Winschoten

(ejtsd: vinszkoten), község Gorningen németalföldi tartományban, vasút mellett, (1890) 7714 lak., élénk kereskedéssel.

Winsen

az ugynaily nevü járás székhelye Lüneburg porosz kerületben, a Luhe és Ilmenau összefolyása közelében, vasút mellett, (1890) 3367 lak., dohány-, papirosgyártással.

Winsford

város Chester angol grófságban, a Mersey egyik baloldali, kis mellékvizénél, Crewe közelében, vasút mellett, (1891) 10 440 lak., nagy sófőzőkkel.

Winsor

Jusztin, amerikai bibliografus, szül. Bostonban 1831 jan. 2. A Harvard-egyetemen kezdé tanulmányait, azután Párisban és Heidelbergában folytatta azokat és 1868. Boston város könyvtárának őre lett. Jelenleg a Harvard-egyetem könyvtárának igazgatója Cambridgeben (Massachusetts) és az amerikai könyvkiadók társulatának elnöke. Főbb művei: Bibliography of the quarto and folio editions of Shakespeare (1877); Readers handbook of the American revolution (1879); Memorial history (4. köt., 1880-82).

Winston

(ejtsd: vinsztn), Forsyth county székhelye É.-Karolina amerikai államban, Raleigh közelében, vasút mellett, (1890) 8018 lak., dohánygyártással és kereskedéssel, kocsi- és pamutárukészítéssel.

Wintera

Humb. et Bonpl. (növ.), l. Drimys.

Winterberg

város Prachatitz cseh kerületi kapitányságban, a Wolinka patak és vasút mellett, (1890) 4081, Adolfshütte telepet is beleszámítva 4282 lak., üveghutákkal és csiszolókkal, csontfaragással, bronzáru-, kefe- és szitafakészítéssel, sör-, téglagyárral és mészegetőkkel; Schwarzenberg-féle kastéllyal.

Winterburger

(Winterburg) János, Bécs városának legelső könyvnyomtatója, szül. a Kreuznach melletti Winterburgban, megh. Bécsben 1519. Valószinüleg Mainzban tanult Fust és Schöffer műhelyében. Nyomtatványai 1492-től ismeretesek. Némelyek szerint már 1482. Bécsben volt és ő nyomtatta volna azt az öt legrégibb bécsi inkunábulumot, amely 1492 előtt, a nyomdász nevének megjelölése nélkül készült. A magyarországi tudósokkal és államférfiakkal jó lábon állott, és több Magyarországra vonatkozó munkát is nyomtatott, igy a Turóczi-krónikát, Munz Jánosnak Tabula Minutionum super Meridiano Budensi c. könyvét, továbbá liturgikus könyveket az esztergomi egyházmegye számára. Lehet, hogy W. azelőtt Magyarországon, még pedig Budán tartózkodott, mert egyik impresszuma ekképpen szól: «Finiunt impresse per Johannes W. cura et expensis Theobaldi Feger Librarii et Concivis Budensis». Nyomdászjelvénye (signum) nyílvessző körül csavaródzkó kigyó, fölötte pedig kereszt, ami Vitéz János esztergomi érsek címerére emlékeztet.

Winterer

Landelin, elzászi politikus, szül. 1832 febr. 28. A teologiát végezt és azután Mülhausenben plébános lett. Hivei a birodalmi gyülésbe választották (1874), ahol a klerikális párthoz csatlakozott. 1879. az elzász-lotaiai tartománygyülésbe is beválasztották. Művei: La persécution religieuse en Alsace pendant la grande révolution; Histoire de sainte Odile (1870); Le socialisme contemporain (1878); Le danger social (1885); Trois années de socialisme (1882, német. Köln 1885); Le danger social (1885, ném. Mainz 1885); Le socialisme international (1890, ném. Köln 1891).

Wintergreen-olaj

l. Gaultheria-olaj.


Kezdőlap

˙