Ezeket németül bon mot-knak hívják, de jó nekünk így is. A magyar nemigen bővölködik bennök, mert nyelve nemigen sok szóhasonlatot tűr el, amiken a jó mondások leginkább alapulnak.
Legjelesebb ezek között a székely juhász feleselése a gazdájával, mikor az kérdezi tőle:
– Öttél-e ma, te juhász?
– Hej, öt tél után egy nyár.
– Ittál-e ma, te juhász?
– Itt állok, uram.
– Jártak-e itt farkasok?
– Hej, nem is angyalok.
– Vittek-e el báránykát?
– Hej, nem is hoztak ám.
– Folyott-e el a vére?
– Hej, nem is a teje.
– Futottál-e utána?
– Hej, nem is előtte.