Ott a kolostornál kémleli, hogy' lásson
Fel is az ablakra, be is a szűk rácson,
Ha elébe a sors - ne Piroskát hozná,
Csak egy olyan szüzet, ki hasonló hozzá.
Mind hiába! - hátra kerül a kert megé,
Fala nem volt, csak mély, öles árok szegé;
Odabenn a fák közt Toldi megpillantott
valami keresztet s domboruló hantot.
.......................................................
"Piroska! ....." zuhant most körül a keresztre,
.......................................................
Most kele - négy gödröt vájt neki jó kardja,
Két keze markával földjét kikaparta,
Felrántva tövestül négy fiatal fűzet;
Ezek árnyékolják az apácaszűzet.

A következő versszakot a költő nem jelentette meg:

A négy fűz elárvult sarjai tán élnek
Ma is, oltalmában fejedelmi személynek.
Ki, hogy e .szép sziget rászálla idővel
Beszövé nagy multját virányos jövővel.
S hagyta, hogy a környék agg fülemiléje
Éneke utolját ott elzengicsélje.
Azután hallgatva ott várja halálát,
De kövessük Toldit és a rege szálát.

(1879)

(Idézi Nyilas Márta: Arany János Budapestje, Bp. 1957. V.)