l. Antillák.
a németek apostola, l. Bonifác (10).
l. Valhalla és Valkyrják.
Ede, német történetiró, szül. Danzigban 1838 jun. 25., megh. Heidelbergában 1896. febr. 10. Történelmi tanulmányainak befejezése után 1859. a Monumenta Germaniae historica vállalat munkatársa lett, majd több egyetemen mint tanár működött s végre 1873. Heidelbergában telepedett meg mint tanár. Művei: Geschichte Kaiser Friedrichs II. und seiner Reiche 1212-35. (Berlin és Reval 1863-65, 2 köt.); Bibliotheca Livoniae historica (Pétervár, új kiad. Berlin 1878); Philipp von Schwaben und Otto IV. von Braunschweig (Lipcse 1893, 1 köt.); Petrus de Ebulo: Liber ad honorem Augusti (IV. Henrik; u. o. 1874); Acta imperii inedita saeculi XIII. et XIV. (Innsbruck 1880-1885, 2 köt.); Geschichte der Angelsachsen (Berlin 1883); Urkundenbuch der Universität Heidelberg (Heidelberga 1886, 2 köt.); Kaiser Friedrich II. (a Jahrbücher der deutschen Geschichte folyóiratban, Lipcse 1889). Átdolgozta továbbá Böhmer Regestáiból az 5. kötetet. Mint bibliografus is nagy tekintélynek örvendett.
Arnold, svájci szabadsághős, az unterwaldeni kanontból. A tradició szerint 1386 jul. 9. a sempachi csatában az osztrák csatasor lándsáin testével rést nyitván, önfeláldozásával a svájciak javára dönté el az ütközetet. Hősi tettét a Stansban emelt emlék hirdeti. Az osztrák, valamint a legrégibb máskülönben szűkszavu svájci krónikák hallgatása kétessé teszik a W. tettének hitelességét. E kétlynek első sorban Lorenz Ottokár (Leopold III. und die Schweizerbünde, Bécs 1860), továbbá Kleissner (Die Quellen zur Sempacher Schlacht und die Winkelriedsage, Göttinga 1873) és Harmann (Die Schlacht bei Sempach; Nochmals zur Sempachfrage, Frankfurt 1886 és 1887) adtak kifejezést. A svájci történetirók ellenben a monda hitelességét vitatják és arra hivatkoznak, hogy egy zürichi krónika (1440 körül) megemlékezik e dologról, bár W. nevét nem említi. A monda egyik másik fő forrása az u. n. nagy sempachi csatadal, mely XVI. sz.-beli másolatokban maradt reánk és melynek szerzője Halbsuter, aki 1431-80. Luzernben élt. V. ö. a fentnevezett munkákon kivül Bernoulli, W.-s That (Basel 1886); Öchsli, Zur Sempacher Schlachtfeier (Zürich 1886); Bürkli, Der wahre W. (u. o. 1886); Secretan E., Sempach et W. (Lausanne 1886).
Lajos, kémikus, szül. Aradon 1863 máj. 21. Középiskolai tanulmányait részben Aradon, részben Budapesten végezte; utóbbi helyen tette le a gimnáziumi érettségi vizsgálatot. Eleintén a gyógyszerészi pályán volt és a Rozsnyay Mátyás aradi gyógyszertárában mint gyakornok és segéd működött. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte; 1885. gyógyszerészmesterré, 1889. pedig gyógyszerészdoktorrá avatták. A kémiával behatóbban mint állami ösztöndíjas vegyésznövendék ismerkedett meg, mely minőségben három éven át volt Than Károly egyetemi tanár tanítványa. A következő évben (1889) tanársegéddé neveztéki az első kémiai intézethez, hol jelenleg is mint első tanársegéd működik. 1894-ben a tudományegyetemre mint magántanár habilitáltatta magát az analitikai és gyógyszerészi kémiából. A m. tud. akadémia 1896. levelező tagjává választotta. Több tudományos társulat tagja; a Magyar Kémiai Folyóirat két első évfolyamának szerkesztője, a Gyógyserészeti Közlöny főmunkatársa. Önálló tudományos dolgozatai az általános, az analitikai és a gyógyserészi kémia körébe vágók. Módszerei a vizben oldott oxigén meghatározására nemcsak nálunk, de külföldön is általánosan használatos. A gázok abszorpciójára vonatkozó mérései a régibb adatokat több esetben helyesbíti. Doglozatai részint a m. tud. akadémia kiadványaiban, részint hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. E lexikon kémiai cikkinek egy részét ő irta.
1. Károly Gottfried Tódor (álnéven Theodor Hell), német iró, szül. Waldenburgban 1775 febr. 9., megh. Drezdában 1856 szept. 25. Jogot végzett, 1796. a drezdai törvényszéknél dolgozott, 1812. beutazta Francia- és Olaszországot, 1813. a kormánybizottság titkára és a Generalgouvernementsblatt szereksztője, azután orosz cári udvari tanácsos, 1814. a drezdai és lipcsei udvari szinházak kezelője, 1815. titkára, 1816. a művészeti akadémia titkára, 1825. az olasz opera rendezője, 1841. a drezdai udvari szinház és az udvari ezenkar aligazgatója. 1817-43. ő szerkesztette az Abendzeitungot. Költeményeket irt és sokat fordított, így p. Camoëns Lusiadját (Drezda 1807); Byron Mazeppáját (u. o. 1820) és két kötetnyi vígjátékot (Lipcse 1805).
2. W. Kelemen, német kémikus, szül. szászországi Freibergben 1838 dec. 26. Az itteni bányászakadémiána a kémia professzora. Munkálataival az ásvány- és analitikai kémiának kiváló szolgálatokat tett; ő fedezte fel a germániumot és meghatározta az indium, kobalt s a germánium atomsúlyát, továbbá a gázok analizisére szolgáló módszereket egyszerüsítette s a kéntrioxidnak nagyban való előállítására új módszert állapított meg, minek folytán e vegyületet ipari fontosságuvá tette. Művei: Anleitung zur chemischen Untersuchung der Industriegase (1876-77); Lehrbuch der technischen Gasanalyse (1884); Die Maassanalyse nach neuem titrimetrischen System (1883); Praktische Uebungen in der Maassanalyse (1888).
magyar nyelvemlék 1506-ból. Kis nyolcadrét alaku, elején-végén csonka papiros-kódex. Csekély kivétellel egy kéz munkája. Irása éve négyszer is világosan ki van téve benne. Tartalma: naptár, énekek, imádságok, tanítások, elmélkedések, a passió (egyező a Nádor-kódexbelivel), evangéliumi darabok és apácákhoz intézett beszédek. Nevét egykori birtokosától: Winkler Mihály néhai pécsi kanonoktól kapta, kinek ajándékából jelenleg az egyetemi könyvtár tulajdona (Cod. Hung. No. 2. jelzet alatt). Kiadva a Régi Magyar Nyelvemlékek IV. kötetének második darabjában, melyet Döbrentei Gábor rendezett volt sajtó alá és nyomatott ki Egyházi Vegyeskönyv címmel 1846., azonban csak 1888-ban jelent meg Volf Györgytől átnézve és előszóval ellátva.
falu Pfalz bajor kerületben, az Alsenz és vasút mellett, (1890) 1666 lak., gép-, sör- és malátagyártással, a Falkenstein grófok régi kastélyával. W. egykoron Falkenstein grófságnak fővárosa volt.
(ejtsd: vinone), az ugyanily nevü county székhelye Minnesota amerikai államban, a Misszisszippi Ny-i partján, vasutak mellett, (1890) 18 028 lak., kocsi-, ekegyártással, hordókészítéssel, vasúti fölszerelő műhelyekkel, élénk gabona- és fakereskedéssel.