Leander, altábornagy, a cs. és kir. bécsi hadi levéltár igazgatója, hadtörténeti iró, szül. Freiburgban (Breisgau) 1840 febr. 2-án. Osztrák katonai szolgálatba lépett, részt vett az 1866-iki háboruban és azután a hadi levéltárhoz került, melynek jelenleg igazgatója. Számos okleveleken alapuló munkával gazdagította az osztrák hadi történetet és másokra nézve is hozzáférhetőkké tette a levéltár máskülönben féltékenyen őrzött kincseit. Munkái közül legfontosabbak: Geschichte des österreichischen Erbfolgekrieges (Bécs, kiadja a közös hadügyminisztérium). 1896. a Pro litteris et artibus érdemjelet kapta.
az ugyanily nevü járás székhelye Koblenz porosz kerületben, a Lahn és Dill összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 8144 lak., vasércbányával, vasiparral, optikai eszközök és kesztyük készítésével; levéltárral, amelyben az egykori birodalmi törvényszéknek a Poroszországra vonakozó okiratait őrzik. W. egy királyi villa körül keletkezett; a XII. sz.-ban szabad birodalmi várossá lett. Mint az 1693. megnyitott birodalmi törvényszék székhelye emelkedett, de 1803. elvesztette önállóságát és Dalberg hercegének lett a tulajdonává. 1796 jun. 15. Károly főherceg itt legyőzte Jourdan francia hadait; a főherceg emlékét 1848. a csata szinhelyén megörökítették. W.-t azonkivül Goethe egy mellszobra díszíti, amelyet annak emlékére, hogy hosszabb ideig itt és Garbenheim falucskában lakott és a Werthert itt irta, 1849. állítottak fel. V. ö. Berr, W. und seine Umgebung (W. 1882).
János Gottfried, német orientálista, szül. Ölsnitzben 1815 febr. 19. Fleischer tanítványa. 1846. az arab nyelv magántanára a berlini egyetemen. 1848-62. porosz konzul Damaszkusban, azután visszatért Berlinbe. Művei: Reiseberichte über Hauran und die Trachonen (Berlin 1860); Griech. u. lat. Inschriften aus der Trachonitis (u. o. 1864); Sprachliches aus den Zeltlagern der Syrischen Wüste (Lipcse 1868).
1. grófság Leinster ir tartomány DK-i szögletében 2333 km2 ter., (1891) 111 778 (1841-ben 202 196) lak., akiknek száma folytonosan apad; 1893. a kivándorlók száma volt 335. Felszine túlnyomóan sík, amelyen egyes alacsony hegyláncok vonulnak át, amelyek Wicklow és Kilkenny hegyeivel állanak összeköttetésben. Ny-i határán emelkedik a Blackstairs (734 m.) és a Leinster (795 m.). Az Ossian énekeiben dicsőített Temora állítólag a 249 m. magas Tarahillen állott. A grófság Dny-i végében torkollik a Waterfordi-öbölbe a Barrow, közepén átfolyik a Slaney, amely a W.-i öbölbe szakad. Éghajlata enyhe. A fő foglalkozás az állattenyésztés, csekélyebb mértékben a földmívelés. Az ipar a W. városban, Enniscorthyban és New-Rossban űzött gyapjuszövésre szorítkozik. - 2. W., az ugyanily nevü grófság székhelye, a róla elnevezett öbölnél, a Slaney torkolata közelében, vasutak mellett, (1891) 11 541 lak., gyapjuszövéssel, élénk gabona-, marha- és vajkereskedéssel Dublin, Bristol és Liverpool felé; régi normann erősséggel. Kikötője viharok ellen biztosítva van, de sekély.
Kronoberg svéd kerület és püspökség székhelye, a szép Helga-tó közelében, (1891) 6673 lak., gyufagyártással, vasöntéssel, régi dómmal, smĺlandi régiségeket tartalmazó muzeummal.
(később nemesi nevén Gyldenstolpe) Mihály, finn-svéd tudós a XVII. sz. közepén. Sokoldalu képzettségével korában a turkui (ĺbói) finn főiskola egyik kitünősége. A történelem, jog- és bölcselettudomány terén kifejtett nagy irói tevékenysége mellett az első alaposabb földrajzi leirását adta Finnországnak a svéd birodalomról szóló művében: Epitome descriptionis Sueciae, Gothiae, Fenningiae et subjectarum provinciarum (1650).
(ejtsd: vé), angol gabonamérték = 40 bushel = 320 gallon = 14,54 hl.; mint volt gyapjusúly = 182 font = 82 554 kg.
Rogier van der (franc. Roger de la Pasture), németalföldi festő, született Tournaiban 1400 körül, meghalt Brüsszelben 1464 jun. 16-án. Öt éven át Campin Róbert festő tanítványa volt. 1432-ben pedig céhbeli mester lett. Letelepedvén Brüsszelben, csakhamar nagy hirnévre tett szert, városi festő címét nyerte (1436) Számos képet festett kolostorok, testületek és magánemberek számára is, közöttük 1440-ben a Krisztus levételét a keresztről ábrázoló hires képet egy löweni testvérület számára (Escorial). 1449-ben Olaszországba utazott, 1450. Rómában találjuk, majd hazatérve műveinek hosszu sorát alkotta meg, melyek mutatják, hogy nem zárkózott el az olasz mesterek hatása elől. Az utolsó itélet nyolc szárnyból álló képe (1451, beaunei kórház); a Krisztus születése (1460 körül, berlini muzeum) és a Napkeleti bölcsek imádása triptichonokkal a flamand festészet ilyennemü ábrázolásainak mintáit adja. V. ö. Wauters, Roger van der W., ses oeuvres, ses éleves et ses descendants (Brüsszel 1856); Pinchart, Roger de la Pasture, dit van der W. (u. o. 1876).
János, l. Wier.
Valerián, Teneriffa marquis, spanyol tábornok, szül. 1840. W. Ferdinándnak (egy német bevándorló) és nejének Nicolan Máriának fia. 13 éves korában a toledói hadapródiskolába került, azután hadnagy lett és saját kivánatára előbb Kuba, majd Haiti szigetre küldték, hol a felkelők ellen harcolt. Jutalmul kinevezték ezredesnek. 1868-tól 1873-ig újra a kubai felkelők ellen harcolt. 1873. visszatért Spanyolországba és a polgárháboruban tüntette ki magát, mire Valencia kapitányává és táborszernaggyá tették. 1874. ideiglenesen szabadságolták, de 1879. újra a karlisták ellen küldték. 1880. a Kanári-szigetek főkapitányává nevezték ki, mely állásban öt évig működött. 1883-86. hasonló rangban a Balearokon élt. 1886. Madridba hivták és a hadügyminisztérium közegészségi és élelmezési osztályának élére állították. 1889-92. a Philippini-szigeteken volt főkormányzó, 1892-96. pedig a IV. hadtest parancsnoka. Azután Martinez Campos helyére a felkelő kubaiak ellen küldték (1896 jan.); azonban rettenetes szigora, sőt kegyetlensége dacára sem birta a felkelést elnyomni; azonfelül pedig az északamerikai Egyesült-Államok haragját vonta magára. Miután sánc-rendszere (tronchas) éppen ugy nem felelt meg a célnak mint tömeges kivégzései és miután a felkelők Victoria de las Tunas várost hatalmukba kerítették, a spanyol közvélemény erélyesen követelte visszahivatását, melyet azonban csak a megölt Canovas második utóda, Sagasta és kabinetje tudott keresztülvinni (1897 okt.). Blanco tábornok lett utóda. Visszatérését a konzervativel tüntetések rendezésére használták fel, Madridban élesen megtámadta a Sagasta-kabinetet. Állítólag a hadi párt élén pronunciamentóra készül.