Egy híd megől hajdú behajszol,    Gazdája kérdi: "Útlevél?" Az nincs bizony, -- de iskolából    Van bizonyítvány, még kevély. Az isten áldja! elbocsátott,    Lévén maga, mint neve, Jó: Így szabadult a "fogdmeg-eddmeg"    Körmébül vándor és cipó. Égő homokban, itt a "város", --    Amott a nagy kollégyiom Hátall ki, mint szamár a nyájból:    Maradj te, zárt paradicsom! Hogy szem ne lásson, félre csaptam    Egy útcán (neve is "Csapó"); Pénz nincs, kerűlöm a "kenyér-sort":    Pedig hol a vándor cipó!?... Az elfogyott, erőm is elfogy;    Már útban egy egész hetem; -- Itt pap lakik, tán könyörűl is:    Bezörgetek -- nem tűrhetem! Elborzadék... ha rám rivallna:    "Pusztulj, csavargó, naplopó!" S lekaptam újjom' a kilincsről:    "Adj lelket még, vándor cipó!" Elérem végre a szülőhont;    Fedd és gunyol rokon, barát, Csak egy nem: az anyai szívnek    Érzém üdítő sugarát. Ezt nem felejtém soha, ámbár    Lettem suhancból nagyapó, Ezért méltattalak dalomra    Téged, szerény vándor cipó. (1877. aug. 11.) 22) Meddő órán Belenézek a nagy éjszakába, Alszik a föld, maga árnyékába'; Itt vagy amott csillagok röppennek: Gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappanbuboréki Csillogók, mint odafenn az égi: De töredék mindkettőnek utja -- Mind szétpattan, mielőtt megfutja. (1877. aug. 9.) 23) "Őszikék" (Ez új gyűjtemény szándéklott címe) Olvasó, ha fennakadsz, hogy    Könyvem címe "Őszikék", Tudd meg: e néven virágok    Vannak ősszel, és -- csibék. Ha virágok: a deres fű    Hantját szépen színezik; Ha csibék: ez is megjárja,    Ki olyanra éhezik. A virágnak nincs illatja,    Ha megcsapta őszi dér; De csibének húsa, vére --    S a konyhában többet ér. (1877. aug. 13.) 24) Semmi természet! No, kertész úr, ma szép esőnk volt:    Éled fű és virág, Büszkébben tolja égnek a fa    Megifjult sudarát; A levegő tisztán borul ránk    Mint egy opál-paizs; Egy-két nap ittasan hever majd    Az útak pora is. "Hja! lássa kérem, -- az esőnek    Örvendjen a paraszt, Nem öntöz, -- vár buzát az égből    És kap helyette gazt; Én bízom a kannába, csőbe,    Attól zöldül gyepem; Eső!... mit ért az én szakomhoz?...    Azt nem szivelhetem. Ha vártam, elmarad; ha sok volt,    Hétszámra meg nem áll, S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,    Te Janó, te Mihál! Tőből kimossa gyenge pástom,    Az út iszap, mocsár, Virágim dúlva, -- felkötözni    Egy héti munka vár. Ha meg viharral, jéggel indult,    (Mi nála rossz szokás)