Duna vizén lefelé úsz a ladik,    A ladik, Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria    Hallatik: "Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác: Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose' látsz!" (1877. aug. 28.) 29) Végpont (Punctum finale) Sebtében eddig irtam;    Két hóra nem kevés; Most, ím, erőt vesz rajtam    A régi csüggedés. Hisz' szép a nagy önérzet,    Kivált ha igaz is, S merészen győzi röptét    A szárnyas Pegaz is. Az én ágaskodásom    Nem ér egy fakovát: Csak a cigány vagyok, ki    "Biztatja a lovát!" (1877. szept. 11.) 30) Még egy Mit is akarsz?... nézz az időre:    Ősz van, s neked bús télre jár,    Szemedben köd lett a sugár, Dér, hó leszállott a tetőre. Nyílhatnak a fán csalvirágok:    Nem lesz érett gyümölcse már; --    Hallgat minden dalos madár: Csak -- a beszédes liba gágog. (1877. szept. 12.)