44)
Aisthesis
(Megérzés)
Bort vett magának a tudós;
Van hozzá tudománya,
Van eszköze: felbontja és
Izenként latra hányja:
Mi benne a szesztartalom,
Mi a cukor, a mézga?
Festőanyag, csersav, víz, lég
Mi fínom zagyvaléka?
S minden hogyan másul, vegyül? --
Eredmény az: midőn begyül
Hozzá néhány cimbora:
Ihatatlan a bora!
Bor-szedni jár a vén kupec;
Van néki "borpróbája":
Nem oly tudákos eszköz az,
Csak nyelve, ínye, szája.
S megismeri a zamatost,
Véknyat, "testest", kövéret;
Ez vén, "magát megette már",
Ez fiatal, ez érett.
Hordószagút-mit nem visz el; --
S ha önkint nem ereszti fel
Hogy sok legyen, szapora:
Nagyon kapós a bora.
*
A nyelvnek is törvényeit:
Széppé, jóvá mi tészi:
Nyelvész urak jobban "tudják".
A költő jobban "érzi".
(1877. dec. 29.)
Formai nyűg
Pongyola járású lovadat fékezd meg erősen:
S lépni tanul büszkén, tánchoz emelve nyakát.
([18]77. 31/XII)
45)
A szájasok
Sokan szeretnék a hazát:
De gyűlölik minden fiát,
Ha népszerű alkalmakon
Oly nagyot, mint ők, nem kiált.
(1878. febr. 15.)
46)
Az élet mint tivornya
Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja,
Az örömbül, búbánatból,
Karcos borbul, kéj-zamatból.
Inni hosszut és körömre,
Kedvet búra, bút örömre;
Sok megissza vad-őszintén:
Egy-kettő vigyázva, mint én.
Kivel egykor én mulattam,
Többnyire már pad alatt van:
Én, ki a mámort kerűltem,
Helyt maradék, hol leűltem.
De, ha végignézek romján:
Oly sivár, dúlt e tivornyám!
Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég
Én is a pad alatt volnék?...
(1878 márc. 23.)
47.
A tölgyek
alatt
Nro 2.
A tölgyek alatt
Sokat űltem másszor,
De meg is bántam
E hibámat százszor:
Jutott nekem érte
Keserű falat;
Dehogy űlök többé
A tölgyek alatt!
|