a xantogénsav sói. A X. jó konzerváló szerek, főleg a filloxera irtására használják.
(vagyis CS.OC2.H5.SH), szintelen, sűrű, nehéz folyadék, szúrós szaggal és keserü ízzel, a lakmuszt vörösre festi, azután halványítja. Előállíttatik alkoholikus kálilúgnak feles szénszulfiddal való kezelése által; ekkor X.-as kálisó keletkezik; ebből a X.-at ásványos savakkal választják ki.
(gör.), l. Sárgalátás.
ókori főváros Líkiában, 12 km.-re az ilyen nevü folyó (l. Szkamander) torkolatától. Hatalmas és virágzó központ volt, telve jeles műemlékekkel. De kétszeri ostrom (Kr. e. 546., a persák Harpagos vezérlete alatt, 43. a rómaiak Brutus idején) s a földrengés tönkretették. Nagyszerü romjait (templomok, sírok, falak, diadalívek, szinház) a mai Günik közelében Fellow óta rendszeresen ásatják és egyes leletek (p. a harpiía és nereida-emlék a British Museumban, képét l. Építészet, VI. köt., IV. melléklet) a műtörténelemben korszakot alkotó fontosságuak. V. ö. Fellows, The Xanthian marbles (London 1843); u. a., Account of te Ionic trophy monument excavated at X. (u. o. 1848); Prachov Hadrian, Antiquissima monumenta Xanthiaca (Pétervár 1871).
(ásv.), nem egyéb mint sárga vasokker; l. Limonit.
Ha a xantogénsav (C3H6OS2) szénnel és salétrommal kevertetik, akkor robbanó tulajdonsággal biró por keletkezik: a X.
János, utazó és etnografus, szül. Csokonyán (Somogy) 1825 okt. 5. rég bevándorolt görög családból, megh. Budapesten 1894 dec. 13. Jogi tanulmányait befejezve honvéddé lett s Érsekújvárnál 1849 febr. 8. fogságba jutván, Königgrätzbe záratott, majd besoroztatott, de már 1850 jul. elbocsáttatott. Később hazafias nyilatkozatai miatt Prágában ismét elfogták, de sikerült megszöknie s először Londonba, majd csakhamar Amerikába ment. Itt kezdetben mint napszámos kereste kenyerét, de 1853. Pál württembergi herceg kisérője lett Texasba és Mexikóba. Itt kezdett természeti tárgyakat gyüjteni. 1855. az Egyesült-Államok megbizásából a Kansas tartomány felmérése végett kiküldött bizottság tagja volt, majd a Smithsonian Istitut bizta meg gyüjtésekkel. 1857. az Unio kormánya Kalifornia déli részének kikutatásával bizta meg, melyet sikerrel teljesítve, 1861 végén visszatért Magyarországba, hova már előbb 20 000 állatot s közel 1000 természettudományi munkát küldött. Kevéssel később ismét visszatért az Egyesült-Államokba, hol hajóhadi titkár, 1862. pedig Nyugat-Mexikó Manzanio kikötőjében konzul lett s e mellett a Sierra Madréba tudományos kutatást vezetett. Súlyos betegségbe esvén, 1864. ismét visszatért Magyarországba s előbb a botanikus kert, később az állatkert igazgatójává lett. 1869. a magyar kormány megbizásából Kelet-Ázsiába utazott, meglátogatta Khinát és a Szunda-szigeteket s 1871 végén nagy gyüjteménnyel visszatért s mint a nemzeti muzeum etnográfiai osztályának őre, véglegesen Budapesten telepedett le. Elnöke volt az etnográfiai társaságnak s alelnöke a földrajzi társaságnak, melyben számos érdekes előadást tartott. A m. tud. akadémiának levelező tagja volt. Irt magyar, angol, spanyol, német és latin nyelven. Magyarul megjelentek önállóan: Xantus János levelei Északamerikából (közli Prépost István, Pest 1858); Utazás Kalifornia déli részében (u. o. 1860); Utasítás a természetrajzi tárgyak gyüjtésére (u. o. 1872); Emlékbeszéd Lázár Kálmán gróf felett (Budapest 1875); A térképkészítésről (u. o. 1880). V. ö. nekrologját a Földrajzi Közlemények XXII. köt.
Ferenc, szent, l. Ferenc szentek (4).
l. Hitterjesztés.
Saintine (l. o.) francia költő álneve.