ÉNEK A PESTI LIGETRŐL.
-
Arany János szerette a Városligetet. Délutánonként a Duna-parton járt egyet,
de nagyobb sétákra az Akadémia palotájából is oda indult: "Járom a ligetet,
mely szép zöld és finom, mint tavasszal, miután a sarjut lekaszálták és felgyűjtötték"
- írta külföldön utazó fiának. (1874. szept. 24.) A ligetbe omnibuszon jártak.
A kocsis melletti helyre, a "baki trónra" leginkább a kényelmes Deák Ferenc
telepedett. Társaságában látta Aranyt a ligetben Péterfy Jenő: "...minden
pose nélkül, kalappal fején, vastag bottal kezében, üregébe húzódó érzelmes
szemét a földre irányozva." - Séta közben bukkant
egy egyszerű sírra: Fuit! = Volt! -
olvasta az egyetlen szót a sírkövön. Unokája tanítónője, a Pest-Buda minden
kövét ismerő Karacs Teréz mondta el neki: a sír Horváth Jakab szabadgondolkodó
fiskálisé, aki ligeti kertjét - ahol most nyugszik - a város polgárainak ajándékozta.