az ugyanily nevü járás székhelye Brombert porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 1543 lak.
János, hollandi raadspensionarius, szül. Dordrechtben patriciusi nemzetségből 1625., megöletett Hágában 1672 aug. 20. Atyjától örökölte a gyülöletet az Oraniai-család és a köztársasági szellemó patriciusi polgári családok ellen. 1653 óta mint raadspensionarius szabadon rendelkezett a németalföldi köztársaság államügyeiben. Nagy munkaereje, széles látóköre és erélye jellemezték egyéniségét. A belügyekben az Orania-pártot a városi helytartói méltóság eltörlése és a hadsereg létszámának alábbszállítása által gyöngíteni iparkodott; a pénzügyet a kamatláb leszállítása, kölcsönök és takarékosság által javítani törekedett, mig másrészt az ipart és kereskedelmet mindenképen előmozdította. Kifelé első sorban Hollandia tengeri hatalmát emelte, különösen az angol vetélytárssal szemben, miközben azonban lehetőleg kerület a háborút. Az első 1654. Anglia ellen indított szerencsétlen háboru lezajlása után a Keleti-tenger szabadságát biztosította a dán-svéd háboruban, 1665. pedig újból fegyvert fogott Anglia ellen. E háboruból 1667-ben a bredai békével szerencsésen kibontakozott s ekkor Franciaország ellen fordult, mely a spanyol Németalföld elfoglalása folytán a hollandi köztársaságra is veszélyessé lett. 1668. Angliával és Svédországgal a hármas szövetséget kötötte a kaján XIV. Lajos ellen, akit ezáltal csakugyan az aacheni béke megkötésére kényszeríté. W. hatalma és tekintélye ekkor oly nagy volt, hogy a felserdült Oraniai Vilmos herceget a helytartóságból örökre ki merte zárni. Politikájával azonban XIV. Lajos rettenetes bosszuját zúdítá hazájára. Hollandiát meglehetős készületlenül érte a szövetséges franciák és angolok támadása (1672), ugy hogy majdnem az egész ország az ellenség kezébe került. A megrémült nép ekkor Oraniai Vilmos herceget főkapitánnyá és helytartóvá választotta, W.-et pedig, kit sokan, ámbár igazságtalanul, árulással vádoltak, 1672 jul. hivatalától letette. Midőn W. aug. 20. a Hágában börtönbe zárt testvérét W. Kornélt, Putten sziget kormányzóját és a rendi tanács tagját meglátogatta, akit ellenfelei az oraniai herceg ellen elkövetett gyilkos merénylettel vádoltak, a felbőszített csőcselék feltörte a börtön ajtaját s mind a két testvért darabokra tépte. A rendek ugyan vizsgálatot és a gyilkosok megbüntetését követelték a helytartótól, de mindez abban maradt. A Mémoires de Jean de W. (Regensburg 1709) c. francia mű a Court által irt Aanwysing der heilsame politike gronden en maximen van de Republike van Holland (Lejda 1671) címü munka nyomán készült, melyből W. csak egynéhány fejezetet irt.
tengeri fürdő Amrum sziget déli csúcsán.
1. Péter (Pietro Candido, Pieter de Witte), flamand festő, építész és szobrász, szül. Brugesben 1548 körül, megh. Münchenben 1628. Olaszországban képezte ki magát, Firenzéből V. Vilmos bajor herceg Münchenben hivta. Ámbár az olaszos iskolának volt hive, dekorativ munkái eredetiek. Művei: Münchenben a hercegi grottenhöfchenben és a Szt.-Mihály-templomban, valamint a freisingi domban levő Királyok imádása, mely Schwartz Kristóf hatását mutatja. Jobbak XVII. sz.-beli művei, p. a Szent család a müncheni kapucinus templomban, Mária mennybemenetele a Frauenkirchében, Magdola hercegnő képe a schleissheimi képtárban stb.
2. W. Szergjej Julijevics, orosz államférfiu, szül. Tifliszben 1849 jul. 29. (17.). Fizika-matematikai tanulmányait Odesszában végezte, azután vasúti munkálatokkal foglalkozott. Az 1877-1878-iki hadjárat alkalmaval ő vezette a csapatszállításokat az odesszai vasútvonalon kitünő eredménnyel. 1879. Pétervárra hivták s 1881. részt vett a vasúti bizottság ülésein, melyekről könyve is jelent meg: Geschichte des Kongresses der Bevollmächtigten d. russischen Eisenbahnen címen. 1886-88. az orosz délnyugati vasutak igazgatója, azután a pénzügyminisztériumban a vasúti osztály főnöke. 1892. közlekedésügyi miniszter, 1893. pénzügyminiszter. Utóbbi minőségében ő kötötte meg Németországgal és az osztrák-magyar birodalommal a még most is érvényben lévő kereskedelmi- és vámszerződést. Erélyes működése által nagy befolyást biztosított magának az orosz államügyek reszortjának keretén kivül is. Szakfolyóiratokban lenyomtatott cikkein kivül megjelentek még tőle: A vasúti árszabások elvei (oroszul, 1883); List Frigyes (oroszul, 1888). V. ö. Cyon E. de, Mr. W. et les finances russes d'apres des documents officiels et inédits (Páris 1895).
Henrik, lovag, osztrák főhivatalnok és miniszter, szül. Bécsben 1844 jan. 29. Több mint 30 évig működött az osztrák kereskedelmi minisztériumban, még pedig többnyire a vasúti osztályban, melynek 1887 óta főnöke is volt. Alatta vette meg az állam a Károly-Lajos- és Albrecht-vasutat, a duxi, cseh nyugati és a morva határvasutat, és a helyi érdekü vasúthálózat vezetése alatt roppant lendületnek indult. A bécsi városi vasutat alatta kezdték építeni. 1893. az István-rend commandeur-keresztjét kapta. 1895 jun. 19-én a Kielmansegg-féle, hivatalnokokból összeállított kabinetben a kereskedelmi tárcát vállalta el, melyről okt. 2. megint lemondott, amidőn az egész minisztérium visszavonult. 1897 nov. 30. vasúti miniszter lett a Gautsch-kabinetben. A Geschichte der Eisenbahnen der österreich.-ungarischen Monarchie c. díszmunka számára (X-XI. füz.) megirta az Österreichs Eisenbahnen und die Staatswirtschaft c. szakaszt.
Giebichenstein községhez tartozó sósfürdő és szanatorium Merseburg porosz kerületben, 2 km.-nyire Hallétól, gyógyteremmel, hôtelekkel és parkkal (1894-ben 682 fürdővendég). V. ö. Gräfe, Über die Wirksamkeit des Solbades und Salzbrunnens W. (Halle 1854).
szász herceg, l. Widukind.
régi német fejedelmi család, amelyből a mai bajor királyi család is származik. A család őse, Liutpold, Bajorország őrgrófja, megh. 907. Az ő fia Gonosz Arnulf 919. a német császári korona után vágyott, de kénytelen volt a bajor hercegséggel beérni. Arnulf halála után a bajor hercegség (937) Bertoldra szállott s ennek halála után (945) Henrikre, I. Ottó császár öccsére, aki Arnulf leányát Juditot vette nőül. Eberhardot, narnufl idősebbik fiát Ottó császár kizárta az örökségből; ifjabb fiát pedig II. Arnuflot bajor pralzgróffá tette. Ez az Arnulf építette 940. Scheyern várát, melytől utódai nevöket vették. V. Öttő a pfalzgrófok székhelyét W. várába (Aichach mellett) helyezte át. VI. Ottó, aki I. Frigyes császárt olasz hadjárataiban segítette, 1180. visszakapta a bajor hercegséget, fia I. Lajos pedig 1214. pfalzgróf lett. VI. Ottó unokaöccse VIII. Ottó pfalzgróf 1208. sváb Fülöp ellencsászárt gyilkolta meg, amiért életével lakolt. W. várát pedig maga I. Lajos herceg rombolta le. Jelenleg a régi vár helyén egy templom és egy 50 láb magas obeliszk emelkedik.
A W.-ház II. vagy Szigoru Lajos halála után (1294) két ágra szakadt. Az ifjabbik ág két ízben emelkedett a császári trónra, t. i. Bajor Lajos (1314-46) és VII. Károly személyében (1742-1745). 1623-ban ez az ág a választófejedelmi méltóságot kapta. Kihalt 1777. Miksa Józseffel. Az idősebbik v. pfalzi ág (l. Pfalz) már 1356. nyerte el a választófejedelmi méltóságot és Pfalzi Ruprechttel került a császári trónra (1400-10) és ennek halála után négy mellékágra oszlott, mint a választó-pfalzi ágra (Kurpfalz), a Felső-Pfalz-, a Simmern- és a Mosbach-ágra. Ezek közül a Felső-Pfalz-ág 1443., a Mosbach-ág pedig 1499. halt ki. A választófejedelmi vagyis heidelbergai ág Ottó Henrikkel halt ki 1559., mire a választófejedelmi méltóság a református hitü Pfalz-Simmern-ágra szállott, mely azonban e méltóságot a «téli király» (Frigyes cseh király) felkelése folytán 1623. elveszté, de a 30 éves háboru befejezése után kárpótlásul az újonnan alapított nyolcadik választófejedelmi méltóságot kapta. Károly Lajossal 1685. ez az ág is kihalt. Erre aztán az u. n. pfalz-neuburgi ág következett, mely (1569) elválván a zweibrückeni ágtól, 1614. Jülichet és Berget szerezte meg. Ezt a pfalz-sulzbachi ág követte, mely 1777. Károly Tivadarral Bajorországot is örökölte, 1799. azonban kihalt. Az akkor még virágzó pfalz-zweibrückeni ág (mely elsőszülöttségi jogáról 1569. Neuburg javára lemondott volt és azóta a Birkenfeld nevet viselte), 1654-1718. Svédország trónján ült és 1799. Pfalzot s Bajorországot is örökölte, 1806. pedig a bajor királyi címet vette föl. Jelenleg e család két ágban áll fenn: a királyi ágban (Ottó, az elmebeteg bajor király) és a hercegi ágban (Károly Tivadar herceg).
város Arnsberg porosz kerületben, 9 km.-nyire Bochumtól, a Ruhr és vasút mellett, (1890) 26 310 lak., vasöntéssel, vasművekkel, gép-, gőzkazán-, ráspolygyártással, üveghutákkal, szesz-, sörgyártással, gőzmalommal, téglaégetővel és kőszénbányával.
(Vittenberga), az ugyanily nevü járás székhelye Merseburg porosz kerületben, a kő- és vasúti híddal áthidalt Elbe partján, vasutak mellett, (1890) 14 458 lak., vasöntéssel, gép-, szesz-, téglagyártással, éterikus olaj-, agyag- és cementárukészítéssel; őrlő- és gőzmalommal. Emlékszobrai: Lutheré (1822) Schadowtól és Melanchtoné (1865) Drakétól a vásártéren, III. Frigyes császáré (1894) a vártemplom előtt, Bugenhagené a városi templom előtt és Eunikeé, aki a város szép ültetvényeinek volt a megteremtője. Különböző iskolái és jótékonysági intézetei közül a kiválóbbak: a felsőbb leányiskola, a gimnázium, a mezőgazdasági, bábaképző és kereskedelmi iskola. Az 1502-ben Bölcs Frigyes által alapított egyetemet 1815. a halleivel egyesítették. Az Elster-kapu előtt a korláttal körülfogott Luther-tölgy jelzi azon helyet, ahol Luther 1520 dec. 10. a pápai bullát elégette. A várfalak és a sáncok helyén ültevények vannak. Az épületek közül legkiválóbb az 1490-99. Bölcs Frigyes által épített vár- és egyetemi templom Luther, Melanchton, Bölcs Frigyes és Állhatatos János sírjaival; ennek ajtain függesztette ki Luther 1517 okt. 31. a hires 95 tételét, ezen faajtókat 1858-ban IV. Frigyes Vilmos ércajtókkal helyettesítette. A templom, miután teljesen restaurálták, 1892 okt. 31. a császár jelenlétében szenteltetett föl. A városi templomban Cranach Lukácsnak az utolsó vacsorát, keresztséget és gyónást ábrázoló nagy képe látható. Jelentékenyebb épületek még a városháza történelmileg érdekes gyüjteményével, az egykori augusztinusok kolostora, amelyben Luther lakott, akinek szobája régi állapotában most is látható, a renovált Luther-ház, amelyben Lutherre és a reformátorokra vonatkozó értékes kép-, autográf- és iratgyüjteményt őriznek, amelyben igen érdekesek a Cranach-féle képek, végül Melanchton, Cranach táblával jelzett lakóházai. W. I. Alberttől III. Albert haláláig (1422) a szász hercegeknek és választó fejedelmeknek székvárosa volt. A mühlbergi csata (1547) után V. Károly a várost elfoglalta; 1760 okt. 10-14. a birodalmi hadsereg bombázta és elfoglalta. Napoleon parancsára erődítményeit helyreállították. 1814-ben azonban Tauenzien generális a franciáktól visszafoglalta. 1873. megszünt vár lenni. V. ö. Schadow, W.-s Denkmäler d. Bildnerei, Baukunst u. Malerei stb. (Vittenberga 1825); Meyner, Gesch. d. Stadt W. (1845); Stier, Die Schlosskirche zu W. (u. o. 1860); Bernhardt, W. vor 50 Jahren (1864); Schild, Die Denkwürdigkeiten W.-s (1892).