„Jobb a siralmas házhoz menni, semmint a lakodalomnak házához” – e szavak szolgálának alapul, halott felett tartandó beszédére egy városi lelkésznek. S alighogy elmélkedését végzé, saját tapasztalata győzte meg ellenkezőről, midőn ugyanazon céhet, mely csak kevéssel szeme láttára temeté a halottat, látá hazamenőben szép sereggel bevonulni a legközelebbi bormérőházba.
Feltette magában: következő vasárnap kemény beszédet tartani a történet felett! S úgy lőn. S midőn a tény illetlen voltát festené, többek közt hozzátevé: most egyszer kedvezek a céhnek, s nevét elhallgatom, de ha még valaha ilyesmit veendek észre, kimondom, ha soha „csizmát” nem viselek is.