Eleven nyulat küldtek a cigánytól a szomszéd urasághoz egy levél kíséretében; a jámbor more kezében sohasem volt malacnál egyéb négylábú állat, arról pedig tudta, hogy ha a két első és a két hátulsó lábát összekötik, elfekszik, és nem tud odább menni. Ennek is összeköté párjával a lábait, s amint egy forráshoz ért, letette, hogy majd ő addig iszik.
A nyúl persze abban a pillanatban elfutott. A megrettent more kergette egy ideig, azt vélve, hogy tán nem tud az nagyon szaladni összekötött lábbal, de csak elfutott az, s nem maradt egyéb vigasztalása, mint az a gondolat, hogy hátha visszaszaladt a nyúl az urasághoz.
Megy azonban nagy búsan a solo-levéllel, s átadja a rendelt helyen.
Az uraság elolvassa.
– Te cigány, ebben a levélben egy nyúl is van.
– Hála Istennek! – kiált fel a cigány, ki most is azon törte a fejét, hogy vajon hol lehet most az a nyúl. – Csakhogy ott van. Én már azt hittem, hogy elszaladt.