37) Párviadal Paulo majora canamus Asszonyért nem méltó vívni,    Mert, ha tiszta, nincs is ok; Ha nem az már, olyanért meg    Egy lövet port szánni sok.       Amit erről álmodám,       Az sem tréfa-dolog ám:    Elmesélem, hogy más ember       Hadd okuljon a csodán. Meneláosz hősöm neve;    Róla írt volt már Homér, S amit ő írt, nem is adnám    Ezer ilyen álomér'; --       De az álom, ész ne'kül,       Mindent össze-vissza csűr,    Hogy jelen, mult és jövő közt       Semmi hézag, semmi űr. Meneláosz nője szép volt,    Ám nevezzük így: Helén, De Paris után bolondult,    (Csak a várost értem én):       Drága köntös, pipere,       Csalta onnan: "jöjj! gyere!"    Addig csalta, egyszer arra       Fordult férje szekere. S minthogy ott nem a "jó erkölcs    És isteni félelem" Uralkodnak: hanem olló,    Csipke, rojt, cafrang, selyem;       És ott mindez eladó:       Minden asszony "mutató";    Ezer nézi: nő, ruháját,       Magát utca-koptató. Nő birál, csodál, irígyel,    Tanul, gunyol és nevet, Férfi angyalt-mit fecseg, de    Gondol aztán egyebet.       S ki ne vágynék a deli       Szép Parisnak tetszeni?    Nőben épen megfordítva       Voln' természet elleni. Hát Helén ne tudná, hogy -- mint    Köntös farkán por, szemet, Úgy tapad rá sok rejtett vágy,    Úgy vonszol minden szemet?       "Hadd söpörjön! hisz selyem;       Hadd tapadjon! leverem!"    A királylány így von "arany-       Folyosót" *) -- azt képzelem. S már az útca sem elég tág:    Hadd nyiljék meg a szalon; Idehordva szőr-, selyem-rongy,    Üveg, forgács, drága lom.       S minden, amit nézni kell;       Miben ész s kéz remekel,    Hogy divatnő csóka-fészkét       "Fényesnek" tüntesse fel. Meneláosz e zsibvásárt    Győzi kinccsel -- hisz király; Ő is beáll "műértőnek";    Rendel, választ és birál;       Lássa meg, ha jő, Paris,       Hogy izlése volt, van is:    Mikor nőjét választotta,       S most egyéb dologban is. Már kitűzve a hét' napja,    Nap' órája-ideje, Amikor Parist "fogadja    Monsieur Ménélas s neje."       Pontban (illőt késve) jő       A madame és monsieur;    (Mert az is van: hol Paris jár.       Hogy' maradna el a nő?) Bók, köszöntés megtörténik    Mindkét részről comme il faut, S megindul a nyelv-ballet tánc.    Lábujjhegyen jár a szó;       A társalgás kellemes,       Fürge, finom, szellemes;    Drága szőnyeg: a fonája       Sem lehet más, mint nemes. Másszor őket látja "otthon"    Vendégül monsieur s madame; -- És ez így foly, váltva, mindig    (Ha ugyan jól álmodám) ------------------------ *) a népmesében