Lajos, Vilmos, német szobrász, szül. Potsdamban 1784., megh. Berlinben 1859. Eleinte Schadow Gottfriednak volt tanítványa, majd 1807-13. Párisban Davidnál és Bosiónál tanult, 1819-21. Rómában tartózkodott, azután Berlinben műtermet alapított, melyből a berlini épületeket díszítő számos szobormű került ki, igy az operaház és a régi muzeum szobrai, az angyalok szobrai a Werder-féle templom kapuja fölött, a potsdami Nicolai-templom szobra, a Győzelem által megkoronázott elesett harcos szobra a berlini Schlossbrückén, Winckelmann márványszobra a berlini muzeum oszlopcsarnokában stb. 1851. készítette el Winckelmann bronzszobrát Stendalban. Számos kitünő mellszobrot is alkotott.
Caithness skót grófság fővárosa, a Wick folyó torkolatánál, az Északi-tenger közelében, vasútnál, (1891) 8512 lak., igen élénk heringhalászattal és kivitellel.
l. Gyula, német iró, szül. Schwerinben 1819 jul. 17-én. 1839. kadét egy osztrák dragonyos ezredben, 1839-42. hadnagy a mecklenburgschwerini dragonyos-ezredben, 1843-46. a müncheni s heidelbergai egyetemek hallgatója, 1848-1850. hadsegéd a schleswig-holsteini hadseregben, 1851. önkéntes tiszt a chasseurs d'Afrique-nél. Közben nagyobb utazásokat tett Sanyol-, Francia-, Olasz- és Angolországban és 1853-71. minden nagyobb hadjáratban részt vett, mint nagyobb német s más külföldi lapok tudósítója. Számtalan elbeszélő és hadtörténeti művei közt nevezetesebbek: Bilder aus d. Kriegsleben (Stuttgart 1854); Preussische Husarengeschichten (Lipcse 1853); Erzählungen eines österreichischen Veteranen (3 köt., Stuttgart 1855); Vergleichende Charakteristik derösterreichischen, preussischen, französischen und englischen Landarmee (u. o. 1856); Herzog Wallenstein in Mecklenburg (regény 4 köt., Jena 1865); Ein Husarenoffizier Friedrich des Grossen (u. o. 1866); Ein deutscher Landsknecht der neuen Zeit (u. o. 1869); Die Heeresorganisation nach den Berechtigungen der Gegenwart (u. o. 1867); Geschichte des Kriegs von Deutschland gegen Frankreich 1870-71. (Hannover 1872); Ein vielbewegtes Leben nach den Aufzeichnungen d. russischen Obersten Reinhardt (3 köt., u. o. 1873); Kriegsbilder aus dem Jahre 1870 (u. o. 1871); Geschichte der Kriege Frankreichs gegen Deutschland in den letzten zwei Jahrhunderten (3 köt., u. o. 1874); Leben, Thaten und Abenteuer des Freiherrn Gustav von der Ostau im dreissigjährigen Krieg (3 köt., Berlin 1875); Was alles aus einem deutschen Lieutenant werden kann (regény, 3 köt., Lipcse 1878); Der Streber (regény, 3. köt., Boroszló 1884).
2. W. Vilmos, német altengernagy, szül. Rostockban 1830 dec. 5. A tengerészpályát mint hajósuhanc kezdte meg egy kereskedelmi hajón, majd mint tengerész-növendék a schleswig-holsteini tengerészet szolgálatába állott és részt vett egy a dán hadi hajókkal 1849. vívott tengeri ütközetben. 1851. belépett az osztrák hadi tengerészet szolgálatába és tisztté való kineveztetése után Miksa főherceg tengerészeti főparancsnok parancsőrtisztje lett. Mint sorhajóhadnagy több ízben vezényelt ágyunaszádokat, többi közt a lissai tengeri csatában a Dalmát nevü ágyunaszádot. Korvettkapitánnyá való kineveztetése után több, az osztrák-magyar hadi tengerészet szolgálatában állott német tisztekkel együtt, 1868. a porosz tengerészet szolgálatába lépett, ahol fokonként előléptettetvén, 1885. mint altengernagy a Keleti-tenger tengerészeti állomásainak főnöke lett. W. Stresch tengernagyi főnökkel együtt a német tengeri taktika összeállításán dolgozott s mint gyakorlatvezető, az évenként megtartott német tengeri harcgyakorlatoknál több ízben működött. Betegeskedése miatt 1887. nyugdíjaztatását kérelmezte.
osztrák grófi család, mely a velencei Capellóktól származik. Régi lovagi rendjét I. Lipót német császár 1688. elismerte és megerősítette; a német és bajor grófi rangra a család 1790. emelkedett; Ausztriában 1812. ismerte el I. Ferenc grófi rangjukat. A család jelenleg három ágban virágzik. Az első két ágból való Ede gróf (szül. 1866.), cs. és kir. kamarás és főhadnagy a Hadik gróf honvédhuszárezredben, 1895. beutazta Indiát és Khinát meg Ausztráliát, jelenleg pedig (1807-98) Keleti-Afrikában tesz utazást. Ez ágból származik Marco is, szül. 1864., magyar miniszteri titkár. - A 2-ik ágból említendők: Mátyás gróf, volt osztrák kereskedelmi miniszter (1797-1880); legidősb fia Ottokár, kamarás, szül. 1831. Továbbá Albrecht gróf (l. alább). - A 3-ik ág feje Vilmos gróf, szül. 1857. Ez az ág Tirolban él.
W. Albrecht gróf, költő és jeles műfordító, szül. Grazban 1838 dec. 4-én. Bécsben jogot végzett és 1860-63. állami szolgálatban állott. Azóta Griesben él (Bozennál) és kizárólag az irodalomnak szenteli idejét. Munkái: Eigenes und Fremdes (versek, 2. kiadás Bécs 1887); Tiroler Helden (Innsbruck 1893); Mein Wien (Bécs 1894); Altwiener Geschichten und Figuren (Bécs 1896). Műfordításai: Drayton, Nymphidia (Heidelberga 1873, nejének közreműködésével); Shelley, Felszabadított Prometheus (1876); Swinburne, Atalanta (1878); Tennyson, Harald (1880); Augier, L'aventuriere; Maître Pathelin (ó-francia szindarab); Ollanta (perui dráma, 1876). - Neje, Vilma grófné (családi néven Almásy), szül. Budán 1845 ápr. 8-án, megh. Griesben 1890 jan. 22-én, szintén kitünt költői műveivel. Megjelentek tőle: Gedichte (Bécs 1866 s gyakrabban); Neue Gedichte (u. o. 1869); Erlebtes und Erdachtes (szintén versek, 1873); Emanuel d'Astorga (1872, 2. kiad. 1875); Der Graf von Remplin (Bécs 1874) és Marina (Heidelberga 1876). Ez a három elbeszélő dráma. Továbbá: Radegundis (dráma, Bécs 1880) és Ein Abenteuer des Dauphin (Bécs 1882). Ő költötte a Mahnruf an die Deutschen in Österreich cimü lendületes felhivást (Bécs 1886). Hátrahagyott verseit (Letzte Gedichte) férje adta ki (1890).
W. István gróf, tájfestő, szül. Aradon 1859 jun. 16., honnan szülőivel együtt nemsokára Baltavárra (Vas) költözött. Miután atyja, W. Ödön gróf Miksa császár alatt részt vett a mexikói expedicióban s mint lovassági ezredes a császár halála utánig ott maradt, a későbbi festőművész is 1865-től 1867-ig Mexikóban tartózkodott. Később majd Baltaváron, majd a gácsországi Wadowiceben élt, 1870. pedig a bécsi Theresianumba lépett, hol gimnáziumi tanulmányait végezte. A jogot két évig a bécsi, két évig a budapesti egyetemen hallgatta, mely utóbbin 1883. doktori oklevelet is nyert. Jelenleg miniszteri titkári minőségben a fiumei m. kir. kormányzóságnál van alkalmazva. A művészetben édesanyján kivül, ki ügyesen kezeli az ecsetet, Wörnle rajztanártól s Berres János ezredes festőmívésztől nyerte oktatását. Budapesten a képzőművészeti társulat kiállításán először 1892. jelent meg egy csöndélet-képpel, azóta minden tárlatra küld valamit, többnyire hangulatos tájfestményeket.
hullarészek v. az egész emberi vagy állati test konzerválására vagy balzsamozására való meglehetős jó keverék. Következő módon készítjük: 3000 g. forró vizben 100 g. timsót, 25 g. konyhasót, 12 g. salétromot, 60 g. hamuzsírt és 10 g. arzénes savat oldunk fel. Az átszűrt oldat 10 literéhez 1 liter metilalkoholt és 4 liter glicerint adunk.
(ejtsd: vikkló), 1. grófság Leinster ir tartományban, az Ir-tenger, Dublin, Kildare, Carlow és Wexford közt, 2024 km2 területtel, (1891) 62 163 (1841. 126 143) lak., akiknek száma fogyófélben van; 1893. a kivándorlók száma volt 283. Felszinét nagyobbára dombok és természeti szépségekben gazdag hegyes vidékek takarják. A Wexford felőli határon vannak a rézércekben gazdag Cronebane-dombok a 605 m. magas Croghannel. Legfontosabb folyói a Slaney és az Avoca. Éghajlata nedves, de egészséges. A föld termékei: burgonya, zab, rozs és árpa, K-en még búza is. A földmívelésnél jelentékenyebb a szarvasmarha-, juhtenyésztés és a halászat. A bányászat épületköveket, palát, meszet, márgát és rezet szolgáltat; jelentékenyek még a tőzegbányák is. - 2. W., az ugyanily nevü grófság székhelye a Vartry torkolatnál, vasút mellett, (1891) 13 273 lak., tengeri fürdőkkel, sörgyártással és érckivitellel.
község Düsseldorf porosz kerületben, a Niers és vasút mellett, (1890) 5453 lak.; pamut- és ruházati iparral.
(ejtsd: vájkliff) János, nevét magok az angolok Wiclef, Wiclif, Wyclif stb.-nek irják le, a reformáció előtti reformátorok legnagyobb alakja, szül. állítólag W. nevü helységben Richmond közelében (York) 1324., megh. 1384 dec. 31. Tanult Oxfordban, de egyetemi pályafutásának első éveiről semmit sem tudunk. 1361. találkozunk először nevével, mikor az oxfordi Balliol-kollégiumban magiszterré s ugyanazon év máj. a Lincoln grófságba eső Fylinghamban rektorrá lett; 1363. kezdett az oxfordi egyetemen teologiai felolvasásokat tartani, amelyekben tüntek elő legelőször Róma-ellenes nézetei. 1368. ludgershalli, 1374. lutterworthi pappá lett, s itt maradt haláláig. Ama nagy küzdelemben, melyet III. Eduárd angol király és parlamentje a pápaság ellen folytatott, az időközben királyi káplánná emelkedett W. teljes határozottsággal és nyiltan fellépett a pápai igények ellen, s növekvő tekintélyét mutatja az a tény, hogy 1374. kineveztetett egy parlamenti küldöttség tagjává, mely a végett küldetett Brüggébe, hogy a pápai legátussal intézze el Angolországnak a pápai túlkövetelések miatt támadt panaszos dolgait. Innen visszatérve, lett lutterworthi rektorrá. Itt nagy buzgalommal munkálkodott, prédikálván nemcsak vasárnapokon, hanem az egyház különböző ünnepnapjain is, a legpéldásabb és fáradhatatlanabb lelkipásztornak mutatván magát. Brüggében már elkezdte a pápát antikrisztusnak, Róma büszke világi papjának nevezni. Ezért aztán 1378. egyházi törvényszék elé idéztetett, s midőn London polgárai reá ontották a biróságra, XI. Gergely pápa vetette a maga tekintélyét latba s bullákat küldözvén a canterburyi érsekhez, a püspökhöz, a királyhoz és az oxfordi egyetemhez, vizsgálatot rendelt el W. téves nézeteinek kipuhatolására. A körülmények azonban kedvezvén a reformátornak, megmenekült azzal az intéssel, hogy tartózkodják téves elveinek hirdetésétől. Minden azonban csak arra szolgált, hogy W.-et igazi reformátorrá tegye. Hozzá kezdett bibliafordítási nagy munkájához, s a készen levő szentkönyvet faluról falura menő szegény prédikátorok által terjesztette a köznép között. Megtámadta a transzszubstanciációra vonatkozó r. kat. tant. és midőn a középosztály örömmel üdvözölte a reformeszméket, ugy látszott, hogy nyilt szakadásra kerül a dolog a pápasággal. Ámde erre még nem érett meg az idő. Sokan, kik különben rokonszenveztek vele, féltek a transzszubstanciációra vonatkozó elvei következményeitől. Csak ezen egy kérdésben kétszer is egyházi biróság elé idéztetett 1382., mely előtt nagy erővel védelmezte magát, de műveiből 24 «téves» pontot kiszedegettek, elitéltek s megégettetni rendeltek, neki pedig el kellett hagynia Oxfordot, de lutterworthi lelkészi állását megtarthatta. Nagy hatással volt korára, mely hatás nem törlődött el egészen a reformáció idejéig sem. A lollardok, ahogyan tanítványait nevezték, találhatók voltak nemcsak a szegények között, hanem a templomokban, a várakban, sőt a királyi trónon is. A politikai változások esélyei azonban a következő században csaknem teljesen kiirtották a wiclifitákat, ugy hogy a XVI. sz. nagy reformációi mozgalma már alig talált azoknak némi nyomaira.
Ármin, báró, osztrák orvos, szül. Weyerben (Felső-Ausztria) 1832 márc. 24. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, hol 1856. nyerte el oklevelét. 1856-59. másodorvos volt a bécsi lelencházban, később asszisztens a Szt.-Anna-gyermekkórházban, 1885 óta a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanára a bécsi egyetemen. 1863 óta Ferenc József király személyorvosa, udvari tanácsos. Számos dolgozatai közt felemlítjük: Die Krakheiten am Nabel der Neugeborenen (1863); Mayerrel, Schullerrel és Schottal együtt: Über Syphilis haereditaria (1862); Gerhardt Handbuch der Kinderkrankheiten-jében megirta: Krankheiten der Bronchialdrüsen és Krankheiten des Magens und Darmes stb. 1896 máj. 30. a király sajátkezü kézirással köszönetét fejezte ki neki Károly Lajos főherceg betegsége alatt tanusított odaadásáért.
József Viktor, osztrák származásu svájci költő, szül. Nennowitz (Morvaország) 1842 febr. 20. Egyetemi tanulmányait Heidelbergában és Jenában végezte, 1866. káplán Frauenfeldben, 1868-70. a felsőbb leányiskola igazgatója Bernben. Azóta a berni Bund címü napilap tárcarovatának szerkesztője. W. a legtehetségesebb svájci költők egyike, idealisztikus irányu, kedves egyéniségü iró; különösen drámáiban bizonyította be kiváló képességét s nemes pátószát. Művei: Iphigenia in Delphi (dráma, 1865); Der geraubte Schleier (drámai mese, 1864); Arnold von Brescia és Orgetorix (szomorujátékok, 1867); Die Königin des Ostens (1878); Oenone (1880). Epikai költeményei: Buddha (1869); Der Wunderbrunnen von Is (1872); Mose u. Zipora (idill, 1874); An den Menschen ein Wohlgefallen (1877); továbbá: Rektor Müslins italienische Reise (1881); Aus dem Fasse der Danaiden (elbeszélések, 1884); Der Redacteur (1884); Gemüthliche Geschichten (1892); Touristennovellen (1892); Die Patrizierin (1888); Spaziergänge in den Alpen (1885); Jenseits des Gotthard (1888). Több operaszöveget is irt, (p. A makrancos hölgy Shakespere után, zenéjét irta Götz). Legújabb darabja a Jenseits von Gut und Böse (Nietzsche tanai ellen, első előadása Berlin 1893 nov.).