Egy parasztember házát eladván, a vevőt behítta a kocsmába áldomásivásra. Üveg számra hordta a zsidó a bort, s a két ember ivott rogyásig.
Hej, komám monda a ház új tulajdonosa , elég is lesz ám már.
Dehogy lesz, dehogy lesz, aki áldója van, hisz még ittas sem vagyok.
Van-e kendnek pénze?
Mint a polyva, kedves cimborám, csak igyék kend. Hej!
Megégett a geszterédi csár da akart danolni, de nyelve akadozott, s rárivallt a zsidóra:
Hozz bort, Mendli.
Azonban nincsen olyan hosszú nóta, aminek vége ne lenne, s az atyafiak jóllaktak az áldomással.
Fizessen kend komám. Menjünk.
Héj zsidó, itt a pénz la, ajd vissza belőle! s ezzel kivágott az asztalra egy ócska kétgarasost.
Tán elment a kend esze? vélé vigyorogva a zsidó.
Ne ingerkedjél velem, hanem adj vissza belőle, ha mondom.
Hisz ehhez még sok kell.
Hát mennyi pénz ez?
Két garas.
Két garas? Láncos lobogós, hisz a legnagyobbikat kerestem ki a ládafiából.