l. Vódan.
felső részében Wipper; a Rajnának jobboldali 105 km. hosszu mellékfolyója a porosz Rajnai tartományban.
József, tenorénekes, szül. Győrött 1807., megh. Hamburgban a 70-es években. Több éven át működött a pesti német szinházban s a magyar nemzeti szinházban is nagy sikerrel vendégszerepelt. Mint énekes visszavonulván a nyilvánosság teréről, Hamburgban a városi szinház igazgatója lett s mint zeneszerző is feltünt számos sikerült dalával.
osztrák grófi család, mely 1607. nyerte el a grófi rangot. Jeneleg kettős ágban, az osztrák és a stíriai ágban virágzik. Az osztrák ág szeniora Vilmos gróf (szül. Welsben 1862.); a stíriai ág feje Jószef (szül. 1834.). Egyéb tagjai közül említendők: Ernő gróf (szül. Sáromberkén 1838., ki Vrabély Stefánia iró- és zongora virtuóznőt (szül. Pozsonyban 1849.) birja nőül. - Hugó gróf (szül. 1839.), cs. és kir. táborszernagy és hadtestparancsnok.
W. Gundaccar gróf, osztrák politikus, szül. 1838 május 9-én. Sokáig katona volt s mint kapitány vonult nyugalomba. Azután Ankenstein birtokán (Pettau mellett) élt s antopologiával, régiségtannal és műiparral foglalkozott. 1879. képviselővé választották és mint ilyen ügyes szónoknak s ügyes politikusnak bizonyult és 1882. kisérletet tett egy német néppárt szervezésére. 1883. a birodalmi gyülésen az u. n. «W.-féle javaslatot» indítványozta, mely a német nyelvnek államnyelvvé való dekretálását sürgette; csakhogy a federalisztikus többség a javaslatot elveté. 1884. Kaiserfeld halála után ő lett Stíriának tartományi főnöke és a tartománygyülésnek elnöke. 1885 óta Grazot képviselte a birodalmi gyülésen. 1893 nov.-ben mint kereskedelmi miniszter lépett a Windischgrätz-kabinetbe, de 1895 jun.-ban társaival együtt lemondott és Stíriában tartományfőnök lett, de 1897 nov. erről az állásról is lemondott.
v. waras (növ.), a Rottlera termésének officinális pora.
falu Bautzen szász kerületi kapitányságban, 221 lak. 1813 máj. a bautzeni csatában a porosz és orosz uralkodóknak itt volt a fő hadi szállása, amiért a csatát W.-ról is elnevezték.
(Wurstnerland, Worsatia, Terra Worsatorum), nagyobb részében Stade porosz tartományhoz tartozó sík vidék, az alsó Weser jobb patján, amelyet a tenger áradása ellen erős gátak védenek; ezek némelyike még a frizektől származik.
Károly Adolf, francia kémikus, szül. Strassburgban 1817 nov. 26., megh. Párisban 1884 máj. 12. Liebig hatása alatt fordult a teologiától a kémiához, melyet 1851 óta a párisi gazdasági akadémián, 1853 óta a Sorbonneban tanított. A szakfolyóiratokban elszórt munkálatokon kivül W. irodalmi munkásságából kiemelendők: Traité élémentaire de chimie medicale (2. kiad., 2. köt., Páris 1868-75); Dictionnaire de chimie pure et appliqué (2 köt., 1870-78, pótlék 2 köt. 1880-1886); La théorie des atomes (1874).
(ásv.), l. Szfalerit.
1. Alfréd, tannenbergi lovag, osztrák iró és műtörténész, W. Konstantin fia, szül. Lembergben 1846 jul. 22-én. Jogot végzett, de azután kizárólag művészettörténeti tanulmányokkal foglalkozott. 1881-86. a Wiener Allgemeine Zeitung művészeti munkatársa volt. Munkái: Zeitgenossen (életrajzok, Bécs 1871-72); Laura. Eine Novelle in Versen (u. o. 1874); Lieder an eine Frau (Stuttgart 1881); Martin Schongauer (monográfia, Bécs 1881). Három díszmunka: Die französischen Maler des XVIII. Jahrhunderts (Stuttgart 1880); Die goldene Bibel (2 köt., u. o. 1880) és a Rembrandt-Galerie (u. o. 1885), továbbá Geschichte der holländischen Malerei (Prága 1885). A Quellenschriften f. Kunstgeschichte és Kunst und Künstler des Mittelalters und der Neuzeit (Lipcse 1876) számára is több dolgozatot irt.
2. W. Konstantin, tannenbergi lovag, osztrák bibliografus, életrajziró és költő (álneve: W. Constant), szül. Laibachban 1818 ápr. 11., megh. Berchtesgadenban 1893 aug. 19. Jogi tanulmányait Grazban végezte, 1836-44. katona volt Krakóban és Lembergben. 1848. a bécsi császári udvari könyvtár hivatalnoka lett, 1849. a könyvtári adminisztráció előljárója a belügyminisztériumban. Mint költő Anastasius Grün (Auersperg gróf) követői közé tartozott s különösen a költői elbeszélés terén szerzett említésre méltó érdemeket. Megjelentek tőle: Mosaik (összegyüjtött lirikus költemények és balladák, 1841); Parallelen (1852); Von einer verschollenen Königsstadt (1850); Der Page der Kaisers (1854); Kameen (1856); Gemmen (1856); Cyclamen (1871); Aus dem Psalter eines Poeten (1874); Madonnenmaler (1882). Tudományos művei: Sprichwörter der Polen (1847); Volkslieder der Polen u. Ruthenen (1846); Die Kirchen der Stadt Krakau (1853); Das Schiller-Buch (1859, a költő születésének százéves évfordulójára); Joseph Haydn und sein Bruder Michael (1861); Das Mozart-Buch (1869); Habsburg u. Habsburg-Lothringen, eine biographisch-genealogische Studie (1861); Histor. Wörter, Sprichwörter und Redensarten (1866); Glimpf und Schimpf in Spruch und Wort (Grillparzer életrajza, 1871); Feldmarschall Erzherzog Karl (1880). Legnagyobb érdeme azonban a Bibliographisch-statistische Übersicht der Literatur des österr. Kaiserstaates Übersicht der Literatur des österr. Kaiserstaates (1854-56) és a Biograph. Lexikon des Kaiserthums Oesterreich (60 köt., 1857-92), óriási enciklopédikus munka, melyben az osztrák-magyar birodalom összes tartományaiban 1750 óta szerepelt kiváló egyéniségek életrajza s a reájuk vonatkozó irodalmi lajstrom benfoglaltatik. Némely magyar vonatkozásu életrajzban, minden alapossága mellett, hiányzik a kellő tárgyilagosság és jóakarat, különben igen hasznos munka.