Gergely-hegy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Hernád bal partján, a Zempléni-hegység lábánál elterülő kistérség, melyet mélységes gazdasági és társadalmi elmaradottság jellemez. Kevés olyan hely van az országban azonban, ahol a tájképi szépség és sokszínűség, valamint a kultúrtörténeti értékek ilyen gazdag tára egyszerre és viszonylag érintetlen formában van jelen.

A falusi turizmus, mint fejlesztési lehetőség nem kínál nagymértékű gazdasági fellendülést, sem pedig komplex megoldást a súlyos problémákkal küszködő kistérségnek, viszont kellemesebb lakókörnyezetet, fejlettebb környezetkultúrát, vonzóbb faluképet és, nem utolsó sorban kiegészítő jövedelemforrást teremthet a helyi lakosság számára. Mindez pedig nagyban hozzájárul a települések népességmegtartó-képességének javításához.

1. Csalogató falusi turizmus
2. Agroturizmus
3. EU-s kilátások
4. Fejlesztési célok

 
5. BAZ megye térképe
6. BAZ megye települései

 
7. Hejce falu
8. Hejce turizmus

 
9. Hernádcéce falu
10. Hernádcéce történelme

Előszó

Sokan feltették már nekem a kérdést, hogy egy városlakó ember miért foglalkozik a vidékkel, mi lehet olyan vonzó számomra, hogy még a diplomámat is e témakörben írom. Miskolcon születtem, és ebben a "szürke" iparvárosban is nőttem fel. Nyaranta sok időt töltöttem a nagyszüleimnél egy csereháti kis faluban, ahol bele-bele kóstoltam az igazi falusi életbe, amiről már kisgyermekként is sokat faggattam szüleimet, nagyszüleimet és a falubélieket. Néha órákon át csillapíthatatlan érdeklődéssel hallgattam az öregek elbeszéléseit nagyanyám meleg kis nyári konyhájában. Bevallom őszintén tizenévesként sokszor nem értettem őket, sőt volt, hogy megmosolyogtam vagy igazán figyelemre se méltattam tanításaikat. Ma már tudom mennyi bölcsesség bújt meg szavaik mögött, ma már megértem érzéseiket, kitartó munkájukat, iszonyú ragaszkodásukat a földhöz, szegényes kis portájukhoz, állatkáikhoz és ahhoz a városi szemmel sokszor túlontúl nyugodtnak, egyszerűnek tűnő vidéki élethez.

A falusi turizmusról egyetemi tanulmányaim előtt inkább csak a médián keresztül hallottam, az igazi falusi vendégszeretetet, s azt, hogy valakit ismeretlenül is szeretettel, természetes közvetlenséggel fogadnak, először az elmúlt év nyarán tapasztalhattam meg, mikor is a három hetes gyakorlatomat egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistérségben töltöttem egy falufejlesztési program kapcsán, ahol ez a típusú vendéglátás - ugyan még csak csírájában - de néhány éve és néhány faluban már jelen van. A program, aminek köszönhetően eljuthattam ebbe a csodálatos térségbe, egyike a már régóta hagyományoknak örvendő bajor-magyar birtokrendezésen és falufejlesztésen alapuló vidékfejlesztési kooperációknak. A magyar - korábbi nevén - Földművelésügyi Minisztérium és a Bajor Területfejlesztési Hivatal között az 1990-es évek elejétől személyes kapcsolat van, amely a szakemberek személyes látogatásaiba is megnyilvánul. 1996-ban a bajor Élelmezési, Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium E (vidékfejlesztési) osztályának akkori vezetője, Dr. Ing. H. Magel professzor felhívta a magyar illetékeseket, hogy egy közös falufejlesztési programhoz jelöljenek ki megfelelő falvakat. 1997 májusában J. Schulze miniszteri tanácsos úr budapesti látogatása során megtörtént a végleges kiválasztás, s Baskó, Fony, Mogyoróska, Regéc és Hejce falvaknak sikerült fennmaradni a szűrőn. Ezek a települések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy többszörösen hátrányos helyzetben lévő, a Zempléni hegység lábánál fekvő, un. Gergely-hegy kistérségben találhatók. Az együttműködés célja egy olyan mintaprogram volt, mely a falufejlesztést településhez kötött súlypontokra alapozza, mely nem pusztán az endogén források hatékony kihasználását jelenti, hanem igen nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy a szakemberek egyfajta segítő-moderátori feladatkört lássanak el a programkészítés során. Ezáltal szabad teret biztosít a helyi közösség tényleges elképzeléseinek, igényeinek, az önerőn alapuló fejlesztésnek. Ebbe a munkafolyamatba csöppentem én bele 1998 nyarán a Minisztérium jóvoltából, ahol is megbíztak egy a későbbiekben kidolgozásra kerülő komplex kistérségi szintű - 14 érintett települést feltérképező - fejlesztési lehetőségeket tartalmazó tanulmányhoz szükséges alapadatok begyűjtésével. A térségben eltöltött néhány hét során rengeteget tapasztaltam, tanultam és nagyszerű embereket ismertem meg. Sikerült betekintést nyernem a falufejlesztés utolsó egyeztető tárgyalásaiba; rájöttem mennyire összetett dolog egy fenntartható célokat megjelölő fejlesztési program elkészítése, a helybéliekből szerveződött munkacsoportok elképzeléseinek szakmai szempontból helyes úton történő terelgetése. Már tudom, a vidékfejlesztés többet jelent az érintett térség gazdasági-társadalmi fejletlenségének bebizonyításánál és a potenciális "kiutak" papírra vetésénél. Rendkívüli türelmet és jártasságot igényel szociálpolitikai szempontból is.

A program magyar részről 1998 augusztusában összeállt, jelenleg az osztrák fél dolgozik rajta a tapasztalatcsere és EU konformitás jegyében.

A gergely-hegyi élmények nem múltak el belőlem nyomtalanul. Azóta is tartom néhány igen segítőkész, - s talán nem túlzok, ha azt mondom - jó barát helybéli lakossal a kapcsolatot, akik óriási motivációt jelentettek témaválasztásom során.

Ezúton is megköszönöm nekik kedves, önzetlen segítségüket, valamint azt a sok időt és fáradtságot, amit rám áldoztak.

Hazánkban a gazdasági fejlődés területi egyenlőtlenségei a vidék elszegényedését és a városi agglomerációktól való folyamatos lemaradását, elszigetelődését eredményezte, illetve eredményezi. Ez a folyamat nagyon sok esetben a kisebb települések elöregedésével, elnéptelenedésével jár.

Sokáig az emberiség közvetlen kapcsolatban állt a földdel és annak gyümölcseivel. Életét nagyban meghatározta ez a függőség, amint az a régi idők szobrászatából, festészetéből is kitűnik. A változás lehetőségét azonban valamennyi társadalom magában hordozza, amint azt már az előző évszázadok tudósai is megállapították. A változás iránya viszont társadalmanként eltérő lehet, s egyáltalán nem biztos, hogy eredményként fejlődést produkál. "Az észak-amerikai indiánok például - annak ellenére, hogy hozzájutottak a lóhoz, a lőfegyverekhez, s más európai technológiákhoz - nem érezték fejlődésnek azt a változást, aminek tanúi, s alanyai voltak. Ez a változás a végén szétrombolta a társadalmaikat"- írja Madarász Imre egy általa szerkesztett szöveggyűjteményben. A területi egyenlőtlenségek a gazdasági-társadalmi folyamatokban szinte a világ minden országában megfigyelhetők, konkrét megnyilvánulásai ennek az elmaradott, hátrányos helyzetű, alulfejlett, vagy más jelzőkkel illetett térségek. A területi egyenlőtlenségek magukban hordozzák a társadalmi feszültségeket. Ennek legbiztosabb tünete a migráció, amikor is a népesség - különösen a fiatalabb, képzettebb réteg - elvándorol a fejlettebb, s jobb megélhetési feltételeket kínáló térségekbe, városokba. Ez a folyamat öngerjesztő, hiszen a fokozatosan leépülő kor és képzettségbeli struktúra csak újratermelődik, csökkentve ezáltal a felzárkózás esélyét. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan mindig megfigyelhető az átrendeződés folyamata is, - legyen az térbeli, területi, vagy ágazatok közötti - ami általában hátrányosan érinti a vidéket (centrális helyek kialakulása). A vidékhez hagyományosan kötődő mezőgazdaság, illetve agrárgazdaság (mezőgazdaság, erdőgazdaság, élelmiszeripar, halászat) szerepe lecsökken a gazdaságon belül. A vidék érdekérvényesítő képessége ezért nyilvánvalóan romlik, s megjelenik a hanyatlás a reális veszélyek között. Európa nyugati felén már évtizedekkel ezelőtt felismerték a rurális térségek hanyatlásának veszélyeit, megfogalmazták a célokat és a problémakezelés eszköz-, intézményrendszerét. Lassan tudatosulni látszik az emberekben, hogy a vidék hanyatlása pótolhatatlan természeti, társadalmi (közösségi, építészeti, stb.) értékeket tehet örökre tönkre.

Az Európa Tanács 1995-ben elfogadta a Vidéki Térségek Európai Kartáját, mely szerint a vidék hármas funkcióval bír:

1. Gazdasági (termelési) funkció
2. Ökológiai funkció
3. Társadalmi (közösségi) és kulturális funkció.

A Karta számos javaslatot megfogalmaz továbbá azért, hogy a vidéki térségek képesek legyenek hosszú távon is ezen szerepkörök ellátására (pl. a falusi közösségek működésére, foglalkoztatási viszonyok javítására, a vidéki térségek jellegéhez igazodó vállalkozások fejlesztésére).

A falusi turizmus alapvető célja a vidéki lakosság - ezen belül elsősorban az agrártermelők - kiegészítő jövedelemhez juttatása, ezáltal megélhetési gondjaik mérséklése, életszínvonaluk növelése, s nem utolsó sorban a helyben tartás, az elvándorlás megakadályozása. Gazdasági és társadalmi funkciói mellett azonban jelentős ökológiai szerepe is, elsősorban az egészséges élet természeti alapjainak védelme, a tájak sokszínűségének, a tájjellegnek a megőrzése, az erdő és más természeti élőhely megóvása, általában az ökológiai rendszerek védelme tekintetében. Mindemellett kiemelkedően fontos szerepet játszik a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megtartásában, a falusi közösségekben megtestesülő értékek megőrzésében. A bemutatott célrendszer alapján látható, hogy a turizmus ezen válfaja illeszkedik a Kartában megjelölt feladatkörhöz, azáltal, hogy:

1. az adott lokalitás turisztikai értékeit hasznosítja (üdülés, rekreáció alapjai),

2. az egészséges élet természeti alapjaira, s a tájak sokszínűségének, jellegének megőrzésére fókuszál (ideális esetben) - pl. biogazdálkodás elterjesztése,

3. és a közösségi-kulturális értékek megtartásában is tagadhatatlanul fontos szerepet tölt be.

A falusi turizmus fejlődését, a vidékfejlesztési programokban és helyi kezdeményezésekben betöltött, ma már jelentősebb pozícióját (és egyáltalán a meglétét) az előbb említetteken túlmenően a társadalomban fölmerülő igények is elősegítik. A modern társadalomban növekszik a szabadidő aránya, a rövidebb munkaidő, a hétvégéket szabaddá tevő munkarend lehetővé teszi a hétvégi utazásokat. A WTO (World Tourism Organization - Turizmus Világszervezete) felmérése szerint egyre kevésbé jellemző a világ üdülési szokásaira a tömegturizmusban való részvétel. Az emberek érdeklődése egyre inkább az érintetlen természet, a kultúrtörténeti emlékek, valamint a hagyományok és a népművészet felé fordul. Ezt igazolni látszik hazánk turisztikai keresletének változása is: a nemzetközi turistaérkezések száma 1950-95 között a 23-szorosára nőtt, a forgalomból eredő bevételek összege pedig 177-szeresére. A WTO előrejelzése szerint 2010-ig megmarad ez a növekvő tendencia, amelynek következtében helyszűke alakulhat ki azokban az országokban, ahol a hegyi és parti lehetőségek már egyébként is zsúfoltak. Az elmúlt évtizedek természeti katasztrófái - a túl erős napfény bőrkárosító hatása, a vizek szennyezettsége - is egyre inkább a falvak felé fordítják a figyelmet (jóllehet, a tengerpartok jelentősége még nem mutat csökkenést).

A falusi turizmus elsősorban a többgyermekes családok, s az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára lehet vonzó (viszonylag alacsony árfekvése miatt). Sokszor azonban nem a jövedelem, hanem a pihenés egyéni formájának keresése a mérvadó, és inkább a nyugalom, a csendet nyújtó tevékenység alakítja a keresletet. A nagy városközpontok zsúfoltságával, anonimitásával, sebességével szemben a városlakók egyre inkább kezdik előnyben részesíteni a természet közelségét, a nyugalmat, az emberek közvetlenségét.

A turizmus ezen típusa kiegészítő jövedelmet nyújthat azoknak a gazdáknak, akik eddig pusztán mezőgazdasági termelésből éldegéltek, s ma már csak ebből nem tudnának megélni, a társadalom más rétegeivel való kapcsolatba kerülés pedig egyrészt elősegíti, hogy problémáik ismertebbé és érthetőbbé váljanak e rétegek előtt is, másrészről maga a vidéki ember is új, szemléletét formáló ismeretekhez jut (érdekérvényesítés!). Ha okos fejlesztési politika formálódik, akkor a vendéglátás fejlesztése érdekében új építmények létesülnek, a lakások komfortosabbá válnak, az infrastruktúra fejlődik. Fokozatosan megszűnnek azok az okok, melyek miatt a lakosság számottevő része elhagyta a falvakat. A falusi turizmus tehát igen fontos szerepet tölthet be a települések népességmegtartásában. Emellett elősegíti a népi értékek, hagyományok fennmaradását is, hiszen kínálatában a vendégfogadó ember vendégszeretetén, a település hangulatán, az épületeken, a műemlékeken kívül a helyi népművészet és a népszokások megismertetése is szerepel. Kovács (1995) így írt erről egyik cikkében: "A falusi turizmus a helyi, sok esetben kihasználatlan, értéktelennek vagy eladhatatlannak tűnő erőforrások feltárását, piacképessé tételét, piacra vitelét is jelenti. Összetett tevékenység eredményeként sok részelemből termékcsomagot kínál, amelynek egy része - mint: jó levegő, természeti látványok stb. - eredendően a közös javakhoz tartozik, más része - mint pl. a szabadidős létesítmények, programok, hagyományok stb. - legtöbbször csak közös erőfeszítéssel tehető piacképessé. A termékcsoport harmadik részét - mint: szállás, étkezés, saját termék eladás stb. - az egyén többnyire maga vagy családja lehetőségeire, a kerítésen belüli infrastruktúrára és a családtagok tudására, szorgalmára alapozva biztosítja."

Diplomadolgozatom célja, bemutatni miként alakulhat ki és fejlődhet tovább a mai viszonyok között a falusi turizmus egy elmaradott kistérségben, konkrétan Gergely-hegy kistérség települései esetében, rávilágítva az előzőekben említett konfliktusforrásokra is.

A feladat megoldása során egyrészt bemutatom néhány olyan nyugat-európai ország gyakorlatát, amelyek hatása jelentősnek mondható a falusi turizmus hazai fejlődésében, és felvázolom a hazai fejlődés folyamatát, valamint egyes problémáit.

Másrészt elemzem a kistérség jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetét (elmaradottság mutatói), röviden bemutatom ennek történelmi okait, és végezetül megvizsgálom a falusi turizmus szolgáltatásának jelenlegi helyzetét a térségben, valamint javaslatot teszek a fejlesztéssel kapcsolatosan.

Az Európai Közösség tagállamaiban a falusi turizmus a nemzeti sajátosságok és lehetőségek függvényében fejlődött, ezért nem mutat egységes arculatot és struktúrát, sőt egy országon belül akár tartományonként is változhat. Két alapforma azonban mégis megkülönböztethető: az egyikben a falusi turizmus alanyaként a vidéki lakosság jelentkezik, míg a másik formában ugyanezt a szerepkört az agrárnépesség tölti be.

Franciaországban a falusi turizmus a teljes vidéki lakosságra épül, tekintet nélkül a foglalkozásra. Már az EGK megalakulása előtt, 1955-ben a GITES DE FRANCE ("Franciaországi Szállások") létrehozásával kialakult a falusi turizmus fejlesztését szorgalmazó országos szervezet.

Az elzászi régió rendelkezik mind közül a legnagyobb hagyományokkal. A falusi turizmusnak két fő típusa létezik: a FERMES-AUBERGES, vagyis a fogadó farmok és a GITES-RURAUX (lásd hivatkozás), ami magyarul falusi szállásokat jelent. A fogadó farmok több mint száz éve "szállást és fedelet" biztosítanak a természet megszállottjainak. A falusi szállások intézményrendszere újabb keletű dolog, alapvetően a hagyományos szálláshelyekre támaszkodik, házakban és különálló villákban is kínálnak szállásokat, amelyek mindig farmon vagy farm közelében találhatók. Mindkét tevékenységi forma a turizmusra vonatkozó általános törvényi és rendeleti keretek között folytatható, de azt elsősorban az országos és megyei Minőségi Charták szabályozzák, amelyekhez a szállásadók csatlakoznak. A működési engedély kiadása és az általános igazgatás a Megyei Turisztikai Egyesület (ADT), a Megyei Közgyűlés (Conseil Général) és a Mezőgazdasági Kamarák (Chambre d'Agriculture) (lásd hivatkozás) hatáskörébe tartozik.

Lotharingiában a falusi turizmus - Elzaszhoz képest - újabb keletű, viszont igen dinamikusan fejlődik. Az elmúlt kilenc év alatt a falusi - mezőgazdasági környezetben lévő vendégfogadók száma 821-ről 1433-ra nőtt. Lotharingiában a falusi turizmus két fő formája működik: a GITES DE FRANCE és a BIENVEU À LA FERME ("Üdvözöljük a farmon") (lásd hivatkozás). Ez utóbbi esetében a Mezőgazdasági Kamarák Állandó Közgyűlése a meghatározó fórum. Tulajdonos ez esetben csakis mezőgazdasági termelő lehet, és szállásadás mellett a farmon megtermelt termékekkel is el kell látnia a vendégeit, valamint bizonyos esetekben további szolgáltatásokat is nyújtania kell (pl. a farm mindennapjainak megismertetése, gasztronómiai kóstoló, lovaglás stb.). A Gites de France koncepció vezérlő elve az, hogy bárki lehet szállásadó. A vendéglátás e formájának rendeltetése elsősorban a vendégek szezonális, illetve vakációs időszakokban történő fogadása. Ennek megfelelően tagozódnak: téli sportszállások, gyermekszállások, természetbúvár szállás, horgászparadicsom stb. Tevékenységüket az Országos Charták szabályozzák.

Németországban és Ausztriában az URLAUB AUF DEM BAUERHOF ("Üdülés a parasztudvarban"), Nagy-Britanniában a HOLIDAY IN FARM ("Üdülés a farmon") típusú falusi turizmus az agrárnépességre épül, és a vendégeket fogadó gazdáknak fel kell tudni kínálni a vendégeknek saját maga által megtermelt agrártermékeket is lásd hivatkozás).

Németországban nincs külön törvény a falusi turizmus tevékenységére, ugyanakkor számos törvény és rendelet kihat rá valamilyen mértékben. Közülük néhány fontosabb: Vendéglátó-üzemi Törvény (Gastsattengesetz), az Ipari Rendelet (Gewerbeordnung), továbbá számos munka- és adóügyi, valamint élelmiszerek és más szükségleti javak forgalomba-hozatalára vonatkozó és járványügyi szabályozások. Szövetségi szinten a falusi turizmus nem tartozik a kiemelt területek közé, azonban tartományi szinten már nagyobb a súlya. 1991-ben hozták létre szövetségi szinten a Munkaközösséget, amelynek célja a falusi turizmus támogatása, annak szélesebb körben történő megismertetése, az egyes tartományok marketing tevékenységének segítése, szakmai-politikai érdekképviselete. A szolgáltatási színvonal javítása érdekében 1996-ban a szövetségi kormány támogatásával megkezdték a falusi turizmus területén működő szálláshelyek kategorizálását. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a falusi turizmus tényleges nagyságáról, elsősorban az agrár- és idegenforgalmi statisztika közötti jelentős átfedés miatt. Az agrárstatisztika nem veszi figyelembe azon kisüzemeket, melyek ezt a szolgáltatást kínálják, de a mezőgazdasági tevékenységük csekély (1 ha alatti gazdaságok), ugyanakkor vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek ebből a szempontból (6 vendég-férőhely felett) vendéglátó-ipari kategóriába soroltatnak. Az agrár-beruházási támogatási program keretében maximum 15 férőhely létesítéséig lehet támogatást igénybe venni.

Olaszországban az "agrárturizmust" és a "falusi turizmust" külön kezelik. Mindkét általános szabályozását nemzeti szintű törvény látja el, míg részletes szabályozásuk tartományi, illetve megyei szinten történik. Az agrárturizmus mezőgazdasági tevékenységnek minősül, csakis agrárgazdálkodók végezhetik, szemben a falusi turizmussal, mely az egyéb szereplők által végezhető.

Turisztikai tevékenységet folytató gazdaságok három nagy, nemzeti szintű érdekképviseleti szövetséggel rendelkezek, ezek a TERRANOSTRA, az AGRITURIST és a TURISMO VERDE.

Az európai országok falusi turizmus szervezeteinek összefogására EUROGITES néven nemzetközi szervezet alakult, amelynek elnökségében Magyarország képviseletében a Falusi Turizmus Országos Szövetsége is helyet kapott.

A falusi turizmusnak hazánkban a második világháborút megelőzően jelentős hagyományai voltak. Különösen a Balaton vidékén, a Mátra-Bükk környékén a 1930-as évek második felétől 1942-ig jó színvonalú szálláshelyekkel és vendéglátással bíró fogadók, magánpanziók működtek. Ekkor az ország üdülési igényének 30-35%-át a falusi szálláshelyek elégítették ki. Ekkor tájt a falusi turizmus elsősorban gyermekek üdültetését segítette ki.

Az 1934-ben megjelent "Falusi vendéglátás mestersége" című füzet igen nagy segítséget nyújtott az akkori gazdáknak tanácsaival a sikeres és jövedelmező vendéglátás megvalósítása érdekében. Ebben a kis könyvecskében megtalálható minden, amit a higiéniáról, az egészséges táplálkozásról, a tálalásról és felszolgálásról tudni kell. Az előszóban fölhívják a figyelmet a falusi turizmus gazdaságra gyakorolt hatására, ami egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a külföldön magas vámmal sújtott mezőgazdasági termékek ez által itthon sokkal inkább eladhatóvá válnak. "Arra kell tehát törekednünk, hogy a külföldiek útját hozzánk irányítsuk, utazási kedvüket hazánk iránt fokozzuk, természeti szépségeink, műkincseink, gazdag múzeumaink és népszokásaink iránt kíváncsiságukat felkeltsük. Velük szemben legyünk kedvesek, szolgálatkészek, nemcsak azért, mert ezt kívánja tőlünk a nemzeti becsület, a híres vendégszeretet, hanem saját érdekünk is. A vendég ugyanis nem ingyen akar nálunk lenni. Mindent jó pénzen megfizet: a lakást, az élelmet, a fáradtságunkat."

A füzet kihangsúlyozza ugyanakkor a belföldi turizmus fontosságát is: "Hazafias kötelesség, hogy itthon nyaraljunk! Elvész reánk, magyarokra nézve minden fillér, amit e címen idegenben költünk el. Azonban nemcsak az itthon nyaralás hazafias kötelesség, hanem az is, hogy az itthon nyaralóknak kényelmet, rendes ellátást és általában olyan feltételeket biztosítsunk, amelyek a kellemes nyaralásnak, pihenésnek elengedhetetlen kellékei."

Ezeket a nagyszerű gondolatokat minden, ezt a tevékenységet magára vállaló gazdasági szereplőnek magáévá kellene tenni ma is.

1936-ban megjelent "Az utas könyve" című tájékoztató, amely a vendégfogadásban résztvevő községek adatain kívül információt nyújtott a megközelítési lehetőségekről, a szálláshelyi és ellátási adottságokról, az egészségügyi ellátásról, fürdőzési, sportolási, szórakozási lehetőségekről, valamint az adott községből megközelíthető kirándulóhelyekről. Ekkor hazánkban - a kötet szerint - már jól működő falusi vendéglátásra berendezkedett magánlakások egészítették ki a szállodák és panziók nyújtotta vendéglátó-hálózatot. A könyvben fellelhető adatok alapján pontos tervet és költségvetést állíthattak össze a nyaralni készülők vagy a kirándulók, és e kalkulációk alapján kiválaszthatták a számukra leginkább megfelelőnek látszó fogadóhelyet.

A világháború előtti falusi turizmus virágzását egyrészt a Községfejlesztő Bizottságok lelkes és hozzáértő munkájának, másrészt egy sikeres marketing politikának köszönhette.

Ekkor is voltak egyesületi szállások, gyógyászati célú, fürdőhelyi beutalások és szervezett gyermeküdültetések, de ezek száma a későbbiekhez képest elenyésző volt. A saját költséges üdülési forma dominált ekkoriban leginkább.

A háborús időszak, s a vele járó gazdasági visszaesés mintegy két évtizedre teljesen megszűntette a falusi üdülés iránti igényt. A szakszervezeti és vállalati üdülőhálózat kialakulásával visszaesett a falusi üdülés jelentősége. A legnagyobb keresletnek örvendő idegenforgalmi körzeteken kívül számos településen megszűntek a szálláshelyek, illetve a turisták fogadására alkalmas egyéb kínálati lehetőségek is.

Az 1970-es években ismét megmutatkozik némi érdeklődés a vidék irányában, ez a figyelem főként a városi értelmiség, művészek részéről mutatkozott meg, akik un. másodlakásos formában saját maguknak falusi házakban pihenőhelyeket alakítottak ki.

Az 1980-as évek fordulópontot jelentettek a hazai falusi turizmus történelmében: új erőre kapott a falusi turizmus fejlődése. Szórványosan megkezdődött a falusi házak kiadása a szállóvendégeknek. A megyei idegenforgalmi irodák ismerték fel és indították el megyéjük területén a falusi turizmus szolgáltatását, majd pedig kezdték bekapcsolni a falusi házakat a fizetővendéglátás hálózatába.

A falusi turizmus Magyarországon a sajátos agrár- és településszerkezet miatt nem azonosítható csak a mezőgazdasággal, szélesebb értelmezést kapott, mint pl. a német nyelvű országokban, és a vidék teljes lakosságára épül.

A falusi üdültetés alatt azt értjük, hogy a faluban élő ember, fő foglalkozása (mezőgazdaság, egyéb) megtartása mellett részt vállal az üdültetés lebonyolításában, s a saját házán belül lévő férőhelyeket az üdültetés szolgálatába állítja. Így a falu megmarad eredeti állapotában, a tevékenység pedig nem csak a szálláshelyet biztosító személynek, hanem a falunak is jövedelmet eredményez (közlekedés, étterem, múzeumok látogatása, stb.). Tovább bővítve a kört, mondhatjuk azt is, hogy a falusi turizmus a helyi jövedelem termelésével az ország gazdasági bevételeit is növeli.

Az Országos Idegenforgalmi Bizottság megfogalmazásában "A falusi turizmus minden nem városban és turisztikai szempontból nem országos jelentőségű vidéki területen folytatott vendégfogadás, amely komplex turisztikai termékként egy település illetve kistérség turisztikai kínálatát viszi piacra a falusi vendégfogadás sajátos (település- és szálláshely-specifikus) elemeivel." A Lotharingiában és Olaszországban fellelhető két turisztikai alapforma, a bárki által végezhető falusi turizmus és az agrárfoglalkozáshoz kötődő agroturizmus hazánkban még kialakulóban van. (Igaz, felfogható úgy is, hogy az agroturizmus része a tágabb értelmezésű falusi turizmusnak.)

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium valamint az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium agroturizmus támogatására az elmúlt évben kiírt közös pályázati felhívása szerint: "Az agroturisztikai, falusi vendégfogadói szolgáltatói tevékenység az agrárgazdaság egyes szereplőinek olyan kiegészítő jövedelemszerző tevékenysége, amelynek keretében a vidéki településen élő és agrártevékenységet folytató természetes személy, saját tulajdonú szálláshelyen vendégfogadást folytat, és piacra viszi komplex turisztikai termékként a település vagy kistérsége turisztikai kínálatát, az arra a vidékre jellemző vendégfogadás (település- és szálláshely-specifikus) elemeivel, továbbá ennek során vendégeinek fel tud kínálni illetve értékesíteni tud saját maga által megtermelt agrárterméket (hús, gyümölcs, bor stb.) is."

Látható, hogy az agroturizmus a falusi turizmustól egyrészt abban különbözik, hogy olyan agrártermeléssel foglalkozó személyek végezhetik, akik vendégeiknek fel tudnak kínálni saját maguk által előállított agrárterméket, másrészt csak magánszemélyek végezhetik, társaságok, szövetkezetek nem. Lehetséges azonban, hogy ez utóbbi megszorítás csak a támogatás igénybevételére vonatkozik, és hosszabb távon nem érvényesül.

Szakmai körökben még vita folyik arról, hogy minden várost célszerű-e kizárni a falusi turizmus tevékenységéből, hiszen egyrészt Magyarország településszerkezete közel sem azonos az iparilag fejlett országokéval, és pl. egy tizenötezer lakosú mezőváros nyugat-európai szemmel igencsak falusi képet mutat. Másrészt figyelembe kell venni a városok közigazgatási területéhez tartozó tanyákat és kistelepüléseket is.

Hazánkban a falusi turizmus újraindítása a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Országos Érdekképviseleti Szövetség megalakulásával vette kezdetét 1989-ben. A Szövetség Törökbálinton alakult meg, mint az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség és a Magyar Falusi Nyaralóhelyek Központi Irodája jogelődök örököse. A meglévő falusi - tanyai - vidéki épületek üres kapacitásainak vendégfogadásra alkalmassá tételét, piacra vitelét, a vendégfogadó személyek tájékoztatását, képzését tűzte ki céljául.

A Falusi Turizmus Országos Szövetsége 1994. áprilisában alakult meg 34 alapító taggal. Tagságát jogilag önálló szervezetek alkotják, amelyek között minden, a falusi turizmus fejlesztésében érdekelt szerződés képviseltetve van: önkormányzatok, megyei-, kistérségi- és településszintű egyesületek, a piacravitellel foglalkozó vállalkozók, település és térségfejlesztő társaságok. A Szövetség szervezi a vendégfogadók képzését, minősítését, a közös megjelenést, és egy megbízható vendégfogadói hálózat fokozatos kialakítását tartja állandó jelleggel szem előtt.

Önálló jogszabályi rendelkezés a falusi turizmus tárgykörében Magyarországon még nincs, a "magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról" szóló, több ízben módosított, 1991. évi XVIII. törvény, és a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII. törvény rendelkezéseit kell értelemszerűen az érintetteknek alkalmazni.

1990 óta adómentességet élveznek azok a falusi vendéglátó magánszemélyek, akik a saját lakóházukban fogadnak vendégeket és megfelelnek a személyi jövedelemadó törvényben leírt feltételeknek. A falusi vendéglátásból származó adómentes árbevétel 1998-ban évi 400 ezer Ft volt, és évi 500 ezer Ft árbevételig mentesülnek a vendégfogadók az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség alól, természetesen mindez akkor érvényes, ha a magánszemély állandó lakhelye is a hasznosított ingatlanban van.

A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet a szállásadók jogait és kötelezettségeit szabályozza. E rendelet kimondja, hogy a falusi szállásadás a kiemelt üdülőhelyek kivételével a községekben és a már kialakult tanyás térségekben folytatott magánszállásadói tevékenység, ami legfeljebb tíz ágyig (öt szoba) vállalkozói engedély nélkül végezhető, a szállásadónak mindössze a települési önkormányzat jegyzőjénél kell regisztráltatnia magát. Tíz ágy feletti kapacitás esetén a tevékenység vállalkozói engedéllyel végezhető vállalkozásnak számít.

Az IKIM Turizmus Főosztálya illetve jogelődje a rendelkezésre álló pénzeszközökből támogatta a falusi turizmus fejlesztését, elsősorban a különböző kiadványok megjelenését. 1995 végén készült el az országos kiadvány, amely már címlistával áll az érdeklődők rendelkezésére.

A falusi magánszállásadói kört támogató fejlesztési pályázaton 1992-ben 264 pályázó között kb. 25 millió Ft került kiosztásra ingatlankorszerűsítés, komplettírozás céljára

Első alkalommal 1998 márciusában hirdetett meg a Földművelésügyi Minisztérium és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közösen pályázatot az agroturizmus fejlesztésére. A támogatás célja a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen adottságú térségek jelentős foglalkoztatási gondokkal küzdő településein élő és agrárgazdasági tevékenységet folytató lakosság kiegészítő jövedelemhez jutásának elősegítése, a lakosság helyben tartásához szükséges életfeltételek javítása volt az agroturizmus, falusi vendégfogadás fejlesztésével. Ennek eredményeként a hátrányos helyzetű térségek idegenforgalmi fogadóképességének javítása, a lakosság turisztikai és vendégfogadói szakmai felkészültségének fokozása, valamint környezetének és turizmusbarát szemléletének alakítása előtérbe került. A beérkezett pályázatok száma 340, ebből az Agroturizmus Bizottság elfogadásra 184 került. Ez szám végül 182-re csökkent az elfogadások utáni visszavont pályázatok miatt. Eredetileg 200 millió Ft-ot szántak az agroturizmus támogatására - ami kiosztásra is került - de az igen nagy érdeklődésnek köszönhetően ezt a kijuttatásra került összeg túlszárnyalta. Az elfogadott (és élő) pályázatok alapján odaítélt támogatás 260 652 000 Ft, ebből 1998. évet terhel 202 023 000 Ft, 1999. évet 53 355 000 Ft, 2000. évet pedig 5 276 000 Ft. Az 1998. évi agrártámogatásoknak (126 milliárd Ft) az elmúlt évben kiosztásra került agroturisztikai támogatás csupán másfél ezreléke.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből az FVM-hez eljuttatott agroturisztikai pályázatok száma 1998-ban 25, ebből sikeres 15 volt. A megyében e célból kiosztott támogatások összege 3,5 millió Ft volt.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a falusi turizmus az 1990-es évek elejétől kezdett megjelenni, fejlesztési szempontból igen nagy hatással volt rá az országos támogatási pályázat, melyet az Országos Idegenforgalmi Hivatal hirdetett meg 1992-ben (támogatásokat 100-150 ezer forint vissza nem térintendő formában komfortosításra, korszerűsítésre és színvonalemelésre lehetett igényelni).

A korábban "területfejlesztési célirányzat" helyett ma a megyei területfejlesztési tanácsok egy "vidékfejlesztési célelőirányzat" címen futó decentralizált pénzösszeggel rendelkeznek, ebből valósul meg többek között a falusi turizmus támogatása is.

A B-A-Z Megyei Területfejlesztési Tanács un. integrált területfejlesztési programmal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az IKIM és az FVM által támogatásra szánt pénzösszegek itt együttesen jelennek meg. A turisztikai támogatások 1997-ben a következő alapok között oszlottak meg:

• vállalkozói pályázatok,

• kistérségi pályázatok (ennek összege kistérségi programonként maximum 40 millió Ft lehetett ezidáig),

• marketing és PR alap (pl. kiadványok esetében),

• környezetvédelmi alap (pl. ökoturizmus megvalósítása esetén képzés),

• területi kiegyenlítő alap (ide önkormányzatok pályázhattak turisztikai célú beruházások esetén, pl. útjelző táblák, önkormányzati tulajdon ilyen célú hasznosítása) és

• kiemelt idegenforgalmi alap (ide tartozik az Aggteleki világörökség védelmében tett fejlesztések támogatása, gyógyfürdők, pl. Mezőkövesd, Bogács, Miskolc-Tapolca, fejlesztésére szánt összegek, és itt kapott helyet pl. a falusi turizmus is.

Az elmúlt évben a fent említett alapok sora háromra redukálódott: kis-, és nagyvállalkozói, területi kiegyenlítő és ökoturisztikai célú támogatási lehetőségekre.

Az elmúlt három évben a Tanács által kijuttatott turisztikai fejlesztési támogatások összege 1 313 101 000 Ft volt. Ez az összeg a szolgáltatásokon belül került meghatározásra és az összes támogatásoknak 13,6%-át alkotta. A támogatások ágazatonkénti megoszlása szerint kialakított sorrendben a turizmus fejlesztése a negyedik helyen áll, az ipari jellegű fejlesztések (30%), az infrastruktúra (21,2%), a szolgáltatások (19,4%) és az agrár fejlesztések (19,4) után. A turisztikai támogatásra szánt összeg 1997-ben volt a legmagasabb (843 554 000 Ft), ekkor 43 projektet támogattak a Fejlesztési Tanácsban. 1998-ban 415 916 000 Ft állt rendelkezésre turisztikai fejlesztésekre, ez 17 pályázat között oszlott meg.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 8/1999. (I.20.), az agrárgazdasági célok 1999. évi költségvetési támogatásairól szóló FVM rendeletének IV., "Az egyes agrárgazdasági beruházások támogatása" című fejezete alapján idén támogatás igényelhető többek között az agroturizmus fejlesztésére is. E paragrafus értelmében a tevékenység beindításához, fejlesztéséhez támogatást igényelhetnek a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen adottságú, tízezer lakosságszám alatti települések bel- és külterületein állandó jelleggel élők, illetve a tízezer lakosságszám feletti települések külterületén élők. A vendéglátónak, a fentieken kívül, mezőgazdasági, erdőgazdasági, vadgazdálkodási, illetve halászati termelő, valamint egyes élelmiszer-feldolgozási tevékenységet folytató természetes személynek kell lennie.

További megkötések:

• állandó lakhely legalább a tárgyév elejétől az adott közigazgatási területen, és saját tulajdonú lakóhely,

• fel kell kínálni saját termelésű/előállítású agrártermékeket a vendégnek,

• legalább 4, legfeljebb 10 ágyas szálláshely kialakítása, korszerűsítése, üzemeltetése,

• a szálláshely minősítésének vállalása (a 45/1998. VI.24. IKIM rendelet szerint),

• tanfolyamon való részvétel (amely az IKM-FM közös 3178 22 01 OKJ számú "falusi vendéglátó" szakképesítés oktatási tematikáján alapul) és végül

• meg kell hirdetni az agroturisztikai szolgáltatást országos szakmai érdekképviseleti szerv katalógusában, vagy egyéb országosan megjelenő kiadványban.

Támogatás igényelhető a szálláshely kialakításához, bővítéséhez, felújításához, a szükséges higiéniai és környezetvédelmi feltételek kielégítéséhez, a szálláshely környezetének - udvar, kert, udvari pihenő- és játszótér - rendezéséhez, kialakításához, s a szakmai tanfolyam részvételi költségeihez, valamint a szolgáltatás hirdetéséhez szükséges anyagiakhoz.

A támogatás vissza nem térintendő fejlesztési célú juttatás. Mértéke a megnevezett költségek 40%-a (ezalatt az ÁFA nélküli, illetve az ÁFA visszaigénylésre nem jogosultak esetében a teljes költség 40%-a értendő) és összege pályázatonként maximum 2 millió Ft lehet.

Az 1998 és a 1999. évi pályázati kiírások között alapvető különbség az, hogy míg az elmúlt évben agrártermeléssel foglalkozó természetes személyek és a pályázatokat megszervező jogi személyek is pályázhattak (pl. kiadványok elkészítésének támogatására), idén ezt csakis természetes személyek tehetik meg, ők viszont mind a tanfolyam díja, mind pedig az általuk előállított agrotermékek meghirdetése kapcsán jogosultak támogatásra.

Előírás továbbá, hogy a beruházások megvalósítására 24 hónap áll rendelkezésre, ez tulajdonképpen a 98-99-2000. éveket érinti, a pályázók ez idő alatt teljesítmény-arányosan juthatnak támogatáshoz (azaz bizonyos számlaösszeg után a kifizetéseket forrásarányosan lehívhatják).

A szálláshelykínálat sikeres piacra vitelének előfeltétele az országosan egységes minősítés, mivel csakis ez garantálhatja a kockázatmentes választást a szálláslehetőségekről katalógusból tájékozódni kívánó vendég számára (megfelelő komfortfokozat, minőség, ár). A Falusi Turizmus Országos Szövetsége és az általa koordinált falusi turizmus egyesületek és egyéb tagszervezetek szakértőinek munkacsoportja éppen ennek érdekében dolgozta ki a magánszálláshelyek minőségi követelményrendszerét és aminősítés szabályozását, az e téren kialakult nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve. Az IKIM Turizmus Főosztálya, a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt és a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával 1997-ben elkészült egy kiadvány, amely tartalmazza a Falusi Turizmus Országos Szövetségének Minősítési Szabályzatát. Részletesen leírja a falusi szálláshelyek és környezetük kialakításának, berendezéseinek tudnivalóit, a komfortfokozat szerinti követelményeket, továbbá a minősítés menetét és ismerteti az adottságok számbavételére szolgáló adatlapokat, minősítési igazolásokat, a minősítők és vendéglátók munkájához szükséges szálláshely ellenőrző jegyzékkel együtt. Az összefoglalt információk egyaránt eligazítást nyújtanak a falusi turizmus fejlesztésével foglalkozó egyesületek, szervezetek, önkormányzatok szakemberei, valamint a szálláshelyük modernizálását vagy új szálláshely kiépítését tervező vendéglátók számára.

Szakértők felismerték, hogy a falusi turizmus, de általában az idegenforgalom alacsony hazai teljesítményének egyik oka a marketing tevékenység erőtlensége. Annak ellenére, hogy a bevételek szempontjából a magyar gazdaságban igen jelentős helyet foglal el, mégsem fordítanak kellő figyelmet a fejlesztésére, a még kiaknázatlan lehetőségek feltárására, s kihasználására. Magyarország kedvező földrajzi fekvése, kitűnő adottságai (gyógyvizek, történelmi nevezetességek gazdagsága, sportolási lehetőségek stb.) lehetővé teszik, hogy a turizmus a jövő iparágává váljon. Ehhez azonban kínálatunknak meg kell állnia a helyét a világpiacon. Ki kell tehát küszöbölni a még fennálló nehézségeket, mint pl. az egyes térségek nehéz megközelíthetősége, vagy a különböző hiányosságok az infrastruktúra területein. Problémát jelent továbbá a rövid főszezon és az, hogy ezidáig csak a Balaton és Budapest volt a két fő turisztikai központ. Fel kell hívni a figyelmet falvaink szépségére, kulturális értékeire is. Ehhez viszont megfelelő fejlesztési koncepcióra és marketing politikára van szükség.

Az idegenforgalmi marketing sajátossága, hogy nem egyetlen konkrét árut, hanem egy olyan komplex szolgáltatáscsomagot próbál eladni, amely nem vonatkoztatható el a földrajzi helytől, ahol megtalálható, valamint elemei más jellegű termékcsomag részét is képezhetik.

A termék megvásárlása az áru mélybemenő megismerése nélkül zajlik, s a rendelkezésre álló és szükséges információk is korlátozottak. A vevő általában bizalmi alapon választ az eladó aktív közreműködésével. A döntéseket nemcsak belső tényezők - mint az áru minősége - határozzák meg, hanem külső tényezők - például a vevő igénye - is.

Az idegenforgalmi piac három fő meghatározó tényezője: a kínálat, kereslet és az ár.

A már korábban többször említett komplex termékcsomag magába foglalja mindazokat az adottságokat, amelyek az adott települést, illetve térséget attraktívvá teszik turisztikai szempontból. Közéjük tartozik a szállásadáson és a vendéglátáson kívül a fogadó személy vendégszeretete, a népi hagyományok, a természeti értékek is. Fontos azonban, hogy az alapszolgáltatások mellett mindig ott legyen az időtöltésre lehetőséget adó színes programkínálat. A térség adottságaitól függően ez lehet valamilyen kulturális esemény, vagy más, aktív elfoglaltság (pl. különböző sportolási lehetőségek), történelmi emlékhely, vagy épp egy közeli nagyváros nevezetessége. A városi és külföldi emberek számára nagy élményt jelenthet, ha rész vehetnek a falusi emberek mindennapjainak teendőiben. A vendégek kedvéért talán felélednek a rég feledésbe merült népszokások, hagyományok (pl. májusfa állítása, húsvéti locsolkodás). Az adottságok azonban önmagukban nem elegendőek, fogadóképessé kell tennünk a szóban forgó települést. Ehhez meg kell teremteni azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek a turisták pihenését zavartalanná teszik.

Magyarországon mintegy 1000 településen foglalkoznak vendéglátással, problémát jelent viszont, hogy a falvak többségében hiányoznak a különböző gazdasági-, műszaki- feltételek (infrastruktúra, szervezeti, vállalkozói háttér).

Az idegenforgalmi kereslet két tényező függvénye: belső motiváció, elégséges társadalmi-gazdasági feltételrendszer. A szükséglet hiányérzetéből keletkezik és az emberben vágyat ébreszt ennek kielégítésére. A falusi turizmusban a falusi éle iránti vonzalom, az aktív pihenés lehetősége, a csend, nyugalom, szép vidéki táj és a térséghez fűződő népszokások, hagyományok megismerése iránti vágy jelenhet meg, mint belső késztető erő. A magyarországi keresletet - az eltérő motivációs tényezők matt - külföldi és belföldi bontásban célszerű megvizsgálni.

Külföldi vendégekre, tekintettel a kommunikációs nehézségekre, leginkább az idegen nyelvet beszélő tagokkal rendelkező családok számíthatnak. Ez a kör a fiatalság nyelvtanulásával fokozatosan bővül; nagy problémát jelent viszont a társadalmilag (is) mélységesen erodálódott falvak esetében. Az eddigi tapasztalatok alapján előnyt élveznek a német nemzetiségi települések, amelyek a "vissza a gyökerekhez" jelmondat jegyében, rokoni, baráti kapcsolatok révén viszonylag könnyedén találnak potenciális vendégkört, piacot. A külföldi, elsősorban a német vendégkör az, amelyik a minőségi kínálatot keresi, és még meg is fizeti. Motiváltsága folytán jó piac lehet Dánia, Hollandia is, ahol nagy az érdeklődés az eltérő népi hagyományok, s a különleges látnivalók iránt. Az utóbbi piacokon meghatározóan befolyásoló tényező az ár is. A magyar falusi turizmus e tekintetben versenybe szállhat a környező országok kínálatával.

A belföldi kereslet motivációi annyiban hasonlíthatók a külföldihez, hogy hazánkban is egyre jelentősebb a városi értelmiség igénye a vidéki üdülések iránt. Ezen kívül számos olyan esemény is bekövetkezett, amelyek a falusi turizmus felé fordították a keresletet. Egyik ilyen ok, hogy a vállalati üdülőket, ifjúsági- és gyermektáborokat a cégek eladták, magánkézbe, vagy egy szállodalánchoz kerültek. Ennek következtében a szálláshelyek jelentősen megdrágultak. Az évek óta tartó infláció, a lakossági jövedelemviszonyok romlása, a forintleértékelések a külföldi utazásokat megdrágítják, így a fizetőképes kereslet egyre inkább a belföldi turizmus, azon belül is a viszonylag olcsóbb szolgáltatások felé irányul. A gyermek üdültetése, a felnőtt lakosság igénye a rekreációra, az aktív pihenés és az emberi kapcsolatok teremtése iránti vágy mind-mind a falusi turizmus iránti igényt növelik. A hagyományos turisztikai időtöltések mellett a természetjárás, a népi mesterségekbe való betekintés, illetve a ház körüli teendőkben való részvétel igénye egyre erősebben dominál.

Az ár összekapcsolja a kereslet és kínálat oldalát. Az árpolitikát úgy kell kialakítani, hogy a turisták fizetőképességét, a szolgáltatások színvonalát, a konkurens piacok árszintjét szem előtt tartsuk, ugyanakkor lehetőleg fedezetet nyújtson a vállalkozások költségeire és némi nyereséget is biztosítson. Alkalmazhatunk árdifferenciálást szezon, illetve időszak, foglalási időpont, célcsoportok szerint, valamint forgalom, értékesítési út, fizetési mód és minőség szerint. Így ugyanazt a típusú szolgáltatást különböző árakon lehet értékesíteni. Az agrárturizmus jellemzője, hogy a gazdák többek között saját termelésű termékeiket is felkínálják a vendégeknek. Mivel ezúton ugyanazt a terméket magasabb áron is el tudják adni a vendégeknek, mint amit a felvásárlók adnak érte, ez a típusú turizmus olyan mezőgazdasági termék-értékesítést is jelent, amelynek során a kereskedelmi haszon is a termelőnél marad.

A következő lépés már maga az értékesítés, amely akkor lehet sikeres, ha kellőképpen előkészítjük és a potenciális vevők figyelmét is már előzőleg feltérképeztük, s figyelmüket felkeltettük a szolgáltatás iránt. Ezt az előkészítő munkát a marketing-kommunikációs eszközökkel tudjuk elvégezni.

A marketing eszközök közül a leggyakrabban a kommunikációs és promóciós mix, azon belül is az imázs, aminek oka annak látványossága és erős befolyásoló szerepe. Fontossága abból ered, hogy a vásárlói döntés bizalmi alapon, szubjektív benyomások alapján születik.

A termék jellegzetessége, hogy nem csak a vásárlás előtt, hanem utólag sem képes a fogyasztó objektívan értékelni a terméket, mivel véleményét számos személyes tényező is befolyásolhatja (egészségügyi állapot, hangulat, stb.). Az imázskialakítás - máskülönben a változtatás is - hosszú folyamat. A kialakult kép sok különböző és irányíthatatlan tényezőtől függ. Kialakítását nem szabad a véletlenre bízni. A marketing feladata, hogy az adott területről, termékről olyan tényezőket ismertessen, terjesszen, melyeken keresztül kedvező kép, "imázs" alakul ki. Az egyszer már kialakult negatív képet igen nehéz később lerombolni, korrigálni, és sok pénzt, időt és munkaerőt is igénybe vesz. Egy szilárd, pozitív imázs nagy ellenálló-képességgel bír, rendkívüli hibák és/vagy szerencsétlen körülmények közrejátszása esetén sem könnyű megingatni, főleg nem szétrombolni.

Az arculat befolyásolásának folyamata a településtől az országkép kialakításáig terjed. Az ezredforduló alkalmából tartott nagyszabású propagandakampány megerősítette a külső országimázs és a falusi turizmus legerősebb elemét, a vendégszeretetet, ami által remélhetőleg fokozódik majd a külföldiek érdeklődése a magyar vidék iránt.

A kistérségi arculatra koncentrálás előnye egyrészt abból fakad, hogy a fogyasztó döntése sokszor nem egy településhez, hanem inkább régióhoz kapcsolódik. Fontos szempont továbbá az is, hogy az összefogással nagyobb pénzforrás állhat rendelkezésre a kommunikációs (marketing) politikához, ugyanakkor jól megragadhatóak a helyi sajátosságok is. Az egyediség, a többi régiótól való különbözőség a túlkínálat és az erős verseny miatt nagyon fontos tényező.

Nagy hangsúlyt kell fektetni a tájékoztatásra is, minden lehetséges eszköz bevonásával (rádió, TV, kiállítások, vásárok). Ehhez a központi kiadvány mellett helyi-, kistérségi-, megyei információs kiadványok megjelenését is szorgalmazni kell. A külföldi vendégek bevonása megfelelő szintű információ-szolgáltatást igényel, és az értékesítés elősegítése érdekében indokolt a falusi turizmus kiadványainak terjesztése a külföldi szakkiállításokon és vásárokon is.

A kommunikációs marketing leglátványosabb része a reklám, ami elsősorban a turisztikai szolgáltatások igénybevételére ösztönöz, miközben tájékoztat, és a kínálatra fókuszálja a potenciális kereslet figyelmét.

Az idegenforgalmi piacon a kereslet és a kínálat térben és időben elkülönül egymástól, ebből kifolyólag a nyomtatott média alkalmazása ma még elengedhetetlenül fontos. A falusi turizmus kínálatát bemutató prospektusra is vonatkozik mindaz, ami az idegenforgalmi prospektusokra általában: mivel az ajánlott termék ismeretlen, s nem kézzel fogható, nincs mintapéldány, amit ki lehetne próbálni, az üdülés létrejöttéig a prospektusban közölt információ "helyettesíti" az elvárt, remélt szolgáltatást. A vevőnek ebből az információból kell előre, véglegesen döntést hoznia. Célszerű, tehát a már széles körben ismert és általánosan elterjedt prospektus-, katalógusformát alkalmazni, amely komplexen - a választást megkönnyítő fotókkal illusztrálva - bemutatja az üdülési lehetőségeket, a természetes és épített vonzerőket helyi, regionális és nemzeti adottságok szerint. Pontos leírást kell nyújtania továbbá a vendégfogadó létesítmények higiéniai és egyéb felszereltségéről, elhelyezkedéséről, megközelíthetőségéről, környezetéről, és mindazon speciális szolgáltatásokról, amelyek csak a falusi turizmust fémjelzik.

A megfelelő figyelemfelkeltés után meg kell határozni, hogy milyen értékesítő csatornán keresztül kívánjuk termékünket a fogyasztókig eljuttatni. Magyarországon a falusi turizmus értékesítése közvetett és közvetlen módon is történik. Mégis sokkal körülményesebb útnak számít a turista részéről, ha nyaralni vidékre szeretne menni, mintha egy tengerparti üdülést választ. Elegendő csak az idegenforgalmi irodák katalógusaiban feltüntetett szálláshelyeket végigböngészni, a mennyiségbeli különbség máris látható.

Az utazási irodák belföldi ajánlatában igen ritkán találkozhatunk ilyen típusú pihenést kínáló lehetőséggel. Például az IBUSZ belföldi utakat kínáló 1999. évi prospektusában is a 235 szálláshely közül csupán 16 (7%) minősül falusi vendéglátóhelynek ("faluról falura" cím alatt), ezen belül pedig mindössze egy nyaralóház (a Bükk hegységben) és egy parasztház (Kékeden) tartozik Borsod-Abaúj-Zemplén megye turisztikai kínálatába. Ezzel szemben a külföldi szálláslehetőségek idei évi katalógusa közel háromszor annyi szálláslehetőséget (és programot) kínál az érdeklődőknek, mint a belföldi tájékoztató. Ezek után ki lehet számolni mit is jelent mindez a falusi turizmus esetében.

Abban az esetben, ha a vidékre vágyó ember nem közvetlenül egy falusi turizmussal foglalkozó szervezethez fordul maximum néhány - egyébként már felkapottabbnak számító - szálláshely közül választhat, de az is megeshet, hogy csak egy telefonszámot kap, ahol tovább keresgélhet. Általában több lépcsős folyamat útján juthatunk el egy számunkra megfelelő falusi szálláshelyhez, különösen, ha konkrét elképzeléseink vannak a térséget, esetleg még a települést illetően is (a programokról már nem is beszélve). Ezzel főként a vidéki és a külföldi ember kell, hogy szembesüljön, akiknél nagyobb az esély, hogy nem közvetlenül egy, az FTOSZ tagszervezetéhez tartozó és közvetítéssel is foglalkozó szervezetet keresnek meg - amiből összesen 38 működik az országban jelenleg, B-A-Z megyében pedig egy sem (!) - akik már bővebb adatbázissal rendelkeznek az adott térségről. Röviden szólva, sokak számára egy lehetőség marad: közvetlen kapcsolatfelvétel a településsel, a szállásadóval.

Budapesten a Falusi Turizmus Centrum foglalkozik közvetítéssel. Számos írásos és fényképes anyaggal rendelkeznek. A falusi Turizmus Országos Szövetsége által kibocsátott címjegyzék jellemző tevékenységük szerint csoportosítja a Szövetség tagjait, ezzel hozzájárul a közvetlen partnerkapcsolatok kialakulásához. 1998-tól több utazási iroda is elfogadja a belföldi útjai esetén a Nemzeti Üdülés Szolgálat Kft. csekkjeit. Remélhetőleg ez is elősegíti majd, hogy az érdeklődés fokozódjék a falusi turizmus iránt.

A falusi turizmus népszerűsítésében nagyobb szerepet kellene kapnia a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, amelyen keresztül az üdülni vágyók jobban megismerhetnék ezt a pihenési formát. A megfelelő színvonalú információszolgáltatáshoz még a különböző non-profit turisztikai tájékoztató irodák, turisztikai külképviseletek tevékenysége is fontos.

A legjobb reklám viszont a megelégedett vendég véleménye (száj-propaganda) illetőleg a vendég visszatérése.

A falusi turizmus fejlesztése révén a falu lakossága un. alternatív jövedelemhez juthat, amely olyan bevételt jelent, ami kiegészíti a vendéglátó személy eredeti jövedelmét, s ami jelentős kihatással lehet az egész település általános fejlődésére. A legtöbb esetben az egyéni érdek mellett közösségi érdek is fűződik hozzá. Ezért igen fontos, hogy a külső megjelenés - egy megfelelő színvonalú katalógus elkészítése, terjesztése - mellett kellő hangsúlyt fektessünk az emberi erőforrás fejlesztésére, ösztönzésére, egyáltalán a meglétére. A települések vezetőinek felelőssége igen nagy ezen a téren egy falusi turizmus programcsomag kivitelezése esetén, hiszen jelentős szerep hárulhat rájuk a tevékenység beindulásához, fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésében, ami sok esetben egy vonzó, tiszta, rendezett falukép kialakítását jelenti. Egy-egy ötletes helyi szabályozás, s persze a folyamatos, közvetlen kapcsolattartás a helybéliekkel nagyon hatékony lehet, szinte valamennyi "háttér teendő" könnyedén megoldható a lakosság bevonásával, ami ráadásul számos pozitív következménnyel is járhat (ne feledjük, amit magunk teszünk, az mindig kedvesebb, s közelebb áll szívünkhöz). Ők lehetnek a legfőbb ösztönző erők a célok megismertetését követően a lakosság minél szélesebb körű bevonása, s később a szolgáltatás színvonalának növelése, valamint az egyéni kezdeményezőkészség fejlesztéséhez elengedhetetlen ismeretek megszerzését szolgáló tanfolyamok elvégzése terén.

A "kiképzés" falusi turizmus esetében az egyszerű ismeretátadástól a szakképesítés megszerzéséig terjedhet ki. A vendéglátó személyeknek tisztában kell lenni a szolgáltatásukhoz kapcsolódó ismeretekkel, tudatában kell lenniük a különböző turistaigényeknek, nem is beszélve saját térségük - itt kihangsúlyozandó: nem csupán az élőhelyül szolgáló falu értendő ezalatt - természeti, kulturális értékeivel. Ezért kell elvégezniük legalább egy olyan tanfolyamot, amely során megismerkedhetnek a legfontosabb üzletviteli, élelmezésügyi, biztonsági, higiéniai követelményekkel, könyvelési és vezetési feladatokkal, és az általuk kínált komplex áru legfontosabb ismérveivel.

Azon személyeknek pedig, akik a helyi szintű információs és fogadószolgálat alkalmazottjaiként vesznek részt a programban, ismerniük kell térségük adottságait és turisztikai erőforrásait. Ezen kívül technikai és kereskedelmi ismeretekre is szükségük van azért, hogy kellőképpen és mértékben fejleszthessék és reklámozhassák a turisztikai terméket.

A megválasztott helyi tisztviselők feladata az, hogy az érintettek és megfelelő szakemberek bevonásával meghatározzák a helyi idegenforgalmi fejlesztés általános stratégiáját. Ehhez ismerniük kell az ide vonatkozó, aktuális szabályozásokat, a szükséges tőke beszerzéséhez vezető út minden buktatóját, a képviselt térség településeinek turisztikai vonzerőit, a potenciális fejlesztési lehetőségeket, s azt, hogy igazából mit is rejt magába a napjainkban oly sokat emlegetett fenntartható fejlődés.

Funkciójuk tehát igen összetett, biztos kapcsolati tőke hiányában (ami igencsak kiemelkedő jelentőségű problémát jelent még ma is vidéken, és különösen az elmaradott térségek esetében lehet nagy gátja a fejlődésnek) pedig rendkívül nehézkes.

A mikrokörzet 14 települése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Zempléni hegység - történelmi nevén az Eperjes-Tokaj hegység - nyugati lábánál, illetve két település (Baskó, Sima) annak belsejében helyezkedik el, de a Hernád folyó völgyéhez is erősen kötődik a földrajzi közelség miatt. Területe összesen 227,8 km², a megye területének 3,1%-a. Lakóinak száma 6397 fő, ami a megye népességének csupán 0,8%-a. Ezek az adatok azt is jelzik, hogy a kistérség népsűrűsége igen alacsony (25 fő/km²).

A mikrokörzet északról Gönc, keletről Zemplén, délről Encs, nyugatról pedig Kegyetlen térségével határos (1. térkép). Önálló területi egységként nem kezelhető a létező földrajzi, közigazgatási és statisztikai besorolások alapján. Területi lehatárolása 12 önkormányzat (Arka, Baskó, Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja, Fony, Hejce, Hernádcéce, Korlát, Mogyoróska, Regéc, Vilmány, Vizsoly) társulásával, mint településszövetség, a települések közigazgatási határai alapján indult, majd a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kérésére Abaújkér és Sima településeket is bevonták a kistérségbe.

Gergely-hegy kistérség gazdasági-társadalmi szempontból elmaradott, és a tartós munkanélküliséggel sújtott térségek közé tartozik. A mostoha adottságokkal és számos gonddal sújtott térségből a helyi tőke inkább elmenekült, az idegen pedig meg sem kísérelt a fejlesztésekben együttműködni.

Vajon eleve ilyen háttérszerep rendeltetett Gergely-hegy kistérség számára, vagy a történelem hányadtatásai során süllyedt jelenlegi szomorú helyzetébe?

Ennek a kérdésnek megválaszolására utazzunk vissza az időben.

A települések története - az ásatások során feltárt leletek alapján (kőbalták, cserépmaradványok, stb.) - a kőkorszakra nyúlik vissza. A környék legrégebbi kultúrája a "Herzsa réti" (Arka határában) 18 600 éves múltra tekinthet vissza.

A falvak határában talált bronzkori, vagyis Kr. előtt mintegy 3000 évvel készített edények, eszközök szintén igazolják a települések ősi időkre visszanyúló kulturális meglétét.

A honfoglalás idején (Kr. után 896-ban) Aba fejedelem vezérletével megérkeztek erre a vidékre is a magyarok.

I. István király korában a Tokaj, Szerencs vidékén kialakult vármegyék határvármegyéknek számítottak, mert a Tisza vidékétől egészen a Kárpátokig elnyúltak. A megyeközpontokat István a főbb közlekedési utak mellett választotta. Így lett a Hernád menti Borsod vára a kialakuló vármegye központja, a Hernád menti Újvár pedig a másik megyeközpont. Az Aba nemzettség itteni birtoklása és ispánsága révén nemzetségnevükkel kiegészült a vármegye neve Abaújvárra. Keletebbre csaknem három évszázad telt el az államalapítást követően, mire kialakult az egységes Zemplén vármegye Zemplén központtal.

A tatárjárást követően, az 1260-as években kezdődött el (és 1280-ig tartott) a királyi vármegyék nemesi megyékké szerveződése. Ekkor szilárdult meg véglegesen a három megye határa. Sorra kezdtek megjelenni az oklevelekben a Hernád melléki települések is, jeléül annak, hogy újratelepítették őket. Egymás után kezdtek megjelenni a dokumentumokban Hegyalja és környékének új erősségei is, közöttük Boldogkő vára (1282) és Regéc (1285).

A feudalizmus idején a kor termelési színvonalát tekintve a térség viszonylag előkelő helyen állt a fejlett paraszti árutermelést bizonyító szőlőtermelésével, állattenyésztésével és erdészetével. Az országos tekintetben is kiemelkedő nagyságú adót fizető térség akkor még egyáltalán nem számított elmaradottnak.

A gazdasági lemaradás kezdete a török portyázások idejére tehető, amikor is a legtöbb érintett település teljesen elnéptelenedett. Az "idegen megszállás" okozta károknál azonban jelentősebb károkat okozott a XVI. század új gazdálkodási struktúrája. A jól működő parasztgazdaságokat válságba sodorta a kialakuló, és egyre dominánsabbá váló majorsági gazdálkodás. A gabonatermesztést preferáló jobbágygazdálkodás kereteiben a vidék nem tudta felvenni a versenyt az újonnan kedvezőbb helyzetbe (elsősorban a természeti adottságaik miatt) került területekkel. A községekben kialakult kis, "nadrágszíj parcellák" nem tették lehetővé a nagy területeket igénylő majorsági gabona termesztését, így a lakosság túlnyomórészt megmaradt őstermelőnek, s a művelésre alkalmas területeken a családok inkább a saját szükségleteiket ellátó növényeket termesztettek, kiegészítve helyenként állattenyésztéssel és erdőgazdálkodással.

Az országos szinten is jelentkező folyamatos gazdasági visszaesés mellett tehát kezdett megmutatkozni a térség gyorsabb ütemű leépülése.

A kapitalizáció során az előtérbe kerülő területi értékek - mint pl. az ásványi nyersanyagok, a gyáripari termeléshez szükséges koncentráltabb munkaerő bázis, az ipari munkakultúra, a versenyképesség a mezőgazdasági termékek terén, stb. - túlságosan nagy kihívást jelentettek a térségnek (a birtokviszonyok, a természeti adottságok, a kialakult gazdaság-, és településszerkezet negatívumai, s a menedzselés hiánya következtében).

A XX. század elején a gondok csak tovább tetéződtek a népesség túlzott mértékű megnövekedésével. Ezen a helyzeten 20-as években beindított központi fejlesztési programok sem tudtak segíteni) a földreform is csak a törpebirtokosok számát növelte, lelassítva ezáltal a termelőeszközök fejlődését, majd a 30-as évek kormányprogramja a gyümölcstermesztés és baromfitenyésztés támogatására, valamint az új kultúrák népszerűsítése érdekében szervezett előadássorozatok sem jártak sikerrel. Az emberek arra kényszerültek, hogy elhagyják ezt a térséget (is) és más vidéken, sőt más országban keressenek otthont és megélhetést kínáló körülményeket. Később sokan hazatértek, és ha számottevő tőkével nem is, de új tapasztalataikkal hozzájárultak a vidék kultúrájának frissítéshez.

A szerkezetváltás elmaradása a trianoni országhatár meghúzásával tragikus hatásúvá vált, mivel megszakadtak a korábbi, biztos mezőgazdasági piacot jelentő kapcsolataink (pl. Felvidék), s a hagyományos ágazat népességeltartó ereje csak tovább csökkent. A tömeges elvándorlás ezúttal mégis késett, ami a háborús körülményekből és a távolabbi területek munkaerő-felszívó képességének korlátozottságából adódott. az 1940-es évekre a fejlődés fő irányaitól végképp lemaradt, elmaradott térség a szocialista fejlődés irányvonalába abszolút nem illett, így a felzárkóztatás helyett esetünkben a megszűntetés volt a cél (lásd. 3000 főt jelentő alsó limit a szocialista településtípus esetén). A II. világháború időszakát követően a népességmozgást gátló korábbi akadályok felszabadultak. A lakosság elvándorlása felgyorsult a "munkásság fellegvárai" felé. A központi tervezés előírásai alapján a nehézipar (kohászat, bányászat, vegyipar) vált a megye fejlődési motorjává, kiszorítva ezzel a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó mezőgazdálkodást, illetve a kisüzemi termelést. A gazdaságosság fetisizálása, s így a kicsik elsöprése egy un. tömbösítésre irányuló szándékká alakult. Ennek főbb megnyilvánulási formái voltak a körzetesítések, a fejlesztési források városcentrikus - a kisebb településekkel nem is számoló - központi elosztása, stb. Mindez nagymértékben elősegítette a terület gazdasági, (infrastrukturális) és társadalmi leépülését. Ez az "apró falvak ellenes" politika egészen a 70-es évekig éreztette erősebb-gyengébb hatásait. Ettől kezdődően a területi kiegyenlítődés jegyében születtek meg a politikai döntések, azonban ez a meghirdetett cél meglehetősen ellentmondásos volt, a lemaradást megállítani pedig nem tudta.

Az elmaradottság okainak múltbéli keresgélésével célom nem csupán a sorsdöntő történelmi események bemutatása, hanem az is, hogy a dolgozat későbbi fejezeteiben előkerülő "munkakedv" és "hozzáállás" kérdéseihez megfelelő támpontot nyújtsak (lásd. 3.8.3-5.). A vidék emberének befelé fordulást tükröző magatartása egy régóta gyűrűző, periférikus helyzetet, elszigetelődést előidéző folyamat természetes velejárója, a folyamat eredményét pedig a gazdasági mutatókon kívül a társadalom ezen képességein keresztül is le lehet, és - véleményem szerint - le is kell mérni.

Természetföldrajzi szempontból a kistérség kis kiterjedése ellenére is rendkívül heterogén képet mutat.

A körzet természeti potenciálját fekvése határozza meg. A Zempléni hegység peremvidékeként megjelenő Abaúj-Hegyalja felszínének változatos formakincsét földtani felépítése és rögös szerkezete adja. A tájat alkotó, helyenként magashegyi képet idéző andezit röghegyek (pl. Gergely-hegy 784 m magas vulkáni kúpja) tönkdarabjai között tektonikus süllyedéssel és lepusztulással keletkezett kismedencék találhatók (pl. a regéci medence).

Magyarország kistájainak katasztere alapján Gergely-hegy kistérség három földrajzi kistáj, a Központi Zemplén, Abaúji Hegyalja és Szerencsköz területén helyezkedik el (1. táblázat).

Szerencsköz kistájhoz tartozó része viszonylag jó adottságokkal bír. Ezen a területen található falvak délről haladva: Abaújkér, Hernádcéce, Vilmány és Vizsoly. Itt, a Hernád folyó keleti partja és a hegyvidék közötti sávon inkább a medence jelleg érvényesül, a talaj legnagyobb részt löszön képződött barna erdőtalaj, ezért kötött, nehezen megművelhető, viszont a szántók átlagos aranykorona értéke 21,3, ami szintén jónak mondható. A földterület túlnyomó része szántóként hasznosított (több mint 80%).

A turizmus szempontjából a Hernád folyó sekély, tölgyesekkel övezett partvidéke, valamint a települések kultúrtörténeti emlékei jelenthetnek vonzerőt.

Az Abaúji Hegyalja egy, az előbbinél keskenyebb sávot elfoglaló kistáj. Ide tartozik a kistérség településeinek túlnyomó része: Sima, Boldogkőújfalu, Arka, Korlát, Fony, Mogyoróska, Regéc és Hejce. A kistáj felszíne 120-500 m szintkülönbség között változó, sok kis patakvölggyel tagolt dombság a Zemplén lábánál. Talajai között a barna erdőtalaj és a csernozjom barna erdőtalaj a meghatározó. Az előző kistájhoz képest rosszabb földminőséggel rendelkezik (14,69 átlagos aranykorona értékű szántók). A kistérség ezen területén a szántók arányszáma (51%) mellett magas az erdősültség aránya (25% az összes területből) is a domborzati és talajviszonyoknak megfelelően.

A kistáj települései föllelhető kultúrtörténeti emlékeken kívül a táj szépsége - így pl. a különleges formákat öltő hegykúpok - is meghatározó lehet a turizmus fejlesztésekor.

Csupán két település, Baskó és Boldogkőváralja tartozik a harmadik, Központi Zemplén kistájhoz. A hegyvidéki jelleg, a nagyarányú erdősültség (85%), valamint a vulkánikus hegység erősen tagolt felszínének látványa turisztikai szempontból is jelentős vonzerőt képviselhetnek.

A kistérség éghajlati elemei valamelyest eltérnek az országos átlagtól: magasabb az évi csapadékmennyiség, és alacsonyabb az átlaghőmérséklet. A turizmus szempontjából a gyakori esőzések (különösen a nyári hónapokban) némileg ronthatják a térség vonzerejét.

A kistérség településszerkezete hegyvidéki aprófalvas jellegű - zömében 1000 fő alatti falvakkal - a 14 településből lakosságszám tekintetében csupán Boldogkőváralja (1041 fő) és Vilmány (1328 fő) emelkednek ki. Kilenc település lélekszáma az ötszázat sem éri el, ezek közül kiemelkedően alacsony lakónépességgel rendelkeznek Arka (124 fő), Mogyoróska (107 fő), Regéc (93 fő) és Sima (20 fő) települések.

A gazdasági adottságokat a földrajzi fekvés és a települések mérete alapvetően meghatározza. Esetünkben a települések többsége Miskolchoz viszonyítva egy 60 km sugarú körön belül helyezkedik el. A megyeszékhely és a szomszédos Szlovákia irányában a 3-as számú főútvonal, továbbá a vele párhuzamosan futó Miskolc - Hidasnémeti - Kassa vasútvonal a legfontosabb közlekedési és szállítási összeköttetés. A Zempléni hegység keleti oldalán a 37. Sz. főközlekedési útvonal alsóbb rendű utakon, a Miskolc-Sátoraljaújhely vasútvonal pedig un. vasúti szárnyvonalon (Szerencs - Hidasnémeti) érhető el, összeköttetést biztosítva ezáltal a megyeszékhely és Szlovákia között (2. térkép). Ez a kapcsolati háló azonban csak látszólag jó. A vasútvonalaktól távolabb (18 km-re) fekvő Baskó, mint közúthálózati végpont mindössze egyetlen keskeny, völgyekben kanyargó bekötőúton közelíthető meg, a hozzá legközelebb található Sima településen keresztül.

Baskó mellett zsákutcás település még Hejce és Arka települések. Sajnos esetükben is fennáll a nehézkes megközelíthetőség, a hejcei bekötőút például hazai viszonylatban is kiemelkedik e tekintetben, különösen a téli hóbefúvásos időszakokban, amikor is a falu rövidebb-hosszabb ideig abszolút mértékben megközelíthetetlenné válik.

Az idegenforgalmi szempontból érdekes belső-zempléni települések, az un. "hutás községek" felé is csupán egy, még ma is rosszul járható mellékút teremt összeköttetést Regécnél.

A földrajzi adottságok révén három részre tagolt körzet területén lévő települések közül nem lehet meghatározni egy közös centrumot. A települések legerősebb vonzásközpontjai: Encs városa, és két község: Gönc, valamint Abaújszántó. Ez utóbbi ma elsősorban a rajta átmenő, a mikrokörzetet Szerenccsel és Tokaj-hegyaljával összekötő vasútnak köszönheti fontos pozícióját, míg a másik két település munkahelyeivel, valamint kereskedelmi-, és szolgáltató-ellátó egységeivel gyakorol jelentős vonzást a körzetben élőkre. Az egymástól elkülönülő völgyek között a közlekedési átjárás nehézkes, esetenként nem megoldott. Az egymástól való elszakítottság a funkcionális kapcsolatok, és a települések közötti együttműködések területén is érezhető. A legerősebb kapcsolatok jellemzően "kifelé" köttettek, a főbb vonzáscentrumokkal.

A vizsgált térség gazdaságfejlesztési lehetőségeit Dorgai László, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet munkatársa frappánsan megfogalmazta: "A kistérség nem rendelkezik semmi olyan ásványvagyonnal, amely számottevő ipar megtelepedésének reményét keltené. Más ipari tevékenységek számára is csupán az egyre rosszabb összetételű munkaerőt kínálja, és ez a tapasztalatok szerint nem elég vonzerő. Az utóbbi években a munkahelyteremtést és gazdaságfejlesztést szolgáló állami támogatásaiból helyi kezdeményezések híján a kistérség gyakorlatilag nem részesült." Dorgai véleménye szerint munkaalkalmat kizárólag a mezőgazdaság (ezen belül is főként az erdőgazdálkodás), valamint a különböző szolgáltatások - mint pl. oktatás, egészségügy, közigazgatás, kereskedelmi ellátás - jelenthetnek helyi szinten, ezek is csak "igen szerény mértékben".

Ez a kép nem túl bíztató, különösen, ha a hazai mezőgazdaság jelenlegi helyzetéből indulunk ki. A "kiskapuk" feltérképezésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a térség múltban gyökerező elmaradottságát, a mára már mélységesen erodálódott gazdasági-társadalmi struktúráját sem, hiszen ez a jelenlegi helyzet az, ami felveti a fejlesztés gondolatát, és ez az, ami gátat szab az a belső potenciális adottságokra épülő, helyi (alulról jövő) kezdeményezéseknek, legalább is a hosszú távra tervezett és fenntartható fejlődést indukáló programok, innovációk területén.

"1996-ban 145 vállalkozás működött a kistérségben, ebből 111 egyéni vállalkozás, 18 pedig betéti társaság volt. Az ezer lakosra jutó vállalkozások száma fele annyi, mint a megyei átlag." Ezek a mutatók azóta is hasonlóan alacsony értéket képviselnek, az 1997. év végére a helyi vállalkozások száma 139-re csökkent, az ezer főre jutó vállalkozások száma 25-ről 22-re csökkent, ami igaz, így már több, mint a megyei átlag, ám figyelembe kell venni a népesség folyamatos csökkenését is mielőtt a javuló tendencia mellett voksolnánk. Az egyéni vállalkozások aránya továbbra is kiemelkedően magas (74,8%) az összes működő vállalkozás tekintetében. Ezt követően a sorrend a következő: betéti társaságok (14,8%), Kft-k (6,7%), szövetkezetek (3,7%) (9. táblázat).

Gergely-hegy kistérség mostoha helyzetét településszinten elsősorban a népesség minőségi és mennyiségi változásával, valamint az infrastrukturális ellátottsággal tudjuk érzékeltetni.

Amint azt már korábban említettem, a kistérség aprófalvas településszerkezettel bír, ahol a települések átlagos lélekszáma napjainkban nem éri el az 500 főt (408 fő), míg pl. 1960-ban 820 fő volt. A körzet lakosságából a három nagyobb településen (Vilmány, Vizsoly, Boldogkőváralja) a népesség száma csak csekély mértékben csökkent, ami első sorban az itt élő cigány lakosság magas természetes szaporodási rátájának köszönhető. A többi településen azonban jelentős negatív irányú elmozdulás figyelhető meg a népességszámban (mintegy 50% körüli).

A 3. táblázatban hosszabb időtávra visszatekintve - pontosabban 1960-tól - jól nyomon követhető a népességszám változása, az itt látható adatok egyidejűleg összevethetők a megyei értékekkel is (részletesebben a 8. táblázat foglalkozik a népesség településenkénti jellemzőivel).

Néhány megállapítás a táblázat alapján:

• A lakónépesség száma az 1960-1995-ig tartó időintervallumban rohamos csökkenést mutat valamennyi település esetében. A kistérség 1960-hoz képest 1995-ben már csupán a lakosság 44,17%-ával rendelkezik.

• A csökkenés szoros összefüggésben áll az elvándorlásokkal.

• Az un. zsáktelepülések, illetve peremfekvésűnek minősülő falvak közül különösen Baskó, Sima, Mogyoróska, Regéc esetében a népességszám már 1995-ben 60-90%-kal kevesebb volt az 1960-ban mért népszámlálási adatoknál.

• A népesség fogyása napjainkban is folytatódik, és ugyanilyen irányvonalú tendenciát jósol, ami sajnos bebizonyosodni is látszik, ha megnézzük a 8. táblázat 1997. évre szóló adatait.

A népességszám ilyen mértékű csökkenése a demográfiai szerkezet torzulásához vezetett (4. táblázat). A 60 éven felüli korosztály aránya mára már igen magas, különösen a következő falvakban: Sima (64%), Baskó (59,9%), Mogyoróska (44%), Regéc (43%), Hejce (33%), Hernádcéce (32%).

Gyermekek nagyobb aránya Vizsolyban, Vilmányban, Boldogkőváralján és Boldogkőújfaluban jellemző.

A természetes szaporodás legmagasabb értékeivel Vilmányban (22) és Boldogkőújfaluban (10) találkozhatunk, a fogyás tekintetében pedig a legkiugróbb értéket Hejce (-18) képviseli. A kistérségi mutatók szempontjából is igen magas arányt reprezentál e kettő (+41 és -46).

A térség egyes településein továbbra is nagy gondot jelent a cigány lakosság nagy aránya. Napjainkban Vilmányban (43%), Vizsolyban (39%), Korláton (37%), Boldogkőújfaluban (31%) és Boldogkőváralján (30%) a legmagasabb az etnikum lélekszáma. Ezeken a településeken nem csak segélyezésük ró nagy terheket az önkormányzatokra, hanem a közbiztonság, s a köztulajdon védelme is állandóan napirenden szerepel. A cigány népességgel összefüggő, és rendelkezésemre bocsátott adatokat - a cigány kisebbségi szerveződések számára vonatkozóan is - az 5. táblázatban foglaltam össze.

Érdekes még itt, a cigányság témakörében megvizsgálni az általános iskolás tanulók etnikai megoszlását, ami alapján fontos következtetést lehet levonni a települések felnövekvő nemzedékének összetételére vonatkozóan. Ezt az érdekes konzekvenciát Dorgai le is vonja egy, a kistérségi tanulmány kapcsán készített táblázat segítségével: "A lakónépesség 34%-a cigány, az általános iskolások között viszont 57% a cigány tanulók aránya. Ez egyértelműen jelzi, hogy a felnövekvő nemzedékben a cigány népesség túlsúlyban lesz." A kérdés csak az ezek után, hogy sikerül-e a cigány kérdésben a mindennapi etnikai feszültségek elcsitítása mellett egyfajta kompromisszumos megoldást találni a munkamegosztásban is, vagyis, hogy sikerül-e a cigányságnak munkát találni, s ha igen, milyen mértékben.

A megélhetési lehetőségek igen szűk skálája - mint azt már korábban jeleztem - az egész kistérség területére rányomja bélyegét, sőt egy távolabbi vonzáskörzetet figyelembe véve (Encs, Szerencs, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Hollóháza, Miskolc) sem találunk kedvezőbb, illetve gazdagabb feltételeket ezen a téren, lévén, hogy ezek a városok is csak időszakosan, és csak szűk keretek között kínálnak munkaalkalmat a gergely-hegyi szabad munkaerőnek. Nem csoda hát, ha Borsod-Abaúj-Zemplén megye országos viszonylatban egyébként is magas munkanélküliségi rátáját a vizsgált kistérség messze túlszárnyalja.

Sajnos kistérségi szinten - adathiányok miatt - a munkanélküliség kimutatására nem tudtam rátát használni, így csupán az önkormányzatoknál regisztrált 180 napon túli, járadékra jogosult és jövedelempótló támogatásban részesülők számával kalkulálgattam, ám ezek az adatok is néhány település esetében részben vagy egészben hiányosak voltak.

A már oly sokat hivatkozott kistérségi tanulmány végül erre a problémámra is jól hasznosítható megoldást kínált egy táblázat formájában. Ebben a táblázatban a munkanélküliek arányát, valamint a regisztrált munkanélküliek számát tüntették fel (6. táblázat).

A tárgyidőszakban a megye munkanélküliségi rátája 17% volt, míg a munkanélküliek aránya 11,6%. A táblázat alapján elmondható, hogy a kistérség településein regisztrált munkanélküliek aránya 20,2%, ami a megyei átlagnak (11,6%) mintegy kétszerese. Csupán Boldogkőújfalu és Baskó mutat, a megyei átlaghoz viszonyítottan, valamivel kedvezőbb képet.

Megállapítható, hogy a munkanélküliek aránya ott a legmagasabb, ahol a cigány lakosság létszáma is magas. Ebben az élen jár Vilmány (31,9%), majd kissé "lemaradva" Hernádcéce (24,2%) következik, azután Korlát (22,3%), és Vizsoly (20,2%).

Megvizsgálva a regisztrált munkanélküliek megoszlását a három kategórián belül, látható, hogy a munkanélküliek 75%-a a "180 napon túli", vagyis a tartós munkanélküliek csoportjába tartozik (ami a megyei átlag 67%-a), s ennek 61%-a csak "jövedelempótló támogatásban részesülő" személy. Feltehetően tehát a munkanélküli lakosság túlnyomó része munkanélküli-ellátásra már nem jogosult, valamint az utóbbi négy évre vonatkozóan - a munkanélküli járadékhoz szükséges - egy éves munkaviszonyt nem tudjanak felmutatni, s nagy valószínűséggel a munkaügyi központtal sem állnak összeköttetésben, ami pedig elhelyezkedésüket segíthetné. Ehelyett jövedelempótló támogatásban részesülnek, ami 24 hónapig folyósítható, de meghatározott feltételekkel újabb két évre meghosszabbítható. Ennek összegét úgy állapítják meg, hogy az érintett személy egyéb bevételeivel együtt (ami a legtöbb esetben hivatalosan nem létezik) elérje az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 80%-át, és ne legyen kevesebb 1000 Ft-nál. A helyszíni beszélgetéseim során erről is faggattam a helybélieket, és a polgármesteri hivatalok dolgozóit, akik szerint ez a támogatás sok embernek kielégítő, hiszen néha napján "csurran-cseppen egy kis plusz" nekik a fekete munkákból. (Többen felhívták a figyelmemet a helyi munkanélküliek alacsony igényszintre. Az elbeszélések alapján az általuk igényelt javak a Maslow-féle "szükségletek hierarchia piramisának" maximum a két legalsó szintjét elégítik ki.)

A foglalkoztatásról lévén szó, természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a probléma okára is rávilágító kor és képzettség szerinti összetételt. A kistérség munkanélküli lakosságának e szerinti megoszlásáról sincs pontos, hivatalos adatokkal alátámasztott kimutatás a kezemben. Ezért úgy döntöttem, a helyiek véleményére támaszkodom ennek kapcsán, hiszen kis településekről van szó, az emberek szinte mindent tudnak egymásról.

Kérdéseimet főként a helyi önkormányzatoknál tett látogatásaim során tettem fel egy-két lakosságot jól ismerő hivatali dolgozónak. Véleményük szerint a munkanélküliek csoportjába a következő tulajdonságokkal rendelkező személyek tartoznak:

• Inkább nők, ami a hagyományos családi struktúrából és munkamegosztásból adódhat, illetve abból, hogy vidéken a munkakínálat zömében fizikai munkákat tartalmaz.

• Döntő többségben szakképzetlen - vagy a jelenlegi munkaerőpiacon nem éppen keresett szakmával (pl. bádogos) rendelkező személyek, akiknek a képzésbe- továbbképzésbe történő bevonásuk majdhogynem lehetetlen.

• Igen magas közöttük az idősebb (öregségi nyugdíjkorhatárhoz közel álló) személy.

• A cigány népesség általában többszörösen hátrányos helyzetben van a munkaerőpiacon: szakképzetlenek (sokan közülük még a nyolc elemit sem képesek elvégezni), az idősebb korosztályon belül pedig igen magas azok aránya, akik még soha sem álltak semmilyen munkaviszonyban.

• Vannak közöttük olyanok, akik csak egyszerűen nem képesek a munka érdekében áldozatokat hozni, esetleg más településre bejárni, vagy beköltözni.

• És végül akadnak olyanok is, akik inkább választják a munkanélküliség állapotát és az ezzel járó támogatásokat megélhetésükként, s ezt a csekély - de rendszeres - bevételt különböző "fekete" munkákkal kiegészítgetik.

A települések ellátottságára vonatkozó mutatókat a Statisztikai Évkönyv csoportosítása szerint felbontva a 8.1-8.4. táblázatokba foglaltam össze. A "mutatók" általános tulajdonsága, hogy önmagukban is jól szemléltetik a fogyatékosságokat, azért nem árt egy-két lényeges dolgot kiemelni:

• Az orvosi alapellátás ugyan minden településen teljesíti az alapkövetelményeket, az idősgondozás csupán a települések egyharmadára korlátozódik.

• Gyógyszertár Vizsolyban (és időszakos nyitva tartással Boldogkőváralján - bár ez a statisztikai nyilvántartásban nem szerepel) van a kistérségen.

• Óvoda, iskola is csak a települések egyharmadán található.

• A lakások nagytöbbsége az alapvető infrastruktúrával (elektromos áram, közüzemi víz) ellátott.

• Közcsatornával egyetlen település sem rendelkezik.

• A kiskereskedelmi ellátás gyakorlatilag minden településen az élelmiszerboltokra korlátozódik.

• Vendéglátó-hellyel ma már minden település rendelkezik, településenkénti számuk az adott település méretétől függően 1 és 4 között változik.

• A telefonellátás mára már lényegesen kibővült, szinte nincs kapacitáskorlát.

• A kistérségben összesen 686 db személygépkocsi van, ami a tárgyév végén regisztrált lakásállománynak csupán 25%-a, ami nagyjából azt jelenti, hogy minden negyedik családra jut egy gépjármű.

• Távolsági autóbusz megállóval minden egyes település rendelkezik, vasútállomással minden második. A járatok viszont igen ritkák az alacsony utasszám miatt.

• Postahivatallal (vagy fiókpostával) a falvak 64%-a rendelkezik, a többi település mindenféle pénzintézeti szolgáltatástól közvetlen módon el van zárva.

• Benzinkút egyetlen településen sincs (a legközelebbi Göncön és Encsen található).

• Ipartelep egyik településen sem működik.

Helyszíni vizsgálódásaim során szerzett néhány említést érdemlő információ:

Vezetékes gázellátás a következő települések esetében már biztosított (csak rá kell csatlakozniuk a lakosoknak a kiépített földgázvezetékre): Vizsoly és Korlát 1996 óta, Vilmány 1998 óta, Boldogkőváralja, Újfalu, Arka 1994 óta. A rácsatlakozások száma lassan, de folyamatosan nő, ám ma még a nagyobb falvakban is csupán 10% körüli a helyi szintű igénybevétele ennek a szolgáltatásnak.

A csatornázás problémája még mindig megoldatlan, s megoldása a magas költségek miatt néhány falu esetében még a közeljövőben nem is várható. Közüzemi csatornahálózattal még egyetlen település sem rendelkezik, jelenleg önállóan oldják meg a szennyvíz tárolását, majd pedig szippantó autókkal elszállítják a környező "kijelölt" területekre, ahol szétszórják azt. Boldogkőváralján található egy szippantott szennyvízlerakó hely, de mivel ez a falu magán tulajdona, oda másnak szállítási engedélyt nem adott. A közeljövőben szükség lenne ilyen gyűjtők, vagy egyéb más tisztítórendszerek (pl. a Bajor Program kapcsán Hejce esetében felmerült egy gyökérzónás, a nád növényi kultúrájára alapozott biotisztító rendszer megépítése) kialakítására minden egyes falu esetében.

A szilárd hulladék elhelyezése is az "égető" problémák sorába tartozik. A térségben működő kommunális hulladéklerakó helyek csak néhány településnek szolgálnak megoldást ezen a téren. A legtöbb település egy általa kijelölt, félreeső helyre hordja - természetesen illegálisan - időszakonként a szemetet. Igaz, Korláton épült egy szilárd hulladéklerakó 1993-ban, de az előzetes megegyezések szerint ez csupán Korlátnak, valamint Fony, Regéc és Mogyoróska településeknek kínál megoldást, legalábbis rövidtávon (eredetileg ugyanis 10 éves élettartamra tervezték).

Az egészségügyi ellátásban háziorvosok vesznek részt ma már vállalkozókként valamennyi falura kiterjesztve hálózatukat (átlagban egy orvos 4-5 települést lát el). Minden faluban található rendelő, ám a székhelyek folyamatosnak tekinthető betegellátáson kívül a többi faluba csak heti egy-két alkalommal szállnak ki az illetékes orvosok. A legközelebbi mentőállomás Göncön (kihelyezett), valamint Encsen található, rendelőintézetet, kórházat is csak Encsen, valamint Szikszón találnak az itt élők. Ügyeleti szolgálatot pedig Gönc teljesít a térség települései számára.

A kistérség területén három körzeti általános iskola működik (Boldogkőváralján, Vilmányban és Vizsolyban). A 7. táblázatba összefoglaltam az igazgatókkal készített interjúim során elhangzott továbbtanulásra vonatkozó adatokat. Látható, hogy a beiskolázási arány közel 83%-os (45 fő adta le jelentkezési lapját valamelyik középszintű oktatási intézménybe). Közülük a legnagyobb arányt (43%) a szakmunkásiskolába jelentkező diákok képviselik. A másik két iskolatípus ugyanolyan arányban kedvelt (20%). A táblázatban nem tüntettem fel, de a beszélgetések során az is kiderült, hogy a tovább nem tanuló gyerekek 78%-a cigány.

Az 1990-es évek elején országszerte folyamatosan beinduló falugondnoki szolgálat mára már a mikrokörzet legtöbb településén működik, a lakosok nem kis örömére. Ez a szolgáltatás ugyanis nagymértékben megkönnyíti a különféle szolgáltatások elérését (pl. a közeli városokban a piacon történő bevásárlást, vagy a receptek kiváltását) és sok esetben megoldja a lakosok utaztatását is. A legaktívabb szolgáltatásnyújtással Korlát és Hernádcéce településeken találkoztam.

Ha végigsétálunk a kistérség településein, sajnos nem sok esetben látunk tiszta, rendezett utcaképet. Pedig ez nagyon fontos, ugyanis ha a porták szépek és rendezettek is, a rendetlen kinti kép elriaszthatja az ide látogatókat. A turista általában a külső képről alkot véleményt, és a településről fog jó vagy rossz híreket terjeszteni. A kaszálatlan árokpartok, az eltakarítatlan szemét, az elhanyagolt közterületek (és még folytathatnánk a sort) mind rossz fényt vetnek a falvakra. A kisebb és zsáktelepülések a térség jó példái (Hejce, Arka, Baskó), itt általában tiszta, szépen rendezett, virágokkal feldíszített, beültetett köztereket találunk. Ez a kedvezőbb környezetkultúra lehetséges, hogy éppen az elzártabb földrajzi fekvésnek, az áthaladó forgalom és a kisebb lélekszám hiányának köszönhető.

A vizsgált körzet hazánk legszebb tájai közé tartozik, egyik fontos gazdasági ágazata lehetne az idegenforgalom. Kevés hely van az országban, ahol a történelmi múlt, a földrajzi fekvés, a sajátos vulkanikus geológiai viszonyok, a különleges értékű növénytakaró és állatvilág, a természeti értékek és ritkaságok, valamint az építészeti és kultúrtörténeti emlékek sokasága ilyen gazdag esztétikai élményt nyújtanak.

Az utóbbi néhány évben a falusi üdülést, pihenést, és a természet közelségét kedvelő hazai és külföldi turisták egyre nagyobb népszerűségének örvendő térségévé vált a mikrokörzet, nem kis részben az itt élő lokálpatrióták törekvéseinek köszönhetően.

A szinte karnyújtásnyira lévő erdők, a Zempléni Tájvédelmi Körzet, a bővizű forrásokban gazdag hegyek-völgyek a bakancsos turistáknak kellemes kikapcsolódással szolgálhatnak.

A világszerte reneszánszát élő kerékpáros turizmus számára ideális terepet kínál ez a vidék a kisforgalmú, lankás dombokon és hegyeken átvezető, a térség legfőbb látványosságait érintő úthálózatával. A lovas turizmus lehetőségét is magában hordozza a táj.

A geológiai értékek kedvelői és a sziklamászás rajongói itt bizonyosan "csemegézhetnek". A Zempléni hegység földrajzi értékeinek kataszteréből kitűnik, hogy a térség minden négyzetmétere átlag 15 védett geológiai ritkaságot rejt.

A zempléni-abaúji hegyvidék már az Árpádházi királyoknak is kedvelt vadászterülete volt. A vidék ezt a vonzerejét máig is hűen őrzi: nagy genetikai értéket képvisel a gímszarvas és muflon populáció, s az itt honos vaddisznó törzs hazánk kimagasló minőségű állatállományát reprezentálja.

A Hernád folyó a vadvízi túrázás és a horgászat kedvelői számára kínálhatnak változatos szabadidős programokat.

A turisztikai kínálatra vonatkozóan részletes statisztikai adatok és kimutatások nem álltak rendelkezésemre, így alapvetően személyes kutatásom eredményeit felhasználva készítettem elemzést (interjúk, "kérdőíves kutatások elemzése").

Szálláshelyek tekintetében igen szegényes a kistérség repertoárja. A szálláshelytípusok közül fizető vendéglátóhelyek (magánházaknál), panziók, vendégházak működnek legálisan, valamint egy turistaszállás.

Ezek településenkénti megoszlását a következő diagram szemlélteti (de a 2. térképen is fel vannak tüntetve):

A hagyományos falusi vendéglátás tekintetében Hejce élen jár (56%), Baskó és Boldogkőváralja a második helyen (11-11%), és végül Mogyoróska, Regéc, Vizsoly zárja a sort (egyenként 6%-kal). A többi településen - azaz a falvak 50%-ában - azonban ilyen szálláslehetőség nincs.

Nagyobb befogadó kapacitással rendelkező szálláshelyek csak néhány településen, ott is csak egy-egy egységgel találhatók. Panzió Boldogkőváralján, Mogyoróskán és Regécen, vendégház Arkán, Fonyban és Regécen, turistaház pedig egyedül Mogyoróskán működik. Sima településen csak gyermeküdültetés folyik, a Szerencsi Önkormányzat kezelésével egy 130 fős befogadó-kapacitású Ifjúsági Tábor működik, ami külső érdeklődők számára nem hozzáférhető, így nem tüntettem fel a diagramon.

A diagramból az is kitűnik, hogy a települések közel 43%-ában az elmúlt évben legális szálláslehetőség egyáltalán nem működött (Abaújkér, Boldogkőújfalu, Hernádcéce, Korlát, Sima, Vilmány).

A kistérségben több olyan elhagyott, vagy alig hasznosított erdészház is van, melyek a turizmus szempontjából hasznosíthatóak lennének (pl. Baskó, Hejce határában), de ezeket a kihasználatlanság, illetve a tulajdonos más irányú hasznosítási elképzelései miatt nem számítottam bele a meglévő és a turisták számára hozzáférhető szálláshely-kapacitásba.

A kistérség számos építészeti és kultúrtörténeti értékkel bír, ami az önmagában is jelentős turisztikai vonzerőt képviselő tájképi szépséggel párosulva tovább bővíti a programlehetőségek sorát.

A történelmet idéző várak, erődtemplomok és kastélyok szorgos munkálkodásról, a vigasságokról tanúskodó szőlőhegyek és borospincék, a hajdan - illetve még most is működő - bányák, az emlékházakban őrzött becses kéziratok és tárgyak vallanak a letűnt, de hagyományokban még továbbélő, a vidék mintegy ezer éves múltjáról.

A következő alpontokban ezt a színes kínálatot településenkénti megosztásban foglaltam össze.

• Az Abaújkér határában található "sóstó legelő" a Hernád-völgyi legelők egyik legértékesebb maradványa, ürge és egyéb védett rágcsálók élőhelye, a hegységben fészkelő ragadozómadarak fontos táplálkozó helye.

• A baskói görög-katolikus templomot 1790-ben építettek, 1810-ben tűzvész pusztított a faluban, ám a templom a parókiával, kápolnával együtt épségben maradt.

• A táj egyik, természetvédelmi területté nyilvánított részlete a boldogkőújfalui kőtenger, ami egy 2-2,5 km hosszú és mintegy 200-250 m széles, andezit kövekből álló, hazánkban természeti érdekességnek számító sziklamező.

• A Boldogkőváralja felé emelkedő vár, melyet először 1295-ben III. Endre említett meg egy fennmaradt oklevélben "Castrum Boldua" néven (3. sz. melléklet), a jelenleg gyermekotthonként működő Péchy kúria, s a falu templomai, melyeket még Zichy gróf építtetett, és a közel 200 éves borospincéi. Érdekes látványt nyújt még a vár sziklája, mely szelektív lepusztulás során nyerte el mai bizarr formáját.

• Fonyban található a jelenleg romos állapotban lévő Babocsai kúria, és az alatta található alagút, valamint a falu több száz éves borospincéi, és a "Fony széke" falujelkép (3. sz. melléklet).

• Hejce lőréses fallal körülvett római katolikus temploma, kis kőhidai, és a XVIII. század végén gróf Esterházy Károly által építtetett püspökségi kastély, a 200 éves csűrök, pincék (3. sz. melléklet)

• Hernádcécén a református templom az Árpád ház idejében épült (3. sz. melléklet), a faluban végig pincék vannak, amiket a török időkben fogdaként használtak, a Cecei kúria ma már magán kézben van. Hernádcécénél a sekély, hosszan elnyúló folyópart kiváló sátorozási lehetőségeket nyújt a vízisportot űző turisták, és a pihenni vágyó strandoló közönség számára. A part mentén pedig hatalmas erdősségek találhatók, az itt fellelhető mocsári tölgyek némelyike több száz éves. Sajnos az elmúlt évtizedek során nagyon nagy mértékű pusztítást végeztek az illegális "fakitermelők", ennek következtében ma már csak egyetlen valóban ős tölgy bólogat szomorúan a falu mellett, a maga csekély 500 évével, immáron védetté nyilvánítva.

• Korlát településen egyetlen értékes kultúrtörténeti érték van, egy Árpád-kori református templom, ami műemlék. A Zempléni hegység nyugati peremén sorakozó posztvulkanikus források sorába tartozik Korlát 24° C-os, gyógyhatású ásványokat tartalmazó, hasznosításra váró forrásvize, a Taploca forrás.

• A regéci vár (3. sz. melléklet), melyet először az Aranybulla említ meg, ám építésének pontos idejét még nem ismerjük. A regéci vár romjai egy 624 m magas erdős, vulkáni eredetű hegycsúcson található. Sajnos az elmúlt évszázadok során a romot emeletnyi magas föld és kőtörmelék borította be, s az egész terület gyommal fedett. Kimagaslanak azonban az északi lakótorony egyes falrészei, a keleti helyiségsor falai, az ajtók, ablakok maradványai. A rom továbbra is várja, hogy végre megindítsák a komplex régészeti feltárás munkálatait. Regécen a népi építészet szép emlékeit, a század eleji gabonatároló csűröket a porták végén még ma is megtekinthetik az ide látogatók. A római katolikus templom tornyában található harangokat a hagyomány szerint a regéciek a már lerombolt, lakatlan várból hozták le. A nagyobb harangon 1667-es évszám és "Franrakoczy Prin" szerepel, tehát I. Rákóczi Ferenc öntette. Ezen kívül tovább növeli a falu történelmi értékét az a írásos dokumentum, melyből kiderül, Regécen bizony pálos kolostor is volt, melyet I. Lajos alapított Szent Fülöp tiszteletére, 1612-ig állott fenn.

• Vilmány református temploma, melyet a XV. században építettek gótikus stílusban, a falu klasszicista stílusú magtára (épült: 1820-ban), a század elején épült Patay-féle kúria, mely 1996. óta magánkézben van.

• A vizsolyi református templom (3. sz. melléklet), ahol Károly Gáspár elkészítette az első magyar nyelvű bibliát (Vizsolyi Biblia). A vizsolyi kőfejtő bányát 1997 novemberében felújították, s mint geológiai bemutatóhelyet átadták. A ma már unikumnak számító bányaterület fumarola-tölcsérei a földtörténeti harmadkorban, a miocén vulkánizmus eredményeként, illetve az ezt követő vulkánikus utóműködés során keletkeztek. Az itt fejtett könnyű testsűrűségű, jól faragható tufa kőzetet a lakosság az elmúlt évszázadok során falazóanyagként, valamint vakolásra és padlás szigetelésére hasznosította.

A hiányzó települések (Sima, Mogyoróska, Arka, Abaújkér) kultúrtörténeti szempontból nem képviselnek jelentős vonzerőt, ami nem jelenti azt, hogy semmilyen szerepet sem vállalhatnak a kistérség falusi turizmusban (lásd. programlehetőségek).

Az előzőekben felvázolt, és a turisztikai kínálat alapját jelentő természeti adottságok, valamint kultúrtörténeti, építészeti emlékek önmagukban még nem képesek hosszabb távon helyben tartani a turistákat, ezért különböző programok kialakítására van szükség.

Létező programkínálat a kistérségben:

• Arka: egy csendes kis zsákfalu, melyet körülölelnek a hegyek. Programlehetőségként a bakancsos turizmus megemlítendő a Kék túra útvonal miatt, ami áthalad a településen.

• Boldogkőváralja: A falu fő programja természetesen a várhoz kapcsolódik: 1998 óta augusztus hónapban megrendezik a Várnapok vidám ünnepséget. Ezen kívül a Kék túra útvonala is áthalad a falun és folytatódik Arka felé. Egyéb programlehetőség: lovaglás, melyet a falu panziója vállal telephelyén.

• Hejce: a történelmi múlt, a hagyományok őrzése és ápolása, valamint a természeti adottságok megfontolt kihasználása jut kifejezésre abban, hogy 1991 óta minden nyáron megrendezésre kerül egy nemzetközi képzőművészeti és kézműves alkotó tábor, a Hejcei Műhely, amelyen évente (visszatérően!) 100-120 amatőr és "profi" művész vesz részt, közöttük 30-40 határainkon túl élő honfitársunk is. Ez a rendezvény varázslatos színt és hangulatot hoz a kis falu mindennapjaiba. A Hejcei Műhely mind az itt élők, mind pedig a vendégek számára egy évről-évre visszatérő, 3-4 hétig tartó nagy esemény.

• Hejce vezetése tudatosan alakítja úgy a faluképet, hogy arra a helybéliek büszkék legyenek, s hogy az vonzó legyen az idelátogatók számára is.

• Ezt a célt szolgálja az évente, Húsvétkor megrendezésre kerülő Gazdanap, amikor is locsolóbált, bor és pálinkaversenyt rendeznek, és odaítélik a "falu legszebb portája" címet, valamint az ezzel járó pénzjutalmat az erre legérdemesebbnek talált családnak.

• Gazdasági szempontból jelentős lehetne még a Gergely-hegyi Vadásztársasághoz tartozó területeken a vadászat szerepe is.

• Henádcéce: a Hernád sekély, hosszan elnyúló partvonala kiváló sátorozási lehetőségeket nyújt a vízisportot űző turisták, és a pihenni vágyó strandoló közönség számára. A vízi sportok (kenuzás, horgászat) mellett a falu a bakancsos turisták számára is nyújt kikapcsolódási lehetőséget, mivel az országos Kék túra vonalán fekszik.

• Mogyoróska: elsősorban a természetkedvelő turisták számára nyújt színes programlehetőségeket. A falu mindig bővelkedett zöldterületben. 1865-ben például az erdősültség 79,5%-os volt, ami mára már meghaladja a 80%-ot. Ezeken a területeken valamikor nagyvadak élhettek, erre utalnak a még ma is használatos "Farkasdomb", vagy a "Medvedomb" elnevezések. A falu környezete forrásokban bővelkedik: a mintegy 11 forrás közül legnevesebbek: Málnás-kút, Tölgyes-kút, Bonyi-kút, Kunhegyi-forrás. Valamikor igen nagy szerepet játszottak a falu életében a majálisok, melyek mára már eltűnőben vannak: a Gazsu réten és a Tokár réten Regéccel közösen ünnepeltek a helybéliek (Tábori mise), a Malom patak melletti réten Fonnyal, a már említett Halastó partján pedig Óhutával, Regéccel, Fonnyal és Baskóval együtt majálisozott Mogyoróska. Íme a jövőben felelevenítésre váró, közösségi életet szolgáló hagyományok közül néhány: közös kukoricafosztás, lekvárfőzés, színdarabok (pl. a Gyimesi vadvirágok, Borjú) és a bálok (pl. Farsangi bál, Batyus bál, Búcsúi bál). A helybéli vendéglátók által nyújtott egyéb programlehetőségek: sétakocsikázás, lovaglás, szervezett erdei túrázások.

• Vilmány és Vizsoly: a Rákóczi túra útvonalán helyezkednek el, ami a bakancsos turizmusnak kedvez elsősorban.

A működő szálláskapacitásokat, természeti és kultúrtörténeti adottságokat, valamint a létező programokat összevetve elmondható, hogy az egyes települések turisztikai vonzereje egymástól eltérő képet mutat: vannak kifejezetten előnyös helyzetben lévő falvak (Boldogkőváralja, Regéc, Mogyoróska, Hejce), de ennek az ellentettjére is találunk példát (Abaújkér, Boldogkőújfalu, Korlát, Vilmány).

Gergely-hegy kistérség tájhasznosításánál egy fontos tényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mégpedig azt, hogy települései a Zempléni Tájvédelmi Körzet és térségének részét alkotják. A fő gondot az jelentheti egy fejlesztési program kivitelezése kapcsán, ha a természetvédelem és a megfogalmazott célok között érdekütközések jelentkeznek. Ezek a konfliktusok elsősorban a teljes belterületükkel, illetve annak egy részével a ZTK-n belül elhelyezkedő települések esetében merülhetnek fel. A teljes egészében a Tájvédelmi Körzet részét alkotó öt település közül a vizsgált kistérséghez csupán Mogyoróska és Regéc tartozik, de a többi település is a ZTK térségében, némelyik közvetlenül annak határa mentén (Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja, Arka, Fony) helyezkedik el (2. térkép).

A Zempléni Tájvédelmi Körzetet (összesen 26 496 ha) 1984-ben, az előzetesen elvégzett, sokoldalú vizsgálatok szintézisét követően, védetté nyilvánították. Később, újabb botanikai, zoológiai különlegességekre bukkantak a térségben, ami újabb, sokoldalú vizsgálatsorozatot indított be a '90-es évek közepén. Végül, 1995. februárjában elkészült egy komplett regionális és tájrendezési terv, amely elismeri és helyesli a Körzet korábbi védetté nyilvánítását, valamint - az újabb vizsgálati eredmények tükrében - rávilágít a kismértékű kiegészítés (bővítés) szükségességére.

Íme néhány, a dolgozat témáját is érintő vizsgálati eredmény:

• A ZTK hazánk egyik legérintetlenebb, legkevésbé átalakított összefüggő nagy térsége, amelyben igen nagy számban találhatók természeti értékek. Közöttük védelmet érdemelnének: a vulkanizmus eredményeként létrejött különleges felszíni formák és kőzettípusok.

• Ilyenek például a kistérségben: a Gergely-hegy 784 m magas vulkáni kúpja, a regéci medence, a boldogkőújfalui kőtenger (ami egy 2-2,5 km hosszú, és 200-250 m széles, andezit kövekből álló természeti érdekességnek számító sziklamező), vagy a vizsolyi kőfejtő bánya (1997 novemberében felújították, s mint geológiai bemutatóhelyet átadták. A ma már unikumnak számító bányaterület fumarola-tölcsérei a földtörténeti harmadkorban, a miocén vulkánizmus eredményeként, illetve az ezt követő vulkánikus utóműködés során keletkeztek. Az itt fejtett könnyű testsűrűségű, jól faragható tufa kőzetet a lakosság az elmúlt évszázadok során falazó anyagként, valamint vakolásra és padlás szigetelésére hasznosította).

• Ritka tájesztétikai értéket képvisel a táj hatalmas, összefüggő erdőtömbökkel borított vulkanikus hegyekkel, hegycsoportokkal, valamint az országunkban unikumnak számító kárpáti flóraelemeket, és egyéb védett fajokban gazdag növénytakaróval, a jelentős számban fészkelő ragadozómadarak és egyéb, fokozottan védett zoológiai ritkaságokkal.

• A különleges ökoszisztémával rendelkező patakok és források, valamint a Hernád-holtágak szintén védelemre szorulnak. A Zempléni hegység nyugati peremén sorakozó posztvulkanikus források sorába tartozik Korlát gyógyhatású ásványokat tartalmazó, hasznosításra váró forrásvize is, a Taploca forrás.

• A Tájvédelmi Körzeten belül is találhatók kultúrtörténeti - építészeti, gazdaságtörténeti - emlékek, együttesek. Különösen nagy ezek száma a ZTK meglévő határán túl, a külső tájrészletekben. A Hernád és Bodrog között fekvő abaúj-zempléni táj a magyar történelemben, annak progresszív eseményeiben mindig fontos szerepet játszott. A tájszerkezet máig is hűen őrzi az ezeréves tájfejlődés jellegzetességeit. Ezt igazolja a következő idézet is: "Ebből a tájszerkezetből, s az antropogén tájalkotó-elemekből a szakemberek és a turisták számára egyaránt kifejeződik a táj társadalmi-gazdasági szerepe, jelentősége, a tájat használó népesség története. Ezért a tervezési terület egészét, a szomszédos Hegyaljával együttesen történelmi táj-ként kell kezelni és a jogi szabályozásokkal valamint a szükséges támogatásokkal biztosítani kell a történelmi értékek jövőbeni megőrzését."

"A ZTK és térsége ma még összességében - és különösen, ha más térségekkel vetjük össze - környezeti ártalmakkal csak kismértékben terhelt." Regionális szinten nézve a szomszédos Szlovákiából származó levegőszennyezés és az időnkénti vízszennyezés, helyi szinten pedig a korábbiakban már említett hulladék-ártalmatlanítás megoldatlansága, valamint a kis patakok szennyezése jelent gondot.

A természetvédelem és a dolgozatom tárgyát képző turisztikai tájhasznosítás között Gergely-hegy kistérség esetében elsősorban lokális konfliktusok jelentkezhetnek, amelyek az előzőekben tárgyalt tájképi értékek, s a hagyományos tájszerkezet tönkretételével adhatnak okot aggodalomra. Az alapvető higiéniai feltételek nélküli sátoroztatás például kritikus mértékű szennyezéseket eredményezhet, nem is beszélve a potenciális fertőzésveszélyről, az élővilág károsodásáról (ezek a konfliktusok már létező problémát jelentenek a ZTK "szívében", Kőkapu környékén - 2. térkép).

Ugyanakkor a táj viszonylagos érintetlensége, a természeti és művi tájelemek együttese olyan különleges élményt nyújtó vonzástényezőt képviselnek, ami az idegenforgalom fejlesztéséhez kiváló alapot nyújthat.

3.7. A fejlesztési lehetőségek vizsgálata

Ahhoz, hogy megtudjuk, mely terméknek milyen esélyei vannak a turisztikai piacon (stratégiai tervezés), meg kell vizsgálni az erősségek mellett a gyenge pontokat, a lehetőségeket és a veszélyeket is. Erre alkalmas módszer a SWOT-analízis, amely megmutatja a kistérség falusi turizmusának esélyei egy versenyképes turisztikai termék kifejlesztéséhez.

Amint látható, a kistérségnek megvannak az alapvető adottságai a falusi turizmushoz, igaz a felvázolt gyengeségek miatt a fejlesztés csak bizonyos előfeltételek megteremtése mellett kivitelezhető.

A meglévő turisztikai adottságok jelenleg csak helyi vonzerőt képviselnek, az ide látogató turisták a településeken csak rövid időt töltenek, és keveset költenek. Gondot jelent továbbá az is, hogy a turizmus rövid szezonú (főleg a nyári és kora őszi hónapokra esik), ami a jelentősebb jövedelemhez jutás tényét abszolút kizárja. A falusi turizmus megoldást kínálhat tehát a periférikus fekvésű falvak elszigeteltségének feloldásában, hozzásegítheti a településeket egy igényesebb falukép és egy kellemesebb lakókörnyezet kialakításához, és nem utolsó sorban segíthet a helyi lakosság kiegészítő jövedelemhez jutásában. Ezek a tényezők pedig nagyban hozzájárulnak egy térség népességmegtartó-erejének növeléséhez. A turisztikai programok megszervezésekor tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a megvalósításukkal a vendégeket lehetőleg huzamosabb ideig a térségben tartsák, és helyi vásárlásokra ösztönözzék.

A kistérség meglévő és legálisan működő falusi vendéglátóhelyeinek, valamint a vendégfogadásba még be nem kapcsolódott helybéli lakosság falusi vendéglátásra való hajlandóságának megvizsgálása céljából kérdőíveket osztottam szét a települések között. A kétféle vizsgálati célirány miatt külön kérdőívet készítettem a falusi vendéglátó vállalkozóknak (továbbiakban "II. kérdőív"), valamint az "átlagembernek", pontosabban azoknak, akiket, a polgármesterek, a hivatalok dolgozói és a néhány általam megismert helybéli lakos vállalkozóbb kedvűnek tartottak (továbbiakban "I. kérdőív").

Az I. kérdőívek mintaválasztásánál arra törekedtem, hogy valamennyi településen a lakóházak 10%-a bekerüljön a mintacsoportba, melyet a polgármesterek, valamint az általam megismert helybéliek döntésére hagyatkozva, az innovatívabbnak tartott lakosokból állítottuk közösen össze. A kérdőíveket személyesen adtam át a polgármesteri hivataloknak, akik előzetes megbeszélés alapján a szortírozást, kiszállítást és a begyűjtést, valamint a postázást felvállalták.

A II. kérdőíveket valamennyi, az 1998. évben falusi vendéglátásban vállalkozóként nyilvántartott személyhez eljuttattam (4. számú melléklet). Összesen 25 vállalkozót jeleztek nekem a polgármesteri hivatalokból, így hozzájuk a kérdőívet többnyire személyesen vittem el, ami hosszabb-rövidebb elbeszélgetésekre is lehetőséget adott (11. táblázat).

A kérdőíves kutatást már végzett ismerőseim elmondásai alapján nem sok jóra számítottam a kérdőívek visszaérkezését illetően, különösen az I. típusnál. Ezért nagyon meglepődtem amikor az egy hónapos visszaküldési határidő leteltével összeszámoltam a beérkezett és kiértékelhető kérdőíveket: az I. kérdőíveknek 53%-a, a II. típusúnak pedig 46%-a érkezett vissza kiértékelhető válaszokkal (11. táblázat).

Többszöri megkeresésre csak három település esetében volt szükség, közülük egy - ahová mellesleg a legtöbb I. típusú kérdőív jutott lakóházarányosan - a többszöri utánajárás ellenére sem mutatott együttműködési készséget.

A 11. táblázatból az is kiderül, ha összevetjük a településenkénti szálláshely-kapacitást reprezentáló diagrammal (44. oldal), hogy a visszaérkezési arány különösen magas volt a vendéglátóhelyekkel egyáltalán nem rendelkező települések esetében (az együttműködni nem kívánó egy települést leszámítva átlagosan 90%, egyébként 75%).

A II. kérdőívek esetében a vállalkozók kérdőíveinek településenkénti visszaérkezési aránya általában magas (74%), ám egy település vállalkozói nem küldtek vissza kérdőívet, így az átlagos településenkénti visszaérkezési arány 65%, ami még így is nagyon jónak mondható együttműködési hajlandóságot mutat.

Itt is elmondható, hogy a kevesebb vendéglátó egységgel rendelkező települések esetében a visszaérkezési arány magasabb (összevetve a szálláshelyekről készült diagrammal, lásd. előbb).

Erre a jelenségre valószínűleg a negatív tapasztalatok adhatnak magyarázatot. A nagyobb tapasztalatokkal rendelkező, régebb idő óta vállalkozó személyek - az elbeszélgetéseink során kiderült, hogy - általában csalódottabbak a kevés számú, ingadozó és inkább átutazó vendégekből álló forgalom miatt. Ez a negatív tapasztalat a kis településeken futótűzként terjed, ami nagy gátat szabhat a falusi turizmus fejlődésének.

A II. kérdőívek címzettjei között voltak nagyobb férőhellyel rendelkező panziókat működtető személyek is, akik egyébként a legkisebb együttműködési készséget nyújtották összehasonlítva a többi szálláshely-típust üzemeltetőkkel: a kistérségben három panzió működik, a tulajdonosok közül egy sem küldte vissza a kérdőívet, pedig a helybéliek szerint vállalkozásuk nagyon jól működik, általában saját maguknak szerzik a vendégeket, de a legtöbb betévedő vendég is "náluk köt ki". Lehet, hogy esetükben éppen ez a viszonylagos elégedettség az oka az együttműködés iránti igény hiányának.

Az I. kérdőív válaszadóinak átlag életkora 40 év (a legfiatalabb 16, a legidősebb 75 éves személy).

Túlnyomórészt nők vállalták a kérdőívek kitöltését (74%), közülük is a férjezettek (54%), és a középfokú (39%) vagy alapfokú (32%) végzettséggel rendelkezők. A válaszok alapján kiderül, hogy a háztartások döntő többségében 3-4 fő él, az egy főre jutó jövedelem legtöbb esetben (43%) 15-20 000 Ft, és az emberek 50%-ának semmilyen mellékjövedelem-szerzési lehetősége sincs. Azok, akik mégis szert tesznek némi "mellékesre" leginkább a háztáji termelés útján teszik, a válaszadóknak csupán 2%-a rendelkezik állandó mellékállás lehetőséggel.

A valamennyi válaszadó hallott már a falusi turizmusról, legtöbben a televízióból (54%) és/vagy az ismerőseik révén (45%) értesültek róla. Az információforrások sorában ezután a sajtó, majd pedig a rádió következik. A válaszadók 13%-a már tanult is róla.

A helybéliek többsége NEM kíván falusi turizmusban részt venni (61%), indoklásként legtöbben az anyagi háttér és így a vendéglátás feltételeinek hiányát említik meg, és vannak akik pedig arra hivatkoztak, hogy nem szeretnének a saját házukban másokhoz alkalmazkodni.

A vállalkozó kedvben a gyengébbik nem áll élen, ugyanis arra a kérdésre, hogy "szeretne-e a falusi turizmusban vállalkozni" a legtöbb "igen" választ ők adták (78%). A nemeken belüli vállalkozási kedv is hasonló képet nyújt: a nők 40,7%-a, a férfiaknak csak 32,5%-a szeretne vállalkozni.

Iskolai végzettség terén a "magasabb" végzettségűek (alap, közép és felső) járnak élen, közülük is a középiskolát végzettek (46%-uk szeretne vállalkozni), a polgárival rendelkezőknek és az iskolával nem rendelkezőknek csupán 20%-a mutat vállalkozói hajlandóságot.

Megvizsgálva az egy főre eső jövedelem és a vállalkozó kedv közötti összefüggést elmondható, hogy a leginkább vállalkozó kedvű jövedelmi kategóriák a 25-30 000 Ft, és a 10 000 Ft alatti (ezeknek 50, illetve 40%-a szeretne vállalkozni). A legkisebb vállalkozó kedvet a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozó emberek mutatnak, 80%-uk ugyanis nem szeretne vállalkozni.

A legmegdöbbentőbb képet a hajlandóság tekintetében a mellékjövedelemmel nem rendelkező, és az állandó mellékjövedelemmel rendelkező emberek nyújtják, akik között alig akad olyan válaszadó, aki szeretne vállalkozni (az előzőek 80%-a, az utóbbiak 100%-a nem kíván vállalkozni).

A válaszadók legnagyobb része (23%) hagyományos parasztházakban él, melyek általában komfort nélküliek. Viszonylag magas még a kockaházakban élők aránya (20%), (ezek a házak általában komfortosak), valamint a külön bejáratú szobával rendelkező parasztházak (általában komfortosak) és az egyedi stílusú, túlnyomórészt összkomfortos lakások (16-15%).

A vállalkozni kívánó válaszadók lakáskörülményeire jellemző, hogy többségben egyedi stílusú lakóházakban élnek (56%-uk szeretne vállalkozni), ezek a házak általában összkomfortosak. A külön bejáratú szobával is rendelkező parasztházak, az ilyen házzal rendelkezők többsége (52%) szintén vállalkozó kedvű. A többi lakóháztípus estén a vállalkozó kedvű tulajdonosok már nincsenek túlsúlyban.

A legkisebb hajlandóságot a hagyományos parasztházakban élők mutatják, komfortfokozat szempontjából pedig a komfort nélküli házakban élők.

Arra a kérdésre, hogy "miért szeretne vállalkozni?" legtöbben a kiegészítő jövedelem lehetőségét említik (68%), az ismerősöktől hallott jó tapasztalatok és a falusi turizmushoz szükséges feltételek megléte áll az ösztönzésben a második helyen (29-29%), majd a vendégszeretet (27%) és végül a szorult anyagi körülmények (7%) következnek.

A megkérdezettek közel fele (49,7%-a) a kirándulós kedvű vendéget preferálná az otthonülős típussal szemben (7,8%). A többi válaszadó számára a vendégek ezen tulajdonsága nem mérvadó (42, 5%).

A vendégek nemzetiségével kapcsolatosan csupán a megkérdezettek 17%-ának volt kikötése, ők elsősorban belföldi vendégeket várnának, a többi válaszadó külföldi és belföldi vendégeket egyaránt szívesen fogadna.

A válaszadók fele ellátásban nem tudná részesíteni a vendégeit, egynegyede pedig csak napi kétszeri étkeztetést tudna biztosítani (reggeli, vacsora).

Megvizsgálva az ellátás és a motiváció közötti összefüggést szembetűnő, hogy leginkább azon személyek nem vállalnák a vendégek ellátását, akiket a falusi vendéglátás tevékenységének megkezdésében a szorult anyagi helyzet (63%), és/vagy a kiegészítő jövedelemhez jutás reménye (50%) ösztönöz.

A programkínálat terén is hasonlóan szegényes lehetőségeket tükröznek a válaszok, mivel a válaszadók túlnyomó többsége (54%) csak portán belüli elfoglaltságokat tudna felkínálni, s csak valamivel több, mint egyharmada (37%) vállalna településen kívüli (kb. 50 km-es körzetben) programszervezést is.

A legnagyobb kedvet a programszervezéshez az özvegyek mutatnak, akik mindhárom válaszlehetőségnél túlnyomó rész (átlag 58%-ban) igennel voksoltak.

A legtöbb válaszadó a táj szépségére és érintetlenségére alapoznák a hálózat kiépítését (74,5%). A történelmi múlt és a fennmaradt építészeti-kultúrtörténeti értékek már az előzőnél jóval kisebb jelentőséggel bírnak a válaszadók szemében (30,7%). A legkevésbé fontosnak tartott adottságok közé pedig a válaszok alapján a helybéliek vendégszeretete (17%), valamint a hagyományőrző tevékenységek (9,8%) tartoznak.

Mibe fektetné leginkább a pénzét?

A válaszok alapján a helybéliek leginkább a ház komfortfokozatának emelésébe (40%), a kiadandó lakrész leválasztásába, bővítésébe (37%), valamint a porta rendbetételébe (23%) fektetnék pénzüket. Legkevésbé fordítanának az önképzésre (15%) és reklámra (12%). A válaszadók 12%-a egyáltalán nem kíván befektetni a falusi turizmus érdekében.

A vállalkozó kedvű válaszadók 22%-a csak belföldi, 53%-a viszont bel- és külföldi idegenforgalmi céggel egyaránt szívesen vállalna együttműködést. Azok aránya, akik nem kívánnak idegenforgalmi céggel együttműködni 23%.

Helybéliekből szerveződő egyesületi tagságot a válaszadók 64,7%-a, szervezői szerepet 52,3%-a, más vállalkozókkal való együttműködést pedig 67,3% vállalna.

Az előző pozitív hozzáállást némileg rontja, hogy anyagi hozzájárulást, pl. egyesületi tagként csak 38% vállalna.

Az emberek nagytöbbsége (83%) már hallott a pályázatokról. Ez viszont nem áll egyenes arányban a mélyebb informáltsággal, ugyanis csupán a válaszadók 23% tudja, hogy hová fordulhat, ha pályázni kíván. Azok aránya pedig, akik hallottak róla, és tudják is, hogy hová forduljanak ez ügyben csupán 23,8%!

Az informáltság összefüggést mutat a válaszadók iskolázottságával. A felsőfokú végzettséggel rendelkező személyeknek 100%-a halott a pályázatokról, és 40%-ban tudják is, hogyan kell pályázni. A középfokkal rendelkezőknek 28%-a, az alapfokú végzettségűeknek 22%-a, a polgári iskolát végzett válaszadóknak pedig 20%-a van teljesen tisztába a pályázási lehetőségekkel. Az iskolai végzettséggel nem rendelkező emberek minden esetben csak hallottak a pályázatokról.

Legtöbben állami szintről (56%) és az idegenforgalmi irodáktól (44%) várnának segítséget vállalkozásuk beindításához és működtetéséhez. A válaszok között a helyi önkormányzatokat, a megyei és helyi szervezeteket is többen megjelölték, ám a tőlük várt segítség aránya elmarad az előzőektől (26%, 16%, 13%).

Miben várna leginkább segítséget?

A megkérdezettek válaszaiból felállítható sorrend egyben rámutat arra is, hogy szerintük mely területeken, és milyen arányban vannak hiányos kapacitásaik.

A sorrend a következő: pályázati lehetőségek terén (41%), szükséges lakás-felújítási, átalakítási teendők (40%), reklám, propaganda (32%), információk hozzáférhetősége, folyamatos áramoltatása (29%), a különböző kalkulációk elvégzése - pl. pályázatkészítésnél - (16%), programszervezés (6%).

A válaszadó vállalkozók a nők dominálnak (54,5%). A vállalkozók nagy többsége minimum középiskolai végzettséggel rendelkezik (36% egyetemet, 36% középiskolát végzett). Az átlagéletkor esetükben valamivel magasabb, mint az I-es válaszadóké (46 év), a legfiatalabb válaszadó 38, a legidősebb pedig 63 éves. A legtöbb falusi vendéglátóhely üzemeltetését mellékállásban végzik a vállalkozók (73%).

A válaszadók 82%-a hagyományos falusi vendéglátóhelyet működtet saját házában, 18% pedig vendégházat, közülük egy személy vendéglővel egybekötötten.

A vállalkozások 91%-át 1990 után indították be (csak egyetlen ez előtti időpont szerepel a válaszok között). Az 1990-94 és az 1995-98 között beindított vállalkozások aránya megegyezik (45%).

A vendéglátóhelyek többsége (54%-a) önellátós, a többi helyen napi háromszori (27%), illetve egyszeri (18%) étkezést lehet igénybe venni.

A legtöbb szálláshely komfortos (54%), vagy összkomfortos (36%). Komfort nélküli szálláshely a válaszok alapján nincsen, s csupán egy félkomfortos szálláslehetőség üzemel (9%).

A válaszadók 54%-a önerőből indította be vállalkozását, a többiek ismerőseik, barátaik (37%), valamint a különböző felvett kölcsönök (9%) segítségével.

Megvizsgálva a komfortfokozat és a beindítás módja közötti összefüggést, kiderül, hogy az összkomfortos szálláshelyek 75%-át, a komfortosaknak pedig 50%-át önerőből indították be. A barátok, ismerősök segítségét leginkább a félkomfortos és komfortos szálláshellyel rendelkezők vettek igénybe (100% és 50%-ban), kölcsönfelvételhez pedig csak az összkomfortos szálláshellyel vállalkozók folyamodtak (25%-ban).

Arra a kérdésre, hogy "mi motiválta őket a vállalkozás beindításakor" legtöbben a vendégszeretetet és a kiegészítő jövedelem lehetőségét jelölték meg válaszként (63-63%), de sokukat egyszerűen csak a tenni akarás is ösztönözte (18%). A szorult anyagi helyzet, a vendéglátáshoz szükséges feltételek megléte, valamint a másoktól hallott pozitív tapasztalatok mind azonos mértékben (9%) motiválták a vállalkozókat.

A vállalkozók 54,5%-a, tehát többsége, ezidáig még nem vett részt oktatási-továbbképzési programon falusi turizmus témakörében, de a hajlandóság megvan bennük eziránt.

Az oktatási programokon már részt vett vállalkozók 60%-a az elmúlt két év során szerezett mélyebb szakirányú ismereteket. A nemek szerinti programokon való részvételt megvizsgálva kiderül, hogy a férfiak vettek rész eddig nagyobb arányban az oktatási programokon (67%).

Programszervezőként a következő szervezeteket jelölték meg:

• Megyei Idegenforgalmi Hivatal, Miskolc (Falusi Turizmus Szervezete) (40%),
• Abaúji Területfejlesztési Önkormányzati Szövetség (40%),
• Régió Ózdi Szerkezetfejlesztő Kft (20%).

A vendégek többsége (73%) belföldről érkezik, a vállalkozók 27%-ának pedig külföldi és belföldi vendégei egyaránt adódnak.

A vállalkozók 91%-ának vannak visszatérő vendégei, igaz ugyan, hogy az ilyen vendégek aránya nagyon kevés (átlag 28%). A visszatérő vendégek egyébként 100%-ban belföldiek.

A legtöbb esetben a vállalkozások híre csak szájról szájra terjed (64%), és/vagy térségi prospektusok útján (63%). A sajtóban csak a vállalkozók 45%-a hirdeti szolgáltatásait, a körzeti TV-ben pedig csak egyetlen személy (9,1%). A válaszok alapján látható, hogy a legkevésbé igénybevett hírszerzési eszköz a rádió (0%).

A vállalkozók a táj szépsége, érintetlensége, valamint a hagyományőrző tevékenységek mellett 100%-ban voksoltak. A történelmi múltat, az építészeti-kultúrtörténeti értékeket csak 6%-ban tartják fontosnak, ezt követi a helybéliek vendégszeretete (45%), végül pedig a jellegzetes ételek (18%).

Az esetek többségében a vendéglátók csak a különböző háztáji tevékenységek (36%), a hagyományos paraszti gazdálkodásmód (27%), valamint a még élő szokások (27%) terén nyújtanak programlehetőségeket. Az ősi mesterségekbe (például fafaragás, szövés) csak egy vállalkozó nyújt betekintést (9,1%). Egyéb programokkal is csak egy válaszadó szolgál (9,1%), aki a lovas turizmus (lovaglás, hintózás, lovasszán, lovaskocsikázás), a vízisportok (kenuzás a Hernádon), valamint egyéb "speciális" programok terén (számítógép) nyújt színes kínálatot.

A vállalkozók többsége (64%) belföldi idegenforgalmi céggel együttműködik, egy személy (9,1%) pedig bel- és külföldi céggel egyaránt. A válaszadók 27%-a viszont egyetlen idegenforgalmi céggel sem működik együtt.

Arra a kérdésre, hogy "kivel vállalna szívesen együttműködést" a legtöbben a többi vállalkozót jelölték meg (64%). A helybéliekből verbuválódó egyesületeket a vállalkozók 54%-a preferálná, míg az együttműködéssel járó anyagi hozzájárulást csak 18% vállalná. Szervezői szerepet bármiféle együttműködés esetén a vállalkozók 45,5%-a vállalna.

A legnagyobb terheket a falusi turizmus tevékenysége kapcsán sorrendben a különböző felújítási munkálatok, a porta rendben tartása, és a programok szervezése ró a vendéglátókra. Az önképzést senki sem említi saját költségei között.

Legtöbben a különböző pályázati lehetőségek időbeni és folyamatos tájékoztatásában (82%) és a reklámozásban (46%) számítanának nagyobb segítségre, de nagyobb támogatásra lenne szükség a felújítási-átalakítási munkák elvégzésében (36%), a rendszeres és teljes körű információnyújtásban (27%), valamint a programszervezésben és a különböző kalkulációk elvégzésében (18-18%) is.

A válaszadó vállalkozók elsősorban a helyi önkormányzatoktól várnának nagyobb segítséget (78%), majd a megyei szervezetektől és az idegenforgalmi irodáktól, szervezetektől (45-45%), és csak kisebb mértékben számítanának az államra (36%), valamint a helyi szervezetekre (27%).

A pályázat, mint pénzszerzési lehetőség

A vállalkozók 64%-a már élt a pályázás lehetőségével, közülük az egy, és a két alkalommal pályázott válaszadók aránya egyformán magasabb értéket képvisel (27-27%), mint a két alkalomnál többször pályázottaké (9,1%).

A már pályázott vendéglátók közül csupán 27% járt sikerrel, ők is csak egy alkalommal.

A válaszokból az is kiderül, hogy a vállalkozók általában későn, és elsősorban ismerőseik, barátaik révén értesülnek a különböző pályázati lehetőségekről (45%). A sajtót, és a helyi önkormányzatokat tartják még fontos információforrásnak (36-36%), a televíziót viszont már csak egy személy (9,1%), a rádiót pedig egy vállalkozó sem sorolja a hírszerzési lehetőségek közé.

Jelenleg a vállalkozók körében legfőbb információ-forrásnak a vállalkozási tevékenységgel összefüggő valamennyi témakörben az "innen-onnan" való értesülés, vagyis az ismerősök számítanak (36%), de fontos szerepet tölt be még a sajtó, és a rádió (30-30%) is ezen a téren.

A más vállalkozóktól való informálódás, és a TV (27-27%) megelőzi az önkormányzatokat (18%) az információs csatornában betöltött szerepvállalásban.

A vállalkozóknak csupán 9,1%-a érzi úgy, hogy számításai teljes mértékben bejöttek. A többiek (54,5%) csak részben érzik ugyanezt (ami 50-80%-os elégedettségi szintet jelent), és vannak olyanok is (36,4%), akik abszolút másra számítottak, és ezért csalódottak.

A válaszadóknak ennél a kérdésnél fontossági sorrendbe kellett állítani a megadott tényezőket. Az így kapott eredmény (prioritási sorrend) egyben az általuk célszerűnek tartott fejlesztési stratégiára is rámutat.

A legtöbb esetben preferált sorrend a következő:

1. Megfelelő szálláshely kialakítása.
2. Reklám, propaganda.
3. Elegendő vendégszám.
4. Programszervezés.
5. Turisztikai központ - szálláshely-közvetítés, koordináció.
6. Közös érdekeken nyugvó kistérségi szervezet kiépítése.
7. Oktató-továbbképző programok.

A sorrendből megállapítható, hogy a válaszadók a központi szervezés szerepét alábecsülik, illetve nincsenek tisztában az egyes stratégiai pontok egymáshoz való viszonyával. A turisztikai központ kialakítása nélkül ugyanis nem várható sem igazán hatékony, a kistérségi kínálatot komplexen tükröző propaganda, amiből pedig az következik, hogy elegendő vendégszám és sikeres - visszatérő vendégekben bővelkedő - versenyképes falusi vendéglátó-hálózat sem.

Egy komplett - szállás-, és vendéglátóhelyeket, programokat magába foglaló - térségi turisztikai prospektus szükségét a legtöbb vállalkozó felveti, emellett a színvonalas szórólapokat is többen fontos reklámeszköznek tartják (különösen benzinkutaknál). Ezen kívül a válaszok egyénenként eltérőek: vannak, akik az önkormányzatok nagyobb szerepvállalását tartanák ezen a téren igazán eredményes módszernek, vagy a reklámfilmes bemutatkozást, és van aki a Turinform számítógépes adatbázisára való felkerülést. Abban azonban megegyeznek a vélemények, hogy a kielégítő vendégforgalom eléréséhez eredményes marketing munkára van szükség, amihez pedig egyfajta szervező-összefogó erő elengedhetetlenül fontos (leginkább külső segítség útján, pl. megyei idegenforgalmi irodák).

Az azonos tartalmú válaszok gyakoriságát figyelembe véve a következő sorrend állítható fel a kedvezőtlen adottságok között:

1. a kistérség nehézkes megközelíthetősége (utak minősége, tömegközlekedés),
2. helybéliek negatív hozzáállása (kihasználatlan szálláskapacitások),
3. szervezethez való tartozás hiánya,
4. étkezési lehetőség - vendéglők - hiánya,
5. megfelelő szakmai képzettség hiánya (vendéglátói részről),
6. kedvezőtlen pályázati (támogatási) feltételek,
7. tőkehiány,
8. közellátás terén lévő hiányosságok.

A vállalkozók döntő többsége a vendéglátás színvonalának - ellátás, programok, lakás és környezetének állapota, komfortfokozat - emelése területén szeretne eredményeket elérni. Vannak, akik az összefogást szorgalmaznák - pl. az azonos településeken élő vállalkozók, vagy a vállalkozók és önkormányzatok között - a közös erővel, nagyobb anyagi ráfordítás nélkül megoldható feladatok (pl. turistautak feltérképezése, jelölések frissítése, újak kirakása, stb.) esetében. Akadnak olyanok is, akik egy településeket összefogó - nem csak turisztikai célú - információs iroda létrehozását szeretnék leginkább elérni a közeljövőben.

A fejlesztés lehetőségeiről a kérdőívek eredményeit felhasználva tisztább képet kaphatunk, mivel a módszer lényege a célcsoport közvetlen visszajelzésén alapul. A hely lakosság megkérdezése pedig igen fontos lépését jelent a valós helyzetfeltárásban, különösen, ha abból indulunk ki, hogy a fejlesztést alapvetően az ott élő emberekre alapozottan, és az ő aktív részvételükkel kell megvalósítani. A visszaérkezett válaszok kiértékeléséből pedig világosan kitűnik, hogy a falusi turizmus fejlesztését alapul véve a kistérségnek számos gyenge pontja is van, ami mellett eltörpülni látszanak az egyéb, pozitív adottságok (természeti, kultúrtörténeti értékek). Nézzük, mik is a fejlesztés szempontjából a fontosabb problémák.

Amint látható, a helyi lakosság csekély hajlandóságot mutat a vendéglátás tekintetében, ami a cél elérésében (a tevékenység fejlesztése) gátakat szabhat. Vállalkozói részről is csak részleges elégedettséget tükröznek a válaszok. A tenni akarás, és az együttműködési kedv azonban jelen van az emberekben, amit okosan kihasználva egy "meggyőző" stratégiát kellene kiépíteni a negatív hozzáállás leküzdésére, valamint a vállalkozói kedv újraélesztésére, illetve fenntartására (lásd. 3.9.1.).

Az innovatívabb réteg jellemzői a két kérdőív alapján: férjezett nők, akik alap-, közép-, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, magasabb informáltsági szinten állnak (pl. pályázatok terén), és bizonytalanabb jövedelmi és mellékjövedelem-szerzési kategóriákba tartoznak (a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozók mutatják a legkisebb vállalkozói kedvet, valamint az állandó mellékjövedelemmel rendelkezők). Látható, hogy a lakosság ezen rétege az egyes részfeladatok végrehajtása szempontjából kedvező tulajdonságokkal bír, és aktívan (számukra nagyobb önállóságot biztosítva) bevonható a fejlesztésbe. Elsősorban tehát egy rájuk alapozott fejlesztési stratégiát kell kidolgozni, természetesen figyelembe véve a rendelkezésre álló lakáskörülményeket is.

A kistérség lakásállománya legnagyobb részt hagyományos parasztházakból áll, melyek általában komfort nélküliek. Az ilyen körülmények között élő emberekről elmondható, hogy nem kívánnak a falusi turizmusban vállalkozni, de a feltételeik sem adottak hozzá. A legnagyobb vállalkozó kedvet az egyedi stílusú házakban, valamint a külön bejáratú szobával rendelkező parasztházakban élők mutatják, ők túlnyomórészt pozitív választ adtak. Az előző lakóháztípushoz általában összkomfortos, az utóbbihoz pedig komfortos körülmények párosulnak. A parasztházak, átalakított parasztházak bevonása a vendéglátó-hálózatba a kereslet szempontjából célszerű lenne, azonban ezek minimális, legalább félkomfortos fokozatra emelése szükséges a színvonalas szálláskínálat biztosítása végett. Szükséges lehet továbbá bizonyos felújítási-kibővítési munkálatok elvégzése is (pl. vendégszoba leválasztása) biztonsági és kényelmi okokból.

A hozzáállás, mint fő probléma mellett más nehézségeket, hiányosságokat is magában hordoz a kistérség jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzete, ezek elsősorban a szaktudás (és az általános alulinformáltság), a megközelíthetőség (infrastruktúra), az étkezési lehetőségek, a szervezett együttműködés, az információáramlás és a vendégközvetítés terén.

A gazdasági-társadalmi problémák között megemlítendő még egy, a különböző kérdésekre adott válaszok mögött rejlő "üzenet" is, a szegénység. Erre utaló jelek:

• fő motiváló tényezőként legtöbben a kiegészítő jövedelem-szerzés lehetőségét említik meg,

• az egy főre eső jövedelem, az egy háztartásban élők száma, a mellékjövedelem-szerzés lehetősége,

• a lakáskörülmények,

• a vendégekkel szembeni kívánalmak ("mindegy, hogy ki, csak jöjjön" - szemlélet az uralkodó, nem foglalkoznak az esetlegesen felmerülő pl. kommunikációs nehézségekkel a külföldi vendégek esetén),

• az ellátás - az emberek inkább preferálják(-nák) az ellátás nélküli (önellátós) megoldást,

• a "mibe fektetné a pénzét" kérdésekre adott válaszok (általában a lakáskörülmények javítására fordítanának az emberek),

• az a tény, hogy együttműködést vállalnának, de az ezzel járó anyagi következményeket már nem,

• a vállalkozni nem kívánó válaszadók indokai (anyagi és egyéb feltételek hiánya).

Ezekre a fennálló gyengeségekre a falusi turizmus, mint fejlesztési lehetőség is csak hosszabb távon érvényesülő és részbeni megoldást nyújthat, azt is csupán egy megfelelő szervező, koordináló helyi szervezet aktív közreműködésével. Célszerű lenne ezért egy közös érdekeket is képviselő turisztikai- és információs központot létrehozni a kistérségben, mely például az országban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő "Teleház"- programhoz illeszkedve egyben az érintett települések elszigeteltségének, s ebből adódó elmaradottságának leküzdésében is nagy segítséget nyújthatna (lásd. 3.9.1.).

A falusi turizmus fejlesztése során - a lakosság érdekeit, és a természet védelmét előtérbe helyezve - a vidék esetében kétfajta küszöbértéket kell figyelembe venni: egyfelől a terület minimális "életképességét", amely alatt a helyi kezdeményezések nem elégségesek ahhoz, hogy a falusi turizmus gazdaságélénkítő hatása érvényesüljön. Másfelől arra a turisztikai küszöbértékre is figyelemmel kell lennünk, amelynek túllépése a színvonal romlásához, a természeti és kulturális helyszínek pusztulásához vezet.

A fentieket szem előtt tartva és ismervén a kistérség potenciális adottságait, a következő turisztikai termékfejlesztési lehetőségeket javaslom:

• Természetjárás: A kistérség az országos Kék túra, valamint a Rákóczi túra útvonalán fekszik, de számos kisebb, gyalogtúrázásra alkalmas útvonal is található területén (2. térkép). A tartós, (1-2 hetes) üdülési igények alapját az erdei túrázás, a pihenési illetve ismeretterjesztő célú természetjárás adja, ami egyébként az egy napra érkező turistákat is vonzza. Az erdei természetjárás feltételei rendkívül jók a kistérségben, de éppen ennek érdekei ütközhetnek legközvetlenebbül a természetvédelemmel. Ebből kifolyólag bárminemű turisztikai fejlesztés megvalósításához előzetes érdekegyeztetések szükségesek a Tájvédelmi Körzet illetékeseivel, különösen az újabb szálláshelyek kialakítása esetén. Azzal mindenképpen számolni kell, hogy a ZTK térségébe tartozó településeken a tömeges üdülőépítkezés ellentmondana a táj- és természetvédelmi érdekeknek, de az ilyen nagy méretekben történő fejlesztés egyébként sem lehetséges a jelenlegi feltételek között, hiszen a szükséges alapok hiányoznak, vagy nem megfelelőek (infrastruktúra, szennyvízkezelés, kereskedelmi ellátás). Javasolt azonban egy oktató tábor létrehozása, amely a gyermekek és felnőttek részére egyaránt lehetővé tenné a természeti értékek megismerését a természetvédelem gyakorlásában. Ehhez illeszkedne a hegyvidéki aprófalvak mindennapi életének, az ősi foglalkozások (pl. fafaragás), az őshonos házi- és vadon élő állatfajok (mangalica sertés, kendermagos tyúk, szürke marha), valamint a hagyományos paraszti gazdálkodás és az előállított termékek bemutatása. Az oktató tábort a kistérség azon településein kellene elhelyezni, amelyek a ZTK területén belül helyezkednek el (Mogyoróska, Regéc), ezek közül is inkább Regéc javasolt, mivel Mogyoróska esetében az újabb tömegszálláshely kialakítása már káros lenne a falura nézve. A tábor résztvevőinek elszállásolásában egyébként a többi, elsősorban a ZTK határán fekvő falu magánszálláshelyekkel rendelkező lakói is szerepet vállalhatnának (Hejce, Fony, Arka, Boldogkőváralja, Boldogkőújfalu). A tábor területén a szálló mellett közös mosdóval ellátott sátorhely is kialakítható, valamint a szalonnasütéshez, bográcsételek elkészítéséhez szükséges feltételeket is célszerű lenne megteremteni. A központi épületben előadások keretében, diák, videó, preparátumok segítségével mutatnák be a környék geológiai és biológiai értékeit. A Tájvédelmi Körzeten keresztül vezetne egy tanösvény, amelyen egy ismertetőfüzettel a résztvevők, és más érdeklődő turisták végigsétálhatnának, esetleg az oktató kíséretében is. Feltétlenül szükséges lenne a program sikeres kivitelezéséhez a különböző útjelző táblák, esetleg a kétnyelvű ismertető táblák kihelyezése a nevezetességeknél, amelyekre fel szeretnénk hívni a turisták figyelmét. A tanösvény mentén etetők, itatók, leskunyhók lennének kihelyezve, ahonnan a legnagyobb eséllyel megfigyelhetők az éhüket és szomjukat oltó madarak és egyéb állatfajok. Esetleg lovas kirándulásokat is lehetne ezen az útvonalon szervezni. A tábor közelében a vadon élő állatok természetes körülmények között történő megfigyelésre szolgáló objektum (magasles a vadetetők, dagonyázóhelyek közelében) a fotózásra is lehetőséget adna. A közelében kialakított pihenőházban pedig lehetőség lenne alkalmi ellátásra, rossz idő esetén a behúzódásra.

A fent említett program a természet megismerését szolgálná, az igényeknek megfelelően indulhatnának innen kirándulások a kistérség más településeire is, ahol például kulturális programok keretén belül másfajta kikapcsolódási lehetőségben lehetne részük a vendégeknek.

• Kerékpáros túrák: az előzőekben tárgyalt természetjárás adja a kiindulópontját ennek a turisztikai terméknek is, így a Tájvédelmi Körzet és az említett erdei turizmus ezen a területen szintén kitűnő lehetőségeket kínál. A biztonságos közlekedéshez azonban szükség lenne kerékpárút kiépítésére, amely nem kell, hogy mindenütt szilárd burkolatú legyen, de összekötné a településeket egymással (a közutaktól függetlenül), és a ZTK területével, s a kijelölt kirándulóhelyekkel. A kistérséget be kellene kapcsolni az országos kerékpárút-hálózatba, a Gönc-Pálháza kerékpárúthoz például csatlakozhatna, de külön kiépíthető lenne egy Hernád-völgyi kerékpárút is, amely jelentős hosszúságú szakaszon a Hernád gátján haladhatna végig, ahonnan könnyedén elérhetőek lennének a fontosabb "kulturális kis központok" is (Boldogkőváralja, Hejce, Vizsoly), amint az a 2. térképen is látható. Ez elsősorban a kistérség önkormányzatainak összefogásával és támogatásával lenne megvalósítható.

• Gomba- és gyógynövénygyűjtő túrák: a gyalogos túrákon, főként esőzések után, kitűnő gombászhelyek kínálják magukat a kistérségben. A nedves, vizenyős rétek, ligetek pedig tele vannak gyógynövényekkel (kakukkfű, vérehulló fecskefű, stb.). érdemes lenne ismertető foglalkozásokat szervezni, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a mérgező és ehető gombafajtákkal, a gyógynövények hasznosításának lehetőségeivel, másrészt pedig elméleti tudásukat felhasználva, saját maguk gyűjthetnék össze a saját maguk számára hasznosítható fajtákat.

• Sportturizmus: A kistérség természeti adottságai (nagyarányú erdősültség, domborzati adottságok, a Hernád folyó) a különböző sportokban kikapcsolódást kereső turisták számára is kiváló lehetőségeket nyújtanak. A környék erdői tájfutásra, terepfutásra alkalmasak. Versenyeket és edzőtáborokat is lehetne itt tartani, hiszen a csoportok együttes elszállásolására is van lehetőség néhány településen. A Hernád folyó mind vadvízi túraevezésre, mind horgászatra alkalmas. A folyó kezelője horgászvízként az Észak-Magyarországi Horgászegyesület. A horgászatra különösen alkalmas helyek egy része véleményük szerint pontosan a kistérség területére esik (Hernádcéce, Vizsoly környéke). Kempingezésre alkalmas területeket is találunk - főleg Hernádcécénél - a sekély, hosszan elnyúló, mocsári tölgyesekkel övezett parton (lásd. fotós mellékletben). Kisméretű vadkempingezés egyébként jelenleg is működik a Hernád partján Hernádcécénél és Vizsolynál.

• Termálturizmus: A Zempléni hegység nyugati peremén sorakozó posztvulkanikus források sorába tartozik Korlát 24° C-os, gyógyhatású ásványokat tartalmazó, hasznosításra váró forrásvize, a Taploca forrás. Hasznosítását korábban akadályozta az, hogy az érintett földterület magán kézben volt. Jelenleg mind a forrás, mind pedig a hozzá tartozó 785 m² terület (legelő) a helyi önkormányzat tulajdonában van. Továbbra is gondot jelent a terület leghatékonyabb kihasználása lévén, hogy a turisztikai célokon alapuló beruházáshoz szükséges motiváló tényezők - anyagiak -, megfelelő színvonalú infrastrukturális háttér, de legfőképpen egy vállalkozó szellemű beruházó- még mindig hiányoznak. A gyógyhatású hévíznek minősülő forrás elsősorban hazai rekreációs igények kielégítését szolgálhatná, ám üdülési célú hasznosításához további, mélyebb vizsgálatok szükségesek.

• Lovas turizmus: további fejlesztése elsősorban a Hernád-völgyben javasolható a kedvezőbb domborzati viszonyok miatt. A nagyobb állatállománnyal rendelkező lovasközpont kialakítása semmiképp sem javasolt, mivel olyan nagy méreteket öltő kereslet még nem jellemző a térségbe érkező vendégek körében. Az egy-két ló háztáji tartása és aktív bevonása a turisztikai kínálatba viszont reális fejlesztési cél, hiszen még a hegyvidékibb fekvésű településeken is vannak hagyományai a lótartásnak, sőt a lovagoltatással egybekötött vendégfogadásnak is. A boldogkőváraljai Aditon Bt. lovagoltatást, Mogyoróskán a Napkelte vendégház pedig lovas túrázást és sétakocsikázást vállal, saját telephelyeiken tartott lovakkal. Az elmúlt évben még egy vállalkozóval bővült a lovas szolgáltatásokat kínáló falusi vendéglátók köre, aki Fonyban lovaglási lehetőséggel, sétakocsikázással, lovasszánnal, és hintózással várja vendégeit.

• Kultúrtörténeti túrák: a természeti adottságok mellett kiváló építészeti-kultúrtörténeti értékekkel is találkozhat az ide látogató turista, melyek talán a legkiemelkedőbb turisztikai vonzerőt képviselik a kistérség palettáján. Közülük is a legkiemelkedőbbek a boldogkői és a regéci vár, valamint a települések már korábban említett nemesi kúriái, melyek megtekintését össze lehetne kapcsolni egy komplett túra keretén belül, és működtetni lehetne akár vándortúraként is. A túra jellegéből adódóan a vendégforgalom és a fogyasztás tekintetében az előnyökből több falu is részesülhetne. Az elszállásolásban a magánszálláshelyek is nagy segítséget nyújthatnának, sőt a kimondottan rájuk alapozott túrák szervezése is megoldható lenne egy-két település kivételével (pl. Korlát, Hernádcéce). A program tovább bővíthető - például esti kikapcsolódás és szórakozás címszó alatt - a régi borospincék megtekintésével, ahol alkalomszerűen hagyományos és különleges ételekkel egybekötött borkóstolásra és csendes mulatozásra is sor kerülhetne (Hejce, Fony, Boldogkőváralja). Gondot jelenthet viszont a több száz éve pincék állapota, az ülőalkalmatosságok hiánya, és a kis méretű pincék esetében a fogadóhelység hiánya. Sajnos a bortermelés az elmúlt néhány évtized során jelentősen lecsökkent, igaz a kistérség borai sohasem jelentettek túl nagy vonzerőt (vö. a közeli Tállya boraival). A fellendítés érdekében lehetne településeken belüli, gazdák közötti, és települések közötti - borkóstolással egybekötött - borversenyeket rendezni, ahol a "zsűri" tagjait esetenként a vendégek alkotnák.

• Hagyományőrző túrák: A falvakban még élő - főként egyházi - ünnepek, szokások megtekintése is izgalmas programot nyújthat egy városból érkező ember számára. Ilyen programok megszervezésére alapul a következő események szolgálhatnak: búcsúk, hegyvidéki falunapok rendezvényei, gasztronómiai bemutatók, versenyek, aratóünnepek, szüreti mulatságok, disznótorok, és a különböző népi mesterségek bemutatása. Egyedi, illetve minőségi kézműipari termékek piacra történő előállítása a kistérségben nem jellemző. Néhány háznál pokrócszövés, kosárfonás, és fonott bútorok készítése folyik (Vizsolyban). Vilmányban kosárfonással két nő foglalkozik, de nem vállalkozókként. Szövéssel Boldogkőváralján két személy foglalkozik, szintén csak kedvtelésből űzik azt. Baskón pedig él egy néni, aki szövéssel, egy másik pedig koszorúkészítéssel foglalkozik. Hejcén él Nemes Sándor fafaragó mester, munkáiból állandó kiállítás tekinthető meg a falu egyik közterén, a szoborparkban. Érdemes lenne a még élő, kevés számú szellemi tőkét megragadni, összefogni (pl. egy tájház keretein belül) és a kézműipar fellendülését is elősegítve "néphagyományőrzés" címen túrákat szervezni az érdeklődőknek. A tájház(ak) kialakítására bármely üresen álló, hasznosítatlan épület megfelelne, akár a volt gazdasági épületek is, a megfelelő átalakítási-felújítási munkálatok elvégzése után (erre alkalmas lenne pl. a Hejce határában lévő, valamikor magtárként funkcionáló épület, melyet jelenlegi tulajdonosa pontosan ilyen célból szeretne egyszer hasznosítani, csak a megfelelő beruházó partnerre vár).

• Agroturizmus: a tapasztalatok szerint a falusi turizmus igazán akkor vonzó, ha a vendégek a hagyományos paraszti élet, ennek keretében pedig a mezőgazdasági termeléssel is megismerkedhetnek. Ezért indokolható, hogy a falusi turizmushoz mezőgazdasági termelés is kötődjön. A kistérségben az agroturizmus célterületei elsősorban azok a települések lehetnek, ahol az agrártermelésnek kifejezetten rosszak a feltételei, így az ott élők nehezen boldogulnának a versenyszféra feltételei között (viszont a támogatási rendszer nekik kedvez). Turisztikai szempontból javasolható, hogy főként a környezetbarát- és biotermelést preferálva, a régi magyar állatfajták tartásával (pl. mangalica sertés, kendermagos tyúk, szürke marha) foglalkozzanak a helyi gazdák. A saját előállítású termékeket lehetőleg hagyományos módon dolgozzák fel (tehéntúró, juhsajt, házi sütésű kenyér, sütemények, gyümölcs-aszalványok), és helyben is értékesítsék. Célszerű lenne továbbá a különböző paraszti munkák programszerű bemutatása (aratás és aratóbál, szüreti munkálatok és mulatságok).

• "Meggyőzés": a kistérség számos olyan adottsággal rendelkezik, melyek elengedhetetlen feltételei egy komplex turisztikai termékcsomag kifejlesztésének (természeti, építészeti, kultúrtörténeti értékek). A színvonalas kínálat azonban a fenntartható fejlődés szempontjából a turizmus esetében is alapkövetelmény, amit biztosítani csakis megfelelő, "pozitív hozzáállású" társadalmi környezetben lehet. Az embereket először is meg kellene győzni a falusi turizmus jövedelemtermelő és életkörülményeket javító hatásáról. Ennek érdekében közvetlen kapcsolatfelvétel szükséges, amely az ilyen, "toborzó" akcióknál a leghatásosabb módszerként működhet. Célszerű lenne előadások keretében megismertetni a résztvevőket a falusi turizmus, és a vendéglátás jellemzőivel, elsősorban arról, hogy a családokat kiegészítő jövedelemhez juttatja, kényelmes, időszaki munkalehetőséget kínál és nem utolsó sorban környezetkultúrát, kellemesebb és esztétikailag szebb életkörülményeket teremt a településeken (videofilmes oktatóanyag). Továbbá tudatosítani kell bennük azt, hogy a térség, ahol élnek nagyon sok, a civilizált életből kitaszított értékkel bír, amelyeket közös összefogással megőrizhetnek az utókor számára, miközben hasznosíthatják is őket, természetesen csak bizonyos mértékek között. A konzultációval egybekötött előadások megtartására a helyi vendéglátókat kellene felkérni, akiket ismernek a résztvevők, és akik élménybeszámolóikkal, tapasztalataikkal is gazdagíthatják a programot. A figyelemfenntartás érdekében fontos, hogy az egyes előadások ne nyúljanak túl hosszúra (javasolt időtartam: összesen 3 óra, mely két-három előadást foglalna magába), és szemléltető jellegű legyen (kellékek: videó, diavetítő, TV). A hallgatóság megszervezéséhez előzetes felmérés szükséges, amely rámutatna a hajlandóság mellett a szükséges feltételek meglétére is (lakáskörülmények, programelképzelések, stb.). Az előadások megtartására a legalkalmasabb időszak a késő ősz, és a téli hónapok ideje, ekkor ugyanis a vállalkozók is jobban ráérnek (kisebb, vagy szünetelő vendégforgalom miatt), és a helybélieket sem terhelik a háztáji teendők. Településenként csak egy-egy meleg helység kellene (pl. volt művelődési-ifjúsági házak), ahol összegyűlhetnek, és ahol akár beszélgethetnek is egymással az érdeklődők az előadásszünetekben. Az előadások megszervezésében és anyagi-erkölcsi támogatásában elsősorban a Településszövetség, valamint a helyi önkormányzatok vállalhatnak döntő szerepet.

• Turisztikai és információs központ: a kistérség gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, felzárkózását, területi esélyegyenlőségének megteremtését nagyban szolgálhatná egy "teleház", illetve egy ehhez hasonló intézmény létrehozása és működtetése. Erre ma már a hátrányos helyzetű, elmaradott kistérségeknek is van lehetőségük, a különböző pályázási lehetőségek révén. A Magyar Teleház Szövetség homepage-én a szervezet funkcionális és strukturális felépítésén kívül az Országos Teleház Programról is tájékozódhatunk, s így az adottságoknak megfelelő lehetőségekről. Gergely-hegy kistérség bekapcsolása a teleház programba turisztikai szempontból is kedvező lépést jelenthetne a fejlesztésben, mivel a komplex termékcsomag virtuális megjelenítését, a kereskedelem, szolgáltatás csere szervezését, kiszolgálását biztosítja a minden lehetséges területen történő hirdetési, közvetítési szolgáltatásokkal (pl. ingatlanközvetítés). A teleház bekapcsolása a turisztikai információrendszerbe, az információszolgáltatás a térségben elérhető turisztikai szolgáltatásokról, a vendégfogadás szervezése, kiszolgálása, a vendégfogadók egyenkénti megjelenítése pedig nagy segítséget jelentene a kistérség turizmusának fellendítésében. A vidék társadalmi és közösségi értékeinek bemutatása, a települések, tájak vonzerejének növelése a programhoz való csatlakozás esetén hatékonyan és bővebb körben megoldható lenne (országos hálózatra való felkerülés, esetleg Internetes honlap). A fentieken kívül egy ilyen információs központ létrehozása ahhoz is hozzájárulna, hogy a helyi társadalom megismerkedjen a vidék társadalmi újításaival, a közösségi, közigazgatási innovációkat támogató szolgáltatásokkal, a megújulás ötlet- és esettárával... egy szóval informálódjon.

A kistérség komplex programcsomagját a meglévő programok és a fentiekben ajánlott lehetőségek figyelembevételével lehetne kidolgozni. A falusi turizmusba bekapcsolódott településekre össze lehetne állítani egy érdeklődési kör szerint kialakított, több útvonalból álló turisztikai termékcsomagot, egy "vándortúrát". Ennek lénye az, hogy hat-nyolc település vendégfogadói kézről-kézre adják a vendégeket. A vendég az első településről - ahol tetszés szerinti időt töltött el - akár át is sétálhatna a másik faluba, miközben csak egy hátizsákot vinne magával, benne elemózsiával, útközben pedig nyugodtan barangolhatna a környék erdeiben, rétjein, a szabadban étkezhetne. Közben a csomagjait a vendéglátó autóval (vagy a falugondnoki kisbusszal) átszállítaná az új fogadóhelyre, ahol a vendéget érkezésekor tiszta szoba és vacsora várná. Ehhez leginkább autóval rendelkező, vállalkozó szellemű gazdákra van szükség. A "vándortúra" megszervezése meglehetősen nehéz munka, és csak akkor oldható meg, ha az egyes láncokban résztvevő gazdák telefonon is elérhetők. A lebonyolításban feltétlenül szükséges egy térségi szervező is, aki ismeri a vidék minden adottságát, lehetőségét. Fontos lenne továbbá, hogy a falvak együttműködjenek, lényeges eredményt ugyanis csak így érhetnének el.

A falusi turizmus fejlesztése - mint a legtöbb vidékfejlesztési kezdeményezés - bizonyos veszélyeket is hordoz magában, amelyek például a túlzott mértékű fejlesztések esetén (lásd tömegturizmus a ZTK területén) éppen ellentétes változást idézhetnek elő. Ez a turizmus esetében akár a célterület eredeti, potenciális adottságainak visszafordíthatatlan pusztulását is okozhatja.

A fejlesztés veszélyei a következők lehetnek:

• környezet károsodása (főként a ZTK esetében),
• mezőgazdaság fokozottabb háttérbe kerülése a vendégfogadással szemben,
• a falvak veszítenek megszokott nyugalmukból, eredeti arculatukból,
• közbiztonság romlása,
• üzleti jelleg túlzott előtérbe kerülése.

Amint az analízisből kiderült, Gergely-hegy kistérség adottságai jók, és megvannak a lehetőségek a falusi turizmus fejlesztéséhez, ha pedig a korábban tárgyalt keretek között sikerül fejleszteni a tevékenységet, akkor a fenti veszélyekkel sem kell számolnia.

A piac informáltsága a kistérség turisztikai kínálatáról elég hiányos. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Idegenforgalmi Hivatala rendelkezik ugyan adatokkal az egyes falusi vendéglátókról, amelyeket az országos adatbankba is eljuttatnak, mégsincs átfogó képük a teljes kínálatról. Sok esetben a vendéglátók sem küldik vissza a kitöltendő adatlapot, a kis létszámmal működő Hivatal fizikailag és technikailag is képtelen az önkormányzatok és a több száz vállalkozó mellett a falusi vendéglátókkal való érdemi foglalkozásra.

Intézményi finanszírozása is olyan jellegű, hogy a térségek falusi turizmusának bemutatását szolgáló önálló, képes kiadvány megjelenését nem teszi lehetővé. Az Idegenforgalmi Hivatal rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi turisztikai vásárokon. A külföldi vásárokon megjelenő országos és megyei kiadványok csak érintőlegesen foglalkoznak a kistérséggel.

A falusi turizmusnak jelenleg két országos szervezete van, a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, valamint a Falusi Turizmus Országos Szövetsége. Annak ellenére, hogy e két szervezetnek az ország különböző területeiről nagyon sok tagja van, a termék piacra jutásában mégsem tudnak jelentős eredményt felmutatni. Ennek okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a tagok között nagyon sok önkormányzat és egyéb szervezet van, amelyeknek egyáltalán nem profilja az utazásszervezés. Sokat segítene, ha a FTOSZ olyan értékesítő (közvetítő) országos hálózatot építene ki, amelyik minden térségben rendelkezne erre szakosodott szervezőkkel, termékértékesítőkkel, és az egyes térségek kínálatát országos és nemzetközi szinten tudná ajánlani. Amíg ez kiépül, a szervezet a tagjainak ajánlatát országos hálózattal rendelkező utazási irodán, vagy irodákon keresztül kellene piacra vinni. Ezt felismerve a közeljövőben (1999. év végére) várhatóan megszületik az első ilyen együttműködés a West Travel utazási irodával, az "Itthon Magazin", melynek célja, hazánkat kínálni 40 színes oldalon a nagyközönség számára. A tervek szerint havonta megjelenő lap várhatóan különböző hasznos tanácsokkal és ötletekkel látja el az aktív pihenés formáit kereső olvasóknak. A Magazin támogatni kívánja a falusi vendéglátás régi és új résztvevőit, a vendéglő és panziótulajdonosokat, a kis-, és nagy szállodák üzemeltetőit a bemutatkozás lehetőségével.

Az újsághirdetések, a különböző egyesületek, alapítványok, önkormányzatok által végzett kiajánlások nem képesek pótolni a szakembereket alkalmazó - a Szövetség marketingpolitikája szerint dolgozó - szervező, értékesítő hálózat munkáját.

Gergely-hegy kistérségben eddig a vendég és házigazda közötti kapcsolat főként személyes ismeretségek útján jött létre, s általában a szájpropaganda következtében bővül. Ezt a kiértékelt kérdőívek eredményei is igazolják (lásd. 3.8.3-4.). A fejlődés eddigi spontaneitását fel kell, hogy váltsa a tudatos fejlesztés.

A falusi turizmus kialakulását és fejlődését a vidéki lakosság - ezen belül különösen az agrárnépesség - viszonylagos szegénységéből eredő kiegészítő jövedelemszerzési törekvése, valamint a városi polgárok természetes környezet és életmód utáni igényének szerencsés találkozása segíti. Jelentős szerepet játszanak fejlődésében azok a kormányok, amelyek felismervén népességmegtartó szerepét, állami támogatásokkal is hozzájárulnak a fejlesztésekhez.

A falusi turizmus nemzeti és térségi sajátosságok és lehetőségek függvényében fejlődik, ezért nem mutat egységes arculatot és szerkezetet még országon belül sem. Két alapforma azonban mégis megkülönböztethető. Az egyikben a teljes vidéki lakosság alanya a falusi turizmusnak, a másik formában csak az agrárnépesség.

Magyarországon már az 1930-as években virágzott a falusi turizmus, majd jelentős szünet után a nyolcvanas évek végén indult újra fejlődésnek. Hazánkban a turizmus ezen válfaja a sajátos agrár- és településszerkezet miatt nem azonosítható csak a mezőgazdasággal, szélesebb értelmezést kapott mint például a német nyelvű országokban, így a vidék teljes lakosságára épül.

Szervezeti háttere kialakulóban van, ennek a folyamatnak a gerincét igazán a Falusi Turizmus Országos Szövetsége alkothatja egy - a GITES DE FRANCE-hoz hasonló - központi irányítású országos szervező és működtető hálózat létrehozásával.

Szükség lenne egy falusi turizmusra vonatkozó speciális jogszabály megalkotására, valamint a falusi turizmus fejlesztése országos koncepciójának és programjának kidolgozására, amely magába foglalná a marketingpolitikát is.

Gergely-hegy kistérség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Henád folyótól keletre, Miskolctól alig 60 km-re, a szlovák határ közelében helyezkedik el. Heterogén természeti adottságok, szegénység és mostoha gazdasági-társadalmi adottság jellemzi (alacsony népsűrűség, aprófalvas településhálózat, magas munkanélküliségi ráta, szegénység, hátrányos összetételű népesség, elnéptelenedés, stb.). Ezen körülmények között bármilyen fejlesztésre a jövőben csak akkor van esély, ha a helyi társadalom érzi, hogy kezdeményezései állami támogatásra számíthatnak.

A kistérség rendelkezik azokkal a természeti, kultúrtörténeti adottságokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy a falusi turizmus szerepet vállaljon a térség fejlődésében (Zempléni Tájvédelmi Körzet különleges, érintetlen élővilága, országos viszonylatban is egyedülálló vulkanikus képződmények, hegykúpok, nagyarányú erdősültség, folyó, patakok, források viszonylag tiszta vize, jellegzetesen hegyvidéki aprófalvas települések, kedves, de nehezen megnyíló helyi lakosság hagyományok, szokások, hagyományos paraszti gazdálkodás, több ezer éves múltra visszatekintő várak, századeleji, vagy több száz éves nemesi kúriák, templomok, gazdasági épületek). Ezeket az értékeket pedig nem szabad kihasználatlanul hagyni, hanem a térség fejlődésének szolgálatába kell állítani. Ennek egyik - és talán legkíméletesebb - módja a falusi turizmus lehet.

A kistérségben élő embereknek sokáig elsősorban a mezőgazdaság kínált megélhetést (burgonya, szőlő, sárgabarack). A falusi turizmus az 1990-es évek elején kezdett gyökeret verni a településeken. Mára, a helyi lokálpatrioták és néhány önkormányzat szorgos munkájának köszönhetően, a legtöbb településen történtek már kezdeményezések a falusi vendéglátásban. Ahhoz azonban, hogy a turizmus a jelenleginél lényegesebb szerepet töltsön be a kistérség gazdaságában, még további fejlesztésekre és a települések összefogására van szükség. Az önkormányzatok nagy szerepet vállalhatnak a lakosság szemléletének megváltoztatásában, az ő feladatuk felismerni, hogy mit jelenthet a falusi turizmus a családok és az egész település számára. Segíteniük és támogatniuk kellene a vállalkozó szellemű embereket egyrészt tanácsokkal, másrészt anyagi juttatásokkal. Az önkormányzatok feladata továbbá a közterületek tisztántartása, az infrastruktúra fejlesztése (beleértve a szükséges kerékpárutak kialakítását is). Igen fontos ugyanis a rendezett és tiszta utcakép, hiszen a turista a külső képről alkothat véleményt a településről. A tiszta, rendezett falukép, a sok virág, dísznövény bizalmat ébreszt a turistákban, ugyanis azt sugallják, hogy a helybéliek otthonuknak tekintik a települést, ahol a vendég is otthonra lel.

A falusi turizmus beindulásának alapfeltétele a vendégek fogadásához szükséges szállás és étkezési lehetőségek megteremtése. A kistérségben ma már több panzió és magánház áll a vendégek rendelkezésére, azonban közel sem annyi, mint amennyire szükség lehet egy igazán jó reklámtevékenység beindulása esetén. A férőhelybővítést elsősorban magánházakra, lehetőleg működő gazdaságokra kell alapozni, támogatásokkal is elősegítve a megfelelő - lehetőleg elkülönített - szálláshely kialakítását.

A térség jellegzetes arculatánál megőrzése érdekében a helyi önkormányzatok közös összefogásával célszerű lenne a meglévőkön túl a többi településre is fejlesztési tervet készíttetni egy a tájat alaposan ismerő építésszel. Ezek a településfejlesztési tervek segítséget nyújtanának az építkezések tájba illő kivitelezésében, és a porták ezirányú fejlesztésében.

A településeken szükséges turisztikai célú feladatok összehangolásához, valamint a meglévő adottságokat továbbfejlesztve a piacon eladható, komplex turisztikai termékek létrehozásához keretet biztosíthatna egy kistérségre vonatkozó turisztikai fejlesztési koncepció és program, melyek a térségi szintű fejlesztési célokhoz is igazodnának.

Célszerű lenne egy kistérségi turisztikai és információs irodát nyitni, amely szervezné, koordinálná a települések falusi turizmusát.

Azokon a településeken, ahol még nem indult be a falusi vendéglátás a kistérségi fejlesztési program alapján meg kell keresni azokat az embereket, akik hajlandóak a vendégfogadásra, és megfelelő támogatással ösztönözni kell őket a szükséges feltételek megteremtésére.

A fejlesztési programnak támaszkodnia kell egy oktatási-továbbképző programra, mely a potenciális vendéglátók megfelelő színvonalú felkészítését szolgálná. Ennek bázisául szolgálhatnának a kistérség általános iskoláinak tantermei, ahol a tanfolyamok időről-időre megvalósíthatók lennének a Településszövetség anyagi és szakmai támogatásával, közbenjárásával. Ezeken az oktatási programokon a résztvevők megismerkedhetnének a falusi turizmus társadalmi-gazdasági hatásaival, összefüggéseivel és problematikájával.

A környék adottságait kihasználva meg kellene teremteni annak lehetőségét, hogy a kistérség a különféle sportesemények megrendezésének színterévé válhasson. Erdői, mezői tájfutásra, terepfutásra és lovaglásra kiválóan alkalmasak, a Hernád folyó pedig a horgász és vízisportokat kedvelők igényeinek kielégítését szolgáló programok kidolgozására.

Szükség lenne a kistérségben található, eddig egyetlen feltárt termálkút (Korláton) hasznosítása is, ami a további vizsgálatok elvégzését követően egy jelentős vonzerőt képviselő termálstrand kialakítására, s így a rekreációt kereső vendégek igényeinek kielégítésére is lehetőséget nyújthatna.

Fontos, hogy a települések mindegyike hagyományaira épülő, a település jellegét, hangulatát tükröző helyi rendezvények megszervezésével gazdagítsa a turisztikai kínálatot. A szervezés megkönnyítése és a nagyobb részvétel elérése érdekében a nagysikerű, vagy jelentős érdeklődésre számot tartó évenkénti rendezvényeket mindig azonos időpontban megtartani. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy lehetőleg az év minden időszakban legyenek aktuális rendezvények, amik jól illeszkednek az egyes programokba.

Téli programként ajánlhatók a lovasszán túrák, a természetjárás, a néphagyományőrzés, a népi (ősi) mesterségek bemutatása. Ezeket a több településeket is érintő túrákat jól kiegészíthetik az olyan rendezvények, mint a disznótorok, borkóstolók, gasztronómiai bemutatók-kóstolók.

Tavaszi, nyári, őszi programként ajánlhatók a gyalogtúrák, a lovas és fogatos túrák, a kerékpáros túrák, a gomba-, és gyógynövénygyűjtő barangolások, és ezekben az évszakokban is eladható termékek a népi mesterségek, a néphagyományőrzés, valamint a Zempléni Tájvédelmi Körzet bemutatása. Kiegészítő tevékenységként ajánlható a települések közötti borverseny, pincelátogatás, gasztronómiai versenyek (gulyásfőzés, töltött káposzta készítés).

Magyarországon még nem honosodott meg - külföldön sem túl gyakori - a "vándortúráknak" az a formája, amikor a más-más településeken lévő vendégfogadók egy közösen kialakított program során a vendégeket kézről-kézre adják, úgy, hogy az első vendégfogadóhelytől az utolsóig a vendég csomagjai nélkül, gyalog, vagy kerékpárral, esetleg lóháton tetszés szerint meghatározott időszakonként teszi meg az utat, míg csomagjait minden alkalommal a szállásadó eljuttatja a következő szálláshelyre. A "vándortúrák" kistérségben való megszervezése a hazai turisztikai kínálatok között is kuriózumként szerepelhetne.

A kistérség természeti értékei és egy, a ZTK területén található oktatási központ létrehozása kiváló lehetőséget nyújthatnának az érdeklődő turisták számára, ugyanis itt nem csak a természettel, annak növény-, állatvilágával ismerkedhetnek meg a vendégek, hanem a kultúrnövények termesztésével, a háziállatok nevelésével, gondozásával is.

A megfelelő marketing, ezen belül a jó propaganda tevékenység nélkül mit sem érnek a színes programok. Az újsághirdetések, a különféle egyesületek, alapítványok, önkormányzatok által végzett kiajánlások ugyanis nem pótolják a szakembereket alkalmazó irodák munkáját. A kistérség turisztikai kínálatát széles körben, lehetőleg országosan és folyamatosan hirdetni kell. Ebben sokat segíthetne, ha a Falusi Turizmus Országos Szövetsége általánosan ismert országos hálózattal rendelkezne, és a térségek kínálatait országos és nemzetközi szinten tudná ajánlani. Amíg ez kiépül, jó szolgálatot tehet egy országos hálózattal rendelkező utazási irodával való együttműködés. Erre csiráját jelentheti a West Travel utazási irodával kötött megállapodás, amelynek első "gyümölcse" vélhetően ez év végén fog megszületni "Itthon Magazin" néven.

Gergely-hegy kistérségnek megvannak az adottságai egy színvonalas turisztikai termékcsomag kifejlesztéséhez, a fejlesztés során azonban vizsgálni kell, hogy a termékcsomag mennyire eladható a turisztikai piacon, s azt, hogy ott a falusi turizmus adott kínálatának milyen esélyei vannak. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy a fejlesztésnek ne csak gazdaságélénkítő hatása érvényesüljön, hanem alatta maradjon annak a küszöbértéknek, amelynek túllépése a színvonal romlásához, a természeti és kulturális helyszínek túlzsúfoltságához és a helyi lakosság ellenérzéséhez vezethet.