(ejtsd: vjeprs), a Visztulának 252 km. hosszu jobboldali mellékfolyója; Lublin orosz-lengyel kormányzóságban ered és Ivangorod vára fölött torkollik.
János (Weyer), német orvos, szül. 1516., megh. Tecklenburgban 1588 febr. 24. Korán beutazta Német- és Franciaországot és 1545. Arnheimban, majd Clevében telepedett le, hol mint a herceg orvosa működött. Ő volt az első, kinek a boszorkányüldözést legalább egy időre megszüntetnie sikerült. De praestigiis deamonum et incantationibus ac veneficiis (Basel 1563) c. munkájában a császárhoz s fejedelmekhez fordult és kimutatta a boszorkányüldözés kegyetlen voltát. Ezáltal azonban magára vonta a papság haragját és könyve az Indexre került; de Vilmos herceg, kinek orvosa volt, megvédte őt minden támadástól. V. ö. Binz, Dr. Joh. Weyer, ein rheinischer Arzt. der erste Bekämpfer des Hexenswahns (Bonn 1885).
É.-Holland németalföldi tartományhoz tartozó sziget a Zuider-tóban, 2612 lakossal, akik a földmívelők és halászok; Hippolitushoef főhellyel.
Antal, belga festő, szül. Dinantban 1806 febr. 22., megh. Brüsszelben 1865 jun. 18. Tehetsége már nagyon korán mutatkozott, 1820. az antwerpeni akadémiára került és ott Herreynsnek meg van Breenek lett tanítványa; 1832-ben megkapván a római nagy díjat, öt évet töltött Olaszországban és teljesen Michelangelo hatalmas műveinek befolyása alá került. A görögök és trójaiak harca Patroklos holttestéért (1836) volt első nagy műve, mellyel a világ első festői közé reményelt emelkedni; ezt követték: A bukott angyalok lázadása (1842); Szt. Dénes halála (1842); Krisztus a sírban, Éva és a Sátán (háromszárnyu kép, 1839); Menekülés Egyiptomba (1848); Krisztus diadala és következményei az emberiség fejlődésére (1848). Festményeinek aránylag csekély sikere mélyen sértették beteges önérzetét. 1836-tól Lüttichben, 1848-tól Brüsszelben visszavonulva élt, képmások festésével tengetvén életét. 1850. államköltségen nagy műtermet építettek számára Brüsszelben, melyet halála után W.-muzeummá változtattak át. Művei, bár helyenkint meglepően szép részleteket találunk bennök, inkább érdekelnek eszmei tartalmuk, mint festőiségök kedveért. W. egy új technikai eljárás, az u. n. peinture mate fejlesztésén is dolgozott. Érdekesek irodalmi művei, közöttük az Éloge de Rubens, mely díjat nyert Antwerpen városa pályázatán 1840. V. ö. Labarre, Antoine W., étude biograhique (Brüsszel 1866); Claessens, W. (u. o. 1883).
latin növénynév után Wierzbicki Peter (l. o.) botanikus nevének rövidítése.
Péter, gyógyszerész- és sebészmagiszter, magyar flórista, szül. Galiciában 1794., megh. Oravicán 1847 febr. 5. Fiatalabb éveiről alig tudunk valamit. 1821/22-1823/24-iki tanévben a keszthelyi gazdasági iskolában mint a technologia és vegytan tanára helyetteskedett, majd ugyanennek a szaknak meg az állatgyógyításnak rendes tanára volt. Ugyanakkor Szenczy Imrével és Hutterrel összegyüjtötte Keszthely vidékének növényzetét, mely azonban kézirat maradt. Festetics Tasziló gróf keszthelyi könyvtárában szintén van tőle egy kézirat: Plantae rariores, quae sponte crescunt in Keszthelyiensi agro, aquis, silvis, montibusque confinibus (1820), melyben a vidéknek 30 nevezetesebb növényét tudományosan leirja és szépen lefesti. Az 1820-as évek végén Oravicán gyári felügyelő volt. W. most a hazának flórisztikailag legszebb környékén buzgón botanizálván, szárított növényeinek szétküldözésével többet tett mint irodalmi működésével, de az ő megnevezte növényeknek a külföldi irodalom a prioritását mégis biztosította, Reichenbach pedig az Alsine növénynek (l. Lúdhúr) egyik algénuszát Wierzbickiának nevezte el. Nagy tudományos levelezést és növénycserét folytatott a hazai és külföldi botanikusokkal. Kitaibel, Rochel és Heuffel után akkor hazánk flórájának legjobb ismerője. Nevezetesebb munkái: Flora Comitatus Mosoniensis (2 köt. kézirat, 1820); Über die Vegetation der Oravicaer Gegend im November 1838; Flora (1839); Übersicht seiner botanischen Excursionen von Oravica im Banate (u. o. 1840); Verzeichnis derjenigen phanerogamen Pflanzen, welche im Banate seit dem Erscheinen von A. Rochel's botanischer Reise in das Banat im Jahre 1835 von P. W. wildwachsend vorgefunden worden sind (u. o. 1845); Bericht über botanische Excursionen (u. o. 1842); Elenchus plantarum inter Keszthely a cl. Szenczy, Hutter, W. observatarum (MSS. 2029. Fol. Lat., a magyar nemzeti muzeum könyvtárában), Elenchus plantarum Banaticarum anni 1837 et 1842 (u. o. kézirat).
(Verzsbolovo, Wirballen), Szuvalki orosz-lengyel kormányzóságban a volkoviski kerületben levő város, vasút mellett, (1894) 3268 lak., a porosz határtól 2,5 km. távolságra, posta-, táviró- és vámhivatallal.
falu és fürdő a bajorországi Felső-Pfalz kerületben, a Fichtel hegység D-i lejtőjén, vasút mellett, (1890) 1030 lak., vastartalmu ásványvizforrásokkal, fürdőintézettel, agyagárukészítéssel és fürészmalommal.
1. Hessen-Nassau porosz tartományban, Hessen nagyhercegség szomszédságában 1866. alkotott közigazgatási kerület, 5615 km2 területtel, (1890) 843 438 lak. 18 járásra oszlik; ezek:
|
A járás neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Biedenkopf |
677 |
41 329 |
|
Dillkreis |
513 |
40 085 |
|
Oberwesterwaldkreis |
325 |
23 562 |
|
Westerburg |
317 |
28 604 |
|
Unterwesterwaldkreis |
365 |
39 738 |
|
Oberlahnkreis |
392 |
40 296 |
|
Limburg |
347 |
48 187 |
|
Unterlahnkreis |
396 |
43 764 |
|
St. Goarshausen |
376 |
38 175 |
|
Rheingaukreis |
274 |
33 630 |
|
Wiesbaden vidéke |
210 |
41 631 |
|
Untertaunuskreis |
521 |
33 446 |
|
Usingen |
361 |
21 534 |
|
Hochst |
143 |
35 149 |
|
Obertaunuskreis |
224 |
37 962 |
|
Frankfurt a. M. vidéke |
60 |
51 691 |
|
Wiesbaden város |
36 |
64 670 |
|
Frankfurt a. M. város |
74 |
179 985 |
A kerületet az egykori Nassau hercegségből, Hessen-Homburg grófság nagyobb részéből, Hessen-Darmstadt és Hessen-Cassel egyes részeiből, végül Frankfurt városából alkották.
2. W., az ugyanily nevü kerület fővárosa, 5 km.-nyire a Rajnától, a Tanunus Dny-i kiágazásánál, vasutak mellett, (1895) 74 122 lak., igen jelentéktelen iparral (sörgyártás), de élénk borkereskedéssel. A város gyors felvirágzását 30 ásványvizforrásának köszöni, amelyek a Faulbrunnen kivételével melegek (49-69°), s melyeket ivóvizül és fürdésre használnak köszvény, reuma, görvély, női bajok stb. ellen. A fő források: Kochbrunnen (69°), Adlerbrunnen (62°) és Schützenhofquelle (50°). A fürdőintézetek közül legkiválóbb az Augusta-Victoria-fürdő. A fürdővendégek száma évenkint mintegy 100 000. A város, a belső részeit kivéve, széles utcákból (Wilhelm-, Rhein-, Taunusstrasse stb.) áll. É-on és K-en a magaslatokon szép villák és kertek terülnek el. A Wilhelmstrasse K-i oldalán terül el a Warmer-Dammpark I. Vilmos császár fehér márványszobrával Schillingtől, s Bodenstedt bronz-mellszobrával Bärwaldtól. A kiválóbb terek: a Schlossplatz a régi városi kúttal, a Kursaalplatz a pompás angol kerttel és két vizeséssel, a szinháztér Schiller mellszobrával, a Lujza-tér a Waterloo-emlékkel (obeliszk), a Kranzplatz a Hygieia-csoporttal. A kiválóbb épületek: a gót főtemplom Krisztus és az evangelisták márványszobraival, a katolikus Szt.-Bonifácius-templom, az orosz kápolna világos-szürke homokkőből, 5 aranyozott kupolával és Mihailovna Erzsébet hercegnő síremlékével, a királyi kastély, 1866-ig a nassaui hercegek lakóhelye (1837-40. épült), Schwanthaler szobraival és Pose freskóival, a Pauline-palota alhambra-stílusban, a királyi udvari szinház (1892-1894, Fellner és Helmertől), a Kurhaus pompás főteremmel (40 m. hosszu és 19 m. széles), előtte az 1825. és 1839. Zengerle által épített két kolonnád, a kormányzói palota firenzei palota-stílusban, a városház késői renaissance-ízlésben, a muzeum, az ivócsarnok a Kochbrunnennél és az új igazságügyi palota. A kulturális intézetek közt a kiválóbbak a muzeum, római és germán régiségekkel (üvegedények, kőszobrocskák stb.), természetrajzi gyüjteményekkel, a nassaui műegyesület képtára, a királyi országos könyvtár stb. A város környékén a legszebb helyek: a 3 km.-nyire fekvő Neroberg, szép kilátással, még tovább a Platte nevü vadászkastély, végül a Hohe Wurzel, szép kilátással. W. a római időkben Mattiacum, forrásai Aquae Mattiacae vagy Fontes Mattiaci néven voltak ismeretesek. A római erődítmények maradványai az u. n. Heidenmauer. 1150-ben a nassaui grófok birtoka lett. 1355-ben a nassauidsteini grófságnak lett székhelye. 1644, a 30 éves háboruban egészen feldúlták. György Ágost nassau-idsteini herceg újra felépítette és megerősítette 1690-ben, 1806-66. fővárosa volt a nassaui hercegségnek, amellyel együtt Poroszországhoz került.
a Rajnának 82 km. hosszu jobboldali mellékfolyója; a Feketeerdőben Feldbergtől DK-re ered, körülfolyik a Dinkelberg-fensíkon és Basel meg Hüningen közt torkollik.