latin növénynév után Wight Róbert orvos, a madraszi növénykert igazgatójának (szül. 1796 ju. 6., megh. 1872 máj. 26.) a neve. Kelet-India flóráját ismertette.
a gramm hollandi neve.
(ejtsd: viggtn) v. West-Galloway, 1. D-i Skócia legnyugatibb grófsága Ayr, Kirkcudbright, az Ir-tenger és az Északi-csatorna közt, 1326 km2 területtel, (1891) 36 062 lak. A Loch Ryan, a Luce- és W.-öböl W.-t több félszigetre osztják föl. A Ny-i félsziget, Rhinns vagy Rhynns of Galloway, D-en a Mull of Gallowayben, É-on pedig a Corsewall-pointban végződik. A felszin dombos; 43%-a áll megmívelés alatt. Az éghajlat enyhe. A fő termékek a zab és árpa, meg kevés búza, még nagyobb mennyiségben burgonya és répa. A földmívelésnél fontosabb az állattenyésztés. Az itteni szarvasmarha Skócia legjobb marhafajai közé tartozik. A bányászat és ipar jelentéktelen. - 2. W., az ugyanily nevü grófság székhelye és kikötőváros a W.-öbölnél, a Bladenoch torkolatának partján, 1445 lak., halászattal, malmokkal és szeszégetéssel. Port Patrick halászfalunak (9,5 km.-re Stranraer-től, az északi csatornák mellett, 500 lak.), jó kikötője van, világító toronnyal, vasúti állomással és tengeri fürdővel.
János, l. Wynants.
(Wyl), az ugyanily nevü járás székhelye St. Gallen svájci kantonban, 583 m.-nyi magasban, vasutak mellett, (1888) 3475 lak., nemez-, szivar- és aranyrámakészítéssel, sörgyártással és marhavásárokkal, régiséggyüjteménnyel, különféle iskolával és jótékonysági intézetekkel.
1. Hugó Tivadar Rikárd báró, porosz államférfiu, szül. Markowitzban (Posen) 1846 jun. 18. A hires filologus bátyja. Heidelbergában és Berlinben jogot és államtudományokat tanult és mint törvényszéki előadó lépett a közpályára Posenben (1867-76. és e közben markowitzi birtokán gazdálkodott, melyről egy leirást is szerkesztett. Az 1866. és 1870-71-iki háborukban mint tartalékos tiszt vett részt. Mint képviselő 1876-79. az újkonzervativ párt hivének vallotta magát. 1884. kir. kamarássá és államtanácsossá neveztetett ki; 1888. pedig bárói rangra emelték s az urak házába hivták, melynek most is tagja. 1891. Posen tartomány főelnökévé neveztetett ki.
2. W. Ulrik, német filologus, szül. Markowitzban (Posen) 1848 dec. 22-én. 1874. magántanár a berlini, 1876. rendes a greifswaldi, 1883. a göttingai, 1897. a berlini egyetemeken. Megjelentek tőle: Philosophische Untersuchungen (A. Kiesslinggel, Berlin 1888); Analecta Euripidea (u. o. 1875); Callimachi hymni et epigrammata (u. o. 1882); Aeschylos: Agamemnon (u. o. 1885); Euripides: Herakles (2 köt., u. o. 1889); Euripides: Hyppolitos (1891); Aristoteles: Politeia AJhnaiwn (Kaibel közreműködésével, 2. kiad. 1891); Aristoteles u. Athen (2 köt., 1893); Aschylos: Orestie (1896); Weltperioden (beszédek, 1897). Azonkivül kiadta Haupt M.-tól: Opuscula (Lipcse 1875-76, 3 köt.).
(ejtsd: vilberforsz) Vilmos, angol filantrop, szül. Hullban 1759 aug. 24., megh. 1833 jul. 29. A cambridgei egyetemen tanult. Szülői halála után nagy vagyon birtokába jutott. 1780. Hull a parlamentbe küldte, hol független maradt mindenféle párttól; később York grófság képviselője lett; 1787. kezdte meg nagy küzdelmét a rabszolgakereskedés eltörlése érdekében, aminek szentelte azután élete hátralevő részét. Nagy segítségére voltak ebben a quekerek, mig az alsóházban hatalmas ellenzék buktatta meg a szép eszmét. 1804. egy munkát adott ki a rabszolgakereskedés ellen, s ez juttatta diadalra a parlament mindkét házában W. nagy gondolatát, mert még életben érte őt a hir, midőn 1825. teljesen megrongált egészsége miatt kénytelen volt a parlamenti élettől visszavonulni, hogy az angol parlament eltörölte saját birodalma területén a rabszolgakereskedést. Műve: Practical view of christianity (1797). Életrajzát Life of W. címü könyvben megirták fiai (London 1838, új kiadás 1871). Fia Sámuel (szül. 1805-ben, megh. 1873.) 1845. oxfordi, 1869. winchesteri püspök lett. V. ö. Colquhoun, W. V., his friend and his times (London 1866).
Keresztély, német festő, szül. Havelbergben 1839 nov. 20., megh. Párisban 1882 jun. 3-án. Berlinben Pape tájképvestő és Gropius díszletfestő tanítványa volt, azután Düsseldorfban Achenbach Oswaldnál tanult és Németországban, utóbb Olaszországban tett utazásai alatt nagyon ügyes építészeti és tájképfestővé képezte ki magát. Nagyon gyümölcsöző volt 1879. Pergamonba tett utazása. Ragyogó szinezésü festményei közül a legkiválóbbak: Szt. Márk temploma Velencében; a Capella Palatina Palermóban; Egeria barlangja; A római forum; Hera temploma Girgenti mellett; a velencei S. Maria della Salute templom látképe; Memento mori (részlet a Szabin hegységből, a drezdai képtárban); Villa Mondragone Frascati mellett (berlini nemzeti képtár); A pergamoni bazilika látképe; római tájképek a berlini Bauer-kávéházban stb.
Adolf, német költő, szül. Rostockban 1837 aug. 24-én. Tanulmányait szülővárosában, Berlinben és Münchenben végezte, ahol előbb jogot, majd történetet, bölcsészetet és művészeti tudományokat hallgatott. 1859-61. a nemzeti szabadelvüpárti Süddeutsche Zeitung munkatársa. Azután felváltva Berlinben, Münchenben és Frankfurtban élt; utóbbi helyen 1864. a német országgyülés 36-os bizottsága érdekében fejtett ki tevékeny működést. Egy évi olaszországi és délfranciaországi tartózkodás után Münchenbe költözött, itt élt 1871-ig, azután Bécsbe költözött. 1873. nőül vette Baudius Augusztát, a Burgtheater kiváló művésznőjét, 1881-87. a bécsi Burgtheater igazgatója volt. Azóta állandóan Rostockban él. Megjelentek tőle: Heinrich von Kleist (monográfia 1863); Gespräche u. Monologe (1889). Regények: Geister und Menschen (3 köt., 1864); Fridolins heimliche Ehe (1875); Meister Amor (1880); Adams Söhne (1890); Hermann Isinger (1892); Ausgewählte Dramen des Sophokles u. Euripides (különös tekintettel a német szinpadokra, 2 köt.); Novellen (1869); Neues Novellenbuch (1875); Novellen aus der Heimath (1882). Életrajzok: Hölderlin, Tritz, Reuter, Kugler (1870). Gedichte (1874); Neue Gedichte (1889). Fő érdemeit azonban a szinműirás terén szerezte. Vígjátékai: Unerreichbar (1870); Die Vermählten (1872, fordította E. D., Pest 1873); Jugendliebe (1872); Die Maler (1872, fordította Erdélyi D. 1874); Ein Kampf ums Dasein (1874); Durch die Zeitung; Die Wege des Glücks (1876); Von Angesicht zu Angesicht (1876); Die Reise nach Riva (1877); Der Turm in der Stadtmauer (u. o. 1878); Johann Ohlerich (1882); Der Unterstaatssekretär (1889); Der Lotsenkommandeur (1892). Szinművei: Der Graf von Hammerstein (Berlin 1870); Natalie (1877); Auf den Brettern (1874); Die Tochter des Herrn Fabricius (Bécs 1883); Assunta Leoni (u. o. 1883); Neue Zeiten (1890). Szomorujátékai: Gracchus der Volkstribun (1872); Giordano Bruno (1874); Arria u. Messalina (1874); Nero (1876); Kriemhild (1877); Robert Kerr (1880); Der Meister von Palmyra (1889); Gräfin Mathilde (1890), melyeket nagy sikerrel adtak és adnak is elő a német szinpadokon. 1875. Gracchus c. darabjával a Grillparzer-díjat nyerte el, 1878. a Schiller-díjat (2400 márka) Kriemhild c. darabjával és 1890. a Grillparzer-díjat a Meister von Palmyrával. Legújabb műve: Schleichendes Gift (regény, 2. kiad. 1897).
Márton, német gazdasági tanférfiu és szakbeli iró, szül. Hamburgban 1834 április 3-án, megh. Bécsben 1897 jun. 9. A gimnázium befejezése után a göttingai, a bécsi s a würzburgi egyetemeken orvosi és természettudományi tanulmányokat végzett, mire Hamburgban gyakorló orvos lett. 1859. Jenába ment s ott mező- és nemzetgazdasági előadásokat hallgatott. 1861-ben a pogarthi nemesi birtokot vette meg s ott 1871-ig gazdálkodott. Jószágát eladva, a göttingai egyetemen az állatélettan és állattenyésztés magántanára, 1872. a rostocki egyetemen a mezőgazdaság tanára s ugyanazon évben a bécsi cs. és kir. gazdasági főiskolán (K. k. Hochschule für Bodenkultur) az állatélettan s az állattenyésztés rendes tanára lett. Főbb művei: Beiträge zur landw. Thierzucht (Lipcse 1871); Die Alpenwirtschaft der Schweiz (Bécs 1874); Die Rinderracen Mitteleuropas (u. o. 1876); Form und Leben der landw. Hausthiere (u. o. 1878); Wandtafeln zur Naturgeschichte (Cassel (1878-80); Briefe über den thierischen Stoffwechsel (Boroszló 1879); Der Hochschulunterricht für Land- und Forstwirthe (Bécs 1879); Grundzüge der Naturgeschichte der Hausthiere (Drezda 1880); Untersuchungen über die Geschlechtsverhältnisse und die Ursachen der Geschlechtsbildung bei Hausthieren (Berlin 1886); Briefe über landw. Thierzucht (Bécs 1887); Grundriss der landw. Hausthierlehre (2 köt., Tübinga 1888-89); Nordamerikanische Landwirtschaft (u. o. 1890); Arbeitspferd gegen Spielferd (Bécs 1894). Nagy feltünést keltett annak idején Egan E. hazánkfia ily címü röpiratával: Die Hochschule für Bodenkultur in Wien u. ihre falschen Propheten (Budapest 1886), mely főleg W. személye és működése ellen éles támadást tartalmaz.