., v. ö. Turul 1895); A Lusignanók, Árpádok és az örmény korona (Turul 1885); Az Árpádok házasságai (u. o.); Az Árpádok régibb törzsfája (u. o.); Adalékok a heraldika fejlődéséhez (u. o. 1886); A genealogia Magyarországon (a berlini heraldikai társulat Vierteljahrsschriftjében és külön, Berlin 1886); Glosszák az Árpádok genealogiájához (u. o. 1888); Genealogische Studien (Bécs 1888); Boris u. Rostislav (a Herold nyomán, Századok 1889, 23. évf.); I. László király apósa (Turul 1889); Álmos herceg genealogiája (u. o.); Az Ál-Árpádok (Ungarische Revue 1890); Zsigmond király egy ismeretlen házassági összeköttetése (Századok 1889); Die Grafen von Matterndorf-Forchtenstein (az Adler nyomán, Századok 1890, 614. old.); III. Béla egy ismeretlen leánya (u. o. 1889); László erdélyi vajda nemzetsége (u. o. 1890); Die Grafen von Sanct Georgen u. Bösing (az Adlerban és külön lenyomatban, Bécs 1891); A délszláv uralkodói családok genealogiai története a középkorban (Temesvár 1891); A magyar nemzetségek a XVI. sz. közepéig (u. o. 2 köt., 1891); Értekezések a szerb Nemanjidák, a bolgár cárokról és a Brankovicsokról (Ungar, Revue 1890-91); Szent Erzsébet thüringiai fejedelemnő (Herold 22. évf.); Zwydergal (Századok 1890); A Fraknói család (Turul 1892); Lőrinc nádor és családja (Századok 1892); Az Athinai és a Wolfart család (Turul 1892); Magyar diákok névkönyve a XVII. sz.-ból (Ungar. Revue 1892); Brandenburgi Katalin (Vierteljahrsschrift für Wappenkunde 1892); Az Árpádok családi története (1892); IV. Béla magyar király története (Temesvár 1893); Sziléziai-magyar összeköttetések (Adler, új foly. 3 köt., 1893); A Csukárdiak (Századok 1893); A Logau-család krónikájából (u. o.); Széchenyi Tamás erdélyi vajda (Erdélyi Muzeum 1894); Magyar orvosok a középkorban (Századok 1894); A magyar nádorok az Árpádok korában (Történeti Tár 1894); A Haholdingok (Ungar, Revue 1894); Zur Genealogie des österreichischen Mittelalters (Bécs 1894); Ungarns Komitat-Beamtenkörper bis 1301. (Ungar. Revue 1894); A turóci apátság alapításának éve (Századok 1896); Ötödik Dénes nádor (u. o. 1897); A Póth-nemzetség (u. o. 1897); Garam-Mikolai bán országbiró (u. o. 1897); Garam-Mikolai bán országbiró (u. o. 1897); A Horvátiak elei (u. o.); A Garaiak (u. o.).
Emil, német történetiró, szül. Miesben 1850 ápr. 6. Prágában tanulta a történetet és filologiát, majd Göttingában, Münchenben és Bécsben folytatta tanulmányait. 1882 óta a prágai német egyetemen rendkivüli, majd rendes tanára. Fő munkái: Italienische Politik Papst Innozenz VI. und König Karls IV. (Bécs 1878); Der erste Römerzug König Karls IV. (Innsbruck 1878); Geschichte Kaiser Karls IV. u. seiner Zeit (ez fő műve, 1890 s köv. mostanig 3 kötet; ez a munka a magyar Anjouk korára is nagy fontosságu); Excerpta ex registris Clementis VI. et Innocentii VI. summorum pontificum historiam s. r. imperii sub regimine Karoli IV. illustrantia (1885); Österreich. Reichs- und Rechtsgeschichte (Bécs 1894 s köv.).
város Ny.-Flandria belga tartományban, a francia határon, a Lys és vasút mellett, (1890) 7484 lak., dohánygyártással, a XIV. sz.-ból való szép templommal.
(német, az elavult wer = farkas szóból összetéve), olyan ember, ki farkasalakot tud fölvenni. L. Farkas-emberek.
János, lundi (lundeni) érsek és I. Ferdinánd magyar király és V. Károly császár tanácsosa. Életsorsáról csak annyi ismeretes, hogy a reformáció behozatala után hazájából, Svédországból eltávozott és a Habsburgok szolgálatába állott. Ezek megbizásából több alkalommal járt hazánkban diplomáciai megbizásban; igy 1533., amidőn I. Ferdinánd s Szapolyai János között fegyverszünetet akart létesíteni, ami nem sikerült. Részt vett azután az eredménytelen pozsonyi békekongresszuson és többször fordult meg Szapolyai udvarában. Miután 1536. hasztalan fáradozott Váradon a béke létrejöttén, 1538. Fels Lénárt társaságában elvégre mégis létre hozta a váradi békét.
város és egykoron vár Düsseldorf porosz kerületben, a Rajna és Lippe összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 20 721 lak., gőzhajóállomással; szappan-, drót-, cementárugyártással, cukorfinomítóval, fürész- és gőzmalmokkal, élénk kereskedéssel, régi városkapuval, amelyet Hercules és Minerva szobrai díszítenek; a várostól K-re egy 1835. felállított emlékoszloppal, amelyet a Schiff-féle csapat 1809 szept. 16-án itt agyonlőtt 11 tisztjének emlékére állítottak föl. Templomai közül a legrégibb és legnagyobb az 1181. felállított Nagy- vagy Willibrordi-templom. Az 1390. befejezett városházának gót homlokzata van, kis termében láthatók a tartományi grófok arcképei, Jan van Calcar festőnek egy értékes képe és jelentékeny ezüstkincsek. W.-ről 700. történik először említés; a középkorban a hanzának volt tagja. 1666. került Brandenburghoz. V. ö. Gantesweiler, Chronik d. Stadt W. (W. 1881).
János, l. Ruchrath.
(Visurgis), Németország egyik legfontosabb folyója; a Mündennél egyesülő Werra (l. o.) és a Fulda (l. o.) összefolyásából keletkezik, áttör a Werre (l. o.) fölvétele után a Vesztfáliai-kapun (l. o.), elfolyik Bréma és Vegesack mellett, elválasztja Oldenburgot Poroszországtól és Bremerhaven alatt az Északi-tenger Jade nevü öblébe torkollik. Hossza 437, a Werra forrásáig 706 km.; vizterülete 48 000 km2. Hajózható folyókat csak az alföldön vesz föl; ilyenek az Aller a Leinéval, a Hamméval bővült Wümme, a Luna, Geeste, az Ochtum és a Hunte. Ez utóbbinak torkolata alatt több szigetet alkot. Brémánál 220 m., Elsflethnél 1,9 és torkolatánál 11 km. széles. Az 5 m. mély tengeri hajók Brémáig mehetnek rajta föl, folyami hajók (350 t.) pedig Mündenig. A Bréma fölötti részében a hajózásnak még nem egy akadálya van. A személyforgalom csak Carlshafen és Münden közt, a teherfogalom pedig csak Carlshafen alatt élénkebb. A forgalom fő cikkei: a fa, kövek, szén, cément, Vesztfália kohóinak termékei, hannoveri és vesztfáliai vászon, gyapju, dohány, üveg, gyarmatáruk stb. V. ö. Struck, Wanderungen durch d. Stromgebiet d. W. (Hannover 1877); Führer auf d. deutschen Schiffahrtsstrassen. I. Wesergebiet (Berlin 1893).