HÁZASSÁG, AMIBE ÚGY JÖN BELE AZ EMBER, HOGY MAGA SEM VESZI ÉSZRE

Első hónap. Egy fiatalember megismerkedik a háziasszonya leányával, s rettenetesen szólja egy barátja előtt.

Második hónap. Találkozik barátjával. Az kötekedve mondja neki, hogy a városban az a hír, mintha ő el akarná venni a háziasszonya leányát. – Mit gondolsz! csak van szemem – kiált fel az haragosan.

Harmadik hónap. Barátja tréfálni akar a tárgyról. Kérem, ne szóljunk erről.

Negyedik hónap. A jó barát hallgat és mosolyog; az ifjú valamit akar mondani, de mégsem mond.

Ötödik hónap. A jó barát rágalmazni kezdi a kérdéses hajadont, az ifjú ember fölpattan, és párviadalról beszél.

Hatodik hónap. A jó barátnak van mit hallgatni az isteni hölgy virtusos tulajdonságairól.

Hetedik hónap. A barát felszólíttatik, hogy legyen násznagy; okul adatik, miként a kérdéses hölgy oly szerény és engedelmes, aminőt hét puszta faluban nem találni.

Nyolcadik hónap. A jó barát iszonyú pörpatvarra nyit be a házaspárhoz. Csak egy ember beszél, a másik hallgat. S aki hallgat, az a férj.

– Papucs alatt vagy te pajtás – mond a jó barát.

– Mint minden jó férj – felel amaz mártírok ábrázatával.