l. Meteorit.
gyárváros Lancaster angol grófságban, a Mersey jobb partjánál, vasút mellett, (1891) 30 011 lak-, vasiparral, szappanfőzéssel, kémiai gyárral.
Miksa, német szobrász, szül. Eichstädtben 1812 okt. 16., megh. Münchenben 1895 márc. 4. A müncheni akadémián tanult s Schwanthalernek volt tanítványa; egy ideig Rómában tartózkodott, majd Münchenbe visszatérve, 1849. az ottani művészeti akadémia tanára lett. Művei közül említendők: Orlando di Lasso és Westenrieder szobrai Münchenben; Rauch szobra a müncheni szobormuzeumban; Schiller és Goethe szobrai; I. Lajos bajor király lovasszobra; Castor és Pollux szobrai a müncheni művészeti akadémia előtt; Dalberg és Iffland bronzszobrai Mannheimben.
Károly Mária, magyar származásu francia zeneszerző, a párisi konzervatorium orgonatanára, szül. Lyonban 1845 febr. 22. Zenei tanulmányait Brüsszelben végezte, azután orgonista lett Lyonban, majd a párisi Saint-Sulpice-templomban s különösen az orgonaépítészet terén nagy szaktekintély egész Franciaországban. Hiresebb kompoziciói: CXII zsoltár, 2 kar, 2 zenekar és 2 orgonára; Walpurgis-éj (szinfónia); La Corrigane ballet zenéje (első előadás a párisi nagy operában 1880., Budapesten 1893 jan. 22., mikor szerző maga vezényelte a zenekart); Conte d'Avril címü ábrándképet is irt (Odéon 1890) stb.
(Wittekind), 1. a pogány szászok hires vezére a Nagy Károly ellen viselt harcokban. Vesztfáliai szász nemes családból származik. 774. fellázította Vesztfáliát, de Károly a Weserig szorította vissza a szászokat és nagyobbrészt megadásra kényszerítette őket. W. a dánokhoz menekült, de 777. ismét felkelést támasztott. Ezt Károly újból leverte a szászokat Paderbornban egyezségre és hódolatra birta. W. e közben Siegfried jütlandi királyhoz menekült, kinek leányát nőül vette. Még azután többször (782. és 783.) viselt háborut a császárral, de mindig eredménytelenül. 785. elvesztvén bizalmát a régi istenekhez, Károly táborában jelent meg 785. Attignyban, hol a keresztény hitet is felvette. A népmonda szerint Nagy Károly a szászok hercegévé tette. W. békén uralkodott Lübeck melletti várában (Babilonieból), mig 807. a Gerold sváb herceg ellen vezetett háboruban elesett. W.-től származtatja le magát a braunschweigi és szárdiniai fejedelmi család. V. ö. Diekamp, W. der Sachsenführer (Münster 1877); Abel-Simson, Jahrbücher Karls des Grossen (2 köt., 2. kiad.).
2. W., szerzetes a korveii zárdában és középkori krónikairó. Megirta a szászok történetét I. Henrik és I. Ottó előtt és e fejedelmek alatt Res gestae Saxonicae címen. A kissé szük látkörrel, de nagy igazságszeretettel és elfogulatlansággal megirt krónika egyike Németország legértékesebb forrásmunkáinak. Megjelent a Monumenta Germaniae vállalat III. kötetében 1882. és utóbb külön lenyomatban is. Németre fordította Schottin (1882, 2. kiad.) V. ö. Köpke, W. von Korvei (Berlin 1867); Wattenbach, Deutschlands Geschichtsquellen (I. köt., 6. kiad.); Raase, W. von Korvei (1880). Hazai történetünkre W. krónikája kivált azért fontos, mert a magyaroknak 924. és 933. a szászok földjére tett kettős kalandját irja le. A 933-iki csata helyét Riade falu helyére teszi.
falu Trier porosz kerületben, a Blies mellett, (1890) 5114 lakossal, szénbányákkal.
a Rajna jobboldali mellékvize Koblenz porosz kerületben; a Westerwaldban Dreifelden mellett egy kis tóból folyik ki és Irlichnél torkollik.
régi uralkodói család, mely Meffrittől (megh. 1129.) származtatta magát és nevet W. grófságtól vette. A mostan virágzó W.-ág megalapítója Dietrich v. Runkel, a Leiningen-család sarja. A W.-család 1698. két ágra szakadt, az egyik W.-Runkel, a másik W.-Neuwied. Amaz W. grófság felső részét birta s 1791. hercegi méltóságot nyert; emez a grófság alsó részét szerezte meg s 1784. emeltetett. birodalmi hercegi méltóságra. Károly Lajos Sándor a W.-Runkel-ágból, a lunevillei béke folytán elvesztette birtokai egy részét, de a Rajna jobb partján kárpótlást kapott. Öccse és örököse Frigyes Lajos, osztrák tábornagy. 1824. gyermek nélkül halt meg. Birtokait a W.-Neuwied-család örökölte s ez az ág W. néven az összes családi birtokokat egyesítette kezében. A W.-Neuwied-ág megalapítója, Frigyes Vilmos gróf után 1737. János Frigyes Sándor, majd 1791. Frigyes Károly következett. Frigyes Károly 1802. fia János Agoston Károly javára lemondott a fejedelemségről, mely négy év mulva előbb Nassaué, majd a poroszoké lett. János öccse, Miksa Sándor Fülöp mint amerikai utazó és felfedező szerzett hirnevet (1782-1867). A herceg halála után unokaöccse Vilmos Károly Hermann, ismert filozofus, majd fia Vilmos herceg következett (szül. 1845 aug. 22.), aki 1871. Mária németalföldi hercegnőt vette nőül. E házasságból született Frigyes herceg (1872), porosz hadnagy. Vilmos legidősebb testvére Erzsébet, Románia királynője (szül. 1843 dec. 29.). V. ö. Reck, Geschichte der Häuser Isenburg, Runkel und W. (Weimar 1824).
1. Ferdinánd János, nyelvtudós, szül. az észtországi Hapsalban 1805 márc. 30., megh. Szt.-Péterváron 1887 dec. 29. Tanult a dorpati egyetemen, 1830. a mitaui gimnáziumnak lett tanára, 1837 óta a revali gimnáziumban fő tanítója volt görög nyelvnek, 1857 óta pedig Pétervárott, hol a császári tudományos akadémia tagja volt. A m. tud. akadémia 1871 máj. 17. választotta kültagjává. Nevezetesebb munkái: Versuch einer Grammatik der tscheremissischen Sprache (Reval 1847); Grammatik der wotjakischen Sprache (u. o. 1851); Livische Grammatik nebst Sprachproben und Wörterbuch (Pétervár 1861); Versuch über den werro-esthnischen Dialekt u. o. 1864); Grammatik der ersa-mordwinishen Sprache (u. o. 1865); Esthnisch-deutsches Wörterbuch (u. o. 1869); Grammatik der esthnischen Sprache (u. o. 1876); Syrjänisch-deutsches Wörterbuch, nebst einem wotjakisch-deutschen im Anhang (u. o. 1880); Grammatik der syrjänischen Sprache mit Berücksichtigung ihrer Dialekte und des Wotjakischen (u. o. 1884).
2. W. Gusztáv Henrik, német fizikus és kémikus, szül. Berlinben 1826 okt. 2-án. 1854-ben a fizika professzora lett Baselben, 1863-ban Braunschweigban, 1866. Karlsruhéban és 1871 óta a fizika és fizikai kémia tanára a lipcsei egyetemen. Búvárkodásai főleg a fizikai kémia körébe tartoznak. Jelenleg az ő szerkesztésében jelenik meg a Poggendorff-féle Annalen der Physik und Chemie. Az Annalen der Physik und Chemie címü folyóirat mellett alapított egy általános referáló folyóiratot Beiblätter zu den Annalen der Physik und Chemie címen, melyet fia Eilhard (szül. Berlinben 1852 aug. 1-én. 1886 óta a fizika tanára Erlangenben) szerkeszt.
Bécs külvárosa 59 135 lak.