(ásv.), l. Beauxit.
4,5 km. hosszú és 1 km. széles alpi tó Radmannsdorf krajnai kerületi kaptiányságban, hatalmas sziklafak (a szaggatott Skerbinja) közt; a wocheni Száva folyik rajta keresztül.
l. Vódan.
(ejtsd: vodhausz), kerület Fokföld K-i tartományában, az Oranje állam D-i határa közelében, a Tembuföld tőszomszédságában, 5439 km2 területtel, (1891) 28 950 lak., akik közt 5399 fehér bőrü. Az egész terjedelmében felföldet alkotó kerületben vannak az 1860 m. magas Stormberge, amelyeknek DK-i lejtőjén az Indre völgyében nagy terjedelmü kőszéntelepek vannak. Székhelye Dordrecht 962 lak.
János gróf, l. Kimberley.
1. Albert báró, id., szül. Szegeden 1818 aug. 13. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Pesten, a politechnikumot Bécsben végezte. Hosszabb külföldi utazásai után több éven át élt Angliában. 1867 szept. 28. a magyar északi vasúthoz királyi biztossá nevezték ki. 1869. a II. osztályu vaskoronarendet s 1870. a pápai Szent-Gergely-rend középkeresztjét nyerte el. 1866. báróságot kapott s a főrendiház örökös tagja lett. - W. Albert, ifj., szül. Pesten 1834 márc. 1. Kétszer volt képviselő, jelenleg a főrendiház tagja.
2. W. Béla (maglódi), volt országgyülési képviselő, szül. Pesten 1831., megh. u.o. 1896 jul. 8. Tanulmányait Pesten és a bécsi politechnikumban végezte. A szabadságharc alatt Klapka tábornok vezénylete alatt a mérnökkarban szolgált. A komáromi kapituláció után mint mérnökkari százados és May alezredes hadsegéde bocsáttatott el. Azután megvette a maglódi birtokot, ahol mintagazdaságot létesített. 1853. a fővárosban kereskedelmi irodát nyitott s különösen a magyar termények kivitelére fordította figyelmét. 1868-ban bajor, 1871. württembergi, majd német birodalmi cs. és kir. konzul lett. Több ízben volt képviselő. 1869. kapta a magyar nemességet.
3. W. Fülöp, könyvkiadó, a Lampel-cég tulajdonosa, szül. 1822-ben. 1842. lépett a nyomdász pályára s a szabadságharc kitörésével honvédnek jelentkezvén, Kossuth Lajos a Pesti Hirlap nyomdai igazgatójául alkalmazta. A kormánnyal Debrecenbe költözött s ott a városi nyomdában állította ki a kormány lapját. Ugyancsak a kormánnyal visszatért Pestre, Világos után pedig Aradra költözött s nyomdáját, mely a szabadságharc lelkesítő szózatait, proklamációit is termelte, a Marosba volt kénytelen süllyeszteni. 1856. önállóan saját nyomdát nyitott és a napi és heti lapok egész sorát adta ki. 1874. átvette a Lampel Róbert-féle könyvkiadó céget és azt fiaival elsőrendü céggé emelte. A Budapest c. néplappal, valamint a Kis Újsággal és Mátyás Diákkal nagyban hozzá járult ahhoz, hogy főleg a főváros iparossága a német hirlapoktól elszokva, nemzeti irányban művelődjék. A nyomdaipari és könyvkiadás terén szerzett érdemei elismeréséül 1897 szept. 9. fiaival együtt magyar nemességet kapott. - Fia W. Artur, szül. Pesten 1860. Iskolái végeztével 1876-ban külföldre indult, ahol hosszabb ideig tartózkodott a könyvkereskedelmi ismeretek elsajátítása célából. Hazatérve, társtulajdonosa lett a Lampel-cégnek, melynek különösen az iskolakönyvek kiadásával tett nevezetessé. Ebbeli kiadványainak száma a kétezret meghaladja. Az ezredévi kiállítás tanügyi monográfiáit ő állította elő. Az 1885. és 1896-iki kiállítások tanügyi csoportozatában élénk részt vett, utóbbin mint jury-tag.
1. Janka irónő, szül. Pesten 1846. Atyja sebész, a szabadságharc alatt honvédfőorvos volt; anyja kiváló műveltségű nő, kit a forradalom előtt is olyan kitünőségek látogattak, mint Brunswick Teréz és Teleki Blanka grófnők, Schedius Lajos, Szemere Pál, Ballagi Mór és mások. Jankát eredetileg zongoraművésznőnek szánták, de legyőzhetetlen idegessége (főleg lámpaláz) miatt lemondott e pályáról és iró lett. Már 15 éves korában verses kötete jelent meg, melyet Jókai Mór adott ki s Arany Jánosnak volt ajánlva. Sokat fordított angolból és Stefánia testvérével együtt szerkesztette a Divatot. 1872. alapították A nők munkaköre c. lapot, mely másfél év mulva összeolvadt a Magyar Bazárral; e lapokban a praktikus irány mellett a magyar nővilág ízlésének és műveltségének fejlesztésére kiváló sikerrel működtek közre. Általában ő és testvére mintegy elválhatatlanok voltak életben és irodalomban; a főváros társas életében is nevezetes tényezők voltak; szalonjukban számos kitünőség találkozott, igy Haynald Lajos, Trefort Ágoston, Liszt Ferenc, Zichy Géza gróf stb.; Arany János pedig atyai barátjuk volt. W. négy nyelven foglakozott irodalommal; ő volt az első nő, ki az akadémia megbizásából fordítást végzett, nevezetesen fordította Symondstól: A renaissance Olaszországban c. könyvet, majd Sainte Beuvetől egy kötet Arcképeket. Legnevezetesebb műve François Liszt, souvenirs d'un compatriote (Páris 1887), mely 2 hónap alatt 3 kiadást ért s Londonban angol és Jenában német fordításban is megjelent. 1897 jan. 21. a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.
2. W. Stefanie, az előbbinek testvérhuga, szül. Pesten 1848., megh. u. o. 1889 okt. 14. Ő is, éppen mint nénje, kiváló társadalmi és irodalmi műveltségő nő volt, több európai nyelven irt választékosan, külföldi lapoknak és folyóiratoknak is munkatársa volt, igy a párisi Revue Internationalnak és az Edinburgban megjelenő Scotchman-nek. A Magyar Bazárban az élet művészibb felfogásának és a finomabb ízlésnek testvérével együtt terjesztője volt. Egyébként testvérétől elültő egyéniség volt s irói tehetsége még nevezetesebb és eredetibb. Eleinte mint fiatal leány verseket irt, de ezt abbanhagyta s W. S. Regekönyve c. kötettel lépett föl 1865. (2-ik bőv. kiadása Budapest 1875). Költői érzés, szelid ábránd szól e regékből. Ezután is sok kedves apróságot irt, tárcákat, eleven causerieket, tele szellemmel, finomsággal és rokonszenves érzékenységgel. Nevezetesebb kötetei: Egy szerelem életrajza (Budapest 1883); mely egy nőnél meglepő életismerettel van irva; Aranyfüst (Regény, 2 kötet, u. o.); Éva (elbeszélések, rajzok, költemények prózában, aforizmák, u. o. 1888); Élők és halhatatlanok stb. Legtöbb művét maga lefordította németre, franciára, angolra. Az utolsó években sokat betegeskedett. Halála után testvére adta ki Hátrahagyott iratait (2 köt., Budapest 1891). V. ö. Vasárnapi Újság (1889., 44.); Zichy Géza gróf (Magyar Salon XII.); Justh Zs. (Ország-Világ 1889).
(Wolau), az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kormányzóságban, vasút mellett, (1890) 2433 lak., kályha- és gombagyártással, gőzmalommal, sör- és téglagyártással; a Piasztok egykori kastélyával, amely most hatóságok hivatalos helyisége.
Mihály, l. Német művészet.
falu Surrey angol grófságban, Londontól DNy-ra, a Wey és vasút mellett, (1891) 9776 lak., virágtermeléssel. Közelében Necropolis London temetője.