András Ráfael, természetvizsgáló, szül. Selmecbányán 1759., megh. Nagy-Muzsajon 1827 okt. 17. Szülővárosában tanult, a piarista rendbe lépett s 10 esztendeig ott tanított, de kilépve előbb nevelősködött, később Karlócán (1788-1815) gimnáziumi tanár, majd igazgató, azután Nagy-Muzsajon (Bereg) a Károlyi grófi család timsógyárának igazgatója volt. Csak egy munkát bocsátott közre: Historiae naturalis Elementa (Buda 1805). Számos növénytani jegyzete meg a gyüjteménye a magyar nemzeti muzeum birtokában van. Életrajzát Borbás közölte A szerbtövis hazája (Budapest 1893) c. munkájában. Ezt anövényt t. i. legelőször W. gyüjtötte az országban.
(ásv.), l. Súlypát.
(ejtsd: vulzli) Garnet sir, Viscount W. of Cairo, angol hadvezér, szül. Golden Bridgehouseban (dublini grófság) 1833 jun. 4., régi katonai családból. 1852. mint hadapród egy gyalogezredbe lépett s azonnal Indiába küldetvén, részt vett a Birma elleni háboruban, melyben súlyosan megsebesült, de hadnaggyá lépett elő. Mint tábori mérnök részt vett a krimi háboruban s Szebasztopol előtt másodszor is súlyos sebet kapott s már 1854 végé századossá neveztetett ki. 1857. ujra Indiába került, hol részt vett a Lucknow környékén lefolyt harcokban, mire 26 éves korában alezredessé léptették elő. 1860. részt vett a Khina elleni háboruban mint Deputy Quartermaster General s kitüntette magát a Peking elleni rohamban. Midőn 1861. a Trent-viszály folytán feszült viszony állott be az Egyesült-Államok kormányával, W. Kanadába küldetett mint Assistant Quartermaster General, honnan nemsokára mint ezredes tért vissza Angliába. 1867. másodszor is Kanadába küldték, hol az indusok ellen harcolt, kiknek leveretése után visszatért Angolországba és a Horse Guards helyettes parancsnoka lett. 1873. az asanti háborukban mint parancsnokló tábornok Kumasszi, az asantik fővárosa tőszomszédságában fényes győzelmet aratott, melynek következménye a néger állam meghódolása volt. W. erre vezérőrnaggyá lépett elő s 25 000 sterling font jutalommal tüntettetett ki. 1875. Natal kormányzójává nevezté ki; azután parancsnoka lett az angol Auxiliary Forces csapatoknak. 1876. pedig Ciprus kormányzásával bizatott meg. Ezen állását azonban már 1879. elhagyta, hogy Natal és Transzval polgári és katonai kormányzóságát átvegye és a zulukafferek elleni háborut befejezze. 1882 jul. az Egyiptomba küldendő csapatok parancsnokává neveztetvén ki, szept. 13. Tel el Kebir mellett fényes győzelmet aratott Arabi pasa és a felkelők fölött; jutalmul Lord W. of Cairo címmel s megfelelő életjáradékkal peerségre emeltetett. 1896-ban Connaught herceg utóda lett az angol sereg feletti főparancsnokságban. W. katonai munkák által is ismeretessé tette nevét. Ezek egyikében a calaisi tengerszoros alatt építendő alagút tervével foglalkozik. Egyéb munkái: The soldier's pocket-book for field-service; Narrative of the war with China in 1860; The system of field-manoeuvres. W. egy regényt is irt: Marley Castle (London 1877, 2 köt.). V. ö. Low, Life of lord W. (u. o. 1885).
(ejtsd: vulszi) Tamás, érsek-bibornok és angol kancellár, szül. Ipswichben 1471., megh. a leicesteri apátságban 1530 nov. 28. Szegény sorsu fiu volt. Miután Oxfordban a teologiát tanulta, Dorset marquis házi káplánja lett; azután VII. Henrik (Fox westminsteri püspök ajánlatára) udvari káplánná tette, 1506. pedig I. Miksa német császárhoz küldötte, mely diplomáciai megbizásban a fiatal W. annyi ügyességet tanusított, hogy VII. Henrik király több egyházi alapítvány jövedelmével megajándékozta. VIII. Henrik király még jobban kedvelte az épp oly tudós, mint előkelő modoru és mindenekelőtt szolgálatra kész papot, aki előtt még szerelmi kalandjait sem titkolta, mely téren egyébiránt W. urával versenyzett. Ezek még szorosabbra fűzték a két férfiu közötti barátságot. 1510. a király az államtanácsba hivta, melynek többi tagjait W. mindenképpen túlszárnyalta. Elismerésül 1514. a lincoln püspökséget kapta, sőt rövid idő mulva a király kegye őt a yorki érseki székbe ültette és számos mellékjövedelemmel is ellátta. X. Leo pápa a bibornoki kalap átküldésével iparkodott W.-t a maga részére nyerni. Midőn a király által mellőzött canterburyi érsekprimás a kancellár méltóságáról önként lemondott, a király azt szintén W.-re ruházta. Ez újabb előléptetés arra birta az államtanács tagjait, hogy állásukról testületileg lemondjanak. Ezóta W. egyedül vezette a kormányt másfél évtizedig, korlátlanul és a szerencsefiak szokogg gőgjével. Nyolc évig még parlamentet sem hivott egybe, és midőn az alsóház 1523. a követelt nagyobb adót megtagadta, hazaküldte a gyülést. A külső politika terén W. előbb V. Károly császárt támogatta, aki azzal biztatta, hogy megszerzi számára a tiarát. De midőn a következő konklavéban VI. Adorján választatott pápává, a boszus W. Calaisben I. Ferenc francia királlyal lépett védő és támadó szövetségre, sőt titokban arra is kötelezte magát, hogy urát egy francia hercegnővel fogja összeházasítani. Ugyanakkor Szapolyai Jánosnak is pártját fogta Habsburg Ferdinánd ellen és 25 000 aranyra szóló váltót küldött Szapolyainak hadi segélyül. Később azonban az erdélyi fejedelmet elejtette. 1527 óta ugyanis VIII. Henrik válópöre sok gondot okozott W.-nek. VIII. Henrik ugyanis egyéni, politikai és vallási okokból válni akart nejétől Katalintól (V. Károly nagynénjétől) és W. segédkezet nyujtott e terv keresztülvitelére, abban a reményben, hogy a francia házasság révén befolyása még jobban fog emelkedni. VII. Kelemen pápa húzta, halasztotta a dolgot. A király a Rómában felmerült nehézségek okozóját W.-ban látván, egyszerre csak megvonta tőle kegyét és W.-t nagy számu ellenfeleinek örömére 1529 okt. 18. kancellári méltóságától megfosztotta. Egyúttal Asher falusi birtokára küldötte a kegyvesztes minisztert; a yorki és winchesteri püspökségeket azonban még meghagyta neki. Mihelyt azonban az egybehivott parlament egy csomó vádat emelt W. ellen, a csillagkamra pört indított ellene és élethossziglani börtönre itélte. Azonfelül kincseit és birtkait elkobozták. VIII. Henrik most sem vonta meg egészen tőle kegyét és (1530 febr. 12.) mindössze Canwoodban internálta. De az angol nemesség nem nyugodott és Northumberland grófja mindaddig új meg új vádakkal állott elő, mig a király el nem rendelte, hogy W.-t Londonban felségsértés miatt birái elé állítsák. Erre őrizet alatt Londonba vitték, miközben W. váratlanul elhalt. Sokan méreghalált, mások öngyilkosságot emlegettek; valószinübb azonban, hogy a megrémült embert szélhüdés érte. W. barátja volt a tudományoknak és a szépművészeteknek és Oxfordban több kollégiumot alapított.
Sarolta, O'Sullivan grófnő, német szinésznő, szül. Kölnben 1834 márc. 1., megh. Bécsben 1897 febr. 14. Bécsben Gottdank asszonynál tanult, kinek közvetítésével Pestre szerződött, majd egy vándorszinész-csapathoz ment, játszott Székesfejérváron s Bécsbe a Karlstheaterhez jutott. Laufe javaslatára Brünnbe, majd Berlinbe került. 1861. a bécsi Burg-szinházhoz hivatott meg vendégszerepelni. Eleinte mint drámai szende működött, később kiválóan mint hősnő. 1862. a bécsi Burg-szinház tagja lett. Kedvelt szerepei voltak: Lecouvreur Adrienne, Stuart Mária, Phaedra, Sappho, Medeia, Kleopatra stb.
l. Folyó (VII. köt., 343. old.).
(ejtsd: vulverhemmtn), egyik legiparosabb és legnépesebb város, környékével együtt az angol vasipar egyik középpontja Stafford grófságban, Birminghamtól ÉNy-ra, vasutak mellett, csatornák, szénbányák és vaskohók közt, (1891) 174 365 lak., lakat-, csavar-, puska-, cintányér-, lakkozott tárgyak gyártásával, továbbá kés-, réz-, papirosmaséáru-készítéssel, bőr-, tégla és kötélgyártással. Templomai közül kiválik a Szt.-Péter-templom XV. sz.-beli kőszószéka, siremlékei, keresztelő medencéje és harangjátéka miatt; egyéb épületek: a renaissance ízlésben épült nagy Tow-hall, könyvtár, a képtár, a mezőgazdasági kiállítási palota, Villiers és Albert herceg emlékszobrai.
Felső-Ausztriából eredő nemes család. Az idősb ághoz, mely 1700 körül kihalt, tarozott Lajos racionalista bölcsész, szül. 1635., megh. Utrechtben 1690. mint egyháztörténeti tanár. Az ifjabb ághoz tartozott Lajos, szül. Meiningenben 1773 febr. 4., megh. Berlinben 1845 jul. 4. Katonai pályára lépett. 1802. Jenő württembergi herceg megbizta őt legidősb fia nevelésével; 1807. újból porosz szolgálatba lépett a tilsiti béke után pedig az orosz hadseregbe; pályáján fokozatosan emelkedve, 1811. a cár szárnysegéde lett, 1812. ezredes, 1813. részt vett a grossgörscheni, bautzeni, drezdai és a lipcsei csatákban s okt. 18. vezérőrnaggyá léptették elő. Részt vett még a porosz hadsereg újjászervezési munkálataiban s végre a III. hadtest táborkari főnök elett. A bécsi kongresszus után ismét a porosz hadseregbe lépett s 1818 óta mint porosz katonai megbizott Frankfurtban élt. 1836-ban gyalogsági tábornoki ranggal nyugalomba vonult. Emlékiratai Memoiren címen (Lipcse 1851) érdekes adatokat tartalmaznak az akkori kor történetéhez.
1. W. Ernő báró, német iró, szül. Boroszlóban 1855 ápr. 23. Strassburgban és Lipcsében bölcseletet, modern filologiát és műtörténetet tanult; egészen az irodalomnak szentelvén magát, előbb (1880-82) Weimarban, aztán Berlinben időzött, legújabb időben Münchenben lakik. Művei, melyekben a modern naturalizmus határozott, de önálló hivének vallja magát, részint epikai, részint drámai természetüek. Az első csoportból említendők: Um 13 Uhr in der Christnacht (5. kiad. Lipcse 1895); Heiteres und Weiteres (2. kiad. Stuttgart 1896); Basilla (regény, u. o. 1887); Blau-Blut (5 kötetes regényciklus, u. o. 1888-91); Die kühle Blonde (2 köt. regény, u. o. 1890); Erlebtes, Erlauschtes und Erlogenes (3. kiadás, Berlin 1893); Die Entgleisten (regény, 3. kiad. u. o. 1894); Ecce ego és Die Erbschelicherinnen (regények, u. o. 1895). Drámai művei közül kitünnek: Das Lumpengesindel (Berlin 1892) és Daniela Weert (u. o. 1894). Sikeresen próbálkozott meg a műfordítással is (Don Quijote stb.).
2. W. Karolina (szül. Lengefeld), német költőnő, Schiller feleségének nőtestvére, szül. Rudolstadtban 1763 febr. 3-án, megh. Jenában 1847 jan. 11-én. 1784. férjhez ment Beulwitz titkos tanácsoshoz, majd ezen házasságnak felbontása után 1794 saját nagybátyjához, W. Vilmos báróhoz. Szellemi fejlődésére és egész irodalmi szerepére nézve döntő hatással volt az a baráti viszony, mely őt későbbi sógorával Schillerrel összekapcsolta s amelynek maradandó becsü emléke Schillernek W. K. által megirt életrajza: Schillers Leben, verfasst aus den Erinnerungen der Familie (5. kiad. Stuttgart 1876). Szépirodalmi művei közül említendő: Agnes von Lilien, melyet sokáig Goethének tulajdonítottak (megjelent Berlinben 1798, újabb kiadás Boxberger és Salamontól, Stuttgart 1826-27) és egy nagyobb művet: Cordelia (2 köt., Lipcse 1840).
3. W. Károly Ágost Alfréd báró, német iró, szül. Frankfurtban 1823 máj. 27., megh. San Remóban 1883 jan. 14. A schwerini udvari szinház intendánsa volt, számos cikket irt s Mozart-szövegeket dolgozott át (Don Juan; Der Schauspieldirektor). - Fia János Pál báró, szül. Potsdamban 1848 nov. 13. Nyelvészeti és mitologiai tanulmányaiba volt merülve, mikor 1877. Baireuthba ment s a Baireuther Blätter alapításával megkezdte Wagner Rikárd művészetének és eszméinek hatalmas terjesztését. A Nibelung és Tristan hasznos zenei kalakuzain kivül még 13 könyvben foglalkozik Wagnerrel.
l. Vombat.
(ejtsd: vumbel), város York angol grófságban West-Ridingban, Barnsley szomszédságában, (1891) 10 942 lak., szénbányával és vasiparral.