(helyesebben Kufstein-W.), város Kufstein tiroli kerületi kapitányságban, a Brixeni-Ache és Inn összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 1764 lakossal, salétromfőzéssel és portlandcémentgyárral. Közelében Eisenstein kis fürdő. 1809 máj. 13. az egyesült francia-bajor hadak itt megverték a Chasteler vezérlete alatt álló osztrákokat.
falu a bajorországi sváb kerületben 10 km.-nyire Mindelheimtől, vasút mellett. (1890) 1478 lak., néhány hôtellel. Ismeretessé pélbánosa Kneip tette, aki természetes gyógymódját itt alkalmazta.
város Anhalt hercegségben, Dessautól 14 km.-nyire, vasút mellett, (1890) 1803 lak., hires parkkal, amelyet Lipót Frigyes dessaui herceg készítettett (1758-1817) és amely sok látnivalót nyujt. V. ö. Hosäus, W. (1883); Fuchs, Wegweiser durch Dessau, Umgebung v. den Garten z. W. (1885).
falu Alsó-Elzász elzász-lotaiai kerületben, a Sauer és vasút mellett, (1890) 1042 lak. Ismeretes azon csatáról, amelyben 1870 aug. 6. Mac-Mahon francia csapatait a németek megverték. A falutól K-re fekvő magaslaton ez ütközet emlékére 1895 okt. 18. leplezték le Frigyes császár lovasszobrát.
Karintia legnagyobb (16 km. hosszú, legföjebb 1-2 km. széles, területe: 1950 ha.) tava a kagenfurti medencében, a tartományi fővárostól Ny-ra 439 m.-nyi magasban. A partjain épült fontosabb helységek: Krumpendorf (701 lak.), Pörtschach (991 lak.), D-en Maria-Wörth régi gót templommal, K-en Maria-Loretto szép kastéllyal és Ny-on Velden (589 lak.), valamennyien fürdőkkel és villákkal. V. ö. Tullinger, Die Bäder am Wörther See u. deren Umgebung (Bécs 1881); Waizer, Klagenfurt u. der Wörther See (Linz 1894).
1. Ernő Frigyes Henrik gróf, porosz tábornagy, szül. Stettinben 1784 ápr. 13., megh. Berlinben 1877 nov. 1-én. 1796. lépett a hadseregbe, végigharcolta a napoleoni háborukat s fokozatosan emelkedve, 1823. vezérőrnagy lett. 1834 óta mint a 13. hadosztály parancsnoka Münsterben élt, hol erélyes kézzel lecsendesítette a kölni érsekkel támadt zavarokat. 1839. kinevezték az I. hadtest főparancsnokává Königsbergben. 1848. a német-dán háboruban főparancsnoka volt a német szövetségi hadseregnek Schleswig-Holsteinban. Ápr. 23. Schleswig mellett győzött, azután benyomult Jütlandba, szept. 8-án azonban már lemondott a fővezérségről, mire a brandenburgi hadtest élére került. 1848 nov. 9. a Berlin körül összevont seregek élén bevonult a forrongó fővárosba s nov. 12. ostromállapotot hirdetvén, vérontás nélkül visszaállította a kormány tekintélyét. 1852. az orosz cár meghivárásra beutazta Oroszországot s Konstantinápolyban is megfordult. 1856. szolgálatának 60-ik évfordulója napján tábornaggyá tették. 1864. a német-dán háboru elején (jan.) átvette a szövetséges osztrák s porosz hadak fővezérletét, melyet azonban már máj. Károly Frigyes hercegnek adott át; ezen alkalommal I. Vilmos király grófi ranggal tüntette ki kedves emberét. Az 1866-iki osztrák hadjáratban nem vett már részt, mindamellett elkisérte vértesezredét mint önkéntes Csehországba. Kedélyes és talpraesett megjegyzéseivel fölötte népszerü ember volt a berliniek szemében. Három fia megelőzte őt a halálban, csakis W. Gusztáv, unokája (szül. 1847 okt. 21.) követségi titkár, maradt meg a családból, 1880. szobrot emeltek W. emlékének Berlinben. V. ö. Meerheimb, Lebensbeschreibung des Grafen von W. (Berlin 1877); Maltitz, Lebengeschichte des preussischen Feldmarschalls Grafen v. W. (u. o. 1884); Geschichte d. Familie v. W. (u. o. 1887, 2 köt.).
2. W. Ferdinand Petrovics báró, orosz altengernagy és felfedező, szül. Livoniában (Pszkov) 1794., mások szerint 1796 dec. 29., megh. Dorpatban 1870 jun. 4. A tengerészetbe lépett és már ifju korában részt vett Golovnin vezérlete alatt a Kamcsatka hajónak világ körüli utazásában. Utazás közben különösen hidrográfiai kutatásokat végzett a Bering-szorosban s ezekről visszatérése után (1819) beszámolt az orosz akadémiának. A következő évben egy új expedició élére állították, melynek az volt a feladata, hogy Szibéria észak-keleti tengerpartját és szigeteit átkutassa. 1822 tavaszán a 72°2'-ig hatolt elő az Északi-Jegestengeren, 1823. pedig a Szelagin hegyfoktól a 70°, 54'-ig hatolt. Utazásáról 2 kötetnyi (orosz nyelven irt) munkában számolt bel (Szt.-Pétervár 1841); a német kivonat Engelhardttól W. közreműködése mellett már 1839. a könyvpiacra került (2. köt. Berlin). 1825-27. a földet utazta körül, 1827. Orosz-Amerika kormányzójává tették, 1840. az orosz tengerészeti ügyosztály élére állították és 1847. altengernaggyá nevezték ki. 1849-54. mint az orosz-amerikai kereskedelmi társulat igazgatója működött, 1854. pedig az orosz hidrográfiai hivatal igazgatója lett. 1858. kinevezték az államtanács tagjává. V. ö. Engelhardt L., Ferd. von W. und seine Reisen (Lipcse 1885).
3. W. Károly Gusztáv gróf, hires svéd tábornok, szül. 1613 dec. 13., megh. Rügen szigetén levő birtokán 1676 jun. 24-én. 1632-ben a Leach folyón történt átkelés alkalmával tüntette ki magát; 1638. Torstenson megérkezéséig a németországi hadsereget vezényelte. Részt vett azután Torstenson parancsnoksága alatt a németországi és dániai hadjáratokban; 1644. a hajóhad főparancsnoka lett, mellyel leverte a dánokat. 1645. mint táborszernagy Németországba ment és 1646. Torstenson utóda lett a főparancsnokságban. A vesztfáliai béke megkötése után a svéd Pomeránia főkormányzója lett, 1651. gróf X. Károly alatt 1656 jul. 28-30. a varsói ütközetben a szövetségesek bal szárnyát vezényelte. 1657-ben Fridericát, 1658. Kroneborgot is bevette, a Kopenhágát ostromló németalföldiek ellen azonban (1659) nem volt szerencséje. A kiskoru XI. Károly alatt kezdetben birodalmi tengernagy, később birodalmi marsal s a gyámkormányzóság tagja volt. Svédországnak Brandenburg ellen folytatott szégyenteljes hadjáratában (1647) ő vitte ugyan a fővezényletet, ezt azonban betegsége miatt öccsének, W. Valdemárnak engedte át, ki 1675 jun. 28. Fehrbellin mellett megveretett.
sziget K.-Szibériától É-ra, az É. sz. 71 és 711/2°, a K. h. 1781/2 és 182° között. A hegyekkel takart (legmagasabb pontja 700 m.) sziget fölfedezésére Wrangel orosz tengerész sikertelenül vállalkozott. 1867 aug. Long amerikai hajós fedezte fel. Az első, aki a szigeten kikötött, Hooper amerikai kapitány volt 1881 aug. 12-én. Hooper New Columbiának keresztelte el és az amerikai Egyesült-Államok nevében birtokba is vette. Néhány hónappal későbben Rodgers kapitány járja be a szigetet és konstatálta, hogy rajta a növényzet nagyon silány és az állati élet is igen szegény; továbbá, hogy kiterjedése is sokkal csekélyebb, mint hitték.
l. Senior Wrangler.
Boroszló latin neve.
l. Csehország (IV. köt. 653. old.) és Vratiszláv.