Külön érdekes játéka a sorsnak, hogy az Akadémiai Könyvtár Kézirattára ma Arany János egykori "főtitkári lak"-ában található. A kapcsos könyvben ennek is érdekes vers ill. feljegyzés őrzi emlékét. Keresztury így ír erről:
|
"Az Ártatlan dacz annak a sérelemnek emléke, amely az Akadémia részéről 1865-ben érte, amikor az új palotában fő titkári lakásnak épült lakrészt az ő megválasztása után idegennek adták bérbe, neki pedig az Akadémia bérházában ajánlottak lakást, vagy annak megfelelően lakbért. Nyilvánvaló, hogy Arany önérzetében érezte sértve magát, hiszen a bérházbeli lakással jobban járt volna, mint a palotabeli túlméretezett termekkel, amelyeknek kifűthetetlen, huzatos voltára nemegyszer panaszkodott. Inkább azt választotta, hogy régi Üllői úti lakásáról járt be továbbra is hivatalába. A bántást az új elnök, Eötvös József már 1867-ben jóvátette: a költő haláláig az Akadémia épületében lakott; még özvegyét is onnan temették el. A verset eredetileg egy régi kézirata hátára jegyezte fel, cím nélkül. A kapcsos könyvbe is pusztán a sérelem dátumát írta be először cím helyett. A későbbi címet csak akkor adta a versnek, amikor hozzáfűzte magyarázó jegyzetét. (Az utolsó mondatot még később, nyilván már 1879 után.) A jegyzet így szól:
»Fekete hálátlanság volna, el nem ösmernem s nyíltan nem hirdetnem a m. t. Akadémiától, érdemen felül, nyert jótéteményeket s több féle kitüntetést; más részről buta kajánság nem örvendenem tudományos előmenetelünk oly ünnepén, minő a nemzet áldozatkészségéből díszesen fölépült házának megnyitása volt.
|
A föntebbi humorkás elmejáték csupán amaz egyéni fájdalmas benyomás szüleménye, hogy a határozottan titkári lakásnak épült lakrészt, az én megválaszttatásom után, idegennek adták bérbe, nekem pusztán lakbér és bérlak közt engedtetvén szégyenítő választás. Azonban ez állapot nem tartott sokáig: 1867-ben b. Eötvös, akkori elnök, maga szólított fel a tiszti lakás elfoglalására; melynek nagyobb részét, csekély évi bérért, használtam 1870-ig, midőn az igazgató tanács kegyessége a bért is megszüntette; lemondásom után pedig (1879) az Akadémia a lakást holtig ingyen átengedte. A. J.«
Hogy a mondat későbbi, ezt a kiegészítő szöveg tartalma és az íráskép zsúfoltsága tanúsítja. A vers két változata közt egyébként vannak apróbb eltérések; az első indulatában, a palota megnyitásának napján papírra vetett fogalmazványt, mint mindig: pontosabbra, költőibbre csiszolta Arany; a Kapcsos könyvbe ceruzával még magyarázó jegyzeteket is írt, például hogy a »kapitány« az akkori elnök, a palota építtetője, a tekintélyes konzervatív arisztokrata, Dessewffy Emil volt." (Keresztury idézett tanulmánya az 1977-es hasonmás kiadáshoz.)
