A Szigetköz újrafelfedezése vízen 1996.

(Természetbarát Híradó 1996. október-november, Murányi Attila)

Négy évi kényszerszünet után az idén elhatároztuk, hogy a sok jó hír hatására ismét érdemes lesz az országnak ezt a rendkívül értékes, látnivalókban gazdag, tájképileg is gyönyörű vidékét újból felkeresni. Az 1992-es Sobieski túra alkalmával eltöltött négy nap volt részemről a Szigetköz hattyúdala, mivel az év novemberében terelték el a Dunát az elkészült (!?) erőmű üzemvíz-csatornájába a szlovákok. Azévben lehetett utoljára eredeti állapotában látni. A pusztulást csak a tévé képernyőjéről volt "szerencsém" látni, a kiszáradt medreket, a gaz felverte holtágakat, a száradó fákat. Szerencsére ezek a dolgok már a múlté lettek. Az elmúlt évi Sobieski túráról ismét leszakadva ott maradtunk egy pár napra, hogy újra szemügyre vegyük a már tavaly tapasztaltakat. Miután a fenékküszöb elkészült az 1843-as folyamkilométernél, láttuk, hogy víz bőven van a medrekben, ismét járható lett a vízitúrázók nagy örömére és nem utolsó sorban megmenekült a pusztulástól. Viszont egy jelentős változás történt, hogy a korábban a nagy Dunába betorkolló ágak széles gátakkal lettek lezárva, meggátolván a víz kifolyását a Szigetközi ágakból, mivel most már csak Dunakiliti felől jöhet be víz a belső ágakba. Az Öreg-Dunából kiágazó és abba visszatorkolló ágakat a Duna felé lezárták és a Szigetközön belül mesterséges ágakkal kötötték össze. Ez a folyamatosság egészen Ásványráróig tart, itt már ki lehet menni az Öreg-Dunára átemelés nélkül. Mivel a vízutánpótlás egy része kerül csak az Öreg-Duna medrébe, így az a helyzet állott elő, hogy Doborgaz-szigetnél és Cikolánál a belső ágak vízszintje 3-5 méterrel az Öreg-Duna szintje felett van. Az Öreg-Duna medre viszont szívszorító látványt nyújt, ahol négy éve még a víz hömpölygött és nagy hajók úsztak rajta, ma gaztenger és fűzfák keveréke borítja, egyre magasabbra törve a száraz mederfenékről. Csak nagy árvíz esetén fordulhat elő, hogy ismét megtelik a régi Duna-meder, példa erre az 1993-as áradás, amikor a rohammunkával összetákolt Dunacsúnyi-zsilip egyik kapuját sodorta el az áradás. A belső ágrendszer régi keresztgátjait már nem találtuk, helyettük nagyobb és kisebb hidakkal kombináltak épültek biztosítva ezáltal, hogy az ágakban mindig legyen elegendő víz, nemlétük esetén a víz nagy sebességgel kifolyna az egész Szigetközből, mivel a meder esése nagy, kilométerenként 50 cm. Ez év augusztus elején Doborgaz-szigeten a helyi TSZ vendégházának udvarán vertük fel sátrainkat, amely a gát mögött a vízreszálló helytől mintegy 400 méterre van. Első nap a Zátonyi Duna volt az útirány. A régi térképeken ezt a festői Duna-ágat még Kisrévű-Duna elnevezéssel illették. Kiskocsijainkkal, amelyek itt nélkülözhetetlenek voltak, toronyiránt az új falu irányába indultunk el, hogy a zátonyi csárdáig a vízreszálló helyig vigyük hajóinkat. Ez a Duna-ág valamikor közvetlen összeköttetésben volt a cikolai belső ágrendszerrel. Ma ha valaki Cikola felől akar vízen idáig jönni, három átemeléssel ma is megteheti. Az erőmű épülete előtt a Zátonyi Dunának csak lefolyása volt, mivel talajvizek táplálták, emiatt vize ivóvíz-tisztaságú volt. Nem volt felső beömlése a Duna szabályozása után. Ma a szivárgó csatornával való összekötése révén állandó a vízutánpótlás, viszont kevésbé tiszta a vize. Mi felfelé indultunk el, kb. 500 méteren a partra települt nyaralók és horgásztanyák szegélyezik a folyót, ezeknél kezdődnek a nagy ívű kanyarok. Hol keskenyebb, hol szélesebb a folyó, a víz kb. 1km/óra sebességgel áramlik szembe velünk. A partokat tölgy, nyár és akác szegélyezi néhol szokatlan módon ezek a fák a vízben állva is jól érzik itt magukat. Kb. másfél órás evezés után jön az első kis átemelés, egy fahíd állja utunkat, alja a vízbe lóg, úgyhogy csak a víz alatt tudnánk alatta átmenni. A hozzávezető kb. 50 cm széles gyalogtöltésen, amely mintegy 30 cm-re emelkedik ki a vízből áthúzzuk hajóinkat. Csak a ki- és beszállás okoz némi gondot, mert a bokrok és fák miatt kevés a hely, de ezt is túléltük. Alig 1 km-es evezés után újabb bürü, de ezalatt könnyebb az átjutás, mindössze én szálltam ki a hajóból, felemeltem az egy szál pallót, hogy a többiek simán átevezhessenek, én meg áthúztam alatta a kajakomat. Ez a két bürü Tejfalut köti össze Dunakilitivel, mivel a kőhíd nagyobb kerülőt tesz a falubélieknek szükségessé. Újabb kanyarok az egyre keskenyebb és sekélyebb folyón, közben a bedőlt fákat kerülgetve, belógó bokrok alatt bujkálva a kőhidat értük el. Ez alatt mindössze három méter széles és mintegy 80 cm magas a hely, hogy átjussunk. A víz - a szűkület miatt - gyors, belehúzunk, hogy a híd alatt ne kelljen evezni, fejünket lehúzva simán átjutunk. Két 90 fokos kanyar, a víz egyre gyorsabban folyik, mivel a folyó néhol már csak 4-5 méter széles és nagy a mederesés is. Elérünk egy gátat, amelyet átvágtak, hogy a víz akadálytalanul folyhasson ebbe a Duna-ágba, két méter széles a hely, a víz gyorsan folyik, de mi erősebbek vagyunk nála és egy túratársunk kivételével felevezünk a kb. 6 méter hosszú zúgón. Rövid evezés után érjük el a Dunakiliti duzzasztóhoz vezető utat, amely alatt nincs átjutás, itt át kell emelni, mivel csak átereszek vannak az út alatt. A folyó persze még folytatódik tovább.

Kiskocsira raktuk kajakjainkat, irány fel az útra, itt egy jó kis büfében elköltöttük magunkkal hozott ebédjeinket és oltottuk szomjunkat borral, azért nem sörrel, mert legszívesebben forralt bort ittunk volna. Azt hiszem ezzel elég jól jellemeztem az idei "nyarat", amely csak a naptár szerint volt az. Ebédünk és a bor elfogyasztása után kiskocsijainkkal két km-es gyalogtúra következett a körtöltés alatti szivárgóig, ahol egy hatalmas zsilip is található, ezalatt szálltunk ismét vízre. Ezt a helyet a térképen Csölösztősziget néven lehet megtalálni. Itt álljunk meg, mivel a Kisrévű-Duna folytatásáig vízre szálltunk. Előtte nagy tábla a parton, hogy bérelt horgászvíz, de az evezést nem tiltották, nem csodálkoztam volna tavalyi Duna-Tisza csatornai "élményeim" után, ha ez így lett volna. Elindultunk, nemsokára a bal parton egy minden luxussal ellátott három szintes épület, csodálatosan parkosított terület, gondosan nyírt gyeppel egészen a víz széléig. Csak német szót lehetett hallani és vagy száz horgászbot meredezett felénk a vízre. Szerencsére hely volt bőven, a folyó itt legalább 50 méter széles és lám mintha nem is ugyanaz lenne, a víz ragyogó tiszta. Még azt is el tudom képzelni, hogy az osztrák sógorok kedvéért még a vizet is megszűrik :-). A partok gyönyörűek, sűrű erdő végig. Alig 1 km után újabb kőhíd, olyan alacsony, hogy az alja vízben volt. Kikötöttünk az egyetlen hivatalos kemping területén, itt padok, asztalok találhatók, ahol a hozott ebédet elfogyaszthattuk. Hajóinkat ismét kiskocsira téve a kemping kapuján keresztül távozva mintegy 100 méteres átemelés után ismét vízen voltunk, még egy átemelés letudtával. Ez nem akármilyen, kb. 500 méterre a hídtól árammal telített drótok és elektródák lógnak alá egy drótkötélről és a parton tábla figyelmeztet magyarul és németül, hogy "Nagyfeszültség! Életveszélyes!". Ez igen, a saját hazámban végre elértük, hogy idegennek számítok, hogy gazdag osztrák horgászok, jó pénzért az én tulajdonomat is képező folyót ki tudja milyen engedéllyel lezárjanak! Közben női hang rikácsol német nyelven a partról a luxus lakókocsiból és sátorból, amiért merészeltem megközelíteni az elektromos halzárat. Nagy nehezen kikötöttünk a horgászbotok között a parton, hogy átemeljünk, de eszük ágában sem volt odébb menni, hogy egy kicsit több helyünk legyen. Közben nekünk kellett magyarázkodni, hogy mit keresünk itt és hogy nem rongáljuk meg az elektromos halzárat. A vezetékben lévő feszültségről érdeklődtünk, fogalmuk sem volt, hogy milyen erős áram lehet benne, de én mint szakember szerint 24 Voltnál nem több. Viszont nem mindenki ért hozzá. Az esetet baráti körömben elmondtam, mindenki fel volt háborodva. Mindenesetre amit ma ebben az országban a horgászok megengednek maguknak, az felér egy kisebbségi diktatúrával.

Átemelés után egy szép szakasz következett ismét és rövidesen elértük azt a szivárgócsatornát, ahová jóval lejjebb két napja átemeltünk. Egy rövid gyorsfolyású folyószakasz leküzdése után éri el a folyó, illetve innen kezdődik, a szivárgócsatornát. Itt továbbevezve értük el a már korábban említett Csölösztő-szigetet, ahol egy 100 méteres, elég magas átemelés után folytathattuk utunkat. Kb. 1 km után elértük a gyorsfolyású Doborgazi Duna-ágat, amely már hazafelé visz. A túlparton rövid pihenőre kikötöttünk, hogy körülnézzünk. Egy gazzal benőtt sóderhegy tetejéről egészen közel a Dunakiliti duzzasztó volt látható. Erdő takarása mögött a fenékküszöbön átzúduló víz hangát hallottuk. Az ősmederben továbbhaladva egy gyönyörű sóderpadon jót napoztunk, majd rövidesen nagy zúgás hallatszott, egy záráson zúdult át a víz. Mi nem vállaltuk a leereszkedést, mert veszélyesnek ítéltük, inkább átemeltünk. Vízre szállás után a gyors vízen negyed óra alatt értünk vissza Doborgazra. Közben elszánt túrázók haladtak az árral szemben kenuikkal, hogy eljutottak-e Kilitire, nem sikerült megtudni. Következő túránk a Jakab-szigetek bejárása volt. A doborgazi ágból a vízre szállás után azonnal jobbra egy mesterséges ágon két km után már a Cikolai Dunán vagyunk, ez az ág keríti körbe a Jakab szigeteknek nevezett több tucat kisebb és nagyobb szigetből, illetve holtágakból álló területet. Egy nap nem elegendő az összes ág bejárására, viszont körtúra keretében a legszebb részek bejárhatók. A Cikolai Dunán Doborgaztól 1órai evezés Cikolasziget, előtte egy keresztgát van, amelyen könnyedén le lehet menni. A község magasságában egy kis kikötő van halászkunyhókkal. A szemközti parton egy komp árválkodott.

A sóderos lejárón kikötöttünk, hogy megnézzük a régi Szigetközi túrák bázistáborát a gát mögött. A táborhely ma is megvan, csak a füvet nem kaszálja senki és a tábort a szántótól elválasztó szép és árnyékot adó nyárfasort ki tudja miért kivágták, vagy tudatosan, mint a Nagymarosit?! Mindenesetre jobb táborhely, mint a Doborgazi, mert a község központjától és az üzletektől kb. 200 méterre van és még egy nyomós kút is van a bevezető utca sarkán. A cikolai ágon lefelé haladva jó félóra után érjük el azt a híddal kombinált gátat, amelynek zúgója a folytatása annak a szigetközi ágnak, amelyet Ördögároknak hívnak és lehetővé teszi, hogy egészen Ásványráróig végigevezhessünk a Szigetközön. Erről a későbbiekben. A gáttól visszafordulva most már végig áramlással szemben áteveztünk a cikolai ágrendszer azon ágába, amelyen az erőmű megépülte előtt ki lehetett menni az Öreg- Dunára, most ez egy széles gáttal le van zárva, hogy a víz ne tudjon a Duna felé kifolyni. Innen két ág megy a cikolain kívül északnyugati irányban. Bármelyikben elindulhatunk, mi a jobboldali ágon indultunk el, közben jobboldalon egy holtágat jártunk be, megcsodálva annak érdekes növényvilágát és kristálytiszta vizét. Körben gémek, kócsagok, kacsák, gólyák, kormoránok, mindenfelé a visszaéledt természetnek köszönhetően. Mindig a lassan szembefolyó vízzel evezve, ez lényeges, mert hiába a jó térkép, itt könnyű eltévedni, haladtunk felfelé a keskeny folyóágon, amikor az egyesülve a fő ággal egy keresztgát állta utunkat, amely szintén híddal volt egybeépítve, itt könnyűszerrel átemeltünk és elköltöttük aznapi ebédünket. Jó 60-70 cm-rel magasabb vízszinten folytattuk utunkat, mígnem egy holtág betorkollásánál egy óriási gémtelep keltette fel figyelmünket. Az óriási nyárfák legfelső ágvilláiban kb. 1,5 méter átmérőjű fészkekben költenek ezek a kecses, rendkívül óvatos gázlómadarak. Nemsokára újabb, de kisebb átemelés, a víz átfolyik a gát tetején, kiszállva könnyedén átúsztatjuk a hajókat és kint vagyunk ismét az Öreg-Duna gátjánál. Itt egy gyorsfolyású, rövid mesterséges csatornán felevezve érjük el a Cikolai Duna és a Doborgazi Duna közös ágát, itt a gáthoz állva szemügyre vesszük az Öreg Dunát, amely jóval alattunk hömpölyög, víz csak a régi hajózóútban van, a keresztgátak magasan kiállnak a mederből, és rajtuk már hatalmas bokrok, fák telepedtek meg. Fél órai kényelmes evezés után ismét otthon vagyunk Doborgazon. Hazagurítgatjuk kajakjainkat, kellemes fürdés, vacsora, amely közösen készült. Estig az aznapi túra értékelése, kártyaparti.

Forrás: A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja