István, orvos és szakiró, szül. Veszprémben 1723 aug. 13., megh. 1799 márc. 13-án. 1733-tól Pápán, 1739-43. Sopronban tanult. Erre néhány hónapi besztercebányai időzés után Debrecenbe ment, hol 1752-ig végezte orvosi tanulmányait. Külföldi egyetemekre ment ezután; Zürichben Gesner J.-nek volt tanítványa másfél évig; majd néhány holland egyetemet látogatott, végre Angliába ment s az oxfordi és cambridgei egyetemeken hallgatta az orvostudományt és buvárkodott a könyvtárakban, látogatta a kórházakat, a szülészetben a hires Smellietől nyert elméleti és gyakorlati kiképzést. 1756 jul. 15-én avatták orvosdoktorrá. Doktori értekezése: Disput. inaug. medica sistens observationes medicas (Utrecht 1756), tudós körökben feltünést keltett. Már előbb jelent meg: Tentamen de inoculanda peste (London 1755). Hazatérvén, 1757. a helytartó tanács rendeletéből Pozsonyban új szigorlatot tett s azután megkezdte orvosi gyakorlatát Debrecenben. Orvosi ügyességéért Mária Terézia 1767. Debrecen városa tiszti orvosává választotta. József császár, országos körútja alkalmával, 1770. hosszabb magánkihallgatáson fogadta. Számos orvosi munkája mellett igen nevezetes volt a magyar orvosok életrajzait tartalmazó munkája, mely archeologiai és irodalomtörténeti tekintetben is igen gazdag anyagot nyujt: Succincta medicorum Hungariae et Transylvaniae biographie (4 kötet, Lipcse és Bécs 1774-87). Az ojtásról irt művét franciára és angolra is lefordították.
becses magyar nyelvemlék. Kis nyolcadrét alaku, végén csonka papiroskódex. Két kéz irása, leirói azonban ismeretlenek. Kora is csak általánosságban határozható meg, amennyiben a XVI. sz. első negyedéből származhatik. Klarissza-apácák számára készült s tartalma Krisztus kínszenvedéséről való prédikáció és szt. Bonaventura könyve az élet tökéletességéről. Első ismertetője Horvát István irodalmi régiségeink szorgalmas búvárának Weszprémi István egykori debreceni orvosnak emlékezetére szentelte s innen viseli nevét. Jelenleg Winkler Mihály néhai pécsi kanonok ajántékából az egyetemi könyvtár tulajdona (Cod. Hung. 8. jelzet alatt).
Vilmos Márton Leberecht, l. De Wette.
1. a Nidda (l. o.) jobboldali mellékvize Felső-Hessen hesseni tartományban, a Vogel-hegységben ered és Assenheimnél torkollik. - 2. W. an der Ruhr, falu Arnsberg porosz kerületben, a Ruhr és vasút mellett, (1890) 5414 lak., vasművekkel, gép- és üstgyártással, vasöntéssel és kőbányákkal.
termékeny vidék a Vogelsberg, Tannus, a Majna és Lahn közt, 800 km2 területtel és közel 100 000 lak. A jól öntözött (Wetter, Use, Horloff, Nidda és Majna) vidéken sok gyümölcsöt és gabonát termesztenek.
város K.-Flandria belga tartományban, a Schelde és vasutak mellett, (1890) 11 923 lak., szövőiparral, puskaporgyártással.
hegytömeg a Finsteraarhorncsoportban, a Berni-Alpokban, DK-re a Nagy-Scheideggtől; 3 csúcsban kulminál, ezek: Haslejungfrau (3703 m.), Rosenhorn (3691 m.) és Mittelhorn (3708 m.). É-i oldalán van a Schwarzwald-glecser. Most leginkább a Haslejungfraura szoktak felmászni.
(Wetter-, Vetter-tó), a Wener után Svédország legnagyobb tava, amelytől K-re fekszik; hosszusága 132, szélessége 20-31 km., területe, beleszámítva a 39 km2 területü szigeteket is, 1938 km2. K-en és Ny-on hegyláncok fogják körül, amiért partjai romantikusan szépek; öbleinek száma azonban kevés. Egyetlen jelentékenyebb szigete van, a termékeny Wisingsö, amely a középkorban többször volt királyi székhely, későbben pedig a Brahe-családnak grófsága. A tó vize sötétkék, nagyon tiszta és igen hideg; legnagyobb mélysége 125 m. Különösen érdekes e tó, hogy vize hirtelen emelkedik és éppen úgy esik; az emelkedés gyakran a legnagyobb szárazságban, az esés pedig esős időkben következik be. Hasonlóképen érdekesek az áramlatai (Strömfall), ugy a felszinen, mint a mélységben, amelyek sokszor az uralkodó széllel ellentétes irányt követnek és azt némely napon 20, sőt 30-szor is változtatják; e körülmény a hajózást nehezíti. A folyók, amelyek belétorkollnak, jelentéktelenek; legfontosabb lefolyása a Motala Ström (l. o.) és a Göta-csatorna, amely a Keleti-tengerrel és a Kattegattal köti össze. Partjain 6 város és Karlsborg vára épült. K-i partján van a tó felé meredeken eső és igen szép kilátást nyujtó, 263 m. magas Omberg.
a. m. Wettern (l. o.).
német fejedelmi család, mely a Saalekerületben fekvő W. vártól nyerte nevét és századok óta Szászország fölött uralkodik. A W.-család első hiteles őse ama Detre (a Buzici-törzsből), aki 982. II. Ottó császár alatt a Calabriában vívott nagy csatában életét vesztette. Valószinü, hogy Detre egyik rokona, Buzici Thietmar I. Henrik szász herceget 919. Grona mellett megmentette. Maga a Buzici-család alkalmasint a felső sváb hercegség földjéről vándorolt be szász földre. Detre fiai közül az idősbik, Dedi (megh. 1009.) a hassegaui grófságot kapta, mig az ifjabbnak Frigyesnek (megh. 1017.) a Siusili gau jutott. Utódai közül Matild nevezendő, I. Ekkehard meisseni őrgróf neke, akit 1034. megöltek. Dedi (IV.) Henrik császár ellen harcolt; az ő fia I. Henrik (Eilenburg ura) meghódolt a császárnak, akitől 1089. a meisseni őrgrófságot kapta. Fia II. Henrik (megh. 1123.) követte őt az őrgrófságban. Dedi legifjabb fia Timo először hivta magát W. urának; ő Ida bajor hercegnőt birta nőül, akitől Konrád fia született. E Konrád (Nagy Konrád) törzsatyja a későbbi meisseni őrgrófi, majd szász választófejedelmi és mai szász királyi családnak. L. Szászország (története).