Másik sajátság a köznép által szokásos nyelvhasználatban az irodalmilag elfogadott eszméknek egészen más fogalmakra felhasználása.
Parasztember érti e szó alatt: szabadság az országos vásárt; világnak nevezi a mécsest és gyertyát; igazságnak az útlevelet; jószágnak az igavonó állatot; szivárványnak a kút csövét; öröknek az apáról maradt vagyont; életnek búzát és kukoricát; és hazának azt a falut, melyben született.