"A tölgyek alatt --    Beteg-é, vagy alszik? -- Nem oroszlány -- de    Szuszogása hallszik: Nosza, rugjuk főbe,    Bármily fenevad, Hogy holtra gebedjen    A tölgyek alatt!" (1878. máj. 8.) 48) Nem kell dér... Nem kell dér az őszi lombnak, Mégis egyre sárgul: Dér nekűl is, fagy nekűl is, Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül: Bú nekűl is, gond nekűl is Nyúgalomra készűl. Hátha dér-fagy, bú-gond érte, Ősze is már késő: Hogy' pereljen sorsa ellen A szegény lomb és fő!... (1878 oct. 10.) 49) Fél magyarság Az én fiatal koromban    (Vonj le negyven évet) Magyar volt a honfi keble, *)    Csak a lába német. Most a melle zsák-kabátban    Úszik a köz árral: Csak amugy földszint protestál    Hosszu csizmaszárral. (régi) ------------------------ *) Attilában jártak. 50) Harminc év múlva Álmaimat gyakran látogatod most is, Rég sír fedez, oh de nem nyughatol ott is, Ha ugyan jámbor kéz teneked sírt ásott S nem temetetlen bolyg földi alak-másod. Volna hitünk, mint a római, a hellén, Már égne az oltár tova-tüntöd helyjén, Magad, istenűlve, örök istenek tárt Csarnokiban szívnád az üdítő nektárt. De így is, az évek haladó terhével, Mely minket elaggít, te gyarapulsz névvel, Amit adál, abból semmi sincs elveszve: Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme. Hanem én, ki veled testben együtt éltem, Elborúlok néha s iszonyodva kérdem: Vad kozák a láncsát hű szivedbe tolá? Vagy fejszével ütött agyon buta oláh? (1879. jan. 23.) 51) [töredéksorok, áthúzva] 52) Egy ara sirkövére El nem aludt lámpám; csak, mint nem-földi menyasszony    Hoztam el: éjfélkor várni az égi Jegyest. *) Könnyetek értem hát, szüleim, már omlani szűnjék:    Balzsamot, ím, mennyből hint Ilonátok alá. (1880 jan.) ------------------------ *) Máté XXV. r.