A cigándi torony újbóli vakolásakor jelent meg egy mérnök Cigándon. Látcsövén vizsgálván a tájt, egy kísérője, ugyancsak cigándi lakos, a látcsőre mutatván, kérdé: mit csinálnak azon? A mérnök elmondá neki, mint lehet azon távoli tárgyat közelebb vonni s fordítva távolítani. Ekkor kérte az ember, engedne neki rajta nézni. A mérnök szeméhez tette a cigándinak a látcsövet, s odairányzá nézését a toronynál dolgozó kőmívesre; a kőmíves éppen akkor dobta a torony falához a mészkeveréket, s a kíváncsi néző visszakapta fejét, a háta megett álló mérnökét is jól megütvén vele. A mérnök kérdi tőle, mi a ménkűt csinál, úgy megüté fejét, majd ledőlt. Engedelmet kérek – mond a cigándi –, éppen mikor ránéztem a kőmívesre, a szemem közé akarta csapni a mészkeveréket, azért kaptam vissza fejemet. Hasztalan igyekezett a mérnök ellenkezőről meggyőzni, ő maradt hiténél.