Valami nagy ünnepélyen úgy meg találták tölteni a tarackot, hogy szétvetette a puskapor, s egy darabja menten agyonütött egy ott ácsorgó asszonyszemélyt.
Odamentek, próbálták élesztgetni, de biz az csak meghalt.
Mikor aztán nem volt már több reménység hozzá, hogy valaha feléledjen, megszólal egy jámbor polgár:
– No, tudom én Istenem, ez is megemlegeti ezt a napot.