Varsótól mintegy 5 km.-re levő falu. 1570 óta közelében volt a lengyel királyok választási helye.
Nándor, címzetes püspök, egyházi szónok és iró, szül. Temesvárott 1852 okt. 2. Középiskoláit Temesvárott, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szenteltetés után 1874. a bécsi Augustineumban folytatta teologiai tanulmányait, hol 1876. teologiai doktor lett. Erre a csanádi papnevelő intézetben hit- és bölcsészettanár, székesegyházi hitszónok volt; 1882 márc.-ban a budapesti központi papnevelő intézetbe tanulmányi felügyelő és helyettes egyetemi tanár, mint ilyen éveken át az egyetemen az ágazatos hittant adta elő. E mellett különféle társulatoknak alelnöke, titkára, pénztárnoka stb. volt. 1889. miniszteri osztálytanácsos, röviddel utána címzetes apát és már előbb pápai és udvari t. káplán 1890-ben elnyerte a nagyváradi stallum litterariumot. 1892 elején címzetes püspök és váradi kisprépost, ugyanazon év nov. 17. debreceni pélbános. Debrecenben nagy gondot fordít a kat. egyleti életre; nőzárdát létesített, valamint a r. kat. főgimnázium alapításában sikeresen működött. Irodalmi működése: Éveken át rendes és állandó munkatársa volt a Csanád, Havi Közlöny, Religio és más lapoknak és folyóiratoknak, melyekben több százra menő dogmatikai, bölcseleti, egyházjogi és történeti értekezést, könyvismertetést stb. tett közzé. Önállóan két Szt.-István-napi beszédje jelent meg (Bécs 1886 és Budán 1887). Számos egyházi beszédeit sajtó alá készíti. Irodalmi munkásságának elismeréseül a Szt.-István-társulat tudományos és irodalmi osztálya tagjául választotta.
János, angol szatirikus (költői neve Peter Pindar), szül. Dobrookeban (Devonshire) 1738 májusban, megh. Somerstownban 1819 jan. 13-án. 1767. Jamaikába utazott, ahol Trelawney kormányzó udvari orvosa lett, azután Angliában lelkésszé avatta magát és lelkészi hivatalt töltöbb be Jamaikában. Angliában való visszatérte után Truróban, majd Londonban lakott. Utolsó életéveiben megvakult. W. szatirikus tollától egy ideig nagyon rettegtek. Munkái: Epistle to the Rewiewers (London 1782); Lyric odes to the Royal Academicians (u. o. 1785); Louisiad (víg eposz). Összegyüjtött munkái 1794-1801., későbbi kiad. 1816., 5 köt. jelentek meg.
Günther Frigyes, Lippe hercegség fejedelme, szül. Detmoldban 1824 ápr. 18., megh. 1895 márc. 20. Porosz katonai szolgálatba lépett és 1864. a lippei hadosztályt vezényelte mint ezredes. 1858 nov. 9. nőül vette Zsófia badeni hercegnőt, de gyermekei nem születtek. 1875 dec. 8. bátyját Lipót herceget követte a trónon és alattvalói megelégedésére uralkodott. Nem hagyva maga után gyermeket és mert egyetlen öccse, Sándor elmebetegségben sinylődik, Lippe trónja megüresedett. Két trónkövetelő versenyzett a kis országért: Adolf, schaumburg-lippei herceg, II. Vilmos császár sógora és Ernő, Lippe-Biesterfeld grófja. A lipcsei birodalmi főtörvényszék 1897. az utóbbinak itélte oda a trónt.
város Frankfurt porosz kerületben, nagy tavak és erdők közt, vasút mellett, (1890) 4676 lak., keményítő-, sör- és szeszgyártással.
1. Frigyes Ágost, német filologus, szül. Haynrodéban, Nordhausen mellett 1759 febr. 15., megh. Marseilleben 1824 aug. 8-án. 1779. tanító az ilfeldi tanítóképzőben, 1781. osterodei iskolai igazgató, 1783. tanár és igazgató a hallei pedagogiai tanintézetnél. Homeroshoz irt Prolegomenája az abban először hangoztatott nézet miatt, hogy a homerosi költemények több dalnoknak (homeridáknak) különböző verseiből lettek összeállítva, igen sok támadásnak volt kitéve. A hallei egyetem feloszlatása után 1807. Berlinbe ment, ahol nem sokára a tud. akadémia tagjának választották s az egyetemen előadásokat tartott. Jegyzetekkel ellátva számos óklasszikai munkát adott ki. Önálló művei: Geschichte der röm. Litteratur (Halle 1787); Grundriss zur griech. Litteraturgeschichte (u. o. 1787); Tetralogia dramatum graecorum (1787); Progr. ad loca Platonis (1790); Auct. ad animadv. et lect. Aristot. (1794); Prolegomena ad Homerum sive de operum Homericorum prisca et germina forma stb. (fő munkája, u.o. 1795); Briefe an Heine, eine Beilage zu den neuesten Untersuchungen über den Homer (u. o. 1797); Vermischte latein und deutsche Schriften (Halle 1802); Homeri et Homeridarum opera et reliquiae (Lipcse 1804); Erklärungen zu Platons Phädon (Berlin 1811); Litterarische Analekten (4 köt., u. o. 1817-20). Bukmannal együtt adta ki: Museum antiquitatis sturiorum (u. o. 1808-1811); Museum der Alterumswissenschaften (2 köt., u. o. 1807-10). Halála után jelentek meg: Consilia scholastica (1829); Encyclopädie der Philologie (Lipcse 1830); Vorlesungen über die Altertumswissenschaft (5. köt., 1831-35); Vorlesungen über die 4 ersten Gesänge von Homers Ilias (3 köt., kiadta Usteri, Bern 1831); Darstellungen der Altertumswissenschaft (Lipcse 1833); Ideen über Erziehung, Schule und Universität (Quedlinburg 1835). V. ö. Körte W., Lebend und Studien W.'s (2 köt., Essen 1833); Arnoldt, F. A. W. in seinem Verhältniss zum Schulwesen (2 köt., Braunschweig 1861); Varnhagen v. Ense, Zum Andenken an F. A. W. (Verm. Schriften, I. köt., u. o. 1875); Berways, Goethes Briefe F. A. W. (Berlin 1868); Volkmann, Geschichte und Kritik der W.-schen Prolegomena zu Homer (Lipcse 1874).
2. W. Keresztély báró, német filozofus és matematikus, szül. 1679., megh. 1754. Kézműves gyermeke, ki előbb teologiát, majd filozofiát és matematikát tanult s ennek révén korán érintkezett Leibnizcel, kinek ajánlatára 1707. kinevezték a matematika és természettan tanárává Halléba. 1723-27. I. Frigyes Vilmos megfosztja állásától és száműzi országából, a már akkor hires filozofus ellenségeinek amaz insztiuációjára, hogy W. az akarat szabadságát tagadja, tehát nem tartja büntetendőnek, ha a királynak valamely gránátosa megszökik a szolgálatból. Csak 1740-ben került ismét vissza II. Frigyes uralkodása alatt, ki egyik művét franciára fordította. 1745. a bajor választó fejedelem bárói rangra emelte. W. nem azok közé tartozott, kik új gondolatrendszerrel lökést adnak az emberi gondolkodásnak; ő Leibniz hive. Ő tette Leibniz rendszerét taníthatóvá, sőt általában ő indította meg Németországban a filozofia rendszeres, szigoruan logikus tanítását, amiért Voltaire is az emberi nem tanítójának (praeceptor generis humani) nevezte. Számtalan német és latin művekben feldolgozta a filozofia, a matematika összes ágait és e művek világos és rendszeres előadásuknál fogva egész Európában elterjedtek. V. ö. Arnsberger W., Christ. W.-s Verhältniss zu Leibniz (Weimar 1897).
az ugyanily nevü járás székhelye Offenburg badeni kerületben, a Kinzig és Wolfbach összefolyásánál a Fekete-erdőben, vasút mellett, (1890) 1744 lak., fürdővel (Funkenbad) és egy kastéllyal.
(ejtsd: vulf) Jakab, angol tábornok, szül. Westerhamben (Kent) 1726 jan. 15. és elesett Quebecnél 1759 szetp. 13. Miután kitüntetéssel harcolt Németalföldön a franciák ellen, 1758. Amerikáb aküldték, ahol Louisburg és Cape Breton elfoglalásában volt része. 1759. jun. 8000 emberből álló hajóhadával Quebec alá nyomult és kelet felől keményen ostromolta a várost. Egyszerre csak szept. 13. a város nyugati oldalán termett és döntő csatára kényszerítette Montcalm marquist, Quebec parancsnokát. Az angolok fényes győzelmet arattak, de W. három golyótól találva, a csatatéren maradt. Három nappal reá elesett Quebec s nemsokára egész kanada is az angolok kezébe került. Tetemeit a Westminsterben temették el. V. ö. Wright, The life of major-general James W. (London 1864); Parkman, Montcalm and W. (6-ik kiad. u. 1886, 2 köt.).
az ugyanily nevü járás székhelye Braunschweig hercegségben, az Oker és vasút mellett, termékyen vidéken, külvárosait Julius- és Auguststadtot is beleszámítva (1890) 14 484 lak., cérnafonással, vasöntéssel, gép- és konzervgyártással; az 1803. lerombolt erődítmények helyén szép parkkal; Mária-templommal, amelyben a hercegi család kriptája van; Lessing lakóházával, amelyben a Nathant irta és amelyet egy kis muzeummá alakítottak; pompás könyvtári épülettel, amelynekél én egykoron Leibniz és Lessing állott. E könyvtárt Ágost herceg (megh. 1666.) alapította; benne 300 000 kjötet, 2956 inkunábulum és mintegy 8000 kézirat van elhelyezve. W. a XVI. sz.-ban lett várossá és hosszabb ideig a Braunschweig-W.-i hercegeknek volt székhelye. Jelentőségéből veszített, midőn I. Károly herceg 1753. Braunschweigot tette székhelyévé. A 30 éves, valamint a 7 éves háboruban sokat szenvedett. V. ö. Bege, Chronik der Stadt W. (W. 1839); Vobges, Führer durch W. (u. o. 1888); Heinemann, Die herzogliche Bibliothek zu W. (u. o. 1894).
l. Reimarus.