német hercegi család, melynek bölcsője Vesztfáliában ringott. Ferdinánd József tanácosban 1790. nemesi, majd 1791-ben bárói rangra emelkedett. Ennek fia Károly (1767-1838., l. alább) I. Napoleon császártól a grófi, 1814. pedig a hercegi rangot kapta. A család jelenlegi feje: Károly Frigyes, bajor őrnagy (szül. 1828 febr. 7.); legidősb fia Károly, szül. 1862.
W. Károly Fülöp herceg, bajor tábornagy, szül. Heidelbergában 1767 ápr. 29., megh. Ellingenben 1838 dec. 12. Jogi és erdészeti tanulmányokat végzett, azután törvényszéki biró lett, majd kormánybiztos az osztrák hadseregben, melyet a franciák ellen kisért; 1795-98. pedig Wurmser hadtestében szolgált. 1800-ban mint ezredes vett részt a franciák elleni hadjáratban; majd vezérőrnagy lett s Hohenlinden mellett kitüntette magát. Nagy része volt a bajor hadsereg újjászervezésében s a rajnai szövetség megalkotása óta mint ellenség állott szemben az osztrák hadakkal, melyekben első babérait aratta. 1807. Sziléziában és Lengyelországban állomásozott és 1809. jelentékeny része volt a franciáknak Abensberg s Landshut mellett kivívott győzelmeiben; a Neumarkt melletti ütközetben pedig megmenté Bessieres hadát, melyet Hiller osztrák tábornok már-már bekerített. Azután megszállotta Salzburgot, majd Innsbruck városát és elvégre egész Tirolt vetette alá a bajor-francia uralomnak. A következő hadjáratokban is nevezetes szolgálatokat tett a franciáknak; Wagram mellett annyira kitünt, hogy Napoleon francia gróffá tette és évi járadékkal jutalmazta. Mint lovassági tábornok Deroy alatt 1812. a bajor hadat vezette Oroszországba és Deroy halála után maga vett át a főparancsnokságot. Miután a bajor sereg 1813 okt. 8. a szövetségesekhez csatlakozott, W. mint az osztrák-bajor sereg főparancsnoka az Inn és Majna vonalának védelmét vállalta magára s a Lipcse alól visszavonuló Napoleont fel akarta tartóztatni, esetleg elfogni. Azonban Hanau mellett okt. 30. és 31. kemény vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült. Alig gyógyult fel, máris átvette az 5. hadtest vezényletét és francia területre nyomult; La Rothiere mellett 1814 febr. diadalmas harcot vívott a franciákkal és jelentékeny befolyással volt a Bar-sur-Aube melletti ütközet kimenetelére. Időközben a bajor király tábornaggyá nevezte ki, nemsokára hercegi rangra emelte és terjedelmes jószágokat adományozott W.-nek. Emlékszobra a müncheni Ruhmeshalléban látható. V. ö. Heilmann, Feldmarschall Fürst W. (München 1881). - Fia Jenő (szül. 1806 márc. 4.) mint pfalzi kormányelnök kiváló érdemeket szerzett magának a tartomány rendezése és felvirágoztatása körül. Megh. 1845 máj. 1. mint a legfőbb itélőszék elnöke.
(ejtsd: renn) Christopher, sir, angol építész és fizikus, szül. East-Knoyleban (Wiltshire) 1632 okt. 20., megh. Londonban 1723 febr. 25. Tanulmányait korán bevégezte és már 1657. a londoni Gresham-College-on a csillagászati tanszéket foglalta el; 1660-ban az oxfordi egyetemre hivták meg, hol matematikát adott elő. Azonban Wren működésének súlypontja az építészet terére esik; Oxfordban a Sheldon-Theatert, Cambridgeban a Pembroke-Collegiumot építette, 1661. pedig Londonba hivták, hogy a Szt.-Pál-templom építése végett tartott tanácskozásokban részt vegyen; a hatalmas templom az ő vezetése alatt 35 év alatt készült el. Építészeti nagyságát ezen hatalmas alkotáson kivül London és számos más nagy angol város nyilvános épületeinek egész sora hirdeti, ezek között a cambridgei Trinity-College, a londoni vámház, a greenwichi csillagvizsgáló. 1666. az építkezések fő felügyelője lett és e hivatalát 49 évig viselte, mikor az uralkodó családnál való kegyvesztése miatt azt kénytelen volt elhagyni. 1673. nagy elfoglaltsága miatt tanári székét elhagyta. W. a Royal Society alapítói közé tartozott és később is nagy befolyást gyakorolt a társulat tagjainak működési irányára. 1680. a Royal Society elnöke lett. W. életének utolsó éveit hamptoncourti birtokára visszahúzódva töltötte; tetemét legnagyobb alkotásában, a Szt.-Pál-templomban temették el; sírirata: Si monumentum quaeris, circumspice. Hátrahagyott műveit és rajzait fia adta ki. V. ö. Elmes, Memoirs of the life and works of W. (London 1823).
(Wrzenia), az ugyanily nevü járás székhelye, Posen porosz kormányzóságban, 18 km.-nyire az orosz határtól, a Vrzenia partján, vasút mellett, (1890) 5227 lak., gazdasági szerszámok készítésével, cukorgyárral; gabonakereskedéssel.
(ejtsd: rexemm), város Denbigh angol walesi grófságban, vasút mellett, (1891) 12 552 lak., vas- és rézművekkel, flanellszövéssel; kései gót templommal, amelyet 1506-ból való 56 m. magas torony díszít.
város Potsdam porosz kerületben, csatorna és vasút mellett, (1890) 7123 lak., gép-, szesz- és szappangyártással; siketnéma-intézettel.
(ejtsd: rájt) Vilmos, angol orientálista, szül. Bengáliában 1830 jan. 17., megh. Cambridgeben 1889 máj. 22. Tanulmányait a hallei egyetemen végezte, 1855. tanár Londonban, 1856. Dublinben, 1869. cambridgei tanár és a British Museum kéziratainak őre. Munkái: The travels of Ibn Jubaier (Leijda 1851); Analectes sur l'histoire et la littérature des Arabes d'Espagne par al-Makkari (Dozy, Dugat és Krehllel együtt, u. o. 1855-61); The Kamil of el-Mubarrad (Lipcse 1864); Arabic reading-bokk (London 1870); Catalogue of Syriac Manuscripts in the British Museum, acquired since the year 1838 (3 köt., u. o. 1870); The empire of the Hittites (1886); A grammar of the Arabic language (3. kiad.). Sajtó alá rendezte Smith-Goeje (1. köt., Cambridge 1896).
l. Gége.
község a cseh Königliche Weinberge nevü kerületi kapitányságban, Prágától K-re, vasút mellett, (1890) 8624 lak., sörgyárral.
tudományos állatnév után Saunders Vilmos Wilston nevének rövidítése.
l. Sibor.