Faluban jutott eszébe az utasnak, hogy megborotválkozzék. Minthogy maga nem szokott hozzá, borbélyt hívatott a fogadóba. Megjelenik az emberfaragó műszereivel, leülteti az idegent, s nyakába kötve valami kendőt, előhúz a zsebéből egy nagy darab fekete szappant, s egyet pök rá.
– Mi a mendergő menkű lesz abból? – kérdi megijedve a vendég.
– Hát bekenem vele uraságod szakállát.
– Nem ugyan azt, barátom. Vajon más embert is így szokott ön borotválni, hogy a szappanra pök?
– Nem. A falubelieknek a képükre szoktam pökni, s úgy megyek rá a szappannal.