város Potsdam porosz kerületben, az Elbe és vasutak mellett, (1890) 12 587 lak., az Elbén átvezető, 1590 m. hosszu nagyszerü híddal, posztószövéssel, olajpréssel, téglagyárral, halászattal, élénk hajózással.
falu Zwickau szász kerületi kapitányságban, a Chemnitz folyó és vasút mellett, (1890) 4915 lak., pamutfonással, pamut-, selyem- és posztókesztyűkészítéssel, fehérítőkkel s kelmefestőkkel, malmokkal, gnájszbányával.
járás Arnsberg porosz kerületben 487 km2 területtel, (1890) 22 025 lak., Berleburg székhellyel.
1. Adolf Péter Lajos gróf, 1834 óta Sayn-W.-Ludwigsburg néven herceg, orosz tábornagy, szül. Perejaszlovban (Perm) 1769 jan. 6-án, megh. utazás közben Lembergben 1843 jun. 11-én. Már mint ifju lépett az orosz hadseregbe, melyben hamar fokról-fokra emelkedett. Az 1807-iki francia háboruban az előhadat vezényelte. 1812. az első hadtestnek volt parancsnoka és a Duna mentén s Polocknál harcolt Oudinot, Saint-Cyr és utóbb Victor francia marsalok ellen. A franciák visszavonulásakor a cár azzal a feladattal bizta őt meg, hogy a Berezinánál azoknak útját elvágja, amit W. azonban nem tett. 1813. márc. I. Sándor cár Kutuszov helyett az orosz hadsereg főparancsokává tette, mely állásban W. nem tudott megfelelni a magas foku várakozásnak. A Gross-Görschen mellett vívott csata elvesztését ő okozta első sorban. Mindaemllett meghagyták főparancsnoknak. 1814. Bar-sur-Aube mellett megsebesült (márc.) és erre ott hagyta a tábort. Az 1828-iki török hadjárat kitörésekor megint főparancsnok és egyúttal tábornagy lett. Átkelvén a Pruthon, megszállotta a dunai fejedelemségeket, sőt Várnáig nyomult, de Sumla előtt kudarcot vallott és elvégre kénytelen volt a Duna mögé visszavonulni. Erre Díbicset nevezték ki helyébe. W. utóbb az orosz államtanács tagja lett, a porosz király pedig hercegi rangra emelte.
2. W. Emil herceg, orosz tábornok, szül. Darmstadtban 1827 ápr. 21., megh. Egernben, a Tegern-tó patján 1878 szept. 16. Eleinte a hesseni hadseregben, 1845 óta pedig orosz zászló alatt szolgált. Részt vett a Kaukázust lakó hegyi törzsek leigázásában. 1848. a dánok ellen harcolt, 1852. pedig újra a Kaukázusban. 1862-ben mint Konstantin nagyhercegség segéde Varsóban működött. 1866-ban nyugalomba vonult; de az 1877-1878-iki török háboru kitörésekor részt vett a háboruban. Mint iró is tett kisérletet, munkái közül Kavallerie-Skizzen (1859) és Deutschland in die Schranken! (Darmstadt 1860) említendők. Emlékiratai és levelezése halála után jelentek meg Párisban (Souvenirs et correspondance, 1841-78, 2 köt., 1888).
Ferenc, utazó, szül. Pesten 1850., megh. 1882. Már 1864. tengerésznövendékké lett. 1878. mint gőzhajókapitány Szingapurban a North-Borneo társaság szolgálatába állott s ily minőségében beutazta Borneo északi még kevéssé ismert részeit a Moradu-öböltől Szandakanig, melyről a Petermann-féle gothai folyóiratban ismertetést közölt, kimutatván többek közt, hogy Kinabalu nevü tó ott nincs. 1882., midőn újabb felfedező útra ment a Szibuko forrásvidékére, a dajákok meggyilkolták.
1. Ágost, német szobrász, szül. Meissenben 1826 márc. 22., megh. Düsseldorfban 1893 febr. 20. A drezdai akadémián Rietschelnek volt tanítványa, 1848. Olaszországba ment tanulmányútra, 1864. a szobrászat tanára lett a düsseldorfi művészeti akadémián. A klasszicizmus hive. Legkiválóbb művei: Charitas szobra; Hebét és Ganymedest ábrázoló domborművek; A vadász; Loreley; Hágár és Izmael márványcsoportja (1871, berlini nemzeti képtár); Schadow Vilmos nagy mellszobra Düsseldorfban (1869), Corneliusé a berlini nemzeti képtárban (1875); Carstens márványszobra a berlini régi muzeum oszlopcsarnokában.
3. W. Hermann, német szobrász, szül. Berlinben 1819 máj. 26. Tanulmányait az ottani képzőművészeti akadémián és Rómában végezte. Fő művei: Flora és Pomona márványszobrai Potsdamban; egy Victoria-szobor Boroszlóban és egy békeangyal a berlini Szentháromság templomában. A königsbergi egyetem Uraniája és a budapesti tudományos akadémia Descartes-szobra az ő alkotása.
(Třeboň), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, a Luschnitz közelében, nagy tavak közt, vasút mellett, (1890) 5421 lak., terpentingyártással, gőzhengermalommal, gőzfürésszel, sör- és nagy téglagyárakkal, közelében tőzegteleppel, városi plébánia-templommal, amelyben értékes oltárképek láthatók, a Schwarzenberg hercegek kastélyával. A körülötte levő tavakban (239, 5840 ha.-nyi területtel), amelyek egymással összeköttetésben állanak, mesterséges haltenyésztést űznek. V. ö. Horak, Die Teichwirthschaft mit besonderer Rücksicht auf die südl. Böhmen (Prága 1869).
az ugyanily nevü járás székhelye Osnabrück porosz kerületben, a Hunte mellett, 305 lak.
az ugyanily nevü járás székhelye Trier porosz kerületben, a Moselbe torkolló Lieser bal partján, (1890) 3538 lak., bőrcserzéssel, szőllő- és dohánytermeléssel.
1. Antal (denglázi), mezőgazda és szakbeli iró, szül. St.-Bernhardban (Alsó-Ausztria) 1770 okt. 26., megh. Wittingauban (Csehország) 1842 aug. 31. A jogi pályára lépett és 1795-től 1800-ig ügyvéd volt, de hajlama a gazdasághoz vonzotta. 1811-ben szász-tescheni Albert herceg hivta meg sziléziai uradalmai igazgatására és ezen állásában annyira megnyerte a herceg bizalmát, hogy két évre rá összes magyarországi, sziléziai, morvaországi és galiciai birtokai főigazgatójává nevezte ki, mire nemsokára Teschenből Magyar-Óvárra tette át lakását. Itt rendkivül nagy uradalmat, melyet teljesen rendezetlen állapotban vett át, oly átalakuláson vitte keresztül, hogy azóta hazánkban az okszerü gazdálkodás tekintetében vezérszerepre emelkedett. Nagy hirt szerzett a márialigeti öntözőrét, az első öntözéssel egybekapcsolt műréttelep hazánkban, leginkább hátas szerkezettel, mely manapság is létezik. Az uradalmi területen W. több új gazdaságot és major létesített, melyek egyikét az ő nevéről nevezték el W.-majormnak. Legtöbb érdeme mégis abban keresendő, hogy ő volt az, ki Albert szász-tescheni herceget, mint ennek a herceg végrendeletében kifejezést is adott, arra indította, hogy Magyar-Óváron saját költségén (l. Óvári gazdasági akadémia) gazdasági intézetet alapítson, mely 1818. nyilt meg W. működése nagy elismeréssel találkozott s annak jutalmául a király denglázi előnév adományozásával magyar nemességre emelte, de küzdelmekben sem volt hiánya, melyek szász-tescheni Albert herceg 1822. bekövetkezett halála után vették kezdetöket és végül azt eredményezték, hogy 1840. megvált a főhercegi szolgálattól és Schwarzenberg herceg felkérésének engedve, eltávozott Magya-Óvárról és Wittingauba (Csehország) költözött mint fentnevezett herceg gazdasági tanácsosa. Kijelentett akarata szerint hült tetemeit Magyar-Óvárra hozták, hol nyugvóhelyét igen díszes, magas vasoszlop jelzi. W. élénk irodalmi működést fejtett ki, főbb művei: Unterricht über die Bewässerung der Wiesen; Über die lombardische Wiesenbewässerung; Über die Stallfütterung der Schafe (Bécs 1806-1811); Landwirtschaftliche Blätter (u. o. 1820); Landwirtschaftliche Hefte (9 füzet, u. o. 1823-1832). Halála után megjelent: Beiträge zur Beantwortung der Frage: Wie soll man Güter Verwaltungen, deren landwirtschaftlichen Kultur-Unternehmungen und ihre Erfolge burtheilen (I. füzet, Magyar-Óvár 1842). Magyar nyelven megjelent: Egyik fürtje denglázi W. Antal úr mezőgazdasági munkáinak, fordította egy honfi (u. o. 1838). A munk a földmívelést kérdésekben és feleletekben tárgyalja. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv, I.
2. W. Ferenc, elektrotechnikus, született Hódmező-Vásárhelyen 1860 jan. 16. Főiskolai tanulmányait a budapesti királyi József-műegyetemen és a budapesti kir. tudományegyetemen végezte. 1878 óta a királyi József-műegyetemen működik. Itt két évig Schuller Alajosnak a kisérleti természettan tanárának volt asszisztense; ezután a technikai fizikai tanszékhez helyezték át, amelyen néhai Sztoczek József oldalán tiz évig mint tanársegéd és adjunktus működött, kinek halála után pedig a technikai fizika tanárává neveztetett ki. Tanulmányai köréből említendők: Periodikus áramok optikai vizsgálata; Az induktiv taszításról; Budapest elektromos világítása; Az ezredévi kiállítás mérőeszközei és tudományos műszerei; Az erős villámáramok technikája az ezredévi kiállításon. A legújabb időben rohamosan haladó elektrotechnikai szakmára vonatkozó ismereteknek tágabb körben való terjesztésére számos nyilvános kisérleti előadást tartott a királyi magyar természettudományi társulatban, a magyar mérnök- és építész-egyesületben, a matematika-fizika társulatban.